Tulajdonképpen ma 13 hete, de eddig nem mertem közzé tenni. Nagy titokban nem sikerült ugyan tartani, de kicsiben próbáltam. Úgyhogy most rengeteg mindent kell pótolnom...

Nagyon szerettük volna, kb. 4-5 hónap után (ugyanúgy, mint Lencsi, ő 4 hónap után) kezdtem gyanítani, ami a nem teljesen rendszeres ciklusokból persze nem egyenesen következett, sőt az első teszt is nemet mutatott. A hasam kicsit fájdogált nagyjából 3 hétig, ez persze akármi is lehetett volna, Lénánál azt írtam, hogy a 3. hét körül 10-es skálán 2-3-ra fájta a hasam (ha jól emlékszem), most elég sokáig, úgy 3 hétig fájdogált, a melleimről nem is beszélve. Azóta nagyjából semmi, bár néha-néha ici-picit hányingerem van, de 10-es skálán 1-2-re, és főkép kocsiban, hátrafordulva (nem, nem így szoktam utazni, de gyakran kell Pocakot ébrentartani...ekkor), 1,5 hetente egyszer. Mindazonáltal kutya bajom. Azt azért megemlíteném, hogy mára már nemigen tudom behúzni a hasam (már átadták a helyet Bianka keresztelőjén a tempolomban!), és van még kb. 3 naci ami rámjön, de nagyon-nagyon örülök Bécitől és Anitától a ruháknak, mert azt hiszem nem húzom sokáig ezek nélkül. Persze már egyre jobban érzem, hogy különböző puklikon alszom, a 3. hónapban, már háromszor megyek pisilni éjszaka és a derekam, az előfordul, hogy igen fáj. Szóval valóban a második terhesség nem olyan fickós már, de ha ennyi marad, megint hálát adhatok a Jóistennek. Valamelyik nap Nénónak meséltem és gyakorlatilag képtelen voltam az ágyacskájából kikászálódni, de olyan hathatós segítségem volt: mondtam neki, hogy most ki kell másznod az ágyból, menj az ajtóhoz, kopogj ki a kertbe a papának és mondd neki, hogy gyere, mert a mama nem tud felállni. Közben persze nevettem, így Manka nem tudta ezt az egész ügyet mire vélni, az tükröződött az arcát, hogy vagy elsírja, vagy elneveti ő is magát, de elintézte, behívta a Tomit (akinek azt is mondja, hogy "Tomi"), kiabálta, hogy "gyee", addigra én ugyan már kievickéltem, de ez meghatott.

Az nem annyira, hogy ma ebédnél volt olyan kedves, és kiabál a rigónak (Fricinek), meg a gyíknak, hogy "gyee", és kínálja feléjük a mazsolát, majd, amikor megkérdezem, hogy nekem ad-e, azt mondja, hogy "nem". Arról nem beszélve, hogy ma akárhányszor szeretetteljesen értem a Tomihoz, ő elkeseredett sírásban tört ki, féltékenységében. Szerinte én nem fogahatom meg a papáját, aki a háromnapos együttlét után Manka mindene. Mi lesz itt a kistestvérnél...?

A múlt csütörtöki ultrahangon Charlie első pillantása a popsija és környéke volt, így a 11. héten az első két percben kijelentette, hogy kisfiú, 95%. Én ettől olyan izgalomba jöttem, hogy teljesen eszemet vesztettem, nagyon meglepett, és borzasztóan örültem (például, hogy így nem 2. lány, hanem 1. fiú és nem szorul eleinte sem háttérbe, amitől tartok, meg, hogy talán így engem is fog szeretni valaki stb.). Novemer 23-ra vagyunk kiírva. Kinga szülinapjára.

Be is jelentettem a Filharmonikusoknak a múlt héten, amitől fölöttébb tartottam, de olyan kellemes élmény volt, életemben összesen a 9 év alatt ennyi dícséretet nem kaptam - szakmait a Csabától -, amin úgy meghatódtam és olyan jól esett...A mindennapi munkájában érzi a hiányomat, mert olyan jól csináltam , hogy pótolhatatlan vagyok...nekem ilyet nem mondott még senki a munkahelyemen, ennyit, ennyi ideig meg pláne nem...Odavoltam.

Múlt héten Picurt még a szentendrei bölcsődébe is felvették, ami hatalmas meglepetés volt a 175. várólistás pozíciónkból kiindulva és még mindig úgy gondolom, hogy ő napi négy órát élvezni fog, de ha egy pillanatig is kétségeim támadnak, akár miatta, akár az intézmény miatt, nem fogok hezitálni egy pillanatig sem, de ha élvezné, azért könnyebb lenne. A szomszéd Rita az egyetlen aki lebeszél, ő szíve szerint 6 éves korukig otthon marasztaná a gyerekeket, ötéves korig lehet, addig az övéi otthon is vannak, és szerinte így a legjobb. Nyilván elbizonytalanodom folyton, de megpróbálni biztos megpróbáljuk. Ráadásul olyan jól jönne ki szeptember eleje és november 23. között ez a 3 hónap, mert így Néna nem úgy érezné, hogy a kistestvére miatt. Aki egyelőre Anna/Tomi, vasárnap szóbakerült a Lukács is. Azért még mindig szeretnék egy kicsit különlegesebbet de egyszerűt és magyart, ami külföldön is használható és legfőképpen nem mesterkéltet.

Vasárnap Bianka nagyon jó kis keresztelőjén

(tökéletes keresztelő volt, a tempolm gyönyörű, a szertartás kicsit rapid, és annyira nem meghitt, de utána egy kávézóban és a szép kertjében a fogadás popmás, isteni kaják, jó hely, a két család olyan szépen összeolvadt, mint a kakaópor meg a tej.) Csak Manka rendezett eleinte jelentet, ha Babcsa egy pillanatig nem vele foglalkozott, hanem esetleg mert a nap főszereplőjével, vagy bárki mással szóba elegyedni. Borzasztó bömbölés lett ebből, de végül megbékélt, és ma nagyon sokat beszéltünk arról, hogy a szeretet "soha el nem fogy", és jut mindenkinek...Ezt azt hiszem egyelőre nem hiszi.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.