Már érett ez, régóta benne van a pakliban és most íme: múlt kedden kirúgtak. Sejtettem, hogy sokáig nem mehet ez a küzdelem az új gazdasági igazgatóval, én nem tudok és nem is akarok betörni úgy, ahogyan ő akarja. Végül múlt kedden behívott a főigazgató (egyelőre nem, mint főnököm.....), hogy akkor keressek munkát, és visszatérünk két hét múlva a dologra. Egy ideig tartottam magam, aztán persze sírtam. Tulajdonképpen már csak egy-két dolgot sajnálok, és nyilván a szép fizetést. Biztos többet nem keresek ennyit, és biztos rengeteg minden nem lesz még ilyen se. Volt pár pillanat, amikor majdnem hittem abban, hogy akár még jobb is lehet ez-az, most már nem hiszem. A kulturális szférában 150 ezres fizetések vannak, már látom. Ha legalább dolgozhatnék szabadabban, az vigasztalna, de ez a milliő nem fog hiányozni. Vagy ha legalább közelebb lenne. Vagy valami...Mindehhez van még négy októberi repülőjegyünk, ez tartja bennem a lelket, bár addigra vagy nem lesz pénzem, vagy - esetleg - próbaidőn leszek valahol netán. Szóval illúzióim nincsenek, de ideiglenesen lehull egy béklyó, hogy jöjjön helyette másik. Nagyon igyekszem nyitottnak maradni és lelkesnek (az utóbbi nehezebben megy), és nem kezdeni el félni ettől-attól, sok mindentől. Eddig ügyes voltam, derűs és egészen vidám, de biztos jönnek még a vérzivataros hétköznapok...

Levizsgáztam és megvan az első évem pszichológiából!!! Ez egy gyönyörű napsugár, nagyon-nagyon örülök neki. És milyen jó, hogy hétfőn levizsgáztam, és csak kedden rúgtak ki. Valamint épül a tetőtér! Tényleg épül. Már lehet szaladgálni az emeleten, már besüt a nap a padlóra.

A gyerekeknek közben nyár van: Farkaskölyök tábor, Lénának balett-tábor, Ákosnak közben Mancika-tábor, Szabadkígyós, Kláriék Szabadkígyóson.

Én feszegetem a határaimat és rész tvettem életem első fogathajtó-versenyén, nagyon tetszett, esetleg gondolkodhatnék fogathajtásban is a továbbiakban...

Apa, a fogatható versenytárs:

Nem beszélve a kenuoktatásról:

Ez meg a kismalac-kergetés. Kicsit sem humánus szórakozás, de nem tartott szerencsére sokáig:

Ici-pici bébisüni

Ez az agyaggalamb-lövészet, amit Apukám bravúrosan megnyert, Neki is volt a legnagyobb szurkolótábora. Nagyon büszkék voltunk rá.

Most tudok álló képeket berakni. Őrület. Érthetetlen.

Menjetek pusztára naplementében. És szóljatok, ha mondjuk egy olvasószerkesztői állást láttok.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.