Azt hiszem nem írtam, hogy olyan is volt, hogy Picur felmászott a legmagasabb szekrényünk tetejére (ahonnan én szék nélkül leszedni sem tudom), a legszélén leült és onnan lóbálta a lábát. Erre is jó az emeletes ágy. Azóta persze varrtam rá egy paravánt, nem tudom mennyit ér...

Képet sem sikerült róla ma készíteni, mert egyszerűen képtelen vagyok elkapni egy mozdulatlan pillanatot.

Viszont ma voltunk Botero-Bécsi szecesszió kiállításon a Szépművészetiben, az utóbbit mindenkinek annyira kívánom. Számomra sok újdonság, gyönyörűségek, és nem a mostani felkapott slágerek. Persze elég sok Klimt is (de én örömömre rajzok főleg, amiket nem ismertem).

Pénteken meg Charlie: 36. hét, Öcsi pozícióban, befordult tehát, de zárt méhszáj, 2800 gramm a méretei alapján, én erre nem nagyon adok. Léna nyomán azonban a 39. hétre inkább várható,  mint a 41-re. Kedd a fordulónap. Tehát keddtől 37. hét. Hű. Izgi.

Mindazonáltal a múlt, ábrahámhegyi édeskettes varázslatos volt. Tökéletesen idilli semmittevés, hatalmas alvások, nap, eső, isteni lakomák, stb. A satöbbit igaz kicsit megemlegettük: egész délután-este tízperces - bár nagyon enyhe - fájások, úgyhogy kezdtük beleélni magunkat egy tapolcai szülésbe. De hétfő reggelire (délben) a Bergmanban Füreden már kutya bajom volt, sőt azóta se semmi, se jóslás, még a hasam sem teher, színház (Finoto-Örkény), mozi (Eat, Pray, Love - elsősorban India, Bali, Javier, meg a társaság miatt), Istennek legyen hála...Már csak egyet szeretnék Öcsi előtt, még novembert 3-án egy előadást a Trafóban, és akkor készen állok - vagy csak ezt hiszem - a hosszú, esti szórakozás-megvonásra. Egy időre...

Drága kicsi Léna közben folyamatosan pörög (tegnap roppant cudar éjszakánk volt, sok-sok jó után először -kb. két hete ébredés nélkül alszik, mondjuk fél 10-től fél 8-ig, ez nekem eredmény-, ez volt az ára Lencsi Fillér utcában alvásának, azt hiszem megint megérezte az ízét az egy-ágyban alvásnak. Vagy csak edzünk Öcsire, amikor gondolom minden borul, Léna randalírozni fog egész éjszaka, Öcsi meg enni...én sírni, Tomi meg kómába esik.)

Szóval Poc eleven, tűz-szélvihar, de vicces...ma letakarja a babákat a babakocsiban a szoknyámmal és elkezd kiabálni, hogy "hol vagytok emberek?". A rácsoságyat meg áthoztuk a Fillér utcából (már csak a duplababakocsit kell Erzsébetről, meg pár body, sőt be is csomagoltam nagyjából) és leraktuk a teraszon, amikor a szobában felhúzza a fölsőm, kimutat az ablakon és odasúgja a hasamnak, hogy "Öcsike, jó kis ágyad kint van".

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.