Nem, ez nem drága Öcsi első képe, őszintén szólva rettenetesen remélem, hogy még ennél is sármosabb lesz, nem beszélve a szerencsétlen testalkatról. Ez az apropó egyébként, én így érzem magam tegnap este óta. Eddig voltam a farkas, aki épp az imént nyelte le Piroskát és a Nagymamát, most így. Ez is egy élmény. Nem kellemes, de élmény. Mindenesetre - bár laikusként az gondolnám, a tágulás jele -, Charlie pár perce szögezte le, hogy mit sem számít. Smafu. Van idő. Holnap megyek újfent, fél kettőre. Mit nekem két hete készenléti állapot. Legalább egy kis Abonett lenne itthon. Nem baj, így még gyorsan beiktatunk délután egy Ringatót a Napórásházban, ahol közben megnyílt egy tökéletes baba-mama kávézó, tapas-bárral, Duplo-pulttal, persze játszósarokkal és estefelé borozóvá avanzsál. Ideális. Ó, és szombaton még gitárkoncerten is voltunk egy roppant kellemes orosz kávézóban, meg egy röpke jazz-koncerten, ott csak átutazóban. Mert Anya Lénázott (együtt pedig Vacka Rádióztak), bár bevallom így nem fájt még elengedni a Lencsit, csak arra tudtunk mindketten gondolni, hogy ez az utolsó hétvégénk együtt, hárman, amikor még csak ő van. Mindenekelőtt. Aztán az is meg tud még ríkatni, amikor meg az jut eszembe, hogy milyen nehéz lesz ez neki...utána viszont hátha nagyon jó! De Emmáért például őrülten odavan, és egyelőre minden más kisbabáért is, de tudjuk, hogy ez annyira más...

Ágostonnal ma.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.