Ez még talán augusztusban készült a Frei kávéző előtt. Gyakori program volt...És ügyesen belerángatta az Ágostont is. De mondja is, hogy "Léna ügyes". Azért azt is, hogy papa is ügyes, meg a mama is. Különösen, ha valamit széttör/szétszed, és akkor "Papa megcsinálja, Papa ügyes". Vagy ezt már írtam?

Lehet, szerencsére legalább nappal nem érzem magam fáradtnak, ami egészen meglepő, mert az éjszakáink a nagy megmérettetés jegyében telnek, hogy le tudjuk-e Mankát szoktatni arról a kedves szokásáról, hogy egyszercsak - minél korábban - átcaplasson hozzán, keresztbe vesse magát az ágyon, kitakarjon mindannyiunkat és édesdeden aludjon tovább. Ez engem mostanra eléggé megviselt, a gyakorlatilag mozdulatlan, ám fölöttébb éber alvástól már fizikai fájdalmaim voltak, a derekam kettétört. És ha ez nem lett volna elég, egyik éjszaka még egy kismacska is beugrott az ablakon. Azon már meg sem lepődtem. Az egyetlen ír az éjszakai kálváriáimra a nyitott ablak (14 fok van ezidőtájt), amit Tomi hősiesen viselt (nagyon egészséges), bár egyik éjjel kendővel a fején találtam. Tomi mindenképp egy isten, ezt a kellemes átnevelő időszakot (ez abból áll, hogy 4-5 napja) Picur nem jöhet át hozzánk, 1. el kell kapni útközben, 2. a nyekereg átjönni, és valahogy ágyban marasztalni. Ez egyelőre - reményeim szerint csak az első lépésben - úgy megy, hogy valaki melléfekszik. Sajnos előfordult Tomival, hogy Kisvakond nélkül nem ment...ez minimum fél óra, de gyakran több, én nem vagyok hajlandó éjszaka mesélni, Tomi pedig nem könnyen mond nemet a kicsi lányának. Egyébként se :)...Én megadom magam annak, hogy a Papa kényeztet, Mama szigorúbb, de én többet is vagyok vele, van időm szigorúnak is, meg engedékenynek is lenni. Szóval Tomi felébred a sírásra, megy, altat, és meg meg vagyok hatva, mert ez nagy erőfeszítés ám. Főleg úgy, hogy kettőig hajókat tervez hajnalban...Ma már csak én kelek. Volt olyan is, hogy Anya hazahozott - ezúton is naaaagyon-naaaagyon köszönöm - a Pastramiból, mert a mi kocsink kerekeit kiszúrták Tomi munkahelye előtt, és éjszaka váratlanul Ő bújt be Lencsihez ("Eljöttem éjszaka autóval, most itt alszom. - Jó". Nyugtázta békésen Pic. Majd ma: " Mancika bekerült az ágyamba").

Mindazonáltal, kb. a 30. héten kezdem egy kicsit kényelmetlenebbül megélni a tehességet, mint a Lénánál. Valójában semmi gond, de mégiscsak fárastóbb 8-10 órán keresztül szaladgálni Manka után, leszedni a bútorokról (mindenre felmászik, a székről az iróasztalra, onnan a kommódra, onnan a polcra), a boltban egymillió árut visszapakolni, amit ő leszed (kimászik a babakocsiból, ha bekötözöm akkor is), bedugdossa a májkrémeket a polc alá, vesz magának borsót, bepakolja a babakocsiba a választott termékeket, közben persze hurcoljuk a kismotort, a hasamat, minden áldott bogarat, virágot, kutyát 15 percekig nézegetünk útközben. Szóval elfáradok. Nagy a hasam, nem alszom olyan jól, derekam, vádlim, hogy lesz elég a tartalékunk, ilyesmi. Akadnak gondterhelt óráim. De semmi komoly.

Pic-mic fáradhatatlanul beszél. (visít: "Öcsi hallja", "Szomorú lettem", Biankának, amikor itt maradt egy órát nálunk és sírt: "Anya visszajön, Anya dolgozik, Papám is", szülinapjára piros tortát kér, lila izűt. Ha mondom, hogy fúj a szél, ő megnyugtat, "hogy majd szaladok". Amikor még Szabadkígyóson Apa halandzsázva énekelte a favoritot a Cini-cinit, rászólt, hogy "nem tudod".)

Ma a bölcsiben visszanyekergett engem az első - egyórás - kimenőmről 40 perc után (ez volt a harmadik alkalom, jó-jó, de vannak kétségeim. Még várok a döntéssel...). Amikor megérkeztem, örömmel konstatálta, hogy "Mama velem van, Öcsi velem van". Egyébként csak éppen nem foglalkoztak vele, talán. Ő szerintem jól érzi magát, nekem egy kicsit menetrendszerű, zsúfolt a program, nem akarok olyat hallani, hogy a megtanulni való anyag, és fél 10-re mi nemigigen vagyunk képesek odaérni. Ha a Tomi viszi talán könnyebb lesz, akkor csak a reggeli necces, ami rengeteg idő Picurnál. De ha könyvet olvasunk, akkor legalább eszik. Folyamatosan mesét akar olvasni, ez olyan jó. Ez mindig tuti program. Közben az előbbi telefonos képek után berakok még két telefonosat, de ez a bölcsi:

A székre éppen Áron mászik (Ágoston is jár), a csíkos pulcsis a Lencsi háttal. Egyébként reggel úgy indultunk, hogy "motorozok a fiúk után, cofikák: fiúknak tetszik"...Mit is mondhatnék. Egyébként fantasztikus memóriája van, mindenről tudja, hogy kitől kapta, és mondja is, hogy ezt éppen kitől ("Mancikától kaptam. Örülök.". Arra is emlékszik - soha azóta én nem mondtam, hogy augusztus 7-én "Bogival táncoltam"...Felébredt...Megint 1 órát aludt csak...ez is kicsit lehetene hosszabb, akkor biztus ukmukfuk regenerálódniék. Nem tudom majd átolvasni, bocs az elírásokért. Még olyanokat is mond, hogy "bizonyos", "pillanat", "Pontosan" és "szegény, szegény..." vagy "mit csinálok?".

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.