Ez már itthonról. Tegnap este 9-kor érkeztünk, Anya-Apa várt, Ferihegyről Vitéz-nagyszülők, Lencsi a kocsiból kb. fél 12-kor átemelve az ágyba, és ma reggel 6.10-ig aludt. Ha ennyi az átállás én nem szólok egy szót sem...

Ott tartottam, hogy Ningbo-ból elindultunk a sziget felé busszal, szigetről, szigetre hatalmas hidakon, végül két óra után eljutottunk egy számomra ismeretlen nevű városba (úgy, hogy 15 perccel az indulás előtt még mindig - a 20. kérdezés, próbálkozás után sem volt gőzünk arról, hogy honnan megy a járat, de arról sem, hogy hol alszunk aznap). Senki nem beszélt semmit angolul, hatalmas káosz, gyors kis eső, szóval abszolut kilátástalannak tűnt. Végül megint csodával határos módon, csak megkerült a Hely, de iszonyú ehsegünk csillapítására kb. 5 perc maradt, arra szintén, hogy Tominak tiszta, száraz pólót szerezzünk (végül véletlen, a kapkodásban, az élelmiszerboltban 3 perccel start előtt sikerült vennem egy kafa pizsamát..., de végül nem ütött el a motor, aminek sikerült egy hajszálnyira megállnia tőlem, és az utolsó utáni percben még a buszra is felrohantam...Tehát X-et onnan fogjuk megőrizni az emlékezetemben, hogy itt akartak először - és utóljára - átvágni, de itt rendesen. Persze taxisok hada az állomáson, mindenki vinni akar, egy különösen, majd elmutogatja, hogy ma már nem megy hajó a szigetre, de elvisz egy szállodába. Éreztem én, hogy ez nem stimmel, gyanús volt, hogy mindenkit elhajtott mellőlünk, de csak elmentünk a szállodához, ahol Tomit a kialkudott utidíj duplájával akarta megvágni, a szerencsétlen hoteles kislány összevissza hebegett, egyértelműen a taxis sugallatára dadogta, hogy külföldiek úgysem kapnak olcsó szobát, ami hivatalosan igaz, de az előző szállásokból egyértelmű volt, hogy ennek semmi köze a valósághoz. Summa summárum, nem hagytuk magunkat, ment komp még aznap Putuo Shan-ra, egy szoba ügynök lekapcsolt a kikötőben, hagytuk magunkat, mert bejött már párszor így az alvás, ezúttal nem...olyan dohos szobát kaptunk, bár legolcsóbban az út alatt, de rémeset. A Nien Chang regényben a börtöncellát juttatta eszembe, amit olvasok éppen, az ablak a személyzet lépcsőjére nagyban hozzájárul az illúzióhoz. A sziget egyébként hatalmas, zöld buddhista zarándokhely, amire kevés két fél nap, de impressziónak jó. A srandig el sem jutottuk, de le

is volt zárva. Kaja mindenhol a piros lavorban úszó, ázó tengeri herkenyűk, amit én alapvetően szeretek is, de megállapodtunk a Tomival, hogy a kagyló amit kaptam az szándékosan nyers. Egyik legnagyobb sikerélmény, hogy sikerült megsütetni az utiszótár segítségével, ami azért öröm, mert annyira máskép gondolkozunk/eszünk, hogy hosszú percek alatt a kínai szó tudtával sem sikerült elérnem például, hogy kapjak sót. Vagy, hogy az egészen elfogadható (nekünk) krumpliból még egyet  kérünk...

Az evés az végig achilles sarok maradt...Ha hal, akkor fejestül-szemestül, két marék hal meredezik előttünk a tányéron, ha csirke, akkor mell véletlenül sem, egyszer sem, soha, még KFC-ben sem, csak láb (a körmöt még azok is megeszik, akik netán a csontocskákat meghagyják, de normális ember egy-az egyben az egészet elropogtatja), és  nem is tudom mi, kb., mintha egy egész kopasztott csirkét betennének a darálóba, ezt ugye megint nem. A sertés mocsingos, bár szalonnának nem rossz. A zöldségek rendben vannak, gőzöm sincs a nagy részéről, hogy mi, de mindegy. A gyümölcsből a banán és a licsi oké, de a többi alma-körte féleség íztelen, a szőlő éretlen szilva, a yumberry, aminek most van szezonja erjedten jó, nekem ez sem pálya, narancs, alma egyébként is csillagászati áron, és nm is láttunk sok gyümölcsöt. Az italválaszték elképesztő, de szégyellem csak a citromos tea ízlik, 100%-os rostos nagyon elvétve akadt, a többit meg értelmezni elkezdeni is kár. Úgysincs rajta latin betű, ha meg igen, netán, az se sokat segít...Csoki nuku, édes keksz roppant mű ízű, sok keksz, biztos, hogy édes. De azok után, hogy a virslinek látszó utcán, pálcikára szúrt dolog édes és fahéjjas, a jégkrém kukoricás, borsós és babbuszos-babos, mit is mondhatnék...A kínai gasztronómnia nem jött be...

Vissza Putuo Shan. Megtaláltuk a hajót is Shanghaiba, ahol négyágyas kajütöt választottunk meteriális megfontolásból, ez volt végig az egyetlen alkalom, amikor nehéz volt Léna altatása, pedig rendes volt az anya-fia szobatárs-párunk, még sétálni is elmentek, hogy békésen altathassunk, de hiába. Végül a fedélzeten, az egész csillagos éjszaka alatt, nehezen...Megértem, a hajó nagyon gusztustalan volt, talán a Mombassa-Nairobi vonattal hasonlítanám, bár ott voltak valaha fehér ruhás pincérek és ezüst evőeszköz. Itt nejlon terítő, asztalra csont pakolás, rattan-lepedő, és ócska, vacak hadihajónak festett az egész, de szép tiszta volt az ágynemű. Nem sokat aludtam Lencsi mellett, akit egész éjszaka az emeletes ágy alsó szintjén attól igyekeztem óvni, hogy ne érjen a falhoz. Könnyű volt. Reggel 6 Shanghai, ez a legmelegebb nap, régi

Ez a hajó Shanghaiba...

hostelhez vissza, majd a Világkiállítás. Két napja ezzel álmodok, annyira lenyűgözött. Pedig 37 fok, de délelőtt amikor még többen voltak, úgy kidugtam a hasam, ahogy tudtam, és egy hely kivételével, mindenhova beengedtek a VIP bejáraton, délután már nem volt erre akkora szükség, de nagyon sokat nem láttunk még kívülről sem, nemhogy belülről. Egyébként a pavilonok meglepően öresek belül, volt ahol csak egy film ment az országról, de például Sri Lankán istenit ettünk, mennyei, végre, Indonézi, nagyon kerek volt belülről is, kiállításokkal, fotókkal, Magyarországon a gömböc, és egyetlen árva magyar sem. De ami elképesztő, azok a pavilonok kívülről. Szerintem fantsztikus. A magyar is tetszett, de Brazília, India, Szaud-Arábia (ide valami félelmetes sor állt, a tetején pálmafák, mint Japánba, Németországba és Angliába, meg sem próbáltuk...), én odavoltam Új-Zélandért, Svájc tetején lobegő kőröz, Anglia, mintha nem is épület lenne, inkább próbálok képeket berakni.

A főépület

Kína

Izrael

Sri Lanka

Ez is

India és mögött Szaud-Arábia, tetején pálmafák

Nepál

kulturális pavilon

Katar

Marokkó

Egyesült Arab Emirátusok

Korea egy rendes sorral

Téma pavilon

Ugyanaz Új-Zélandról

Új-Zéland

Ez is

Magyarország

 Ezek mozognak és viágítanak

Mexikó

Kanada

Brazília

Oroszország

Afrika kontinens nagyrésze

Kongó

Luxemburg

Egyesült Királyság

Svájc, a tetején libegővel

Még van 3-4, de most elájulok a fáradságtól...

Pénteken meg megint éppen egy percen múlt, hogy nem késtük le a hazafelé tartó repülőt, reggel elhúztuk az időt, a metró éppen nem ment, megint a Maglevvel sikerült dongra a reptérre kijutni, de hiába a 330 km/h, már szólítgattak, mi rohantunk az őrült nagy terminálon babakocsival, terhesen, pizzával, mert Manka épp megéhezett, ezt meg ki kell használni...Izgi volt. Viszont megint, még mindig Picur a legügyesebb világjárókat meghazuttolva, a 10 órás utat Moszkváig 8,5 órába végigjátszotta, 1,5 aludt, egy könnycseppet nem ejtett, ő volt a legtüneményesebb gyerek, mi meg rendületlenül játszottunk...Előttünk is le a kalappal. A háromórás moszkvai transzfer végén elaludt, akkor már éjfél volt sh.-i idő szerint, ott nem esett neki jól az ébredés, de visszaaludt és Pestig édesdeden húzta, a végén egy füljájás leszálláskor nem hiányzott, de gyorsan regenerálódott. Már mondja magára, hogy Lensi, sok-sok szót és örül a nagyszüleinek, buzgón eszi a sajtóskenyeret, meg az almát és annyira köszönöm Neki, a Mégkisebbnek és a drága Tominak, meg Mindenkinek, hogy Kínában lehettem...nagyon jó volt :) És nagyon-nagyon jó itthon, a meleg nyári estén, a kis házunkban, a tisztra, szép dolgaink között, a túró rudival, a tejjel, atzatzikivel (mint echte magyar étellel), az almáspitével, a palóclevessel és Tomival átölelve az ágyban, még kicsi Manka sincs közöttünk, rég volt ilyen...És kizökkenve a rutinból, és máshonnan jönni, máshonnan látni, legalább egy pár napig.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.