Vilivel. Helyes fiú.

Középen Emma és Léna.

Emmával veszekszenek, úgy látom.

Léna, Ágó, nemtudomki

A képnek semmi köze a lenti történethez...

A titokzatos kisfiú nem az Ákos, hanem a mosógép mögött lakó. Remélem ezek a befejező epizódok. Elsősorban előterjesztem, hogy én vagyok maga a szkepszis ezzel a témával kapcsolatban és nulla előképzettséggel rendelkezem. Az előtörténetem kb. annyi, hogy általános iskolás koromban nagyon izgalmasnak találtam az Amire nincs magyarázat c. könyvet, ám itt hamvában is holt az ezoterikus fejlődésem. Bár szellemet azért láttam kb. 8-9-10 éves koromban. De az lehet, hogy a élő nagymamám volt.

Szóval a szomszéd nő, akivel elég laza a kapcsolatunk, de végülis jó, professzionális angyal-szakértő, spiritualista, reiki-mester, látó, valójában gőzöm nincs mi, de kommunikál a szellemekkel, aurát lát és minden efféle, számomra távoli dolgok. Mindenesetre megemlítettem neki a kisfiút a mosógép mögött, mire ő felajánlotta,hogy átjön és megnézi. Én, igyekszem nyitott lenni majdnem bármire, és ez is egy élmény, vártam őt, kb. az Öcsi születése előtt 1-2 héttel. Jött is. Belép, az az első, hogy "hű, itt sűrű a levegő, legalább négyen vannak. (Felnőtt szellemnél még sűrűbb a levegő, mint gyereknél.). Hamarosan ki is derült, hogy valóban, 3 felnőtt és a kisgyerek, a felnőttek közül 2 az én dédszülőm, egy az egyik nagyszülőm. Tomiban lény lakik, bennem azt hiszem szellem, de ez nem gond. A kisfiú valóban meghalt, félrenyelt, bár nem volt más lehetősége egyebet válaszolni, mert ammenyire én láttam a szellemek csak eldöntendő kérdésekre tudnak válaszolni, ezt is egy ún. pálca segítségével, ami villának néz ki. Csukott szem, pálca mozog, kisfiú válaszolgat, de semmi újat nem mond, nő erősen koncentrál és visszakísérteti őket a gyönyörű angyalok segítségével a menyországba, szikrázó kapu, meseszép fények, a szellemek hálásak, a kisfiú boldogan kiállt a cérnahangján, hogy "hát értem jöttetek", a dédszüleim kézenfogva sétálnak el, és köszönik, szóval mindenki boldog. Ez volt a part 1.

Part 2.

Kb. egy hét múlva - csak nem bírunk magunkkal -, kérdezzük Lénát, hogy mi van a mosógép mögött. A válasz: szekrény (valóban van egy kapcsolószekrény). "Más nincs? Nincs."

Part 3.

Tegnapelőtt:

- Mi van a mosógép mögött?

- Szekrény.

- Lakik ott kisfiú?

- Már nem. Elbújt.

- A házban?

- Nem, elment.

- Hova ment?

- A mamájához.

- És találkozott a mamájával?

- Nem.

- Akkor kivel van most?

- A mancikájával. (Így hívja az egyik nagymamát a Lencsi.)

Szóval így. Az is kiderült, hogy nem köszönt el, de ez nem baj. Még annyi esetleg, hogy itt előttünk kettővel (kb. 8 éve) egy nagyszülőpár lakott. Lehet, hogy meghalt az unokájuk, aztán ők is, a mama meg él még...Hát így. Azt is mondta a Picur, hogy azelőtt bújt el a kisfiú mielőtt Ákos született. Szóval simán lehet, hogy Ákos születése oldotta fel ezt az ismeretlen, megfohatatlan "kisöcséd születik-ügyet". Kétkedés ide, vagy oda, gondoltam azért ezt a történetet megörökítem...

Bele akartam kezdeni a titokzatos kisfiú következő epizódjába, de azt hiszem ez most nem fog menni. De sütöttünk mézeskalácsot:

És még két mondat: "Cigányokkal álmodtam.", valamint berekedtem, elment a hangom, de megvígasztalt: "visszajön a hangod a szádba"...A címben lévőt nem tudom honnan vette. A bölcsiben a libidóról beszélnek? Felvilágosult intézmény...

"Megint elcsodálkozik a Papa: mi van itt?" - a Lego házra, amit épített. "Fagyott kutyaláb vagyok". Éppen van egy ilyesmi Parti Nagy Lajos kötet..."Fagyott kutyaláb ugrik még nagyobbat." Egyébként egy csomó verset meg dalszöveget tud és folyton ezeket mondogatja. vagy azt, hogy "folyton kakaót kérek". Én is.

"Meghéjjazom" - megpucolom a mandarint, és tényleg megpucolja. "Én vagyok a Kisjézus".

Még nem egészen, mert még csak délelőttöket töltöttünk egyedül, meg az estéket-éjszakákat négyesben. Ezeket már nem igazán tudom elkülöníteni, az biztos, hogy roppant változatosak, az egyetlen közös pont, hogy valamiért tuti, hogy nem alszunk rendesen. A rendesbe beleférne a háromórás kelés, de olyan izgalmakkal spékeljük még, mint köhögőroham 3-kor, 4-kor ébredés, kakaó iránti fokozott vágy - Léna, bedugut orr, levegőhiány a fenti okból, orrszívó-porszívó - Ákos, 39 fokos láz, mellgyulladás, mert Ákos nem kap levegőt, így nem tud szopni rendesen - én, az Anya. Ilyesmi és ehhez hasonlók. De alapvetően jól vagyunk, Ringatón is voltunk mindkét kisVitézzel és Anyával, e hétvégi projectünk pedig rávezetni Ákost, hogy a kiságyban is van olyan remek aludni, mint velünk a nagyágyban. Amit én sem hiszek, de Lencsi miatt muszáj, ha már neki nagy nehezen elmagyaráztuk, hogy mennyire jó mindenkinek a saját ágyában végigaludni az éjszakát, nem lenne fair, hogy Öcsi meg jöhet hozzánk. Most annyival nehezebb, hogy ha Ákos rí az ágyban emiatt, vagy akármi miatt, Léna azért előbb-utóbb felébred. Akkor aztán meg roppant könnyű immáron kettőt visszaaltatni.

Főhír viszont az, hogy a vérvétel negatív, persze nem technikai ok volt, ahogy ezt a humánus levelükben jelezte a SOTE, hanem valami enzim betegség, de már nincs erre utaló jel a vérében, Istennek legyen hála. Tényleg. Nagyon.

Ezeket lehet, hogy már írtam...

Ül a játékok tetején és szomorúan megjegyzi: "Hiába keresem a furulyámat..."

A gyógyszertárban a nő rá mert szólni, hogy ne molesztálja az antik mérleget, erre Léna elegánsan: "menj innen".

A játék-babakocsi felborult: "meggondolta magát a babakocsi".

"Én is elviszem a kislányomat a bölcsődébe".

Persze most még drága Tomi itthon van és ez olyan minőségi változás az életünkben, hogy nem tudom elmondani. Minden együtt töltött perc kincs. Nyaralás. Igaz, hogy nem sokat lazsálunk, folyamatosan tevékenykedünk, nincs sok Dosztojevszkij, de naponta mégis elolvasok 3 oldalt és egyáltalán. Együtt minden könnyebb. A nehéz is könnyebb. Arra nem merek továbbra sem gondolni, hogy mi lesz ez után. Ez az utolsó két napunk, úgy kapaszkodom belé, mint ---öööö----, a köldökzsinórba? Mmmmm, nem, inkább, mint egy forralt borba egy téli éjszakán. Vagy bejglibe 25-én reggelire meleg tejjel. Vagy forró fürdőbe csillagos este a Széchenyiben. Juj, ez is de rég volt. Na. Elkalandoztam. Szóval egyelőre semmi baj. Vagyis lehetne kicsit pihentetőbb, mondjuk, ha nem ügyelnének kényesen arra, hogy amint Léna lecsukja este a szemét, Ákos kinyitja. Mindazonáltal még birom, de bármikor el tudnék aludni, azonnal. Ákos egész nap alszik gyakorlatilag, egy csepp könny sincs (még egyébként tényleg nincs), de átvitt értelemben sem, szóval kicsit sem sír, de amint Manka elalszik, neki kipattannak a szemei és 1. tuti nem alszik, 2. valószínűleg még a hasa is görcsöl, de roppant mód kínlódik éjjel 1 körülig. Persze ha mellénk fekszik, akkor minden nyűg enyhül. De volt már olyan is, hogy a saját ágyában aludt (tegnap, - nagyon küzdünk ezért), volt, hogy Léna is felébredt a nyekergésre (de csak az első éjszaka), tegnap és tegnap előtt viszont, hogy érezzük, hogy a nehéznél van nehezebb, Lencsi megfázott, úgyhogy végre nem alussza át újra az éjszakát, hanem inkább nem kap levegőt és köhög. Túl jó volt ez az elmúlt két hónap, amikor estétől reggelig aludt. Úgyhogy az éjszakáink változatosak. Nappal meg Picur tüneményes, imádja, szeretgeti Öcsit, csak ha valaki meg akarja nézni, akkor kesereg, hogy "nem akarom, hogy megnézze az Öcsikémet", ezen fölül azonnal szúrós gesztenye lesz, ha Öcsiről/szülésről mesélek. Ezt nemigen csípi. Néha ráugrik kicsi Ákosra, az imént éppen a fején xilofonozott, de még megúsztuk.

Para: ettől kész vagyok...visszahívták Ákost vérvizsgálatra (anyagcsere), ami azt jelenti, hogy vagy a 28 szűrt betegség közül valami vagy technikai ok. Hétfő vérvétel, nem tudom mikor eredmény...Mindenki hite szerint támogasson (Jóisten, Buddha, agykontroll stb.).

Nem, nem a félvér...Ő Bori.

És tegnap mind a négyen eljutottunk a Dalmátba kávézni, először debütáltunk a szabad levegőn, mint család, négyesben. Ma meg a Gellért szállóban voltunk Tomi munkahelyének Mikulásán, Kalákával, süti-kakaó reggelivel, szintén négyen. Nagyon jó volt. Minden külön-külön és együtt. Simán ment - még -, a moszkauerről nem is beszélve. Csütörtökön meg Kórus-Mikuláson volt Anyával a MüPában, azt is élvezte, csak nekem hiányoztak nagyon, úgy ott lettem volna én is. Az Antik Enteriőrön nem különben. Azon is most hétvégén nem vagyok :( De kicsi szép-nevű, szelid Ákosomat meglepően sokáig el tudom nézegetni...és olyan jó...Persze Pocak is gyönyörű, és úgy néz, mint a parázs. Csokiszemű közben, magát is így definiálja. És kacsatífuszt gyógyít a kádban, a gumikacsákon.

Például a rokonaink is olyan kedvesek. Nem főztem 10 napja, ételek ételek hátán, más máshogy segített (köszönjük Edit & Kálmán, Anti), ez olyan jól esik, így és úgy. Irtó finomságok, kicsi idő néha, Mikulás-csomagok...Annyit számít.

Még az jutott eszembe, hogy most mértük, 3,65 kg, tehát 10 naposan túl van a születési súlyán (3,5 kg). És ma a köldökcsonk is odalett. Lehet együtt fürdeni Lencsivel!

Azt sem írtam még, hogy Pocak és Tomi istenien voltak, míg én a kórházban, igazi agglegény életet éltek, délben reggelztek és 5-kor ebédeltek, egymáson aludtak el a kanapén, amikor meg kérdeztem a Tomitól, hogy rendetlenség van-e, akkor azt a választ kaptam, hogy "nem, csak minden sokkal elérhetőbb"...hát, nem volt rend...de sebaj.

Lencsi meg ma a Mikulásnál kétszer nekiment egy kb. 9 éves kisfiúnak, mert az meg merte érinteni őt, aki az út közepén forogva táncolt. Anyával a Gryllus-koncerten majdnem ugyanez, de ott azért, mert "idegen volt"...hm.

In medias res, mert nem tudom meddig tudom írni...

 (begyulladt a szeme)

Kedd este: roppant le vagyok törve, hogy még mindig semmi, délután Charlie, utána várjuk a Tomit, és besúvasztunk egy Pastramit még hárman, mert nagyon úgy érzem, hogy erre most szükségem van. Isteni is volt a madártej, meg a koffeinmentes tejeskávé is...és még belefért egy Grace klinika és egy alvás is...(Lencsi hetek óta végigalussza az éjszakákat, egészen tegnapig)...

Szerdán reggel fél 7 körül arra ébredek, hogy de kényelmetlen ez a has, de ez annyira nem meglepő. Eszembe sem jut más, csak annyi, hogy megint kényelmetlen feküdni, merre forduljak. Ez a gondolat kb. 5-10 perc múlva újra kopogtat. Ekkor csörög Tomi órája, felvetem, hogy esetleg, netán ne menjen dolgozni, majd rögtön utána, hogy ne pazaroljuk fölöslegesen a szabadságát, menjen csak. 6.38: megint kényelmetlen. De a fájás szó eszembe sem jutna. Annyi, hogy Tomi még 1-1,5 órái itthon van, meglátjuk mi ez. Talán szóljunk a Magdinak (szerda van), hogy ma kivételesen jöjjön egy kicsit hamarabb. Esetleg. Sms. Felkelek megágyazok. Kiszállok az ágyból, most fáj. Ez rendesen. Ki is megyek túró rudit enni, és elmosogatni, hogy ha véletlenül szülnék, ne rendetlenségbe jöjjön senki Lencsire vigyázni. Mosogatok, fáj. Eléggé. Szóljunk a Magdinak, hogy jöjjön, ha elkészül. Elmegyek pisilni, gyakorlatilag nem birok felkelni a wc-ről, úgy fáj. Muszáj még fogatmosno és fésülködnöm. Magdi jöjjön azonnal. Ritát hívjuk át Mankához gyorsan. Alig-alig tudok fogatmosni, annyira fáj. Szinte folyamatosan, talán 1-2 percenként fáj. Fél 8. Hívjuk Charlit, hogy mentővel menjünk-e, mert ez szinte megállás nélkül nagyon-nagyon fáj, vagy autó. Autó, mondja Charlie. Picur kitántorog az ágyból, kakaót kér, én ülök a konyhában éppen fájás, közben próbáljuk neki elmagyarázni, hogy jön Rita, aztán Magdi és úgy tűnik Öcsi...Rita itt, én autóban, Kiscsip kakaóval az eteőszékben, félálomban, békésen elköszön. Az uton én végig fájásból-fájásba, falfehéren, csukottszemmel, ha azt nézem, ahogy a Tomi vezet még el is szédülök. Éllítólag nem volt veszélyes, csak szabálytalan. A Szilágyi Erzsébet fasor végén, a nagy kereszteződésnél, tolófájás. Tomi kivág a sávból és keresztül mindenkin föl a kórházba. Ajtó előtt áll meg, közben egy pad, a kocsitól fél méterre. Odáig jutok, ott egy nő kérdezi segíthet-e, annyit tudok kinyögni, hogy "férjem"...Egy mentős kiszúr, odavisznek a lifthez, amihez egyébként földi halandónak nincs kulcsa, a szülészet pedig a 2. emeleten van. Felérünk valahogy, tolófájások. Se CTG, se semmi, még a nevem sem tudják, meg akarnak vizsgálni, de jönnek a tolófájások, a szülésznő tépi le rólam a ruhát, mindenem szanaszét a földön, a zoknira már nincs idő, abban szültem...Szalad velem a szülőszobáig, fel az ágyra, már eltünt a méhszáj. A legtöbbet hallott szó, hogy azonnal. 8.34-kor Tomi hívja Charlie-t (8-ig ügyelt, de ugye tudta, hogy jövünk), az ügyeletes orvos kiakad, hogy Ch. miért foglalt, kiveszi Tomi kezéből a telefont, Ch. nem tudom mikor ér oda, odaér, de Ákos 9.10-kor kint van. Nagyon-nagyon fáj, de iszonyú gyors minden, egy pár pillanat van közben pihenni, és sokkal diszkrétebb vagyok, azt hiszem csak azt ismétlem jó sokat, hogy nagyon fáj és segítsenek...Látom, ahogy arccal fölfelé kicsúszik drága kisPicur (arccal lefelé szoktak), azt nem hallom ahogy sír, de Tomi azt mondja sír. Viszont köldökzsinórt nem vág :). Kis lila, meg is kapom, a méhlepényt közben kéne világrahozni, ez nem megy könnyen, de nem fáj olyen rettenetesen, csak nem akar leválni. Pár perc. Viszont nem kell vágni, varrni, ez csodálatos. 3500 gramm, 56 cm, sötéthajú, kerek az arcocskája és csak pénteken látom először rendesen a testecskéjét. Apukám egyik fő kérdése, hogy megvan-e mindkét mogyorója. Megmondom őszintén, most sem tudom. Remélem. Édes, drága kicsi baba. Én ötágyasban végül, mert egyedül egy kétágyas akad, de ott tuti beszélgetni kell, jobban, mint az ötágyasban és még 21.000,- is, úgyhogy inkább nem. Nem is nagyon beszélgettem. De kimaradni a szoba életéből nem sikerült, ami kétszer elég sokkoló volt. Két koraszülött baba, az egyik 1400 g. a másik 1950, 30 és 32. hétre jöttek csásárral. Egyik reggel azzal jöttek a kisebbtől, hogy nagyon gyenge, persze mindketten lélegeztetőgépen, és még lehet reménykedni, de nagyon gyenge (hirtelen az anyuka magas vérnyomása miatt összeomlott a keringése, ezért kellett gyorsan kivenni), a másik lánynak, minden baja volt, nagyjából, ami lehetett, cukorbeteg, lisztérzékeny, iszonyatosan vizes, alig mozgott a baba stb. Hozzá egy éjszaka állított be a gyerekorvos, hogy azonnal vinni kell a kicsit a kardiológiai intézetbe, mert itt nem tudnak neki elég oxigént biztosítani, fölmehet elbúcsúzni. Ezek engem úgy megviseltek. De amikor eljöttem jól voltak mindketten, stabilak. Nekem a szerdám napközben még fickós volt, az éjszaka cudar (méhösszehúzódások elsősorban), csütörtöj éjszaka fejfájás, de egyébként semmi. Puncim egyáltalán nem fáj, már szombatra (akkor jöttünk ki) a méhösszehúzódás is alig, semmi-semmi bajom. folyt. köv.

Manka mesél Öcsinek

Nem, ez nem drága Öcsi első képe, őszintén szólva rettenetesen remélem, hogy még ennél is sármosabb lesz, nem beszélve a szerencsétlen testalkatról. Ez az apropó egyébként, én így érzem magam tegnap este óta. Eddig voltam a farkas, aki épp az imént nyelte le Piroskát és a Nagymamát, most így. Ez is egy élmény. Nem kellemes, de élmény. Mindenesetre - bár laikusként az gondolnám, a tágulás jele -, Charlie pár perce szögezte le, hogy mit sem számít. Smafu. Van idő. Holnap megyek újfent, fél kettőre. Mit nekem két hete készenléti állapot. Legalább egy kis Abonett lenne itthon. Nem baj, így még gyorsan beiktatunk délután egy Ringatót a Napórásházban, ahol közben megnyílt egy tökéletes baba-mama kávézó, tapas-bárral, Duplo-pulttal, persze játszósarokkal és estefelé borozóvá avanzsál. Ideális. Ó, és szombaton még gitárkoncerten is voltunk egy roppant kellemes orosz kávézóban, meg egy röpke jazz-koncerten, ott csak átutazóban. Mert Anya Lénázott (együtt pedig Vacka Rádióztak), bár bevallom így nem fájt még elengedni a Lencsit, csak arra tudtunk mindketten gondolni, hogy ez az utolsó hétvégénk együtt, hárman, amikor még csak ő van. Mindenekelőtt. Aztán az is meg tud még ríkatni, amikor meg az jut eszembe, hogy milyen nehéz lesz ez neki...utána viszont hátha nagyon jó! De Emmáért például őrülten odavan, és egyelőre minden más kisbabáért is, de tudjuk, hogy ez annyira más...

Ágostonnal ma.

Ezt akkor mondta, amikor jeleztem, hogy angolul énekelek...

Öcsi még mindig csöndben, békében, kivéve este 8-9-től, akkor rugkapál nagyon...Charlie pénteken, semmi izgalmas. Hacsak az nem, hogy volt szerencsém belehallgatni egy sikongatós szülésbe, igazán üdítő volt. Roppant szeretnék diszkréten szülni, ez a múltkor úgy rémlik nem ment...Plusz egy 24 hetes kismama is akkor vajúdott. Én legalább már nem koraszülök...Ha karácsonyig kihúzom, azon sem lepődök már meg. Kedd a legközelebbi nőgyógyász dátum, egyben az eredetileg kiírt időpont, utána kétnaponta kell tiszteletünket tenni, és mindezt 1,5-2 hétig - optimális körülmények között. Kissé apatikusan tudomásul vettem. Ma telihold lesz mindazonáltal.

Írok vicceseket még, ha a fenti nem lett volna elég vicces.

A mentő: "betegséget hozott, azért nénogott".

A bebújós kabátját azért nem csípi, mert "elég barlangos".

Charlie felé: "megyünk doktorbácsihoz, megnézi Öcsit. Bemegy utána." Szerencsére ezt egyelőre elkerültük.

"Neked adom a szívemet." Erre mit is mondhatnék :)

"Juj, de büdös ez a Léna..."

Valamint, látom, hogy sikálja a kezével a baba arcát és indulatosan mondogatja, hogy "pofád-pofád...". Ezt honnan vette...

Aki remélem tényleg Öcsi, mert az megnyugtatóbb lenne...Köszönöm Anti, Nóra véleményét, ez jól jött. Nóra pszichológus, és ő rögtön emellett a variáció mellett maradt, ami teljesen logikus, de valahogy nem jutott eszembe, mert Manka olyan direkt kapcsolatban van Öcsivel, hogy ez az opció fel sem merült bennem. Ma is úgy várta (tegnap a Fillér utcában aludt, előtte Cirkuszban volt, ma meg bobozni s szüleimmel), annyit ölelgette a hasamat, majd a puncimra mutatva elkiáltotta magát, hogy "Ki a házból!", szóval valahogy nem feltételeztem egy ilyen tipusú kivetítést...Addig még nem zavart, amíg a Kisfiú csak ott lakott a mosogép mögött, aztán véletlenül szóba került ez a szomszéd nővel, aki számomra idegen világokban mozog, nekem nem sok közöm van az efféle spiritualitáshoz...szóval azonnal levonta a konzekvenciát, hogy itt lakik ez a szellem-kisfiú, aki nem árt, csak jelen van, és Léna látja, kérdezgessem felőle. Én különösebben nem akartam ennek jelentőséget tulajdonítani, sem Lencsiben erősíteni ezt a történetet, de csekély érdeklődésemre kibökte, hogy együtt játszanak a kádban, és hogy meghalt a kisfiú meg félrenyelt. Ez nekem már több információ volt a kelleténél, úgyhogy nem is forszíroztam tovább a témát. Ma viszont magától be sem állt a szája a kisfiúról, azután, hogy hazajöttek Visegrádról, és arra is fény derült, hogy a Kisfiú ki akarta lökni az etetőszékből, engem megvágott késsel a vállamon, és épített magának házikót, amit Pocak le akart bontani, de végül nem tette, mert eljött vacsorázni...Hm. Kedves. De Nórának hiszek...Remélem tényleg csak kicsit félelmetes és érthetetlen neki ez a kistesó-ügy, és ha valóságos lesz nem itt jön ki a feszültség majd. Arra gondolni sem merek, hogy akkor hol...

Egyébként továbbra is cukorfalat, beleteszem a csatot a hajába (amiből egyébként csak egyet tűr, természetesen rózsaszínt, katicásat), erre elindul a tükörhöz, és azt mondaja, "megyek, megnézem milyen gyönyörű vagyok". Remélem ezt máshol nem így csinálja. És 10 éves korára sem így fogja. De most nagyon vicces...Meg az is, hogy a jávorszarvas "jánosszarvas", a dinoszaurusz meg "dinoszarvas".

Öcsikével pedig a héten már másodszor voltunk Charlie-nál, mert csütörtökön Ch. számára kiderült, hogy lassan a 39. hét végére érek. Ennek örömére megállapította, hogy magas a vérnyomásom (170/talán 90, utóbbi egyáltalán nem biztos), úgyhogy gyorsan felírt egy vérnyomáscsökkentőt (Dopegyt, 2x1), amit szülés után is kell szedni, amíg normalizálódik. Ma már 127/72 volt, úgyhogy háziorvosom - dr. Vitéz Tamás -jóváhagyásával, ma már maradtam az egynél. Nem szeretem a gyógyszereket. Viszont folyamatosan zöld éretlen körtét, narancskarikákat héjjával és abonettet akarok enni. Nagyon akarok. Mindazonáltal Öcsi súlya a méretei alapján csütörtökön 2,5 kg volt, mára 3,1, viszont 4 nappal fiatalodott. Érdemes ilyen statisztikákat készíteni. Egyébként semmi izgalmas, hiába koncentráltam a pénteki (10-11-12) szülésre. De legalább szerdán újra nőgyógyász, ha nagyon nem tudnánk már hova tenni a majdnem kéthavi szabadságomat...(Öcsi születéséig szabadságon vagyok, október 1-től..., jobb, mint az a ropogós 23.000 körüli GYES, vagy GYÁS, whatever...). Tehát új dátumra fel. Most fókusálok a péntekre. Ekkor telihold is lesz, ez állítólag számít. Addig eszem egy kis zöld körtét, és hordom a zsebpénzt Charlie-nak. De legalább már kedves...

"Öcsi, hol vagy?

Gyere ki!

Kivesszük kicsit.

Kicsomagoljuk."

Tavitündér Brumusszal (ő az alvópajtás). Néha kiborít. Például pont most. Igazából akkor különösen, ha látom más gyerek és Ő közte a kontrasztot. Ma volt szerencsém Biankával (is) ebédelni, hát... erőteljes volt a különbség. Bianka megeszik egy tányér ételt (akár egyedül is kanállal), amíg a Léna lenyel 4 falatot és visszaköp nyolcat, felborítja a narancslevet és kidob egy marék ételt a világba. Bianka 5 perc alatt alszik el, Ágoston nehéz eset, Ő 3 perc és 15 perc között valamikor, Léna csodálatos esetben fél órától (fél tíz előtt semmiképpen) 1,5 óráig. Napközben általában egy órát pihen, a köztes időben meg, mint a szél söpör, süvít át mindenen, mászik, dobál, borít, ma pink kihúzófilccel rajzolta össza a falat, és tüneményes, de néha megijedek, hogy hogy fogom én ezt két gyerekkel csinálni. Arról nem beszélek, hogy Öcsi 100x aktívabb a hasamban, mint Léna volt, de még ha a világ legkönnyebb gyereke is lenne, Manka akkor sem szelidülne meg. Szóval, nem sok terület jut eszembe, ahol könnyű lenne (biztos én neveltem túl szabadosan...), de legalább elbűvölő boszorkány. Ma amikor azt mondta nekem, hogy "ügyesen vezetsz", egészen meghatódtam. Előtte aggódtam neki, hogy, hogy fogok ilyen messze elvezetni...

Mindenesetre, hatalmas feltötlődés volt Szabadkígyós (isteni ételeket kaptam, Picurra alig volt gondom, ősz, levelek, csillagok, olvasás, akár alhattam is volna),

tegnap még Babcsától is kaptunk egy bónusz-estét, megnézhettem azt a darabot a Trafóban Tomival, előtte sushi, tehát idilli este, Pocak a nagymamájánál békésen alszik, minden kerek. És eltelik egy délután, én meg megint kimerültem. Ez nincs arányban...Közben 38. hét közepe, Isten tudja hány kiló, már jósló fájások is alig, viszont Öcsi hemzseg, mint a testvérkéje, csak ő még bent...

Azt hiszem nem írtam, hogy olyan is volt, hogy Picur felmászott a legmagasabb szekrényünk tetejére (ahonnan én szék nélkül leszedni sem tudom), a legszélén leült és onnan lóbálta a lábát. Erre is jó az emeletes ágy. Azóta persze varrtam rá egy paravánt, nem tudom mennyit ér...

Képet sem sikerült róla ma készíteni, mert egyszerűen képtelen vagyok elkapni egy mozdulatlan pillanatot.

Viszont ma voltunk Botero-Bécsi szecesszió kiállításon a Szépművészetiben, az utóbbit mindenkinek annyira kívánom. Számomra sok újdonság, gyönyörűségek, és nem a mostani felkapott slágerek. Persze elég sok Klimt is (de én örömömre rajzok főleg, amiket nem ismertem).

Pénteken meg Charlie: 36. hét, Öcsi pozícióban, befordult tehát, de zárt méhszáj, 2800 gramm a méretei alapján, én erre nem nagyon adok. Léna nyomán azonban a 39. hétre inkább várható,  mint a 41-re. Kedd a fordulónap. Tehát keddtől 37. hét. Hű. Izgi.

Mindazonáltal a múlt, ábrahámhegyi édeskettes varázslatos volt. Tökéletesen idilli semmittevés, hatalmas alvások, nap, eső, isteni lakomák, stb. A satöbbit igaz kicsit megemlegettük: egész délután-este tízperces - bár nagyon enyhe - fájások, úgyhogy kezdtük beleélni magunkat egy tapolcai szülésbe. De hétfő reggelire (délben) a Bergmanban Füreden már kutya bajom volt, sőt azóta se semmi, se jóslás, még a hasam sem teher, színház (Finoto-Örkény), mozi (Eat, Pray, Love - elsősorban India, Bali, Javier, meg a társaság miatt), Istennek legyen hála...Már csak egyet szeretnék Öcsi előtt, még novembert 3-án egy előadást a Trafóban, és akkor készen állok - vagy csak ezt hiszem - a hosszú, esti szórakozás-megvonásra. Egy időre...

Drága kicsi Léna közben folyamatosan pörög (tegnap roppant cudar éjszakánk volt, sok-sok jó után először -kb. két hete ébredés nélkül alszik, mondjuk fél 10-től fél 8-ig, ez nekem eredmény-, ez volt az ára Lencsi Fillér utcában alvásának, azt hiszem megint megérezte az ízét az egy-ágyban alvásnak. Vagy csak edzünk Öcsire, amikor gondolom minden borul, Léna randalírozni fog egész éjszaka, Öcsi meg enni...én sírni, Tomi meg kómába esik.)

Szóval Poc eleven, tűz-szélvihar, de vicces...ma letakarja a babákat a babakocsiban a szoknyámmal és elkezd kiabálni, hogy "hol vagytok emberek?". A rácsoságyat meg áthoztuk a Fillér utcából (már csak a duplababakocsit kell Erzsébetről, meg pár body, sőt be is csomagoltam nagyjából) és leraktuk a teraszon, amikor a szobában felhúzza a fölsőm, kimutat az ablakon és odasúgja a hasamnak, hogy "Öcsike, jó kis ágyad kint van".

Pár nappal ezelőtt az volt az egyik éjszakai mese, hogy jósló fájásra ébredtem. Tényleg. De ez állítólag nem jelent semmit, illetve az 5 hét ettől simán belefér. Kettő mindenképp férjen, mert a kiságy még darabokban, az Öcsi ruhái helyén még terhesruhák, és nem is nagyon tudom hova tenni, viszont kész az emeletes ágy 2. szintje, csillagos kék sátorral (ez biztosítja elvileg a láda helyét, ami ha felkerül az emeletre, esetleg, netán... odafér a kiságy. Ez utóbbi még nem biztos. De ha igen, akkor is repülni vagy kúszni kell a szobában.) De Manka teljesen meg van zavarodva az emelettől, ott randalírozik, már kakaó helyett az az első szó reggel, hogy "emeletre", nyilván ott akar aludni, nyilván átmászik róla a szekrény tetejére, ahol sokkal jobb babázni...Teljesen transzban van. Ennek eredményeképp néha - számomra indokolatlanul - levágja fölülről a képeket a földre, amitől én ideges leszek...Attól is, ha azt mondja erre, hogy "mama ideges". A fegyelmezésnek még mindig nem találtuk meg azt a módját, amit egyáltalán észrevesz. Eddig a legszigorúbbak akkor voltunk (elhajított egy marék kaját a vacsoránál), amikor ruhástul beraktuk a kádba (víz nem volt benne) és rácsuktuk az ajtót. Ekkor vígan kajabálta, hogy "büntetésben vagyok", de még csak el sem szomorodott...

Ez is a múlt heti libegőzés, Anna, Peti nyomán (a fenti is):

Péntektől 3 napot meg Erzsébeten alszik drága Picur (először éjszakázik Pesten a Vitéz-nagyszülőkkel, Balatonon volt egy hét ott-alvás velük, azt imádta). Mi pedig nászutasokként (nehéz-hasas ara, ez aztán a nászút...) Ábrahámhegyen megpróbálunk felkészülni, az elkövetkező két évre. Szőlő-avar illatú levegőben, Balatont nézve a hegyről, nagyokat aludva és persze éve (Bergmann cukrászda Füreden például), 3 napig nem szülni, ez a tervünk...Szép lenne...

Írok aranyosakat, Pocaktól:

"Cicmet nem mutatom meg. Hasamat lehet puszilni. Hasamnak jó. Kezemet is tudod."

Azt akarja, hogy lovagoltassam, én meg nem annyira, ezért mondom neki, hogy majd a papa. Erre ő: "Mama gyenge. Aludni kell."

De verbálisan nagyon együttérző: "Ne hajolgassál, hasad nehéz."

Mindazonáltal olyan szavakat használ, hogy "isteni" (a fülbevalómra), meg, hogy "szöveg" (ha nem tudom a dal szövegét, és lalázok, akkor van olyan kedves és ezt azonnal észrevételezi...)

Azt egyébként nem is írtam, hogy tegnap 11-kor aludt el, valószínűleg fájt a hasa, pedig olyan ritkán fáj valamije. Viszont hajnalban, 4-6-ig mellette őrködtem, mert amint kiléptem a szobából sírva fakdt. De kötelességtudóan visszaballagunk hajnalban-éjjel, ha átjön hozzánk, csak aztán nem tudok elmenni. Ha megpróbálom, zokog. Tegnap előtt 1,5 órát töltöttem így, plusz egy-két cumi visszadugás, ez-az, Tomi vagy én segedelmemmel. Szóval teljesen nyúzott bakkecske csak akkor leszek, ha Öcsi is megszületik.

De ma felvirágoztunk, hiába, ebben rám hasonlít Pic-mic. Ha program van, befogjuk a szánkat és élvezzük. Délelőtt Szőnyi kiállítás Szentendrén, nagyon szép (!) és pont kellemesen kicsi, Mankának is, utána Marcipán cica a Bábszínházban, ami szerintem rémes volt, de Lencsinek tetszett, bár egyszer megijedt egy dalbetéttől (hangos volt), én viszont minden dalbetéttől rosszul lettem, olyan idétlen és ízléstelen volt. Tomival megbeszéltük, hogy maradunk a csak bábos, emberi jelenlétet nem mutató előadásoknál (Futrinka utca), mert engem kiráz a hideg a fülég érő természetellenes vigyortól, és a szintetizátoros, vicces muzsikáktól. Viszont a mexikói gyorsétterem ez után remek volt, Picur rendesen evett, és nem én takarítottam utána, ez önmagában kéj...persze sétáltunk jó nagyot, megnéztük az este kivilágított Vajdahunyad várát (gyönyörű volt), de mondanom sem kell, ennyi program sem volt elég a könnyű elalváshoz, pedig ma fél órát aludt, Szentendrétől a Bábszínházig, azt is úgy, hogy ráhúztunk még Tomival egy romantikus, felügyelet nélküli autóban kávézással...

Hogy maradjunk a kecskéknél...A tisztességes cím az:

LÉNA KETTŐ ÉVES!!!

Csak valahogy most az hamarabb jutott eszembe. Pedig nagyon készültünk a szülinapjára, reggel narancsos-gesztenyés tortára ébredt (ami sajnos nem ízlett neki), szerencsére a teteje tele volt marcipán katicával meg virággal (de nem lett valami piros, mert a gesztenye átütött a puncs mázon :(, meg persze két gyertyával, úgyhogy Manka a szülinapján marcipán katicát reggelizett kakaóval. Ami szerintem tökéletes szülinapi reggeli, kár, hogy tortát nem, de Tominak és nekem - szerintem - isteni volt. Aztán megkapta a fabiciklit, meg még ezt azt, a fa reggelizőszett egész nagy siker volt, a futóbicikli is, csak nemigen ér le róla a lába, de a csúcs továbbra is az olvasás, gyakorlatilag folyamatosan olvasni szeretne (képek alapján meséket hallgatni könyvből). Ezt bírja a legtovább is. Aztán motorozni vagy kisbabakocsit tolni.

Szóval mindez után elmentünk a Szemlőhegyi barlangba, hogy tisztázzuk, hogy valójában a barlang az nem a fregoli alatti rész, az is nagyon bejött Picurnak és irtó ügyes is volt (ez egyébként az egyik leggyakoribb jelző: "ügyes vagyok" vagy "ügyetlen vagy Mama"-mert párszor amikor elejtettem valamit ezt megjegyeztem. Nesze nekem. Egyébként megállás nélkül insruál, és az "akarom" meglehetősen gyakran hangzik el. Békés mérleg jegy. Aha...). Majd délutánra gyorsan belázasodott 38.6-ra, amelyből mára semmi nem maradt. Még egy kis fránya bágyadtság sem.

Szóval a "félig nyúzott bakkecske": Vagy nem, vagy nagyon régen (annyira, hogy nem emlékszem) éreztem ezt, hogy nehéz...kimerült vagyok, kész vagyok. Pedig tüneményes, iszonyatosan vicceseket mond, de minden evés egy maratoni csata, csak úgy eszik, ha olvasok, úgy is borzasztó lassan, egyedül meg vadul, egy idő után még vadabbul. Tomi azt mondja sokkal jobb már, mint régen és sokkal tisztább. Hát...lehet, minden esetre én sem vagyok fürgébb is serényebb...Közben ma 3/4 órát aludt, viszont egész nap igényli a társaságot és a játszópartnereket. Például bennünket. Ma talán játszott a konyhával meg a bababútorokkal 10-10 percet egyedül, meg is lepődtem eléggé. Szóval őrült energiákat igényel, megállás nélkül, hosszan, rendületlenül, folyamatosan résen...Huncut, rosszalkodik, gyors és fáradhatatlan. Fél 10 előtt nem lehet elaltatni, akkor is baromi nehéz, az esti meséréről eszébe jut, hogy megmutatja, hogy táncol a pókocska (és tényleg megmutatja), egyszercsak felugrik és feliramodik az emeletes ágy lépcsőjére, azt sem tudom hova kapjam a fejem...Ezzel szemben én egyre gömölyűbb és nehezebb...Terhes...Érzem az etimológáját...Viszont fél nap alatt leküzdötte a betegséget, van számfogalma (mi a helyes kifejezés Verocs?), és annyit beszél és ragoz és vicces és cukorfalat...De én, félig nyúzott bakkecske. Ki vagyok éhezve vacsorázásokra, színházakra, biztos, nyugodt alvásra, békés kávékra...Két napja ez az érzés, egyébként semmi baj, a hét is telik, folyamatosan csinálunk (valakikkel) valamit, Pastramiban is voltam tegnap, holnap Bábszínház, ez jó, a napi egy szabadnap csodálatos és elég is általában, Tomi bármikor esti-rituálézik egyedül, ha szeretnék elmenni...summa summarum, általában minden jó, de most bakkecske vagyok...Biztos a holdállás...

Öcsinél ott tartunk, hogy szerintem leszállt a hasam, és Benedek, Bernát, Ákos, Andor...De persze egyik sem 100 százalékos nekem...

Egyébként Lencsi abszolut kedvenc színe a piros, de a lila is szép. A cumi karikájának az orrához kell illeszkednie, úgy a jó. Az autósülésben pedig már jó ideje mondja, az öv becsatolásakor, hogy "fontos"...Elénekli a Hinta-palintát egyedül. Viszont tanulságos mesék ellenére, megesik, hogy nem ad oda valamit, hiába magyarázom szépen, hogy ugye Peti is milyen szomorú, ha Anna nem adja oda a kukacot (tudja azt is, hogy "kölcsön"), de tegnap elkezdett erre kiabálni, hogy "Irígy vagyok, nem adom oda". Egyébként az összes mesének a drámai részét tartja a legtöbbre, ahol elvágja a kisfiú talpát a kagyló, ahol Annipanni sír, vagy ahol Kisvakond kocsija összetörik. Vagy nem adja oda a kukacot Anna...Ezeken jót röhög...

Ma kiderült, hogy egy kisfiú ("barátom") lakik a mosógép mögött. Remélem nem.

Ez még az előző kecskés képhez tartozik, ezt volt kedves megjegyezni. Egyébként beszél-beszél, helyes mondatokban, történeteket, ami a környezetünkben ebben a korosztályban ritka, viszont nem különösebben eszik szépen. De elmeséli magától, hogy "Marcika bölcsi No. 2. nevelőire, mert szerintem ezt tőlük kéne tudnom - akárhogy is volt -, nem a Lénától, mert az lenne az egyik legfontosabb, hogy jól meg tudjuk beszélni mi történt. Így nehezebb...Gondolom ők meg nem számítottak arra, hogy Manka beavat ilyen kínos részletekbe. Persze simám lehet, hogy ő kezdte, mert azt is mondta, hogy "rossz voltam". Ezt el tudom képzelni, különösen, hogy az előző bölcsis néni, kedvesen mesélte, hogy "nagyon jó volt, csak kár, hogy az ablakot verte kalapáccsal".

Közben elképesztő a memóriája, most felemlegette, amikor tavaly télen beleesett a hintáról a sárba.

A békát, amit egy autó kilapított és az András nagyapa megmutatta neki, a mai napig emlegeti, mert ő először csak azt mondta, hogy "eltört", de Apa elmagyarázta, hogy nem, meghalt, ez pedig őrült fejtörést okozott, napokig emészgette.

Reggel, amikor meg a Tomi elmegy, akkor sírva óbégat, hogy "Papáááám". De minden szerettétől nagyon nehezen válik meg, aztán könnyen vígasztalható, de ejt pár könnyet és utána emlegeti...:"Babcsa kis Lénája", "Nagyapa - szeretem" stb. Most megyünk gyorsan a Vitéz-nagyszülőkhöz uzsonnázni, utána meg Pic Mancikánál (Anyukám) alszik (ez a név úgy tűnik megmaradt.)

Drága Öcsi 1380 g, vizelet tökéletes, ficereg nagyon, 32. hét, egy hónap múlva megyek.

A héten őrült duhajkodásokba csaptam, tegnap Opera, szerdán Tom & Gerge a csopottársaimmal, összefogott velünk meg Tóni is, aki fél 12-kor vigyázott Pocak álmára, amíg Tomi kijött elém a HÉV-hez. De 2 hete mi vigyáztunk/altattuk az ő 5 gyerekük közül hármat, nem tudom mikor lehetnének ilyen szomszédaink...ez nagy kincs.

Kettes számú bölcsiben úgy tűnik ugyanolyan vígan van, sőt eszik, mint a kisangyal, és nem olyan mesés a milliő, de az én időbeosztásomhoz alkalmazkodik, és nem hiányzott még egy ilyen irányú kötöttség...Csak tudnám mi volt Marcikával...

Ezt a receptet mindenkinek ajánlom: (a rekordmennyiségű tárgytörés elhagyható, nem tudom hogyan béklyózzam meg Léna ezen új hóbortját). Előljáróban hozzáteszem, hogy továbbra is döbbenten konstatálom, hogy egy pillanatra nem áll meg, a leülés is nehezére esik, tegnap is, ma is zökkenőmentesen abszolválta a napot fél óra alvással. Nem, ettől nem könnyebb este elaltatni, cseppet sem, viszont legalább múlt éjszaka nem kelt fel egyszer sem. Zárójelben megjegyzem, Ágoston 38 percet képes a fenekén ülve tevékenykedni. Lehet, hogy ezt megjegyeztem hamarabb is, én ezen nem tudok fölülkerekedni.

Mindazonáltal tegnap - a szakadó eső ellenére - Gáboréknál voltunk kerti partin Kisorosziban, én nagyon élveztem. Imádom az esőt, külünösen, ha fedett szabadtéri helyről élvezhetem gasztronómiai csodák mellől. Az evéssel különösen nagy örömet lehet nekem mostanság okozni, ezek ráadásul eszeveszett finomságok voltak, jó volt a társaság (Lami-család), nagyon kafa kis ház, nagyon ínyemre való enteriőr...Persze Mankát az eső csöppet sem zavarta, órákon keresztül rótta a kertet (esetleg a - már nem számolom napi hány  - váltás ruha beszédes lehetne...), különböző társaságban, Tomi megint nagyon jó apa, egész hétvégén lenyűgözően energikus, kedves, türelmes és még vicces is...és jó a teste. Nekem tetszik.

Ma meg kezdtünk Visegrádon a bob pályával, Lencsi roppant mód élvezte, csak rettenetes nehezen hagyta abba a csúszást, kellemes mennyiségű ember, nagyon finom capuccino-shake, ez fontos, két pálya és meglepően olcsó minden. 370 Ft egy csúszás, 200 Ft 2 dl shake - ki hallott már ilyet a mai világban...

Aztán kicsit lejjebb a Mogyoróhegyen az a hatalmas fa játszótér, ami tele van bográcsozó-, meg szalonnasütő helyekkel, mindez a Pilisben a hegyen, a Duna fölött. Szép.

Mellette egy kis vadaspark, láttunk szarvast, lovat, kecskét stb., 

két lépésnyire egy fa trambulin és egy fa erőd, ez is nagy mulatság volt, a kilátás meg megér egy (kürtős kalács jutott eszembe, de ez nem helytálló) utat erre felé.

Aztán 1,5 perc sétára a hegyek ölében egy Makovecz tervezte étterem, kevés de finom, főleg grill étellel, akármilyen étkezésijeggyel lehet fizetni, és akad csúszda, kismotorpark, játék, kakaóspalacsinta, rengeteg kakaóval (érzem, hogy kicsit kezd egyoldalú lenni a bejegyzés, a gasztronómia javára)...

Végül Mátyás király történelmi meseparkja. Ez hétfőn zárva és egyébként ötig nyitva, de nem lehet kihagyni, gyönyörű...

Az idő is, a Dunapart is, a családom is...bár Manka egy ici-picit lehetne kevésbé eleven...Valójában nem, jó így nagyon, csak néha (...) kicsit (...) elfáradunk...

Ez még talán augusztusban készült a Frei kávéző előtt. Gyakori program volt...És ügyesen belerángatta az Ágostont is. De mondja is, hogy "Léna ügyes". Azért azt is, hogy papa is ügyes, meg a mama is. Különösen, ha valamit széttör/szétszed, és akkor "Papa megcsinálja, Papa ügyes". Vagy ezt már írtam?

Lehet, szerencsére legalább nappal nem érzem magam fáradtnak, ami egészen meglepő, mert az éjszakáink a nagy megmérettetés jegyében telnek, hogy le tudjuk-e Mankát szoktatni arról a kedves szokásáról, hogy egyszercsak - minél korábban - átcaplasson hozzán, keresztbe vesse magát az ágyon, kitakarjon mindannyiunkat és édesdeden aludjon tovább. Ez engem mostanra eléggé megviselt, a gyakorlatilag mozdulatlan, ám fölöttébb éber alvástól már fizikai fájdalmaim voltak, a derekam kettétört. És ha ez nem lett volna elég, egyik éjszaka még egy kismacska is beugrott az ablakon. Azon már meg sem lepődtem. Az egyetlen ír az éjszakai kálváriáimra a nyitott ablak (14 fok van ezidőtájt), amit Tomi hősiesen viselt (nagyon egészséges), bár egyik éjjel kendővel a fején találtam. Tomi mindenképp egy isten, ezt a kellemes átnevelő időszakot (ez abból áll, hogy 4-5 napja) Picur nem jöhet át hozzánk, 1. el kell kapni útközben, 2. a nyekereg átjönni, és valahogy ágyban marasztalni. Ez egyelőre - reményeim szerint csak az első lépésben - úgy megy, hogy valaki melléfekszik. Sajnos előfordult Tomival, hogy Kisvakond nélkül nem ment...ez minimum fél óra, de gyakran több, én nem vagyok hajlandó éjszaka mesélni, Tomi pedig nem könnyen mond nemet a kicsi lányának. Egyébként se :)...Én megadom magam annak, hogy a Papa kényeztet, Mama szigorúbb, de én többet is vagyok vele, van időm szigorúnak is, meg engedékenynek is lenni. Szóval Tomi felébred a sírásra, megy, altat, és meg meg vagyok hatva, mert ez nagy erőfeszítés ám. Főleg úgy, hogy kettőig hajókat tervez hajnalban...Ma már csak én kelek. Volt olyan is, hogy Anya hazahozott - ezúton is naaaagyon-naaaagyon köszönöm - a Pastramiból, mert a mi kocsink kerekeit kiszúrták Tomi munkahelye előtt, és éjszaka váratlanul Ő bújt be Lencsihez ("Eljöttem éjszaka autóval, most itt alszom. - Jó". Nyugtázta békésen Pic. Majd ma: " Mancika bekerült az ágyamba").

Mindazonáltal, kb. a 30. héten kezdem egy kicsit kényelmetlenebbül megélni a tehességet, mint a Lénánál. Valójában semmi gond, de mégiscsak fárastóbb 8-10 órán keresztül szaladgálni Manka után, leszedni a bútorokról (mindenre felmászik, a székről az iróasztalra, onnan a kommódra, onnan a polcra), a boltban egymillió árut visszapakolni, amit ő leszed (kimászik a babakocsiból, ha bekötözöm akkor is), bedugdossa a májkrémeket a polc alá, vesz magának borsót, bepakolja a babakocsiba a választott termékeket, közben persze hurcoljuk a kismotort, a hasamat, minden áldott bogarat, virágot, kutyát 15 percekig nézegetünk útközben. Szóval elfáradok. Nagy a hasam, nem alszom olyan jól, derekam, vádlim, hogy lesz elég a tartalékunk, ilyesmi. Akadnak gondterhelt óráim. De semmi komoly.

Pic-mic fáradhatatlanul beszél. (visít: "Öcsi hallja", "Szomorú lettem", Biankának, amikor itt maradt egy órát nálunk és sírt: "Anya visszajön, Anya dolgozik, Papám is", szülinapjára piros tortát kér, lila izűt. Ha mondom, hogy fúj a szél, ő megnyugtat, "hogy majd szaladok". Amikor még Szabadkígyóson Apa halandzsázva énekelte a favoritot a Cini-cinit, rászólt, hogy "nem tudod".)

Ma a bölcsiben visszanyekergett engem az első - egyórás - kimenőmről 40 perc után (ez volt a harmadik alkalom, jó-jó, de vannak kétségeim. Még várok a döntéssel...). Amikor megérkeztem, örömmel konstatálta, hogy "Mama velem van, Öcsi velem van". Egyébként csak éppen nem foglalkoztak vele, talán. Ő szerintem jól érzi magát, nekem egy kicsit menetrendszerű, zsúfolt a program, nem akarok olyat hallani, hogy a megtanulni való anyag, és fél 10-re mi nemigigen vagyunk képesek odaérni. Ha a Tomi viszi talán könnyebb lesz, akkor csak a reggeli necces, ami rengeteg idő Picurnál. De ha könyvet olvasunk, akkor legalább eszik. Folyamatosan mesét akar olvasni, ez olyan jó. Ez mindig tuti program. Közben az előbbi telefonos képek után berakok még két telefonosat, de ez a bölcsi:

A székre éppen Áron mászik (Ágoston is jár), a csíkos pulcsis a Lencsi háttal. Egyébként reggel úgy indultunk, hogy "motorozok a fiúk után, cofikák: fiúknak tetszik"...Mit is mondhatnék. Egyébként fantasztikus memóriája van, mindenről tudja, hogy kitől kapta, és mondja is, hogy ezt éppen kitől ("Mancikától kaptam. Örülök.". Arra is emlékszik - soha azóta én nem mondtam, hogy augusztus 7-én "Bogival táncoltam"...Felébredt...Megint 1 órát aludt csak...ez is kicsit lehetene hosszabb, akkor biztus ukmukfuk regenerálódniék. Nem tudom majd átolvasni, bocs az elírásokért. Még olyanokat is mond, hogy "bizonyos", "pillanat", "Pontosan" és "szegény, szegény..." vagy "mit csinálok?".

Remélem akkor is fogja, ha kibújik, gyanítom, hogy egy idő után már nem mindig lesz ilyen lelkes, de most elképesztő sokat foglalkozik vele. Odajön a hasamhoz, ölelgeti, napszemüveget próbál rá (a pocakomra) feszegetni, mármint persze Öcsire így, neki is kell mesét olvasni, beszól neki, hogy nézze a bábszínházat, még mindig fürdeti, kiabál, hogy "itt vagyok", "gyere ki", meg, hogy "várom", puszilgatja, simogatja, szóval, nagyon kedves.

Az etetőszékből bármit ki lehet dobni, mert a "hangyák megeszik". Ragyogó. Nehéz meggyőzni, hogy azért inkább ne így etesse a rovarokat...De szebben eszik, villával például egész kitűnően.

Poacak egyébként továbbra is jeleskedik az extrémebb helyzetekben, tegnap például Gyertyaúsztatás volt Szentendrén (3000 gyertya a Dunán), este 9-kor, úgyhogy fürdés, vacsora után, pizsamában (Léna) kimentünk a kilátóhoz Móniékkal, Pic-mic lelkesen nézte, majd fél tízkor hátradőlt és egy pillanat alatt elaludt. Talán minden este így kellene tennünk, mi boroztunk tovább a Szamárhegy tetején, Pocakot itthon zokszó nélkül átraktuk az ágyba és csak órák múlva került át hozzánk, megkönnyítve az én nem túl könnyű alvásomat azzal, hogy tökéletesen keresztben fekszik kettőn között, a lábai a hasamon...Ez sokat segít az önfeledt alvásban. A Gyertyaúsztatásról még annyit, hogy Móniék úgy, hogy otthon aludt a héthónapos, meg a kétéves egyedül a szobában, mellettük egy bébiőr és az egyik mobiltelefon, amivel Móni és a férje ingyen beszélnek egymás között, itt a két gyerek végig vonalban volt a másik készülék végén...Így is lehet. Úgy látszik roppant találékonyak a szülők egy kis borért a Duna fölött :)

Öcsi jól van, vérvizsgálat tökéletes, lábikra kevésbé, 2 hete 700 gramm volt, pénteken 1043. Csoda, hogy nő a hasam. És ficereg, rengeteget...Most éppen Andor/Benedek/Bernát, én meg semmivel sem vagyok kibékülve. Tomi hajthatatlan a Tomival kapcsolatban :(

A képek még szabadkígyósiak, csak most kaptam.

Manka beszél-beszél-beszél, nagyon vicces...Tegnap óta azt mondogatja, hogy "bizony-bizony", persze azt is mondja, hogy "vicces", például az aktuális kedvec könyvére, ami a papájának is természetesen szívügye volt, mi más, mint a Kisvakond autója...Ezen hatalmasakat derül, de ha Kisvakond szomorú, vagy akár az Ágoston, akkor azonnal "megsimogatom" vagy "megpuszilom" (ez egyébként minden sérülésre, sebre azonnal orvosság ez), és megy és teszi. Persze, ha bárki sír, akkor azonnal javasolja, hogy "cumi". Öcsi-babával hihetetlenül gyengéd, teljesen váratlanul előttem terem és "simogatom...Öcsi-baba...", de tegnap már ott tartottunk, hogy este Öcsi-babának is meséltünk. Persze fürdeti, Ő is cumit kap, ha sír és be-be szól neki a köldökömön. A gyengédség kompenzálásaként, a héten gyakorlatilag kiharapott belőlem egy falatot, illetve váratlanul úgy bebecsíp a cicimbe, hogy csillagokat látok. Ez fincsi lesz majd a mellgyulladásoknál.

Közben tökéletesen adekvátan használja a "bocsánat-ot", pl. ha a kávézóban előtte állnak a túristák. Fürdésnél mondtam neki, hogy most megmosom a hajam, erre megkérdezi, hogy "nézhetnélek?", szomorúan konstatálja, hogy "Apukám elment...dolgozik...visszajön...este lesz", de amikor Szabadkígyóson volt, egy este mondják neki a szüleim, hogy ma lefekvés előtt nem tudjuk felhívni a papát-mamát, mert egy táncesten vannak, erre Pocak: "Nem baj az,...visszajönnek". Teljesen képben van, hogy Apa szemét hétfőn műtötték (jól van, és remélhetőleg jobban fog látni is, lehullt a szürke hályog), amint szóbakerül, azonnal mondja, hogy "szeme-gyógyul", de tegnap délután még azt is hozzátette, hogy "értem", mármint, hogy szeme gyógyul. Mindent azonnal elismétel, úgy, mint pl. "zsíros paraszt".

Azonnal észrevette, hogy kicsréltem a pötty-fülbevalóm, és hogy nem pink most a lábamon a köröm, hanem narancssárga (pedig ezek nem olyan látványos változások), de mondta, hogy "szép", ami balzsam az én lelkemnek, meg, hogy a papa autós vénája mellett akad egy kis királylány-vér is.

És szeptember 3-án megy először bölcsődébe (majd hétfőn és pénteken 8-12-ig). Hét végén nekem meg terheléses vércukorvizsgálat. Görcsöl a vádlim (ez eddig is volt), nagyon klassz és néha eltörik a derekam. Viszont nagyon jó könyveket olvastam mostanában.

A legnagyobb bánatom, hogy Anita tegnap azt mondta, hogy Picurnak előreálló foga lesz (vajon honnan örökölte...), látszik a csontozatán és biztos fogszabálozni kell majd. Éljen. Én is úgy szerettem...

Itt még Szabadkígyóson, szamócát szed:

Manka a változatosság kedvéért ismét Zamárdiban volt, Babcsával és a Nagypapájával, no meg Biankával ("Bianka - barátom"), Anitával és kicsit Csabával. A Vitéz-nagymamája szerint tüneményes, Anita azt mondta, hogy elszórakoztatta az egész családot, és ééédesen beszél. Talán mondanom sem kell, remekül mulatott, pedig előtte csak egy napot töltött itthon Torockó és a Balcsi között, de nyilvánvalóan ez engem viselt meg jobban. Én az utolsó három nap letargiába estem, úgy hiányzott, pedig tudtam, hogy ő istenien mulat, normális esetben és is istenien mulatnék, de azt hiszem, most kevés volt a ráhagyás, tekintve, hogy előtte egy nap, vasárnap meg hazajött és szerdán viszik Szabadkígyósra a szüleim, vasárnapig. Én most minden együtt töltött pillanatot, úgy, de úgy élvezek...Imádom. Cukorfalat, ahogy beszél, ahogy kinéz, SIMOGAT!, a hasamban Öcsi babát, az arcomat, megfürdet, én meg sírvafakadok a boldogságtól. Pedig jó ám ketten is a Tomival nagyon, csak kicsit összetorlódott augusztusra minden édesfelnőttkettesünk...Pedig, hogy fogok én majd erre vágyni ősszel...Szóval egyébként Öcsi-baba 25 hetesen 700 gramm és "egészségesnek látszó" izgő-mozgó, Pic fele ennyit nem rúgkapált. És olyan-olyan-olyan szeretettel gondolok rá, úgy várom...Csak eszembe jut, megmelengeti a szívem...Bárcsak egészséges lenne, tényleg. Én a terhességgel jól vagyok még mindig, nem mondom, hogy minden alkalommal szökkenek ki/föl az ágyból, és nincs úgy, hogy kettétörik a derekam fölkelésnél, megint két refluxos nap volt, mint Pocaknál - eddig -, kellemesen jó az étvágyam, igazán nem panaszkodhatom, hogy nem kívánnám például a Nutellát, és legalább annyira éberen alszom, mint egy vadászkutya. Talán annál éberebben. A csöpögő esőre például simán kelek, de a macska vonulásra is azonnal, a kertben (füvön, gondolom nem tűsarkúban, hanem szokványos párnás macskatalpakon) - természetesen. Ez elsősorban Pic-mic miatt van, aki a legtöbb éjszakán félálomban, macival, cumival érkezik, mezítlábacskáin csattogva, közénk. De egy duplapaplan segítségével, majdnem tudok hason aludni.

Vihar után. Egyetlen pocsolya volt a kertben.

Nyarunk következő állomása Torockó:

Pontosabban Torockószentgyörgy, Székelykő kúria, a Gabesz unokatestvérem és Melinda esküvője - Lami család. Pic-mic, a nagy utazó nemhogy pénteken Szabadkígyósra zökkenőmentesen utazott, de utána a hatórás erdélyi utat is simán abszolválta, természetesen feltétlenül megemlítendő Anyukám hathatós kommunikációs képessége, a jó időzítés, és persze Manka szívóssága. Visszafelé szintén semmi gond, esküvőn ropta, barátkozott, kafa kis játszóteret alaposan kihasználta, istenit aludt a gyönyörű szállodánkban, amit mindenkinek legjobb szívvel ajánlani tudok, aki arra jár. Meseszép négycsillagos, tökéletesen ízléses, hangulatos, messzemenőkig kényelmes, makulátlan, eslsőosztályú, és gyönyörű helyen lévő Székelykő kúria ( www.szekelykokuria.ro ), csak jókat tudok róla mondani, csakúgy, mint a tökéletes esküvőről.

Még azt is megosztom, hogy drága kicsi Mankát az sem rázta meg, hogy múlt héten Tomi, majd én, egy napig lázasak voltunk (én sajnos 38.2-nél bevettem egy Algopyrin-t, amit terhesen nem ajánlanak, leendő terheseknek: Paramax forte!) és Lencsi nem kapta el. Ellenben nagyon figyelmesen megpuszilgatja a sebeit, amiből mindig akad.

Most pedig Léna Zamárdiban, éppen, hogy megérkeztünk hétfőn, átpakoltam azonnal és kedd reggel már indult Babcsáékkal vasárnapig a Balcsira. Nagyon hiányzik...de az első napon remekül van, fal, játszik, szervez és 8-kor aludt, ami még sose fordult elő itthon. Azért igyekszem az utazásai között legalább két napot itthon tölteni, mert nem akarom, hogy szeptembertől megzavaradjon attól, hogy nincs elég inger, másrészt pedig úgy érzem valamiért, hogy a biztos kötődéséhez fontos, hogy tudja hol az otthon - és nem utolsósorban, hogy ott is jó -, nem akarom, hogy kis Bolygó Hollandi legyen, aki ágról ágra száll, de most így jött ki a lépés, legközelebb vigyázunk. Csak mulasson nagyon jól, addig mi Tomival nagybetűkkel felnőtteskedünk, nem sietünk fürdeni, nem kell 7-kor vacsizni, borozhatunk a teraszon, és heverhetek napestig, holnap Charlie, satöbbi. A satöbbi a legnehezebb egyre növekvő hasammal. Nem kicsi, már igen erőssen érzem, hogy - mondhatni dudorodik. Erről jut eszembe, olyan szép, Torockón úgy mondta a pincérnő a viharos időt, hogy "nagy idő van", ez nekem tetszett. A Halottak napja, meg Világítás. Lénának meg rendületlenül "Kincső baba" van a hasában. Nekem Öcsi baba, de neki mindenképpen ott van "Kincső baba".

Mindezek előtt, Manka kapott egy nagyon kafa kis triciklit a Martinovics utcába a Vitéz-nagyszülőktől, íme:

Aztán egy igazán röpke, mintegy 20 órás víkendre sikerült eljutnunk Zamárdiba is Biankához, meg Anitához, ami naaaagyon kellemes volt. Öröm volt Pic-Micet és Bibit együtt látni, Pocak nemhogy irígy nem volt - jó, Mirkó motorja Achilles-sarok még mindig, de még azt is odaadta -, ő maga kínálta Biankát a játékokkal, szó sem volt arról, hogy Bibi cumiját elvette volna, hanem vitte utána, dugta be a szájába, labdáztak, igazából játszották, Lencsi mesélt könyvből a Biankának - mert ilyet is tud ám -, és egy fél barackot teljesen egyedül Manka ette a Biankát. És hazafelé még a

Velencei-tóban is fürdött egy hatalmasat...Mindezek közben egyfolytában azt mondja, hogy "nem baj az", illetve mindent megköszön, de még azt is, hogy "elmegyünk a boltba" vagy gyakorlatilag bármi tanácsot, úgymint, "nem menj oda, mert megcsíphet a méhecske". Ja, és az is nagyon sűrű, hogy "voltam már".

Nem is tudom mikor írtam...Lencsi Balatonról itthon, erről már nagyjából beszámoltam, most akad pár kép is (itt Hannával):

A Lencsi-Anya mögött álló ház a Vitorlás, ennek egy - a Balatonra néző, jó nagy erkélyes szobája -, a szállás. Alatta az étterem. Nem csendes, az éjfélig tartó muzsikaszóval, de gyönyörű a kilátás.

Azóta meg alig vagyunk itthon, talán két nap kivételével minden nap mentünk valahova, Picur nagy örömére, aki habzsolja a programokat. Voltunk Horányban a Veránál-Taminál, Nénó úszott a Dunában mentőmellénnyel, homokozott a Dunaparton, és nagyon élveztük. Révvel mentünk-jöttünk, ez külön isteni, szóval tökéletes nap volt, aztán voltunk Katival-Grétivel-Sárival a Gozsdu-udvarban, a fölöttébb jó kis vásáron, miközben utcazenéltek, van játszósarok, helyre kis szoknya, plüss bon-bon és mennyei tejeskávé humusszal, roppant szimpatikus kávézóból. Jut eszembe itt a Léna nem is volt. Akkor a Babcsáéknál időzött. Nem baj, így is messzemenően kellemes vasárnap:

Gréti a triciklin (mindet Kati csinálta, mármint a képeket...meg a Grétát is félig.)

Aztán tegnapelőtt Laura-Barni-Kati-Gréti-vel komppal Vác, elsősorban gasztronómiai kirándulás, némi játszótérrel, de ez is jó volt, jártunk sokat Millenáris játszótéren, nyomorogtunk Római-fürdőn, bicikliztünk Tomival hárman és belekóstoltunk a bugyis létbe egy fél nap erejéig, mert Pic-mic nem akart pelenkát venni, egész jól alakult, csak megtorpant a folyamat, mert másnap Babcsánál volt és nem úgy jött ki a lépés, aztán meg a kicsit esős váci napon nem akartam próbálgatni. De tegnap is bugyi nélkül jött a kávézni (ő mandulás tejezni), be is pisilit, de volt már, hogy bilibe, még előtte itthon háromszor.

Lencsi első bugyija

Eljutottunk a családi napközibe is, ami minden szubjektív elvárást messze felülmúl, teljesen mesebeli családi ház, antik bútorokkal, nagy szőnyegekkel, régi családi képekkel, rengeteg növénnyel csúszdával, minden nap kézműveskedéssel, versel, itt nem a Télapó jön, hanem a Mikulás, 5-6 gyerek, de csak 1/2 8-tól lehet 12-ig, ami nekem nem az igazi, tekintve, hogy Lencsi 8 és 9 között kell, semmiképp nem szeretném ezt az igen méltányolandó szokását megbojgatni, (végül is 9-ig kell odaérni), viszont ebédet nem kapnak, azt pedig nem bántam volna, lévén, hogy az evés még mindig nem rapid és hatékony. De nem fogok tudni ellenállni ennek a közegnek (ez a legolcsóbb is és 5 perc), bár a másik lehetőség praktikusabb, mert annyi órára, akkor viszem, ahogy én akarom, kaja is van, és az sincs messzebb, na de a milliő, meg a rutin...És a szimpatikusban 2 délelőttöt ott kell lenni, ez pedig hétfő-szerda-péntek lehet.

Mindazonáltal Manka mostanában továbbra is nagyon jó cimbora, mindent lehet vele csinálni, partner kávézásban és természetesen bármilyen programban. Jó sokat tud motorozni és kisbabakocsit tolni és beszél-beszél-beszél. Már múlt időben is, ragoz is, helyesen használja a személyesnévmásokat, bármi ami kettő azt megmondja, hogy kettő, de nagyjábol minden, ami mennyi az öt, és ami mikor az ötkor. Ezen kívül nagyon sok minden "nem baj", például kedvesen rámhagyja, hogy ha nem veszünk valamit a boltban, példál krumplit, ami "gurul", vagy répát a "nyunyi"-knak, hogy "nem baj". De mondja a virágra, hogy "szedtem", "kettő", mert tényleg ennyit szedett (nekem :), és névelőt is használ az - így már három kurta szavas - mondataiban, pl. "Ott a papa". Ma elmesélte, hogy, "hasam-benne-Kincső-baba". Neki Kincső van a hasában, gondolom, mert tegnap vele játszott. De azt is mondja, hogy "Papa, szeret". Cukorfalat. Mignon.

Kellene 20 millió forint, mert nem fér el a képkeret, amit vettem. Ezt pedig egy hófehér nappaliba képzelem, amiről tetőterasz nyílik a Dunára. Mindez pont a mi házunk tetején megvalósítható lenne 6-8 millió forintért, a többi meg tartaléknak, hedonista céloknak pont remek lenne. Vagy lehetnék lakberendező, az nagyon tetszene. Kéne kuncsaft. Ha valaki tudna, akkor én nagyon szívesen. Először jutányos áron dolgoznék, mert kell a referencia. A lakberendező iskolákban nem hiszek.

Na, mindegy is.

Pocak Balcsin van a szüleimmel, múlt csütörtök óta, csaknem két hétre. Az első hétvégén lent voltunk vele mi is Füreden, megint a Vitorlásban, de szemmel láthatóan nagyszerűen érzi magát nélkülünk, úgyhogy nyugodtan hazajöhettünk mi, nászutazni, ő pedig mulat a homokozóban, a Balatonban, fagyizik, nevetgél és kényeztetve van. Mi elvileg ugrásra készen, hogy amint kiejtené a "Drága Édesapám, Édesanyám, jaj, de nagyon hiányoztok" mondatot (vagy valami hasonlót), mi repülünk, de egyelőre nem. Szuahéliül már mondja, hogy "dudu" (bogár), meg kétszer azt is mondta, hogy "mama-puszi", "papa-puszi", illetve nagyon cuki, mert a feltört lábán a sebre mondja, hogy "nyomi", de ugranunk még nem kell. Ami valahol isteni, varázslatos, mert voltunk sushizni, meg moziban, meg Charlie-nál végre megint ketten, és úszni is tervezünk együtt, satöbbi...-szóval abszolut élvezzük a nászutat, meg a romantikus kettest, de azért az fájt, amikor Apa szt mondta, hogy "egyáltalán nem hiányoztok neki, nem is emleget benneteket." Nos, ez nem esett jól, mi végre az az elmúlt 21 hónap, de tudom, ez így jó és egészséges, ez a biztos kötődés jele. Éljen. Azért olyan jó, azt hallani, hogy "mama". Remélem tud még boldog lenni itthon, velünk is.

Mindeközben, drága kicsi Pocak, a legkisebb, ma láttuk 4D-s ultrahangon, illetve annyira nem láttuk, mert végig aludt, nem lehetett felrázni, de azért ennyit mutatott. Cumizik:

21 hetes, fél kg, tökéletes súlyú, és "súlyosabb rendellenesség egyelőre nem látható". Én nagyon-nagyon örültem neki. Tényleg szeretem már, úgy. A közös listán fennmaradt 3 név: Berci (Bernát); Benedek, Emil. Tomi hallani sem akar az Izsákról, pedig az azt jelenti, hogy "nevessen Isten vagy Isten nevetett" és a Tomiról sem. Ez megint nehéz lesz...

Ez már itthonról. Tegnap este 9-kor érkeztünk, Anya-Apa várt, Ferihegyről Vitéz-nagyszülők, Lencsi a kocsiból kb. fél 12-kor átemelve az ágyba, és ma reggel 6.10-ig aludt. Ha ennyi az átállás én nem szólok egy szót sem...

Ott tartottam, hogy Ningbo-ból elindultunk a sziget felé busszal, szigetről, szigetre hatalmas hidakon, végül két óra után eljutottunk egy számomra ismeretlen nevű városba (úgy, hogy 15 perccel az indulás előtt még mindig - a 20. kérdezés, próbálkozás után sem volt gőzünk arról, hogy honnan megy a járat, de arról sem, hogy hol alszunk aznap). Senki nem beszélt semmit angolul, hatalmas káosz, gyors kis eső, szóval abszolut kilátástalannak tűnt. Végül megint csodával határos módon, csak megkerült a Hely, de iszonyú ehsegünk csillapítására kb. 5 perc maradt, arra szintén, hogy Tominak tiszta, száraz pólót szerezzünk (végül véletlen, a kapkodásban, az élelmiszerboltban 3 perccel start előtt sikerült vennem egy kafa pizsamát..., de végül nem ütött el a motor, aminek sikerült egy hajszálnyira megállnia tőlem, és az utolsó utáni percben még a buszra is felrohantam...Tehát X-et onnan fogjuk megőrizni az emlékezetemben, hogy itt akartak először - és utóljára - átvágni, de itt rendesen. Persze taxisok hada az állomáson, mindenki vinni akar, egy különösen, majd elmutogatja, hogy ma már nem megy hajó a szigetre, de elvisz egy szállodába. Éreztem én, hogy ez nem stimmel, gyanús volt, hogy mindenkit elhajtott mellőlünk, de csak elmentünk a szállodához, ahol Tomit a kialkudott utidíj duplájával akarta megvágni, a szerencsétlen hoteles kislány összevissza hebegett, egyértelműen a taxis sugallatára dadogta, hogy külföldiek úgysem kapnak olcsó szobát, ami hivatalosan igaz, de az előző szállásokból egyértelmű volt, hogy ennek semmi köze a valósághoz. Summa summárum, nem hagytuk magunkat, ment komp még aznap Putuo Shan-ra, egy szoba ügynök lekapcsolt a kikötőben, hagytuk magunkat, mert bejött már párszor így az alvás, ezúttal nem...olyan dohos szobát kaptunk, bár legolcsóbban az út alatt, de rémeset. A Nien Chang regényben a börtöncellát juttatta eszembe, amit olvasok éppen, az ablak a személyzet lépcsőjére nagyban hozzájárul az illúzióhoz. A sziget egyébként hatalmas, zöld buddhista zarándokhely, amire kevés két fél nap, de impressziónak jó. A srandig el sem jutottuk, de le

is volt zárva. Kaja mindenhol a piros lavorban úszó, ázó tengeri herkenyűk, amit én alapvetően szeretek is, de megállapodtunk a Tomival, hogy a kagyló amit kaptam az szándékosan nyers. Egyik legnagyobb sikerélmény, hogy sikerült megsütetni az utiszótár segítségével, ami azért öröm, mert annyira máskép gondolkozunk/eszünk, hogy hosszú percek alatt a kínai szó tudtával sem sikerült elérnem például, hogy kapjak sót. Vagy, hogy az egészen elfogadható (nekünk) krumpliból még egyet  kérünk...

Az evés az végig achilles sarok maradt...Ha hal, akkor fejestül-szemestül, két marék hal meredezik előttünk a tányéron, ha csirke, akkor mell véletlenül sem, egyszer sem, soha, még KFC-ben sem, csak láb (a körmöt még azok is megeszik, akik netán a csontocskákat meghagyják, de normális ember egy-az egyben az egészet elropogtatja), és  nem is tudom mi, kb., mintha egy egész kopasztott csirkét betennének a darálóba, ezt ugye megint nem. A sertés mocsingos, bár szalonnának nem rossz. A zöldségek rendben vannak, gőzöm sincs a nagy részéről, hogy mi, de mindegy. A gyümölcsből a banán és a licsi oké, de a többi alma-körte féleség íztelen, a szőlő éretlen szilva, a yumberry, aminek most van szezonja erjedten jó, nekem ez sem pálya, narancs, alma egyébként is csillagászati áron, és nm is láttunk sok gyümölcsöt. Az italválaszték elképesztő, de szégyellem csak a citromos tea ízlik, 100%-os rostos nagyon elvétve akadt, a többit meg értelmezni elkezdeni is kár. Úgysincs rajta latin betű, ha meg igen, netán, az se sokat segít...Csoki nuku, édes keksz roppant mű ízű, sok keksz, biztos, hogy édes. De azok után, hogy a virslinek látszó utcán, pálcikára szúrt dolog édes és fahéjjas, a jégkrém kukoricás, borsós és babbuszos-babos, mit is mondhatnék...A kínai gasztronómnia nem jött be...

Vissza Putuo Shan. Megtaláltuk a hajót is Shanghaiba, ahol négyágyas kajütöt választottunk meteriális megfontolásból, ez volt végig az egyetlen alkalom, amikor nehéz volt Léna altatása, pedig rendes volt az anya-fia szobatárs-párunk, még sétálni is elmentek, hogy békésen altathassunk, de hiába. Végül a fedélzeten, az egész csillagos éjszaka alatt, nehezen...Megértem, a hajó nagyon gusztustalan volt, talán a Mombassa-Nairobi vonattal hasonlítanám, bár ott voltak valaha fehér ruhás pincérek és ezüst evőeszköz. Itt nejlon terítő, asztalra csont pakolás, rattan-lepedő, és ócska, vacak hadihajónak festett az egész, de szép tiszta volt az ágynemű. Nem sokat aludtam Lencsi mellett, akit egész éjszaka az emeletes ágy alsó szintjén attól igyekeztem óvni, hogy ne érjen a falhoz. Könnyű volt. Reggel 6 Shanghai, ez a legmelegebb nap, régi

Ez a hajó Shanghaiba...

hostelhez vissza, majd a Világkiállítás. Két napja ezzel álmodok, annyira lenyűgözött. Pedig 37 fok, de délelőtt amikor még többen voltak, úgy kidugtam a hasam, ahogy tudtam, és egy hely kivételével, mindenhova beengedtek a VIP bejáraton, délután már nem volt erre akkora szükség, de nagyon sokat nem láttunk még kívülről sem, nemhogy belülről. Egyébként a pavilonok meglepően öresek belül, volt ahol csak egy film ment az országról, de például Sri Lankán istenit ettünk, mennyei, végre, Indonézi, nagyon kerek volt belülről is, kiállításokkal, fotókkal, Magyarországon a gömböc, és egyetlen árva magyar sem. De ami elképesztő, azok a pavilonok kívülről. Szerintem fantsztikus. A magyar is tetszett, de Brazília, India, Szaud-Arábia (ide valami félelmetes sor állt, a tetején pálmafák, mint Japánba, Németországba és Angliába, meg sem próbáltuk...), én odavoltam Új-Zélandért, Svájc tetején lobegő kőröz, Anglia, mintha nem is épület lenne, inkább próbálok képeket berakni.

A főépület

Kína

Izrael

Sri Lanka

Ez is

India és mögött Szaud-Arábia, tetején pálmafák

Nepál

kulturális pavilon

Katar

Marokkó

Egyesült Arab Emirátusok

Korea egy rendes sorral

Téma pavilon

Ugyanaz Új-Zélandról

Új-Zéland

Ez is

Magyarország

 Ezek mozognak és viágítanak

Mexikó

Kanada

Brazília

Oroszország

Afrika kontinens nagyrésze

Kongó

Luxemburg

Egyesült Királyság

Svájc, a tetején libegővel

Még van 3-4, de most elájulok a fáradságtól...

Pénteken meg megint éppen egy percen múlt, hogy nem késtük le a hazafelé tartó repülőt, reggel elhúztuk az időt, a metró éppen nem ment, megint a Maglevvel sikerült dongra a reptérre kijutni, de hiába a 330 km/h, már szólítgattak, mi rohantunk az őrült nagy terminálon babakocsival, terhesen, pizzával, mert Manka épp megéhezett, ezt meg ki kell használni...Izgi volt. Viszont megint, még mindig Picur a legügyesebb világjárókat meghazuttolva, a 10 órás utat Moszkváig 8,5 órába végigjátszotta, 1,5 aludt, egy könnycseppet nem ejtett, ő volt a legtüneményesebb gyerek, mi meg rendületlenül játszottunk...Előttünk is le a kalappal. A háromórás moszkvai transzfer végén elaludt, akkor már éjfél volt sh.-i idő szerint, ott nem esett neki jól az ébredés, de visszaaludt és Pestig édesdeden húzta, a végén egy füljájás leszálláskor nem hiányzott, de gyorsan regenerálódott. Már mondja magára, hogy Lensi, sok-sok szót és örül a nagyszüleinek, buzgón eszi a sajtóskenyeret, meg az almát és annyira köszönöm Neki, a Mégkisebbnek és a drága Tominak, meg Mindenkinek, hogy Kínában lehettem...nagyon jó volt :) És nagyon-nagyon jó itthon, a meleg nyári estén, a kis házunkban, a tisztra, szép dolgaink között, a túró rudival, a tejjel, atzatzikivel (mint echte magyar étellel), az almáspitével, a palóclevessel és Tomival átölelve az ágyban, még kicsi Manka sincs közöttünk, rég volt ilyen...És kizökkenve a rutinból, és máshonnan jönni, máshonnan látni, legalább egy pár napig.

Megint gyors leszek, egy Lena kakaonyi idom van, Ningbo-ban, a tengerparti varosban, ahonnan a tengert ugyan nem latjuk, de itt van a vilag egyik legoregebb konyvtara (16. szazadbol), azt sem lattuk...meg.

 Ott tartottam, hogy Hangzou reggeli. Utana bravurosan megvalositottuk egy ideig az aznapi programokat, ami egy pagoda, majd egy szamunkra ismeretlen (kinai irassal ajanlott dolog, egy tavat atszelo setany-gat volt), azonban a teaultetvenyre nem sikerult kijutni, mert bar rendesen buszoztunk, az eloirtak, elmondottak szerint, de ez egy orult tomeggel biro buddhista szentelybe vezetett, ahol engem elragadott az ehseg es a faradtsag, ismeretlen oknal fogva taxi nem vitt le bennun ket a hegyrol, kb. fott tojasst lehetett osszesen enni kapni, ez engem viszont nem elegitett ki, ugyhogy en zokogva probaltam mosolyogni a buddhistak Lena-lelkendezesen, Tomi allta a sarat, de en csak a legkozelebbi pizzanal tertem magamhoz. Tomi egy superman, eskuszom, ilyen izig-verig ferfit keveset lattam. O nem faradt, nem ehes, mindkettonkhoz vegeerhetetlenul turelmes, nem akar csokit enni mindearon, es meg akkor sem akad ki, ha egz Lidl meretu boltban keto fajta csoki van, mert egyszeruen nincs edesseg, csokolade egyaltalan, edes keksz valamennyi, bezzeg elkepeszto sos snack-ek, iszonyu bizar aszalt dolgok minden mennyisegben. A Lidl-szeruben pl. elo rak es tyuk is van. Szoval pizza, Lena ugy ette, hogy alig hittuk, majd vissza a tohoz, aminak a partjat a legelegansabb uzletek ovezik, csak Prada, Gucci, Armani es tarsaik, a to parjan a legszebb uvegfalu ettermek es kavezok, lounge-ok, senki - en tuti nem - mondana meg hol vagyunk, kozben a parkban az emberek szazasaval tancolnak (ezt mar tobb helyen lattuk), egy bizonyos tanclepes-sorozatot egymastol egy meternyre, es engem ez teljesen lenyugoz, mennyire jo, hogy azok, akik szeretnek tancolni, de nem tudnak, vagy egyedul vannak azoknak van lehetoseguk is. Azota tegnap este mar Ningboban is lattam ezt. Szoval a parkokban tancolnak, hagyomanyos kinai hangszereken jatszanak, hagyomanyos operet enekelnek, szerintem amatorok, de van aki gitarozik. Nagyon elveztem. Kozben hajok a tavon, hold nincs, mert itt sem igen latunk egitestet, akkora a para. Masnap reggeli, taxi, vonat, ahol a palyaudvaron a mi varotermunkben oriasi, ketsegbeejto sor egy ajtohoz, de szerencsere Tomi eszrevett egy jarokeretes not, aki kulon ajton ment, mi is probalkoztunk, roppant keszsegesek, ez vegul sok vaganyhoz vezetett, a mi ulesunk a hosszu feher delfincsoru vonaton, pont a labunk elott, megint nagyon ugyesek voltak a sokat magasztalt hosteles recepciosok (ők foglalták a ningboi gyönyörű szobát is). Egyebkent a sor is pillanatok alatt lent volt, nem tudom, hogy csinaltak. Mi a kozepesen gyors vonatra kaptunk vegul helzet a puha ulesre, ez volt a 2. legdragabb kategoria, de nincs itt mese, orulunk, ha hely van. 1,5 ora volt, Lena megint nagyreszt aludt, nem akarom elhionni, hogy mennyire ugyes, elkepeszto rugalmas. Itt a szallasunk 7oo meter az allomastol egy to mellett, regi, eredeti kinai butorokkal, baldachinos aggyal, verandaval a teraszra es eddig a legolcsobb. Kb. 25oo Ft lehet, a megszokott 3ooo Ft-osokkal szemben. Kaja nincs, de van kakao. Kakaonyi idom viszont mar lejart es indulunk a buszhoz, ami visz a ket orara levo kikotobe -el sem tudjuk kepzelni hol van ez -, ami elvileg 2,5 ora hajozas utan a buddhista szigetre, ahol nem furdenek, de nincs szallasunk sem, mert ott csak csaladi szallasok vannak...hm. Remelem vannak. Aztan a tervek szerint holnap utan innen megyunk Shanghaiba az ejszakai hajoval. Puszi Nektek!!!

Olyan jo, hogy orultok a bejegyzeseknek, ugz inspiral, hogy amint azt olvasom, hogy de jo, rogton elkezdek gepet keresni. Itt csak fel ora ingyen, plusz mindjart itt a reggeli, de addig gyorsan...Tegnap elott e\jutottunk vegul el Suzhou-ba, mert elotte fel napig esett es ugy nem akartunk elindulni. Halat adok, hogy nem oda foglaltam vegul szallast, mert bar rengeteg latnivalo, de a mi varosunk hangulata annyira lenyugozo volt, hogy azzal nem ert fel. Ugyhogy odabuszoztunk zokkenomentesen, majd sikerult megneznunk egy nagyon jo kis 8 emelet magas pagodat, meg a Vilagorokseg resze On Yuan kertet. Kicsit csalodas volt az utobbi, plane, hogy jo draga volt, de legalabb lattuk ezt a varost egy benyomasnyira, ez roppant nepszeru celpont itt, legalabb sejtem miert. A hazaut Tongliba mar ennyira nem volt sima, ugyanis elozo informacioink szerint 7-kor ment az utolso busz vissza (25 km), ehhez kepesst 6-kor mar vagy nem volt hely vagy jarat, ez nem derult ki. Mindenesetre egy - gondolom - ugynok begyujtotte az allomason a lemaradt egy iranyba meno utasokat, es egz minibusszal jutottunk vegul a hostelba, nem olcsobban, de gyorsan.

Tegnap meg egeszen hihetetlenul egyszeruen ( a buszpalyaudvarokon minden kinaiul van kiirva, es az alkalmazottak elvetve beszelnek egy-egy szot angolul) elbuszoztunk ide Hangzhou-ba (mar elotte ejszaka foglaltunk szallast), a 6 millios kisvarosba, a taxi elkepeszto rengeteget tett meg a palyaudvar es a hostel kozott, de megerkeztunk. Hatalmas varos, a lakhelyunk kivulrol, mint a Mezogep, de gyonyoru a kertje, benne to, aranyhalak, bekak kuruttyolnak, egy pagodara nez a terasz, ami ejszaka kivilagitva, es ket nagy kutya meg 4 kiscica, amitol a Lena teljes extazisban van. Ja, es jo konyha, talaltunk spagettit, teagomba mennyei volt, a recepciosok beszelnek angolul, kis ellenszolgaltatasert (anyagai termeszetu) vettek nekuk vonatjegyet a kovetkezo allomasunkra. A varos eke a hires Nyugati/to gyonyoru, pagodakkal, csonakokkal, hegyekkel, dombokkal, es tegnap delutan alig lattuk, ugyhogy maradunk meg egy napot (meg a mat) es holnap megyunk vonattal Ningbo kikotovarosba, onnan holnap utan a szigetre. Legalabbis igy tervezzuk...Lena ugy koszon, hogy bye-bye ：）。。。Biankanak holnapra 嗯咯热is那个用玻璃都给饿了送

Ez megint az, amikor Lencsike a tömeg közepén, akik fényképezik, vagy csak nézegetik.

Fönt még Shanghai, a Pudong negyedből a Bund a párás. Aztán kínai-magyar barátság, buddhista szentély és egy park. 

Legnagyobb meglepetesunkre megerkeztunk a kovetkezo celponthoz, Tongliba. Ez egy kisvaros 8o km-re eszakra Shanghaitol, 1ooo eves, es a belvaros (ovaros) minden utcaja csatornaparton van, a szelen ettermek, folottuk este vorosen vilagito lampionokkal, fa madarkalickakkal, csonakos tuzoltokkal, persze riksakkal, meg nyilvan csirkelabakkal es pucer feneku gyerekekkel. Minden utca tiszta fa, este kivilagitva, teljesen elvarazsolt vilag, kulonosen Sh. utan. Ott meg az utolso nap gyorsan abszolvaltuk az egyik felhokarcolot, sotetben, mert a hatalmas paratol talan jobban lehetett ejszaka latni a fenyeket. Iszonyatos sor (Pearl Tower), en az elso 3 percben odamentem a recepcioshoz, hogy hadd valtsuk vissza a jegyet, mert ezt semmiert sem alljuk vegig, igy azonnal felkisertek a VIP lifthez, a legfelso szintre - mi csak a kozepsoig mentunk volna -, de visszafele meg igy is alltunk kb. egy orat sorban, Lencsi eloszor aludt el kezben, miutan itt szembesultunk az ot korulvevo legorultebb hadjarattal, csattogtak a vakuk, eszeveszett tomeg koroluttunk. Aztan masnap taxi, busz, atszallas, jatekvonat, riksa, es itt Tongliban. Mindezt szo szerint nulla kozos nyelvvel. Tenyleg azt gondoltuk, hogy akarhol is kikothetunk, tekitve, hogy rogton Shanghaiban elmutogattak a buszjegyunkre, hogy ez tuti nem ide jon. Vegulis ugy gondoltuk, hogy videket akarunk latni, tulajdonkeppen jo lesz mashol is. Az a baj, hogy minden szotag hanglejtesenek jelentese van, innentol kezdve remenytelen barmi, ha nincs leirva. Marpedig keves van kinaiul az utikonyvben. Holnap megkockaztatunk egy 25 km/re fekvo Suzhou nevu, allitolag csodalatos helyet, de a 8o km-re fekvorol lemondtunk. A kis Suzhou is 5,5 millios, de azt tesztelni is akarom, mert mereszebb almaimban ket nap mulva onnan indulunk egy 14 oras ejszakai hajoutra Hangzhou-ba. Ugyhogy pl. jegyet kell szerezni. Kozben Lencsit egy kinai modellugynokseg tulajdonosa is leszolitotta, a sok-sok uj szava kozott jellemzo a ^duda^, meg a ^Buddha^...

Meg azt meg akartam osztani, hogy ez eletunk 3. leggyonyorubb szallasa (Lamu-Kenya, majd Mombassa-HinAUI HAZ utan), a szobank a csatornara nez, gyonyoru, attort faracsos ablakokon keresztul, alattunk kezzel evezett csonakok jarnak, es nem messze hosszu szakallas kinai bacsi jatszik a kethuros hangszeren. 22.25. megyek olvasni, Nena alszik, Tomi utikonyvet olvas, Legkisebb Picur pedig ejszakankanet buckakent kiul a hasam szelere, es teljesen, egy-az egyben kitapinthato. Es meg mindig mindenki jol van, de drukkoljatok nagyon tovabbra is, es irjatok NAGYSZULOK, HOGy Ti hogy vagytok arrol is! Anya ne felejtsd meselni a Corvin setanyt, Apa Te is valaszolja az sms-re, es ha latod a Barbit, mondd Neki, hogy olvassa ezt el, nem tudok irni sms-t! Anya, juli. 24. a nevnapom, nem juni., Lencsie meg 31., de julius vagy junius? Talan julius. Rengeteg puszi nektek, nagyon-nagyon orulok az sms-nek (Vera, Barbi!!!)!!!!

Néna áttért a "kabija", "babija", "mamija" becézésről pl. a "cumici"-re. Ez persze a cumi...

 Feljebb, a jobb oldali kép ajtó nélküli árok  W.C. Azt hiszem ilyet utóljára Herculaneumban láttam...

Ma Lencsi diszkreten ket orat aludt Kina egyetlen szexmuzeumaban, ahol I. E. 3ooo eves vibratorok kozott, illetve roppanrtpajzan szerzetesek (kacsaval...oralisan...), es Buddhak kozott mulattuk az idot. Egy 15oo eves szerzetesnonek meg olyan faparnAJA VOLT, amibol egz eleg hosszu penisz kikhuzhato...Szep almokat :)

Ez az apácáé.

Ez I. E. 3000 éves pár...

Mégiscsak a Lencsi blogja, kicsit szofisztikáltabb képekkel zárom. Ez is Tongli még. A második már a kis sziget Tongli mellett.

Ez az ún. holdkapu.

Eloszor is minden  betu mashol van nagyjabol, masreszt varatlanul siro^verzo^konnyezo lotuszviragok jelennek meg a kepernzon, folyton lefagy a gep, ugyhogy nem sok jot remelek ettol a bejegyzestol...

Egyebkent itt vagyunk Shanghaiban, az ut teljesen sima volt, Manka tokeletes legiutas volt, Moszkvaig aludt,ott Sheremetyevon elevenkedett es a 8,5 orat gyakorlatilag vegig aludta, eltekintve az elso kb. 1/ 1.5 oratol, amikor Magdi matricas konyvet ragasztgatta hevesen, ez nagyon bejott. Shanghai nagyon-nagyon kellemes varos, (nem erdekel, hogy mit, hogy irok, de ideggorcsot kapok, ha ezt javitgatom, bocsanat...igy is hosszabb lesz, mint egy sms...) igaz, h.18 millios, de hetkozben valahogy nincs tomeg, sot auto is keves, dugot nem lattunk, ez rejteles.Hetvegen tomeg, mert videkrol rengetegen jonnek a Vilagkiallitasra, ami hatalmas esemeny, sok-sok videki most van itt eloszor. Mi is. (Le vannak kopva a betuk a klaviaturarol raadasul). Ugyhogy gondolom zommel ok azok, akit Picurt karelyban korulalljak es fotozzak, elkepeszto lelkesedessel, a batrabbak egy cute-ot vagy egy beautiful-t is megkockaztatnak, Pic meg sutkerezik es illeg-billeg, de tartja az egy lepes tavolsagot, csak bazsalyog vadul. Azt mar ertjuk a metakommunikaciobol, hogy hany eves, meg valoszinuleg olyasmi,hogy *akkor ti vagytok a szulei*. Az egyik legnagyobb talany, hogy a Lencsivel egyidos gyerekeken, akiken nincs pelenka, de kozepen kettehasitott a nadragjuk, az miert es hogy...Kozben 3 napig jo paras meleg, ketszer szitalt az eso, de a felhokarcolok tetejere nem erdemes felmenni, olyan paras a levego. Ma

kellemes huvos. Szoval a varos, nagyon nyugati nyoma sincs a kinai gagyinak, sok zold, keves ember,kocsi, a nok szepek es csinosak, mindegyik roppant vonzo kb., （阿责任田啊民扥搜日版么感觉饿了弄看阿责任田 啊kinai helyesiras-ellenorzo Nagy色鬼itseg am soronkent）Lencsi remekul birja, keveset alszik napkozben, ejszaka 12 orat, kb. napi egy otthoni konzerv, a tobbi elenyeszo helyi kaja,

banan, soya-kakao feltetlen,de egyebkent minden mas, sultpoliplab, cseresznye (sterilizalva), siman van europai kaja, barmi gyorsetterem, csak 4x olyan draga, mint az itteni, amivel semmi baj nincs, csak viszonylag keves a sos dolog, ami edesnak latszik csak az sos. Amire azt hittem, hogy szolo az egyaltalan nem, a mogyoros csoki, pedig sos porkolt mogyoros. A csucs azert a madarfiokak sorban nyarson sutve, illetve a csirkelab snack minden kiszerelesben. Az italok elkepesztoek, kb. semmit nem tudunk hova tenni egy atlagos boltban, de nagyon elvezzuk. A hostel egzszeru, irto kicsi a szobank,kozos furdoszoba, de tiszta, igaz, ugy furdunk,hogy a Lencsi tudja, hogy a zuhanyozoban allunk, mint a covek, nem nyulunk semmihez. Megis. Gyonyoru reginek latszo butorok, es a csucs a mesebeli 3 porcelancsap. Elkepeszto kedves itt is mindenki, de barhol. Bar angolul tenyleg nem beszeelnek.Eddig egy lannyal baratkoztunk ma ossze, aki beszelt, o is fergetegesen lelkes volt, eloszor beszelt eu-iakkal (meglepoen keves itt a feher turista, a fekete plane, van,hogy nem latunk egesz nap senkit).

Sok-sok latnival哦， ugy latom a tervezett 9o szazalekat teljesitjuk, de nem rohanunk,mozgolepcsozunk jo sokat, persze Pocak foleg babakocsiban, de ma megtalaltuk az elso jatszoteret is.

Vannak nagy kinai es abszolut eu.  reszek, foleg metrozunk es tuk-tuk-ozunk, ezt Picur imadja. Koztunk alszik, jol, bar az elso ejsyaka kb. 1,5 orara ebredt fel, tegnap 1-re, gondolom az atallas （ACini-cinit口 kb 8ooox 饿呢可乐推开. Ma viszont csak ejfelkor aludt el,ugyhogy ey nam kecsegtet sok joval. Igyekszunk 7-rehazaerni, ma csak 9-re sikerult. Mindeig tortenik valami. Csoppentunk hagyomanyos kiinai operaba, meg tancba, bar az utobbiban a nok fele megmagyarazhatatlan okbol 7o evhez volt kozelebb. Lehet, hogy valami nyugdijasklub. Lencsi mindenkinek koszonget, csomo mindent mond, pl. busz, kakika,ha kakil (milyenkedves),es arra,hogy hogy hivjak tegnap aztmondta,hogy tej （B 饿额可以Auto赔了大家爱人啊）

... Megyek mert egy ora hajnalban es nagyon elleszek keserdve, ha nem sikerul elmentenem ezt a posztot. Holnap meg Shanghai,utana Tongli, ugy nez ki vonattal.  Laur, bocs,hogz nem valaszoltam,Beci, hogy nem vettem fel,Anya probaltam mindenre valaszolni itt, de irok sms-t holnap. Anitanak meg egyszer nagyon boldog szulinapot, Lauranak nevnapot csutortokon! Mindenkinek puszi, Manka Ferhegyrol virtualisan Andikanak telefonalt! Apa neked is rengeteg puszi, azert irok Anyanak, mert o aggodik jobban!

Kezdem Kispimpival, akivel múlt héten voltunk vérvételen - bár a 15. héten; furcsa mód -, eredmény kedden-szerdán, amikor gyorsan még ultrahangra megyünk (kedden), könnyebb így ukmukfuk (ezt, hogy írják?) megszabadulni hatezer forintoktól, hogy hetente járunk. Az igazán elegáns kismamk így mulatnak. Na sebaj, legyen jó az AFP és nem szólok egy szót sem...Charlie sem a borítékokra :(...Viszont PiciPocak úgy megörvendeztetett tegnap előtt, amikor arra ébredtem hajnal 4-kor (még e fölött is szemethúnytam), hogy ide-oda mocorog a hasamban, hol itt kemény, hol ott, dugdosta ki a kis könyökét/térdét...-úgy örültem neki, hogy meg sem mertem mozdulni, nehogy elmenjen a kedve a ficánkolástól. Már egyszer éreztem valami mozgást, de jó pár hete (irreálisan régen), de ez most biztos az volt, úgyanúgy dugdosta magát a hasfalamhoz, mint Lencsike. Kétszer-háromszor már álmodtam is a Legkisebbel, és mindig olyan jó volt, semmi konkrétumra nem emlékszem, de annyira szerettem...

Drága kicsi Manka meg tegnap először aludt egyedül, Anyával és Apával a Fillér utcában, és semmi baj nem volt, egy könnycsepp nem pottyant, és 10.15-től reggel 10-ig aludt, gondolom a hatalmas leányfalusi strandolásnak köszönhetően, amit 3 napon keresztül űzött a Nagyszüleivel, és ugrál, víz alá merül, több métert egyedül kutyaúszik úszókarral, irtó bátor és nagyon élvezi. Én néha felbukkantam a strandon, a Fillér utcában, mert én meg a Béci születésnapját ünnepeltem a Mákban a Laurával, Dóriva, Katival, kisVincével), meg a Platánosban.

Ez egyáltalán nem most, de töltődnek a gép akkumlátorai, nem tudom leszedni a képeket. Szétvetett lábú tehén is vagyok, de a Béci, Laura szép, a képet meg a Barni csinálta. Egyébként a Pastrami előtt, ahova a legtöbbet járunk (de itt csak egy Audi látszik).

Igaz csak pár korty rosé-t ittam, de végre nem kellett vezetni, sietni, hanem kb. 1,5 éve először enyém volt a meleg nyári éjszaka...Jó volt...Nagyon jó. Kedden is Fillér utcai éjszaka volt, de akkor Tomi is, és ez olyan mérhetetlen távlatokkal kecsegtet, hogy akár elmehetnénk színházba, moziba, sushizni, úgy, hogy Manka boldogan alszik a Nagymamájával, mi meg szórakozunk, de a közelében, micsoda gondtalan, felhőtlen kikapcsolódás, hmmmm....Még fél évig...Bele kell húzni...Azt hiszem fel kell töltődnöm ilyesmivel is, még senki nem volt, aki ne azt mondta volna, hogy az első egy-két év kegyetlen, brutális nehéz két gyerekkel (Magdit kivéve)...Szóval nyilván novembertől élő-halott, idegbeteg leszek, de addig val még egy nyár, meg egy ősz :). És akkoris nagyon várom Kispimpit.

Aztért is volt ez a nagy Ómamás-Ópapás hétvége, hogy Tomi befejezze a ház falát (befejezte), én meg pakoljak (sikerült egyetlen hátizsáknyi cuccot összehozni), mert ugye..., szerdán délután 3-kor indul a gép Shanghaiba. Rettenetesen várom, azt összes aggodalmammal együtt. Addig még Pic-mic holnap oltást kap (választható kullancs III.), kedd Pest nőgyógyász, és szerda...Bárkitől minden ötletet várok, amivel egy másfélévest le lehet kötni egy-két percig egy 8,5 órás úton. Kis, könnyű játékok formájában. Nekem minden gondolatom belefért egy kis zsákocska felébe.

Közben Léna egyre új szavakat mond, mint "Kína", "Kati" (igen H. Kati, Te), "Timi", "Tami" (aki Vera lánya és Lencsi beleszeretett egy homokozás alkalmával) és gyönyörű "igen-eket" egy-egy "aha" helyett. Meg, hogy "Cini-cini", a "Kamrában a lyukban 7 piciny kis egér" dalra, ezt egyik éjszaka álmában is mondta, ez a sláger. Vagy ezt írtam? De ez iszonyú édes volt...Közben pedig rendszeresen úgy kakil, hogy valaki kezét kéri és szorítja (állva, pelenkába)...Nekem ez is aranyos.

Ó, és az első szülői értekezletünk csúfos kudarccal zárult, mert kismamás gyerekeknek nem pálya a szentendrei bölcsi :( Oda az Alma csoport. De legalább nincs lelkiismeretfurdalásom. Azt azért nagyon nem bántam volna, hogy a két sarokra lévő nem hivatalos magán nemtudommibe bevették volna, de gyanítom ehhez ajánlás kell, annyira nem hivatalos. Ha már 1,5 napom lenne csak egy kicsi gyerekkel, az már nem olyan félelmetes. Egy nap a Magdié, de egy felet még olyan szívesen vennék valami közösségi helyen Lencsinek, és azt hiszem neki is annyira jó lenne. Csak a Frei kávézó jut már eszembe, ahol imádja a kis kókuszos tejét meg a Timit...

Esetleg gumma...ez a gumicsizma, nekem nagyon tetszik. A "még" még mindig "müe", de a kópé, az kópé. A hangya meg elég Hannás. Ezen túl még az történt, hogy ma éppen csak egy pillanatra akartunk beköszönni a titkos játszótérre Áronéknak, de Manka persze gyorsan felültettette magát a hintára, ami alatt hatalmas sár-mocsártenger állt (tekintve, hogy nem tudom mikor volt olyan nap, amikor nem esett az eső), a kicsit nagy gumicsizma lecsúszott Pic-Mic lábáról a pocsolyába, Lencsi pedig utánanézett, így végül háttal zuhant a hintáról a bokáig érő sárba, ahonnan úgy kellett összenyalábolni. Jó nagy bömbölés, mert szegénykém fejéből, hajából, még a pelenkájából is folyt a sár, egyszerűen sárcsíkot húztunk magunk után, persze én is, mert Lénuskát öleltem, mert a dzsungelharcos erre a nedves, frissítő élvezetre nem számított...

Kriszti résen volt, mert azért vicces volt ez a dolog...próbáltam Lénának is mondani, hogy vicces ez, de ő ezt nem így gondolta...

Tulajdonképpen ma 13 hete, de eddig nem mertem közzé tenni. Nagy titokban nem sikerült ugyan tartani, de kicsiben próbáltam. Úgyhogy most rengeteg mindent kell pótolnom...

Nagyon szerettük volna, kb. 4-5 hónap után (ugyanúgy, mint Lencsi, ő 4 hónap után) kezdtem gyanítani, ami a nem teljesen rendszeres ciklusokból persze nem egyenesen következett, sőt az első teszt is nemet mutatott. A hasam kicsit fájdogált nagyjából 3 hétig, ez persze akármi is lehetett volna, Lénánál azt írtam, hogy a 3. hét körül 10-es skálán 2-3-ra fájta a hasam (ha jól emlékszem), most elég sokáig, úgy 3 hétig fájdogált, a melleimről nem is beszélve. Azóta nagyjából semmi, bár néha-néha ici-picit hányingerem van, de 10-es skálán 1-2-re, és főkép kocsiban, hátrafordulva (nem, nem így szoktam utazni, de gyakran kell Pocakot ébrentartani...ekkor), 1,5 hetente egyszer. Mindazonáltal kutya bajom. Azt azért megemlíteném, hogy mára már nemigen tudom behúzni a hasam (már átadták a helyet Bianka keresztelőjén a tempolomban!), és van még kb. 3 naci ami rámjön, de nagyon-nagyon örülök Bécitől és Anitától a ruháknak, mert azt hiszem nem húzom sokáig ezek nélkül. Persze már egyre jobban érzem, hogy különböző puklikon alszom, a 3. hónapban, már háromszor megyek pisilni éjszaka és a derekam, az előfordul, hogy igen fáj. Szóval valóban a második terhesség nem olyan fickós már, de ha ennyi marad, megint hálát adhatok a Jóistennek. Valamelyik nap Nénónak meséltem és gyakorlatilag képtelen voltam az ágyacskájából kikászálódni, de olyan hathatós segítségem volt: mondtam neki, hogy most ki kell másznod az ágyból, menj az ajtóhoz, kopogj ki a kertbe a papának és mondd neki, hogy gyere, mert a mama nem tud felállni. Közben persze nevettem, így Manka nem tudta ezt az egész ügyet mire vélni, az tükröződött az arcát, hogy vagy elsírja, vagy elneveti ő is magát, de elintézte, behívta a Tomit (akinek azt is mondja, hogy "Tomi"), kiabálta, hogy "gyee", addigra én ugyan már kievickéltem, de ez meghatott.

Az nem annyira, hogy ma ebédnél volt olyan kedves, és kiabál a rigónak (Fricinek), meg a gyíknak, hogy "gyee", és kínálja feléjük a mazsolát, majd, amikor megkérdezem, hogy nekem ad-e, azt mondja, hogy "nem". Arról nem beszélve, hogy ma akárhányszor szeretetteljesen értem a Tomihoz, ő elkeseredett sírásban tört ki, féltékenységében. Szerinte én nem fogahatom meg a papáját, aki a háromnapos együttlét után Manka mindene. Mi lesz itt a kistestvérnél...?

A múlt csütörtöki ultrahangon Charlie első pillantása a popsija és környéke volt, így a 11. héten az első két percben kijelentette, hogy kisfiú, 95%. Én ettől olyan izgalomba jöttem, hogy teljesen eszemet vesztettem, nagyon meglepett, és borzasztóan örültem (például, hogy így nem 2. lány, hanem 1. fiú és nem szorul eleinte sem háttérbe, amitől tartok, meg, hogy talán így engem is fog szeretni valaki stb.). Novemer 23-ra vagyunk kiírva. Kinga szülinapjára.

Be is jelentettem a Filharmonikusoknak a múlt héten, amitől fölöttébb tartottam, de olyan kellemes élmény volt, életemben összesen a 9 év alatt ennyi dícséretet nem kaptam - szakmait a Csabától -, amin úgy meghatódtam és olyan jól esett...A mindennapi munkájában érzi a hiányomat, mert olyan jól csináltam , hogy pótolhatatlan vagyok...nekem ilyet nem mondott még senki a munkahelyemen, ennyit, ennyi ideig meg pláne nem...Odavoltam.

Múlt héten Picurt még a szentendrei bölcsődébe is felvették, ami hatalmas meglepetés volt a 175. várólistás pozíciónkból kiindulva és még mindig úgy gondolom, hogy ő napi négy órát élvezni fog, de ha egy pillanatig is kétségeim támadnak, akár miatta, akár az intézmény miatt, nem fogok hezitálni egy pillanatig sem, de ha élvezné, azért könnyebb lenne. A szomszéd Rita az egyetlen aki lebeszél, ő szíve szerint 6 éves korukig otthon marasztaná a gyerekeket, ötéves korig lehet, addig az övéi otthon is vannak, és szerinte így a legjobb. Nyilván elbizonytalanodom folyton, de megpróbálni biztos megpróbáljuk. Ráadásul olyan jól jönne ki szeptember eleje és november 23. között ez a 3 hónap, mert így Néna nem úgy érezné, hogy a kistestvére miatt. Aki egyelőre Anna/Tomi, vasárnap szóbakerült a Lukács is. Azért még mindig szeretnék egy kicsit különlegesebbet de egyszerűt és magyart, ami külföldön is használható és legfőképpen nem mesterkéltet.

Vasárnap Bianka nagyon jó kis keresztelőjén

(tökéletes keresztelő volt, a tempolm gyönyörű, a szertartás kicsit rapid, és annyira nem meghitt, de utána egy kávézóban és a szép kertjében a fogadás popmás, isteni kaják, jó hely, a két család olyan szépen összeolvadt, mint a kakaópor meg a tej.) Csak Manka rendezett eleinte jelentet, ha Babcsa egy pillanatig nem vele foglalkozott, hanem esetleg mert a nap főszereplőjével, vagy bárki mással szóba elegyedni. Borzasztó bömbölés lett ebből, de végül megbékélt, és ma nagyon sokat beszéltünk arról, hogy a szeretet "soha el nem fogy", és jut mindenkinek...Ezt azt hiszem egyelőre nem hiszi.

Mint: tumi (cumi), néni (gyönyörűen, tisztán, hatalmas kidugott-nyelves N betűkkel).

Hétvégén Szabadkígyóson voltunk, vonattal (Tomi itthon, hadd fiúskodjon), nyilván ezóta tisztában van már az összes lőhető magyar vaddal, illetve sok afrikaival is, bár elsősorban a gasztronómián keresztül ismerkedtek, mert Léna következetesen minden evésnél instruálta Apukámat, hogy egy falat húst kapjon a szalonka, a hiúz, a borz, a vadisznó, a nyala mindenképpen, a 150 őznél kicsit nehéz dolga volt a nagypapának, de hősiesen megetett mindenkit...Léna tudja, hogy mi az a szalonka, és remélhetőleg a nyalát sem keverné össze a nagykuduval...

Tegnap azt mondta, hogy "inni", amikor szomjas volt és a pohárra mutatott, szerintem azt is mondta, hogy "enni", és már harmadszor hallottam, hogy "kutya", de mindig csak az orra alá dörmögi, és ha kérem, hogy mondja újra, akkor szégyellősködik.

Szintén kedden eljutottunk a Bíró utcai bölcsődébe, ami olyan szimpatikus volt, de hiába. Tulajdonképpen szépen rávezettek, fölöttébb diplomatikusan arra, hogy nem kell ez nekünk, mert a heti 2 nap rosszabb, mint a mindennap-járás, mert labilitást, bizonytalanságot szül, és egyébként is, jobb hároméves korig otthon, akárki, akármit mond. Szerintem csak nem volt helyük, de így humánusabbnak tűnt nekik az elutasítás. Persze ma úgy hiányzik, hogy nincs itthon (Babcsával van, mától szerdán, nem csütörtökön). Úgyhogy várom a várólistás, 157. helyen lévő kérvényünk elutasítását a szentendrei bölcsiből is, ahol én magam, úgy teveztem, hogy fél napot lenne, de minden nap, mert onnan el tudnám hozni.....azt hiszem itt valami hiányzik, ahhoz, hogy érthető legyen a fenti bölcsi-kérdés teljesen. Azt jövő héten megosztom.

Ez manka igazolványképe a kínai vízumba. Az még nincs meg, csak a kép. Én csináltam.

A bölcsiben is, és általában annyiszor, és annyi ember mondja, hogy milyen szép kislány, hogy gyönyörű-gyönyörű. Én is szép kislány voltam, nálam elmúlt, szerintem kiskamasz koromra. Bár neki ne múlna el, azért az sokszor teszi könnyebbé az életet, ha valaki pofásan néz ki.

Tegnap még összefutottunk Csillaghegyen a Somáékkal és elmentünk hozzájuk. Miközben kilométeres babakocsis sétákkal, játszóházak feltérképezésével vadregényes helyeken edzünk Kínára (feszegetjük a határainkat, de annyira tegnap sem sikerült elfárasztani, hogy végigaludja az éjszakát. Én elfáradtam a reggel fél 9-től este 7-ig gyaloglásban/utazásban/programban.) Szóval a kétéves Soma néha megríkatta Picurt, de elképesztő egyenes és őszinte, ez engem lenyűgözött. A mamája megkérdezte tőle, hogy

"Soma, mit csináltál a Lénával? Miért sír?"

"Rácsuktam az ajtót."

Majd a Réka jóhiszeműen:

"Véletlen volt?"

"Nem, szándékos."

Ha Mankának azt mondjuk, hogy töröld meg a szádat, akkor ő azonnal kinyújtja a nyelvét és nagyon alaposan megtörli azt, manduláig. A száját kívülről nem, végülis logikus, nem ott evett. Majd kicsit tisztogatja az asztalt is. Rendes.

Egész hétvégén el voltunk kényeztetve, Pocak a nagyszüleivel állatkertben,

Városligetben, vasárnap Vacka koncerten,  Katlan Tóninál nem evett Óbudán a Főtéren, (szerencse, hogy nekem remek étvágyam van), Gyömrőn az Évánál (itt kaptunk egy 80 éves játékkutyust - Original Bully-t -, amit ráadásul egy szegedi játékboltban kapott az Éva, látogatóban Áginál, akiről én feltételeztem, hogy Emma - ez csak nekem információ, bocsánat), Pap-szigeti kisvendéglőben, úgyhogy a fentieknek köszönhetően aludt egyben 12 órát a saját ágyában. Nagy dolog ez.

Mi pedig egész szombaton lubickoltunk a csók-dobálós ifjúságban a Tomival kettesben. Gusztustalan egy kifejezést ez. Én találtam ki.

Szerintem ezen a képen olyan Mici:

És roppant kényes a cipő-papucs témára. Le kell venni a lábbelit a lakásban és csak papucsban lehet flangálni, erről egyébként ő maga gondoskodik személyesen, mert azonnal hozza mindenki sajátját. Nem téved. Magának is mindenképpen kell mamusz, bocskor, vagy tapadós zokni. Ez nélkülözhetetlen. Ki a kertbe pedig vagy zokniban, vagy Tomi 43-as kinti papucsában csoszog, mert mi is így teszünk. A sapka is nagyon fontos, ma a biciklin addig sikított, amíg rájöttem, hogy sapka nélkül nem megyünk sehova. Ezt a sportot egyébként messzemenően kultiválja, azonnal mutogat a székéből az előtte lévő ülésre, hogy "oda", mármint, hogy septiben foglaljuk el ezt a helyet, és menjünk már.

A kádban még mindig előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor lóvá kell lennem, a Tomi dolga, hogy fogja a kezét, ő felmászik a hátamra és mondja, hogy "gyí". Nagyon igyekszem ezt minden nap elkerülni, általában nem sikerül. Egyébként tegnap Jani bácsi, a szentenrei lovaskocsis remek üzleti érzékének köszönhatően lovaskocsival jöttünk haza hárman a Főtérről, eleinte Léna nem örült ennek. De a Tobakosok keresztjénél már nem sírt. És tökéletesen kimondta ma többször, hogy Anna (Annáékkal bicikliztunk ma Leányfalura a játszótérre, nagyon szép út.). Ez a leghosszabb szó. Aztán az "oda". Az utóbbival nem fukarkodik. De kukorákol is például. A kacsa viszont következetes azt mondja, hogy jeje. A kakaó, a kavics, a kakas és a kaki, mind kaka. De rájövök általában, hogy nem kakas van a pelenkában.

Egyébként tényleg olyan jó rossz kislány. Széthajigálja ugyan vacsoránál az ételt, de gyakran a tányérba köpi. A táplálékkal egyelőre embert nem dob meg, csak elegánsan kiejti a kezéből, ha már elég. A frissen facsart narancs-grapefruitleves poharat egy korty után egy-az-egyben fejjel lefelé fordította, de valószínűleg ez a záloga az én mindennapos mozgásomnak. Minden vecsernye után egy kiadósat takarítani igenis sport. Mindazonáltal mindent meg lehet vele beszélni és tüneményesen aranyos, és szerintem roppant kooperatív és segítőkész és kedves, drága, édes kicsi csillag. Olyan kár, hogy nemsokára jön az Ödipusz-komplexus, addig jó nekem, aztán már csak utálatos, okoskodó dög konkurencia leszek. De most ölelget még és szeret, veregeti a vállunk és a biciklin ráhúzza a derekamra hátul a polót, vagy erkölcsi megfontolásból, vagy ronda, vagy, hogy ne fázzak. Én az utóbbira gondolok.

Végre meleg volt ma, tegnap egy rendes péntek estit szórakoztam, bár kocsival (még sosem mulattam így), de voltam a csoporttársaimmal a Tom & George-ban, remek volt. Tényleg remek. Mennyei. Fekete spegettit ettem fehér borban, sok-sok-sok tenger gyümölcsével, olyan jó volt megint az Andival és a Zsófival és a Mártival és a Kornéllal, és utóbbinak ezúton is köszönöm a vacsit. Aztán Laurával és Bécivel a továbbszórakoztunk egy nagyon más jellegűbe, 70'-es évek retóba, de ez is jó volt, viszont mit sem változott az alatt a két-három év alatt, amióta nem egy ilyesmi helyen töltök legalább pár estét egy héten, és megnyugvással tölt el, hogy semmiből nem maradtam ki, minden változatlan és ez most már elég ritkábban is. Autóval haza, Lénuska fél tíztől aludt, teljes idill a papájával, végre jó nagyot ettek ketten (három napja vegetáriánus és a bébiételeket sem eszi), elbicikliztek a Skanzenhez (most éppen a Dömör-kapuhoz. Én fölfelé nem szeretek, sajnos.) És háromnegyed tízig aludt. Őrület. Nem akartam elhinni. A saját ágyában.

Hogy valóban összefüggéstelen legyek in medias res megosztom, hogy roppant jól esett hallani a Mártitól, hogy ő az Oszi fiát 1,5 éves korában hozta haza New Yorkból először és semmi gond nem volt a gépen (ötéves korában egyedül jött ugyaninnen), Kornél meg az egyéves KisKornéllal a Maldív-szigeteken volt, ami 14 órás repülőút és szerinte sem tébolyult ötlet. Éljen a pozitívizmus. Shanghai szerinte zsúfolt egy gyereknek, de jó. Úgyhogy ez nagyon kellett konfúz kis lelkemnek már.

Ma reggel biciklivel a piacra, vettünk csomó szép virágot, amit a Léna olyan lelkesen gyömöszölt már itthon, hogy kishíjján megbántam.

Itt még csak szemez a növényekkel, de a nyelv már árulkodik:

Nesze neked te..., mindjárt megböngyölgetlek.

Azon túl, hogy rengeteg szónak mondja már az első szótagját, utánoz, ami ma éppen azt jelentette, hogy amint elástam egy virágot a földbe, egy darabig figyelmesen nézte, majd odarohant és a kis homokozólapátjával igyekezett azonnal kiásni. A kertészkedés után szörnyen néztünk ki - a locsolás sem segített -, én fejjel beestem az ominózus lukba a kertünkbe, egyébként jól vagyunk. Mire megjött Anita a Biankával uzsonnára lett szerecsndiós, tejfölös hús is, és engem szerencsésen kihúzott Tomi a gödörből, mint a mesében a valaki a répát.

Vitéz-gyerekek.

Klassz. Nem különösebben vágyom rá. Csak két napot dolgoztam, de szegény kicsi Lénuskát fél 7-kor kellett ébreszteni (az eddig egészen kellemes 8-fél 9 helyett), alig volt magánál, a varázsigéig, amely az, hogy "itt a kakaó is", ekkor lehull az álom leple és egyszercsak kipattannak a szemei. Ez nagy segítség. Mindemellett hétfőn hatig voltam a MüPá-ban, így 8-kor került az asztalra a leggyorsabb halrudacska-vacsora, 7 helyett, minden csúszott, de altatni nem nagyon kellett, izgalmas volt Pocaknak egész nap Anyával a munkahelyén. Ez első pillanatban kicsit rémisztőnek tűnt, de remekül abszolválták (nem volt más megoldás), Tomi is csodálatos módon pontosan 4.15-kor végzett, aztán már csak elszaladtak értem a város másik végébe, aztán pedig hazaröpültünk 30 km-t és nekem 10-kor kiesett a kezemből a lant. Szép remények a jövőre. Teljes élet. Szerdán Babcsánál Picur, az legalább neki nem volt szokatlan, én is hamarabb végeztem, eegyedül mentem érte kocsival, onnan Tomiért, még a Hajógyári szigeteken lévő óriás csúszdákat is kipróbáltuk, úgyhogy ez már túlélhetőbb volt. De nagyon-nagyon vártam már, hogy ma drága kicsi Lénámmal homokozhassak a Bükkös patak mellett.

Egy régebbi "Titkos kerje" bejegyzés többek között a Tomi szülinapi ajándékára utalt, ami 3 shanghai repülőjegy június 16-tól két hétre. Azt hiszem, hogy Tomi tényleg örült neki (nyilván nem kell mondanom, hogy én mennyire), Lencsi nélkül meg nem szeretnénk már menni, mert nagyon hiányozna. Talán neki is jó lesz velünk, a repülőjegy két éven aluliaknak csak jelképes (az összeget és a helyet is tekintve - kap egy mózeskosarat a gépen), de velünk van. Őszintén szólva, vannak bennem félelmek, de az olyan jó, hogy a Tomi bíztat, pedig tud a storno biztosításról. Borzasztóan várom, de tartok tőle, hogy - bár meglepően olcsó, akciós jegy -, még így is könnyelműség erre költenünk, ennyire nem tesz jót a gyes a büdzsének. Szóval félelem no. 1. - felelőtlenül költünk, éhen halunk nemsokára. Félelem no. 2. - kicsi Léna hogy bír 8,5 órát a repülőn (egyszer éjsazka, egyszer nappal)...? A harmadik engem eddig nem izgatott, Klári-Juli unokatestvéreim ültették a fülembe, hogy egy ilyen kicsi gyerek, hogy vesz 6 óra időeltolódást? Tomi azt mondja, hogy amíg nem próbáltuk nem tudjuk, mindenki máshogy reagál...

Tegnap a második házassági évfordulónkat, ma meg drága Tomi szülinapját. Nagyon hitetlenkedem, de azt mondja 39 éves. Szerintem nem lehet. Úgyhogy rettenetesen várjuk haza narancsos csokitortával, lufikkal és egy jó nagy

meglepetéssel. Most nem tudom folytatni, mert a Lénánál van az egér, és ez komplikáltabbá teszi az írást, mint szeretném. A képeken egyébként élete első két copfjával a Tominak rajzol szülinapjára.

1. Már önként odaad, úgy látszik csak 2 hétig volt szűkmarkű hála Istennek (nyilván lesz még ilyen), ma nyújtotta Áronnak a szélforgót - igaz Krisztitől kapta -, Ringatón a cumisüveget, úgyhogy ennek nagyon örülök.

2. Bátor(ka), még csak kicsit bátor, a kutyák már eljöhetnek mellettünk az utcán úgy, hogy nem kell felkapni, bár még lapul, de nem sikít. Ma már majdnem megetette a szomszéd nyuszikat, éppen csak akkor ejtette el a zöldséget, ha már a szőre csiklandozta. A szőr, azért az ne csiklandozza. A mellettünk eljövő autók még problémásak, nem baj, ez a kisvárosi lét varázsa. Ma roppant lassan ugyan, de minden babakocsi (roppant népszerű kismotor, ami macskakövön nem könnyű, alig leérő lábujjal, de így is remek elfoglaltság, köszönjük Béci!) és egyéb közlekedési eszközt nélkülözve elsétáltunk a Dalmátba kakaózni és uzsonnázni. Végig azzal motiváltam, hogy megyünk a Gizihez kakaót inni, a Gizi nem volt tiszta, de a kakaó hallatán egyértelműen fürgült.

3. Fenegyerek. Az utóbbi 3 napban nem voltunk összhangban, mert én kissé enervált voltam, ellentétben Mankával, aki NEM enervált. Így kicsit vérszegényen próbáltam kiszedni a sütőből (egy rózsaszín felsőm ráment, azt jól bepakolta a Jénai helyére, amit kihajított), nagyon picin múlt, hogy nem dőlt rá, mert ma sajnos felfedeztem, hogy azt nem bírja, ha Pocak az ajtaját lépcsőként használva igyekszik felmászni rá. A telefonomat szerencsére nem a mosógépben találtam meg, csak a szennyestartóban, viszont a konyharuhát bedobta a wc-be. Tegnap este óta. De ma nagyon jó volt Áront ünnepeleni náluk, ahol annyi új játék van, Picur imádja a Krisztit, Levivel egy pillanatnyi fenntartás nélkül azonnal összebarátkozott (fiúkkal könnyen megy, vendéglátóipari egységekben zavarbaejtően kikezd jóvágású férfiemberekkel), Áronnal is játszottak közösen is, de ha azt mondjuk, hogy "adjál Áronnak puszit", akkor feltartóztathatatlanul rohan a szájára illeszteni a sajátját, Áron meg csücsörít. (Áronnak 1,5 évesen is gyönyörű, szexi szája van, de tudom hol a határ:)

Laura éppen a héten mondta, hogy Manka a horoszkópja (napjegy: mérleg, aszcendens: mérleg, hold: mérleg, Vénusz: skorpió. Én oroszlán, oroszlán aszcendenssel, Tomi kos, skorpió holddal és aszcendenssel. Ugye, Lorcs? Így van? Nagy betűvel kell ezeket írni?)alapján ízig-vérig nőnek termett, erős szexuális érdeklődéssel. Hát...lehet. Biztos könnyű lesz a szüleinek lenni.

Ma már a Húsvétot meséltem a gyerekbibliából, azóta is szépen békésen alszanak egymás mellett a Tomi meg a Lencsi, nem hinném, hogy Nagypéntekig eljutottak (remélem a budáskenyér böjt). Pedig nagyon szeretném, ha nem csak a csokinyusziról szólna a dolog. Úgyhogy holnap este fürdés helyett mise és körmenet, mert azt hiszem a mondanivaló meg a hangulat fontosabb. És tojást is mindenképp szeretnék festeni, Lencsi gyanítom törni fogja. Majd eszünk sok rántottát. Vasárnap meg reggel jön a nyuszi (a tojást tudom, de nyuszi hogy került ide? Tavasz, vagy mi?), utána Szabadkígyós. Tomi hétfőig, mi keddig-szerdáig...mákosbeigli, melegsonka, retek, pirosarany, kaviár....éééételekhmmmm. Remek az étvágyam mostanában. A szakrális mellett elkötelezett vagyok a Húsvét világi vonzatai iránt is. És szeretem az a ajándékokat.

Folyton. Ágoston remek társaság, abszolut partnerként játszanak, tegnap rendesen bújócskáztak, függőny mögött, sikongatva. Ma labdázott a Johannával, Annától puszikat kapott, nyuszikat simogatott, kacsákat néztünk a Duna-parton szintén Ágostonékkal, Rétával kutyát érintgetett óvatosan, sőt már egy kis idő elteltével Rétához kéredzkedett ölbe. Ma lángost vacsoráztunk és egész nap kint lófrálunk, ami olyan jót tett, hogy 3 órát aludt kicsi Manka a napsütésben. A feloldódás most teljesen jól megy, 10 perc kell hozzá, és a távolságtartás szűnni kezd, Pic-mic felenged, és 15 múltán már roppant barátságos. És a malacra mondja, hogy "ma", a golyóra "go", a mazsolára "mam", a kakaó még mindig "ka", kutya "vau", gyere "gye". Mi kellhet még...?

...

Nagyon nyüzsgős napjaink vannak, ami egyrészt azért isteni, mert itt a tavasz, másrészt, így sokkal könnyebb Picurt altatni, harmadrészt mert úgy szeretek dolgokat csinálni. Nem minden dolgot. Bizonyosakat.

Most csak pár kép, egy részét (nem a homályosokat, az az én specialitásom) Kinga csinálta Katiéknál pénteken, ahol többek között suttyomban elcsattant egy csók. Gréti csókolta szájon Mankát :). Gréta nyáron lesz 3 éves, úgyhogy kétszer annyi tapasztalata van, mint Lencsinek...Bele se merek gondolni, mi lesz, ha egyszer elviszi bulizni...Ezek az előzmények:

Ártatlan kislányos játékok, játék-cumisüveg..., haj fésülés...ilyesmi.

Manka nagyon élvezte az összes állatot, az egyetlen kritikus pont az Állatsimogató volt (én azt hittem ez katartikus lesz, vége életre kelnek az otthoni fröccsöntött és két dimenziós lények. Tévedtem.) Picur menekült a karunkba - ott nyugodott meg, és biztonságben szemlélődött. Onnan még simogatni is lehetett. Nem neki, a Tominak. Egyébként a kecskék valóban fenevadultak: nekiestek a Tomi cipőfűzőjének és megették a kesztyűmet. Elszabadultak az indulatok. (Már közben Apától megtudtam, hogy ennek a jelenségnek neve is van: perverz étvágy...Nekem nagyon tetszik. Fölöttébb izgalmas kifejezés). De a Lencsivel ellentétben, én ellágyultam a kiskecskéktől:

15-én meg elmentünk a Skanzenbe, rajtunk kívül volt még vagy 20 látogató, pedig olyan szép. A gyönyörű új vonattal körbementünk, rettegtünk egyet a rackajuhoktól (a szürkemarha smafu, az bartát), voltunk mesebeli szatócsboltban, ettünk frissensült mézeskalácsot és elvarázsolt otthonokba nézelődtünk. Pár már nyitva volt, közben minden-minden ingyen (mert nemzeti ünnep), a Léna ezúttal a csúszdán már hason is, illetve egyszerűen állva elindul. Ez kissé megijesztett. Csak ez a hóesés nem kellett volna...

Mellesleg leírom Lencsi ideális ételét: mazsolás, olajbogyós, kukoricás, tejfölös, köményes ropogós (ez zacskón keresztül is jó) és hozzá persze túró rudi és kakaó. A joghurt is megteszi azért, meg a csokoládé. Pedig azt tőlem kb. egyszer kapott még.

Egyrész esik a hó, nagyon szép, de mostmár jöjjön a tavasz, másrészt nyilván mindjárt menstruálok, és az egész világ unálatos, harmadrészt dolgozom éppen, jóval több, mint gondoltam, de minden pillanatban azt mantrázom, hogy sebaj, pénz, repülőjegy, utazás. Szeretek dolgozni. Tényleg. A munkáért, magáért. De vettem szép kisrucákat pici Mankának, bár magamnak is vehettem volna ilyen meséseket, sajnos csak gyerekruhában vannak pöttyösek, színesek és dzsungelesek.

Hétfőn viszont volt olyan kedves egy cigány pár nőtagja beosonni a nappaliba (a férfi a terszon fedezte), miközben Léna aludt én meg mantráztam a számítógép előtt. Olyan erők törtek fel belőlem, amint egyszercsak realizáltam, hogy valóban egy ember áll a lakás közepén, hogy magam se hiszem. Kirohantam és - lehet, hogy sikítottam is -, de mindenesetre azt üvöltöttem, hogy takarodjon ki innen, meg valamit, hogy a gyerekem bent van. Ez fenyegetésnek szántam, de gyanítom, hogy a tudatalatti erősített meg engem, hogy miért teszem és mit. Nagy nehezen kiüldöztem verbálisan, de maradandó élmény volt.

Van kedvesebb történet is. Magdi mesélte ma reggel, hogy Pocak hevesen firkált vasárnap az éjjeliszekrénye fájára, a tiltott területre, mire Magdi elmagyarázta, hogy ezt nem szabad és kapott papírt. Manka csak folytatta tovább a bútorra pingálást, amikor azt hitte, hogy nem néz oda a Nagymamája, majd észbekapott és gyorsan egy zsebkendővel elkezdte letörölgetni, hogy ne vegye észre a Magdi. Mondom, hogy huncut.

Itt tegnap este Botonddal. Annyi volt csak a probléma, hogy Botondot sem ejtették a fejére, nem egy mimóza gyerek és Picur ellenállásba ütközött. A kritikus pont az volt, ha Botond a babakocsit akarta tolni, azon belül is Bugi volt Lencsi achilles-sarka, amint hozzányult a Boti, olyan egetverő sikításban tört ki, hogy még Botond is megilletődött, de nem eléggé :).

Egyébként szépen elalszik mostanában 9 után egy kicsivel, általában Mazsolára, de az elfogyott, úgyhogy most Magyar népmesékre, ami Bruno Bettelheim (A mese bűvöletében)szerint maga a csoda, mármint az oktató, nevelő, tanító hatása, gyakorlatilag minden létezés, megértés és tudás alapja ez. Enélkül bakfitty. Lehet, hogy ezért, de egy csomószor aludt kicsi Pic-mic reggelig egyedül az ágyacskájában, amikor is - a legjobb napokon -, arra ébredek, hogy csattogós lépsekkel totyog a mi ágyunk felé, kócosan, kezében a maci, szájában a cumi és abban a pillanatban, ahogy az ágy lábához ér, vagy másik esetben a mi ágyunkban kinyitja a szemét (esetleg még ki sem nyitja), mutat föl a szekreterre, ahol Tomi otthagyja neki minden reggel a meleg kakaót a rózsaszín cumisüvegben. Enélkül nem kezdődik nap. Az én kakaóm az ablakpárkányon vár...Ez nekünk olyan jó...

Megyek vissza dolgozni. Holnap bemegyünk a Verával telálkozni, este meg én Évivel, Laurával Csipkerózsika Szegedi Kortárs Balettre a Táncszínházba. Tomi egyedül altatja Lénát, ami nagyon szuper, de hihetetlen, nekem már most hiányzik...Tényleg. Nagyon-nagyon. Persze az elődást úgy várom, de akkor is hiányzik. Úgy szeretem ezeket az estéket, a Tomi mesél, mi meg hallgatjuk. Ha kimarad, hiányzik. Akkor is, ha ez nem normális.

Ez meg még vasárnap Biankáékkal:

Ebből mi lett, Magdi?

Ma jöttünk haza Mariborból, öt nap után, ami úgy eltelt, mint a sicc (ilyen hasonlat azt hiszem nincs). Lencsike belevetette magát a téli sportokba (még korcsolyázni nem sikerült az idén, az még jól esne), háromszor fürdött (medencében), jacuzzizott, szánkózott és természetesen síelt.

Tökéletes a hely ilyen kicsi deddel is, tényleg 3 óra Pesttől, végig autópálya, pályaszállás, ami gyönyörű, tiszta, 4*-os appartmann napos terasszal, finom félpanzióval, wellness-szel nagyon barátságos áron, tekintve, hogy ha félpanzió, akkor nem kell a síbérletért sem fizetni, meg egyébként is. Játszóház a szomszéd házban, fun park nevű kultúrlétesítmény, szánkópálya (itt nincs felvonó...), este 9-ig kivilágítva a pályák 80%-a, és jó pályák, nagyon kellemes pirosak, 4 völgyet át lehet síelni föl-le lécen, Mariborba felvonóval este 10-ig imigyen (lsd. kép), szóval kafa. Visszamennék bármikor.

Ma reggel Maribor helyre is városában kávéztunk még,

visszafelé pedig megálltunk ebédelni a Balatonnál, mert a Balatont imádjuk. És Siófokon mennyi a gyönyörű régi villa...

Arról meg nem szóltam még, hogy Manka egy rendes sírás nélkül, olyan örömmel jött-ment, odavolt a boldogságtól, mindenki kényeztette, napközben leginkább a nagypapájával szórakozott játszótérról szánkóra, szánkóról fürdőbe, közben hatalmasakat aludt, este sem igen kellett ringatni, egész nap vibrált a sok újdonságtól, nagyon szépen eszik egyedül kanállal, ennek ellenére továbbra is elegendő étel jutna a széke alól egy kisebb asztaltársaságnak. Egyetlen tányért tört csak, mert egyszerűen elég volt, és ilyenkor elegánsan leejti az edényeket. Nehéz elég gyorsnak lenni...

Szóval perfekt. Minden résztvevő ragyogó fogaskereke volt a gépnek. Még szórakoztató társaság is. És - Istenem -, micsoda semmittevés nekem....Gyakorlatilag nem tudtam mit csinálni, mert szívesen tette helyettem mindig valaki. Sőt meg kell mondanom, összeszorult néha a szívem, hogy pici Pocak az olyan mértékben negligált engem, hogy szóhoz sem jutottam. Nesze neked szeparációs szorongás...Megörült nekem, de nem belém csimpaszkodott, nem engem húzott játszani, gyakorlatilag megszűntem létezni...Tudom, hogy a pszichológiában ez a biztos kötődés mintapéldája, szorongás nélkül elmegy a szeretteivel, de megörül a majomanyának (ezt a kísérletet valójában embereken végezték, de nyilván majmokon is), majd boldogan mulat tovább másokkal, de azért hiányzott...Persze irtó jó is volt valahol...Például több utifilmet néztem a Travel-en Gambiáról és Ghánáról, ezért most már szerencsére oda is akarok menni. Éljen.

Ma reggel a Lénát a mosógép tetején guggolva találtam meg, a borotvával játszott...Talán már a hold sem akadály. Közvetlen ez után lecsavarta (!) az orrcsepp tetejét és kiöntötte a szőnyegre, majd nem volt hajlandó felvenni a piros kockás harisnyát (szerintem is ronda), de a kutyásat örömmel. Van ízlése. És kókuszos tejhabot kapott a Freiben a kedvenc bárista kisasszonytól, akit nagyon szeretünk. Az persze ízlett neki...

Lent a Zenebölcsi. Hétfőn háromízben kellett azonnal elhagynunk a terepet, mert Manka sikítása zavargatta a muzsikát. De állítólag a hétfőn nagyon sok gyereknek nehéz volt. Nekünk pont a Ringatón.

Itt még az jelenti a legnagyobb kihívást, ha valaki elkezd enni. Amennyiben erre bárki vetemedne, úgy Pocak egy pillanat alatt ott terem és addig nézi (esetleg visít rá), amíg nem szerez valamicskét. Majd büszén odajön hozzám és vissza újabb falatokért. Én pedig igyekszem exkuzálni magunkat.

És bevallom, ez engem olyan boldoggá tesz. Imádok csöndben otthon is ülni és olvasni, de a mostani hétvége - a programról programba -, annyira jól esett, hogy még szépnek is érzem magam. Csütörtökön Krisztiékkel Torkos csütörtököztünk, ott kezdődött a jóság. Pénteken böjtöltem. Esküszöm, azzal a nappal kiérdemeltem a szombat-vasárnapot. Reggel 7-től este 9-ig játszottam egy óra kihagyással, rendületlenül. Az kicsit embertpróbáló volt. Tomi 10-re ért haza, dolgozott, Léna egész nap - mondom, 7-től 21.00 óráig 1 (egy) órát aludt. Egyébként játszottunk. Együtt. Kizárólag. Egyedül persze nem olyan vidám, értem én ezt. Szóval rámfért a drága Tomi, akivel nagyon mókás és meghitt az élet, a papás-mamás meg különösen. Még mindig megmelengeti a szívem, Ő és a Léna együtt. Néha persze idegbajos vagyok, és ellenem tör a lét, de akkor pár napon belül menstruálni fogok. Szóval a Nemzeti Galériában a Földi paradicsom című tárlat roppant kellemes: sok Rodin, Matisse, Modiliagni, Renoir stb. Nem nagy, kb. 4 terem, de pont befogadható, a Szépművészetihez képest csekély marketingnek köszönhetően lézengő emberek, de elképesztő kedves személyzet, baba-mama szoba, játszósarok és minden hónap harmadik szombatján 14 éven alulival ingyenes az egész családnak (néha kölcsönadjuk Picurt). Ez is jól esett. Úgyhogy gyorsan utána ettünk egyet a San Marzano-ban, Lencsi mindezt vigyorogva abszolválta. A kiállítást is. Ennek főleg nagyon örültem. Ma meg...hm...Tomi itthon dolgozott, kicsit neki is biztos jól esik egyedül lenni, mi meg bementünk Pestre Anyával először a Kolibribe a Todára. Ez még szórakoztatóbb volt, mint a Négy évszak. Minden gyerek tátott szájjal ül, a négyhónapos is! Léna kacag, nevetgél, és tényleg irtó kreatív, iszonyatosan ötletes az egész, mindenki nézze meg, azért inkább kisgyerekkel...esetleg beszívva...

Utána meg a napos Andrássy úton sétáltunk - Léna egy pillanat alatt elaludt -, az Abszintban ittunk egy tejeskávét, miközben az első tavaszi napsugár pont odamelengetett. Mit mondjak, csodállllatos. Aztán WAMP, Léna addig Anyával bóklászik, majd H&M, majd Vak varjú nevú vendéglátóipari egység (régi Vista kávézó), ahol nemhogy játszósarok és kenyérlánygos meg madártej, de még babysitter is van. Fenséges. Köszönöm Anya az ebédet :)! Ez jó lesz majd Verocs, nekünk is!Végezetül meg a Sugar!, ami most nyitotta a második üzletét a Paulay Ede utcában. Bár itt nem nyalókából van a szék és cukorból a vécédeszka, mint az újpestiben, de akkoris Willy Wonka csokoládégyára. Meseszép, színes cukor,- édesség,- és cupcake-bolt. Designcukrászda néven fut, megér egy vizitet: www.sugarshop.hu. Elsősorban vizuális inger, mert ínycsiklandóan mesebelien gusztusos, de sajnos nem ettem végig a kínálatot, mert erről már lemondtunk a gasztronómiai előzmények után, és én egyébként is spórolok (ma ez nem ment olyan jól). De Istennek legyen hála az elmúlt napokért, mennyeiek voltak. Most megyek fürdeni Manka mellé. Azt is szeretem. Meg amikor utána a Tomi a Mazsolából olvas fel. Az is nagyon-nagyon jó és vicces. Bocsánat, nem olvasom át, mert kijönnek a kádból és lemaradok.

Léna gyöngyöt fűz! Jó, ezt nem ő csinálta, de akkor is. És mondja, hogy baba, meg, hogy gyee, a gyeré-re. Néha.