Pár nappal ezelőtt az volt az egyik éjszakai mese, hogy jósló fájásra ébredtem. Tényleg. De ez állítólag nem jelent semmit, illetve az 5 hét ettől simán belefér. Kettő mindenképp férjen, mert a kiságy még darabokban, az Öcsi ruhái helyén még terhesruhák, és nem is nagyon tudom hova tenni, viszont kész az emeletes ágy 2. szintje, csillagos kék sátorral (ez biztosítja elvileg a láda helyét, ami ha felkerül az emeletre, esetleg, netán... odafér a kiságy. Ez utóbbi még nem biztos. De ha igen, akkor is repülni vagy kúszni kell a szobában.) De Manka teljesen meg van zavarodva az emelettől, ott randalírozik, már kakaó helyett az az első szó reggel, hogy "emeletre", nyilván ott akar aludni, nyilván átmászik róla a szekrény tetejére, ahol sokkal jobb babázni...Teljesen transzban van. Ennek eredményeképp néha - számomra indokolatlanul - levágja fölülről a képeket a földre, amitől én ideges leszek...Attól is, ha azt mondja erre, hogy "mama ideges". A fegyelmezésnek még mindig nem találtuk meg azt a módját, amit egyáltalán észrevesz. Eddig a legszigorúbbak akkor voltunk (elhajított egy marék kaját a vacsoránál), amikor ruhástul beraktuk a kádba (víz nem volt benne) és rácsuktuk az ajtót. Ekkor vígan kajabálta, hogy "büntetésben vagyok", de még csak el sem szomorodott...

Ez is a múlt heti libegőzés, Anna, Peti nyomán (a fenti is):

Péntektől 3 napot meg Erzsébeten alszik drága Picur (először éjszakázik Pesten a Vitéz-nagyszülőkkel, Balatonon volt egy hét ott-alvás velük, azt imádta). Mi pedig nászutasokként (nehéz-hasas ara, ez aztán a nászút...) Ábrahámhegyen megpróbálunk felkészülni, az elkövetkező két évre. Szőlő-avar illatú levegőben, Balatont nézve a hegyről, nagyokat aludva és persze éve (Bergmann cukrászda Füreden például), 3 napig nem szülni, ez a tervünk...Szép lenne...

Írok aranyosakat, Pocaktól:

"Cicmet nem mutatom meg. Hasamat lehet puszilni. Hasamnak jó. Kezemet is tudod."

Azt akarja, hogy lovagoltassam, én meg nem annyira, ezért mondom neki, hogy majd a papa. Erre ő: "Mama gyenge. Aludni kell."

De verbálisan nagyon együttérző: "Ne hajolgassál, hasad nehéz."

Mindazonáltal olyan szavakat használ, hogy "isteni" (a fülbevalómra), meg, hogy "szöveg" (ha nem tudom a dal szövegét, és lalázok, akkor van olyan kedves és ezt azonnal észrevételezi...)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.