Végre meleg volt ma, tegnap egy rendes péntek estit szórakoztam, bár kocsival (még sosem mulattam így), de voltam a csoporttársaimmal a Tom & George-ban, remek volt. Tényleg remek. Mennyei. Fekete spegettit ettem fehér borban, sok-sok-sok tenger gyümölcsével, olyan jó volt megint az Andival és a Zsófival és a Mártival és a Kornéllal, és utóbbinak ezúton is köszönöm a vacsit. Aztán Laurával és Bécivel a továbbszórakoztunk egy nagyon más jellegűbe, 70'-es évek retóba, de ez is jó volt, viszont mit sem változott az alatt a két-három év alatt, amióta nem egy ilyesmi helyen töltök legalább pár estét egy héten, és megnyugvással tölt el, hogy semmiből nem maradtam ki, minden változatlan és ez most már elég ritkábban is. Autóval haza, Lénuska fél tíztől aludt, teljes idill a papájával, végre jó nagyot ettek ketten (három napja vegetáriánus és a bébiételeket sem eszi), elbicikliztek a Skanzenhez (most éppen a Dömör-kapuhoz. Én fölfelé nem szeretek, sajnos.) És háromnegyed tízig aludt. Őrület. Nem akartam elhinni. A saját ágyában.

Hogy valóban összefüggéstelen legyek in medias res megosztom, hogy roppant jól esett hallani a Mártitól, hogy ő az Oszi fiát 1,5 éves korában hozta haza New Yorkból először és semmi gond nem volt a gépen (ötéves korában egyedül jött ugyaninnen), Kornél meg az egyéves KisKornéllal a Maldív-szigeteken volt, ami 14 órás repülőút és szerinte sem tébolyult ötlet. Éljen a pozitívizmus. Shanghai szerinte zsúfolt egy gyereknek, de jó. Úgyhogy ez nagyon kellett konfúz kis lelkemnek már.

Ma reggel biciklivel a piacra, vettünk csomó szép virágot, amit a Léna olyan lelkesen gyömöszölt már itthon, hogy kishíjján megbántam.

Itt még csak szemez a növényekkel, de a nyelv már árulkodik:

Nesze neked te..., mindjárt megböngyölgetlek.

Azon túl, hogy rengeteg szónak mondja már az első szótagját, utánoz, ami ma éppen azt jelentette, hogy amint elástam egy virágot a földbe, egy darabig figyelmesen nézte, majd odarohant és a kis homokozólapátjával igyekezett azonnal kiásni. A kertészkedés után szörnyen néztünk ki - a locsolás sem segített -, én fejjel beestem az ominózus lukba a kertünkbe, egyébként jól vagyunk. Mire megjött Anita a Biankával uzsonnára lett szerecsndiós, tejfölös hús is, és engem szerencsésen kihúzott Tomi a gödörből, mint a mesében a valaki a répát.

Vitéz-gyerekek.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.