Ma jöttünk haza Mariborból, öt nap után, ami úgy eltelt, mint a sicc (ilyen hasonlat azt hiszem nincs). Lencsike belevetette magát a téli sportokba (még korcsolyázni nem sikerült az idén, az még jól esne), háromszor fürdött (medencében), jacuzzizott, szánkózott és természetesen síelt.

Tökéletes a hely ilyen kicsi deddel is, tényleg 3 óra Pesttől, végig autópálya, pályaszállás, ami gyönyörű, tiszta, 4*-os appartmann napos terasszal, finom félpanzióval, wellness-szel nagyon barátságos áron, tekintve, hogy ha félpanzió, akkor nem kell a síbérletért sem fizetni, meg egyébként is. Játszóház a szomszéd házban, fun park nevű kultúrlétesítmény, szánkópálya (itt nincs felvonó...), este 9-ig kivilágítva a pályák 80%-a, és jó pályák, nagyon kellemes pirosak, 4 völgyet át lehet síelni föl-le lécen, Mariborba felvonóval este 10-ig imigyen (lsd. kép), szóval kafa. Visszamennék bármikor.

Ma reggel Maribor helyre is városában kávéztunk még,

visszafelé pedig megálltunk ebédelni a Balatonnál, mert a Balatont imádjuk. És Siófokon mennyi a gyönyörű régi villa...

Arról meg nem szóltam még, hogy Manka egy rendes sírás nélkül, olyan örömmel jött-ment, odavolt a boldogságtól, mindenki kényeztette, napközben leginkább a nagypapájával szórakozott játszótérról szánkóra, szánkóról fürdőbe, közben hatalmasakat aludt, este sem igen kellett ringatni, egész nap vibrált a sok újdonságtól, nagyon szépen eszik egyedül kanállal, ennek ellenére továbbra is elegendő étel jutna a széke alól egy kisebb asztaltársaságnak. Egyetlen tányért tört csak, mert egyszerűen elég volt, és ilyenkor elegánsan leejti az edényeket. Nehéz elég gyorsnak lenni...

Szóval perfekt. Minden résztvevő ragyogó fogaskereke volt a gépnek. Még szórakoztató társaság is. És - Istenem -, micsoda semmittevés nekem....Gyakorlatilag nem tudtam mit csinálni, mert szívesen tette helyettem mindig valaki. Sőt meg kell mondanom, összeszorult néha a szívem, hogy pici Pocak az olyan mértékben negligált engem, hogy szóhoz sem jutottam. Nesze neked szeparációs szorongás...Megörült nekem, de nem belém csimpaszkodott, nem engem húzott játszani, gyakorlatilag megszűntem létezni...Tudom, hogy a pszichológiában ez a biztos kötődés mintapéldája, szorongás nélkül elmegy a szeretteivel, de megörül a majomanyának (ezt a kísérletet valójában embereken végezték, de nyilván majmokon is), majd boldogan mulat tovább másokkal, de azért hiányzott...Persze irtó jó is volt valahol...Például több utifilmet néztem a Travel-en Gambiáról és Ghánáról, ezért most már szerencsére oda is akarok menni. Éljen.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.