Még nem egészen, mert még csak délelőttöket töltöttünk egyedül, meg az estéket-éjszakákat négyesben. Ezeket már nem igazán tudom elkülöníteni, az biztos, hogy roppant változatosak, az egyetlen közös pont, hogy valamiért tuti, hogy nem alszunk rendesen. A rendesbe beleférne a háromórás kelés, de olyan izgalmakkal spékeljük még, mint köhögőroham 3-kor, 4-kor ébredés, kakaó iránti fokozott vágy - Léna, bedugut orr, levegőhiány a fenti okból, orrszívó-porszívó - Ákos, 39 fokos láz, mellgyulladás, mert Ákos nem kap levegőt, így nem tud szopni rendesen - én, az Anya. Ilyesmi és ehhez hasonlók. De alapvetően jól vagyunk, Ringatón is voltunk mindkét kisVitézzel és Anyával, e hétvégi projectünk pedig rávezetni Ákost, hogy a kiságyban is van olyan remek aludni, mint velünk a nagyágyban. Amit én sem hiszek, de Lencsi miatt muszáj, ha már neki nagy nehezen elmagyaráztuk, hogy mennyire jó mindenkinek a saját ágyában végigaludni az éjszakát, nem lenne fair, hogy Öcsi meg jöhet hozzánk. Most annyival nehezebb, hogy ha Ákos rí az ágyban emiatt, vagy akármi miatt, Léna azért előbb-utóbb felébred. Akkor aztán meg roppant könnyű immáron kettőt visszaaltatni.

Főhír viszont az, hogy a vérvétel negatív, persze nem technikai ok volt, ahogy ezt a humánus levelükben jelezte a SOTE, hanem valami enzim betegség, de már nincs erre utaló jel a vérében, Istennek legyen hála. Tényleg. Nagyon.

Ezeket lehet, hogy már írtam...

Ül a játékok tetején és szomorúan megjegyzi: "Hiába keresem a furulyámat..."

A gyógyszertárban a nő rá mert szólni, hogy ne molesztálja az antik mérleget, erre Léna elegánsan: "menj innen".

A játék-babakocsi felborult: "meggondolta magát a babakocsi".

"Én is elviszem a kislányomat a bölcsődébe".

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.