Azt egyébként nem is írtam, hogy tegnap 11-kor aludt el, valószínűleg fájt a hasa, pedig olyan ritkán fáj valamije. Viszont hajnalban, 4-6-ig mellette őrködtem, mert amint kiléptem a szobából sírva fakdt. De kötelességtudóan visszaballagunk hajnalban-éjjel, ha átjön hozzánk, csak aztán nem tudok elmenni. Ha megpróbálom, zokog. Tegnap előtt 1,5 órát töltöttem így, plusz egy-két cumi visszadugás, ez-az, Tomi vagy én segedelmemmel. Szóval teljesen nyúzott bakkecske csak akkor leszek, ha Öcsi is megszületik.

De ma felvirágoztunk, hiába, ebben rám hasonlít Pic-mic. Ha program van, befogjuk a szánkat és élvezzük. Délelőtt Szőnyi kiállítás Szentendrén, nagyon szép (!) és pont kellemesen kicsi, Mankának is, utána Marcipán cica a Bábszínházban, ami szerintem rémes volt, de Lencsinek tetszett, bár egyszer megijedt egy dalbetéttől (hangos volt), én viszont minden dalbetéttől rosszul lettem, olyan idétlen és ízléstelen volt. Tomival megbeszéltük, hogy maradunk a csak bábos, emberi jelenlétet nem mutató előadásoknál (Futrinka utca), mert engem kiráz a hideg a fülég érő természetellenes vigyortól, és a szintetizátoros, vicces muzsikáktól. Viszont a mexikói gyorsétterem ez után remek volt, Picur rendesen evett, és nem én takarítottam utána, ez önmagában kéj...persze sétáltunk jó nagyot, megnéztük az este kivilágított Vajdahunyad várát (gyönyörű volt), de mondanom sem kell, ennyi program sem volt elég a könnyű elalváshoz, pedig ma fél órát aludt, Szentendrétől a Bábszínházig, azt is úgy, hogy ráhúztunk még Tomival egy romantikus, felügyelet nélküli autóban kávézással...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.