Nem tudtam tovább beszélni, itt mondom. Szóval úgy unom már magamat -  sőt valószínűleg mindenki más is feneketlenül un már ezzel a témával. Legfőképp Lénát nem akarom elbizonytalanítani, megrémíteni a lamentálással a sulival kapcsolatban, pedig jó úton vagyok. Szóval megfogadtam, hogy nem beszélek erről most ameddig csak nem muszáj.

Azért nehéz éppen ma és tegnap, mert végre meghozok egy döntést: általában Templomdombi. Ráadásul ezt szeretné Lencsi és Tomi is, majd jön egy olyan benyomás, amitől megrettenek és fülemet-farkamat behúzva menekülök a Szent András felé. Például találkozom egy leendő Teplomdombis családdal, abból a fajtából, amitől rettegek. Akik a tableten szeletelik a kenyeret is, a gyerekek meg, ha nem tableteznek, akkor azzal ping-pongoznak minimum. És akkor azt gondolom, hogy inkább küzdök a Szent András álszent, konzervatív, "mi vagyunk a nagy család" paráimmal (a tanítónéni nem teljesítmény kényszeres, efelől megnyugodtam, bár a másik kicsit kiabálós és szigorú), mint a Templomdombi technika-kütyü-centrikus világával, a lehet, hogy teljesen más értékrendű szülőkkel, mint én. Mert a Templomdomis félelmeim kihatnak a Lénára, a Szent Andrásosakkal nekem kell megvívnom. A Templomdombis aggodalmaim mindennapi témák lennének, a Szent Andrásosak elméletiek és mondjuk havi rendszerességűek. Ha a Templomdombiban olyanok a szülők, amitől tartok. De erre van esély. Legalábbis jóval nagyobb, mint a Szent Andrásban, ott többségben lennének azok, akik azonosulnak ezekkel az elvárásaimmal.. Márpedig ez az értékrend fontos nekem. Fontos, hogy ne a tablet legyen A játék. Én abban hiszek, hogy ahhoz, hogy egészséges gyerek legyen, fára kell mászni, meg sziklára, meg tóba esni (ez a Millenárison sikerült legutóbb), meg kiabálni, meg rajzolni, meg sarazni, meg ágakból építeni, meg Dunaparton csatangolni. Nem ülni valami előtt és az ujjaival nyomogatni valamit, és nem bambán bámulni egy vibráló készüléket. Nem beszélve arról, hogy tapasztalom, hogy milyen függőséget okoznak ezek. Tegnap megkértek, hogy nézhessenek egy mesét, megengedtem. Majd elkezdtek könyörögni, hogy még egyet. A franc akar folyamatosan ellentmondani. Nem akarok nevelni mindig. Ha nem nézünk egy mesét, szóba sem kerül a második. És még okosabb is, ügyesebb is lesz, ha helyette egyensúlyozik egy kerítésen a levegőn. Pedig a pénzt nem sajnálnám semmilyen kütyüre. Fukar nem vagyok. Sőt imádtam az esti mesét a TV-ben. De akkor egy volt. Hiába kérleltem volna a szüleimet, hogy még egyet. Ez is könnyít a helyzeten. Nem vagyok elvetemült: néha lehet minden. Néha lehet a telefonommal videózni, néha lehet mesét nézni, bármit lehet néha. De nem akarom mindennapi konfliktussá ezeket. Nem akarok felőrlődni ebben. Elég nekem a felkelés, öltözés, fürdeni indulás stb.

Valóban könnyebb kompenzálni otthon nekem a Szent András merev, konzervatív légkörét szabadsággal, engedékenységgel lazasággal. Így jó fej lennék otthon. Míg ha a Templomdombi túlkapásait kell ellensúlyoznom, hogy én legyek az, aki nem engedi, hogy 6-9-ig tabletezzen a gyerekem, utána meg nézzen meg aTV-ben egy jó kis Violettát, megint rám jutna a rossz fej szerep. Rosszul érezné magát az osztályban, mert neki nem lehet. Én pedig nem akarom, hogy rosszul érezze magát.

És mégis így is, ha a Templomdombira gondolok, akkor várom..., ha a Szent Andrásra, akkor szorongok. Azt hiszem Lencsi is ugyanígy...Tegnap úgy szerettem volna, ha szembejön velem bármelyik tanító néni, akartam kérdezni valamit. Szembejött a Templomdomis...Közben Lencsi meg elveszti a hitét, a várakozását és a bizalmát. Ami a legfontosabb.

                                     Pozíció!

Szóval én az olvasásra esküszöm. Az én életemet szebbé teszi. Bárcsak az övéket is szebbé tenné. Az olvasás világokat nyit meg. A mese utazás. Nyaralás. Menedék. Saját világ. Soha nem vagy egyedül, ott vagy ahol akarsz. Időben és térben. Érzelmeket ad, kalandokat, olyat amit soha nem láttál. Izgalmat, nevetést, sírást, ami a tied, de nem veszel el benne, csak addig, amíg akarod.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.