És bevallom, ez engem olyan boldoggá tesz. Imádok csöndben otthon is ülni és olvasni, de a mostani hétvége - a programról programba -, annyira jól esett, hogy még szépnek is érzem magam. Csütörtökön Krisztiékkel Torkos csütörtököztünk, ott kezdődött a jóság. Pénteken böjtöltem. Esküszöm, azzal a nappal kiérdemeltem a szombat-vasárnapot. Reggel 7-től este 9-ig játszottam egy óra kihagyással, rendületlenül. Az kicsit embertpróbáló volt. Tomi 10-re ért haza, dolgozott, Léna egész nap - mondom, 7-től 21.00 óráig 1 (egy) órát aludt. Egyébként játszottunk. Együtt. Kizárólag. Egyedül persze nem olyan vidám, értem én ezt. Szóval rámfért a drága Tomi, akivel nagyon mókás és meghitt az élet, a papás-mamás meg különösen. Még mindig megmelengeti a szívem, Ő és a Léna együtt. Néha persze idegbajos vagyok, és ellenem tör a lét, de akkor pár napon belül menstruálni fogok. Szóval a Nemzeti Galériában a Földi paradicsom című tárlat roppant kellemes: sok Rodin, Matisse, Modiliagni, Renoir stb. Nem nagy, kb. 4 terem, de pont befogadható, a Szépművészetihez képest csekély marketingnek köszönhetően lézengő emberek, de elképesztő kedves személyzet, baba-mama szoba, játszósarok és minden hónap harmadik szombatján 14 éven alulival ingyenes az egész családnak (néha kölcsönadjuk Picurt). Ez is jól esett. Úgyhogy gyorsan utána ettünk egyet a San Marzano-ban, Lencsi mindezt vigyorogva abszolválta. A kiállítást is. Ennek főleg nagyon örültem. Ma meg...hm...Tomi itthon dolgozott, kicsit neki is biztos jól esik egyedül lenni, mi meg bementünk Pestre Anyával először a Kolibribe a Todára. Ez még szórakoztatóbb volt, mint a Négy évszak. Minden gyerek tátott szájjal ül, a négyhónapos is! Léna kacag, nevetgél, és tényleg irtó kreatív, iszonyatosan ötletes az egész, mindenki nézze meg, azért inkább kisgyerekkel...esetleg beszívva...

Utána meg a napos Andrássy úton sétáltunk - Léna egy pillanat alatt elaludt -, az Abszintban ittunk egy tejeskávét, miközben az első tavaszi napsugár pont odamelengetett. Mit mondjak, csodállllatos. Aztán WAMP, Léna addig Anyával bóklászik, majd H&M, majd Vak varjú nevú vendéglátóipari egység (régi Vista kávézó), ahol nemhogy játszósarok és kenyérlánygos meg madártej, de még babysitter is van. Fenséges. Köszönöm Anya az ebédet :)! Ez jó lesz majd Verocs, nekünk is!Végezetül meg a Sugar!, ami most nyitotta a második üzletét a Paulay Ede utcában. Bár itt nem nyalókából van a szék és cukorból a vécédeszka, mint az újpestiben, de akkoris Willy Wonka csokoládégyára. Meseszép, színes cukor,- édesség,- és cupcake-bolt. Designcukrászda néven fut, megér egy vizitet: www.sugarshop.hu. Elsősorban vizuális inger, mert ínycsiklandóan mesebelien gusztusos, de sajnos nem ettem végig a kínálatot, mert erről már lemondtunk a gasztronómiai előzmények után, és én egyébként is spórolok (ma ez nem ment olyan jól). De Istennek legyen hála az elmúlt napokért, mennyeiek voltak. Most megyek fürdeni Manka mellé. Azt is szeretem. Meg amikor utána a Tomi a Mazsolából olvas fel. Az is nagyon-nagyon jó és vicces. Bocsánat, nem olvasom át, mert kijönnek a kádból és lemaradok.

Léna gyöngyöt fűz! Jó, ezt nem ő csinálta, de akkor is. És mondja, hogy baba, meg, hogy gyee, a gyeré-re. Néha.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.