Mindezek előtt, Manka kapott egy nagyon kafa kis triciklit a Martinovics utcába a Vitéz-nagyszülőktől, íme:

Aztán egy igazán röpke, mintegy 20 órás víkendre sikerült eljutnunk Zamárdiba is Biankához, meg Anitához, ami naaaagyon kellemes volt. Öröm volt Pic-Micet és Bibit együtt látni, Pocak nemhogy irígy nem volt - jó, Mirkó motorja Achilles-sarok még mindig, de még azt is odaadta -, ő maga kínálta Biankát a játékokkal, szó sem volt arról, hogy Bibi cumiját elvette volna, hanem vitte utána, dugta be a szájába, labdáztak, igazából játszották, Lencsi mesélt könyvből a Biankának - mert ilyet is tud ám -, és egy fél barackot teljesen egyedül Manka ette a Biankát. És hazafelé még a

Velencei-tóban is fürdött egy hatalmasat...Mindezek közben egyfolytában azt mondja, hogy "nem baj az", illetve mindent megköszön, de még azt is, hogy "elmegyünk a boltba" vagy gyakorlatilag bármi tanácsot, úgymint, "nem menj oda, mert megcsíphet a méhecske". Ja, és az is nagyon sűrű, hogy "voltam már".

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.