Manka nagyon élvezte az összes állatot, az egyetlen kritikus pont az Állatsimogató volt (én azt hittem ez katartikus lesz, vége életre kelnek az otthoni fröccsöntött és két dimenziós lények. Tévedtem.) Picur menekült a karunkba - ott nyugodott meg, és biztonságben szemlélődött. Onnan még simogatni is lehetett. Nem neki, a Tominak. Egyébként a kecskék valóban fenevadultak: nekiestek a Tomi cipőfűzőjének és megették a kesztyűmet. Elszabadultak az indulatok. (Már közben Apától megtudtam, hogy ennek a jelenségnek neve is van: perverz étvágy...Nekem nagyon tetszik. Fölöttébb izgalmas kifejezés). De a Lencsivel ellentétben, én ellágyultam a kiskecskéktől:

15-én meg elmentünk a Skanzenbe, rajtunk kívül volt még vagy 20 látogató, pedig olyan szép. A gyönyörű új vonattal körbementünk, rettegtünk egyet a rackajuhoktól (a szürkemarha smafu, az bartát), voltunk mesebeli szatócsboltban, ettünk frissensült mézeskalácsot és elvarázsolt otthonokba nézelődtünk. Pár már nyitva volt, közben minden-minden ingyen (mert nemzeti ünnep), a Léna ezúttal a csúszdán már hason is, illetve egyszerűen állva elindul. Ez kissé megijesztett. Csak ez a hóesés nem kellett volna...

Mellesleg leírom Lencsi ideális ételét: mazsolás, olajbogyós, kukoricás, tejfölös, köményes ropogós (ez zacskón keresztül is jó) és hozzá persze túró rudi és kakaó. A joghurt is megteszi azért, meg a csokoládé. Pedig azt tőlem kb. egyszer kapott még.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.