Hogy maradjunk a kecskéknél...A tisztességes cím az:

LÉNA KETTŐ ÉVES!!!

Csak valahogy most az hamarabb jutott eszembe. Pedig nagyon készültünk a szülinapjára, reggel narancsos-gesztenyés tortára ébredt (ami sajnos nem ízlett neki), szerencsére a teteje tele volt marcipán katicával meg virággal (de nem lett valami piros, mert a gesztenye átütött a puncs mázon :(, meg persze két gyertyával, úgyhogy Manka a szülinapján marcipán katicát reggelizett kakaóval. Ami szerintem tökéletes szülinapi reggeli, kár, hogy tortát nem, de Tominak és nekem - szerintem - isteni volt. Aztán megkapta a fabiciklit, meg még ezt azt, a fa reggelizőszett egész nagy siker volt, a futóbicikli is, csak nemigen ér le róla a lába, de a csúcs továbbra is az olvasás, gyakorlatilag folyamatosan olvasni szeretne (képek alapján meséket hallgatni könyvből). Ezt bírja a legtovább is. Aztán motorozni vagy kisbabakocsit tolni.

Szóval mindez után elmentünk a Szemlőhegyi barlangba, hogy tisztázzuk, hogy valójában a barlang az nem a fregoli alatti rész, az is nagyon bejött Picurnak és irtó ügyes is volt (ez egyébként az egyik leggyakoribb jelző: "ügyes vagyok" vagy "ügyetlen vagy Mama"-mert párszor amikor elejtettem valamit ezt megjegyeztem. Nesze nekem. Egyébként megállás nélkül insruál, és az "akarom" meglehetősen gyakran hangzik el. Békés mérleg jegy. Aha...). Majd délutánra gyorsan belázasodott 38.6-ra, amelyből mára semmi nem maradt. Még egy kis fránya bágyadtság sem.

Szóval a "félig nyúzott bakkecske": Vagy nem, vagy nagyon régen (annyira, hogy nem emlékszem) éreztem ezt, hogy nehéz...kimerült vagyok, kész vagyok. Pedig tüneményes, iszonyatosan vicceseket mond, de minden evés egy maratoni csata, csak úgy eszik, ha olvasok, úgy is borzasztó lassan, egyedül meg vadul, egy idő után még vadabbul. Tomi azt mondja sokkal jobb már, mint régen és sokkal tisztább. Hát...lehet, minden esetre én sem vagyok fürgébb is serényebb...Közben ma 3/4 órát aludt, viszont egész nap igényli a társaságot és a játszópartnereket. Például bennünket. Ma talán játszott a konyhával meg a bababútorokkal 10-10 percet egyedül, meg is lepődtem eléggé. Szóval őrült energiákat igényel, megállás nélkül, hosszan, rendületlenül, folyamatosan résen...Huncut, rosszalkodik, gyors és fáradhatatlan. Fél 10 előtt nem lehet elaltatni, akkor is baromi nehéz, az esti meséréről eszébe jut, hogy megmutatja, hogy táncol a pókocska (és tényleg megmutatja), egyszercsak felugrik és feliramodik az emeletes ágy lépcsőjére, azt sem tudom hova kapjam a fejem...Ezzel szemben én egyre gömölyűbb és nehezebb...Terhes...Érzem az etimológáját...Viszont fél nap alatt leküzdötte a betegséget, van számfogalma (mi a helyes kifejezés Verocs?), és annyit beszél és ragoz és vicces és cukorfalat...De én, félig nyúzott bakkecske. Ki vagyok éhezve vacsorázásokra, színházakra, biztos, nyugodt alvásra, békés kávékra...Két napja ez az érzés, egyébként semmi baj, a hét is telik, folyamatosan csinálunk (valakikkel) valamit, Pastramiban is voltam tegnap, holnap Bábszínház, ez jó, a napi egy szabadnap csodálatos és elég is általában, Tomi bármikor esti-rituálézik egyedül, ha szeretnék elmenni...summa summarum, általában minden jó, de most bakkecske vagyok...Biztos a holdállás...

Öcsinél ott tartunk, hogy szerintem leszállt a hasam, és Benedek, Bernát, Ákos, Andor...De persze egyik sem 100 százalékos nekem...

Egyébként Lencsi abszolut kedvenc színe a piros, de a lila is szép. A cumi karikájának az orrához kell illeszkednie, úgy a jó. Az autósülésben pedig már jó ideje mondja, az öv becsatolásakor, hogy "fontos"...Elénekli a Hinta-palintát egyedül. Viszont tanulságos mesék ellenére, megesik, hogy nem ad oda valamit, hiába magyarázom szépen, hogy ugye Peti is milyen szomorú, ha Anna nem adja oda a kukacot (tudja azt is, hogy "kölcsön"), de tegnap elkezdett erre kiabálni, hogy "Irígy vagyok, nem adom oda". Egyébként az összes mesének a drámai részét tartja a legtöbbre, ahol elvágja a kisfiú talpát a kagyló, ahol Annipanni sír, vagy ahol Kisvakond kocsija összetörik. Vagy nem adja oda a kukacot Anna...Ezeken jót röhög...

Ma kiderült, hogy egy kisfiú ("barátom") lakik a mosógép mögött. Remélem nem.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.