Azért a csodalatos utazások után  is meglehet, hogy itthon nagyon jó. Aztán megint el kellene mennem egy kicsit, de itthon közben is jó. Itthon mindig jó. Sri Lankán is nagyon jó...

Most próbálom berakni a képeket a blogba (ékezettel még mindig nem tudok írni), és visszamennék...még egy kicsit. Nem örökre azért.

Na, de ott tartottam, hogy mindjárt lefekszem a mélyen alvó társaság mellé, én, egyedül a franciaágyba. Ez meg is történt, valamikor 2 óra felé lehetett, kéretem ébresztést éjfélre. Ám Ákos két óra múltán úgy érezte, hogy kipihente magát, így rövidesen mindenki felkelt. De teljesült a vágyam és újra bemehettünk a városba (ami, még ha csendes is, és forró is, nekem tetszik). Megnéztük az Emirates Palace-t, a világ egyik 7 csillagos szállodáját,

elmentünk a Heritage Village-be, ami afféle skanzen, csak sajnos bezárt, mire bennünket odavetett a sors, de nyitva volt egy isteni étterem, ahol mi voltunk egyedül. Választhattunk a szőnyeges-párnás kis helyiségek között, és az autentikusnak látszó nagyobb között. Egyik hangulatosabb volt, mint a másik, svédasztal csak helyi ételekkel, amik bár fűszeresek, de nem köp tőle az ember ördögöket, nem beszélve a mézes édességekről, a fantasztikus italokról (pl. mentalevél összeturmixolva lime-mal...hááááát. Zöld. De jó. Mértékkel.)

Jaj, azt nem is írtam, hogy végül azért döntöttünk visszafelé úgy, hogy mindenképp legyen egy szobánk, mert ugye nemigen aludtunk előző éjszaka, nemigen fogunk aludni a következőn sem, de legalább felhívták hajnalban a figyelmünket, hogy az Emirátusokban Ramadán van, ami azt jelenti (többek között), hogy reggel 7-től, este 7-ig semmiféle étterem, kávézó nincs nyitva, nyilvános helyen nem lehet enni, inni, sőt, még a rágózást is a törvény bünteti. Ez ugye kicsinyként megnehezíti abu-dhabi-i ott tartózkodásunkat, tekintettel a kellemes melegre és arra a pár órára, amit hajnal egyig el kell töltenünk a mesés keleten két kisgyerekkel. Szóval ez tette egyértelművé a hotelt. Ott nagyon csalafinta a módon az étterem úgy tesz, mintha be lenne zárva, de a recepciós megsúgta, hogy külföldek besettenkedhetnek, és fenséges terülj-terülj svédasztal várja őket titokban.

Aztán - azt hiszem -, mentünk vissza a szállodába, majd egykor keltünk, hogy útrakeljünk Berlin felé. És egyszer csak megérkeztünk Budapestre is, vasárnap reggel tízkor. Az megható volt, ahogy a gyerekek a Babcsához repültek. Azt hiszem nem felejtem el egy darabig. Lencsi is, Ákos is úgy utazott az égben, hogy egyetlen egy zokszó nem hagyta el a szájukat, 6 órákat simán lenyomtak, aludtak, mesét néztek, játszottak az előttük lévő képernyő érintős színezőivel, ettek is néha, bár ez volt a legkevésbé jellemző, szóval nagybetűkkel élvezték a repülés minden pillanatát. Zökkenőmentesen átálltak, Ákos még az első nap fél hatkor kelt, és 9.30-kor délelőtt aludt, de ennyi volt csak, ami az időeltolódásra emlékeztetett. Kedden meglátogattuk az összes kis barátot, azzal is nagyon boldogok voltak, és csöndben, halványan ideírom, Lénuska alszik. A csapda óta nincs vérfarkas, itthon a saját ágyában aludt (eddig, mióta hazaértünk), nincs hiszti....Ó, lehetne ilyen is...Bárha a sok-sok élmény kimosta volna az éjszakai sötét keserveket...

Bocsanat,megint telefonrol...:

Annyit elore,hogy abu dhabiban vagyunk,az ut elso egyharmadanal hazafele.

Eljutottunk Ellabol Nuvara Eliyaba,az angol kisvarosba.

Voltak valoban gyonyoru epuletek a '20-as,'30-as evekbol,egesz jo allapotban,

csodalos zold Vicctoria park,de mar Azerbajdzsanra emlekzteto eros szerkezetu,vas jatszoter, hatalmaspompas viktorianus szallodak,igaz rault mar erre is kicsit Azsia. ott van a felszin alatt, mar nem ragyog, de all a brit mult.

Kandy is hasonlo ebbol a szempontbol,hatalmas to a varos kozepen,

A tavon a legutolsó király uszodája

korulotte friss zold hegyek,rengeteg tea,valaha hofeher palotak, amelyeknek egyikeben a Queensben laktunk mi,

Queens - lent is, fönt is

a hoditas kikerulhetetlen bastyajaban,amirol a Voss regenyben olvastam.nekem ez nagy elmeny...A tobbiek meg elveztek a furdomedencet,amit mi csak szakado esoben hasznaltunk.ugyis feltunoek vagyunk mindenhol,akos hajat peldaul mindenkepp meg kell fogniu,olyan lehet ez,mint Buddha foga.biztos szerencst hoz. Nekem hoz.egyebkent itt van Buddha egy foga,ez a legnagyobb sri lankai szentely ezert.

Latni nem lehet (csak a Perahera unnepen egy honap mulva),de erezni igen.masnak nem tudhato be,hogy miert nem lattunk egy balesetet sem az utakon,amikor jozan emberi szamitas szerint folfoghatatlan,hogy hogy eloz mindenki minden kanyarban,egyszeruen egy dudalasra hagyatkozva.de egyetlen regi torott autot lattunk,mas semmit,megcsak nem is szitkozodik senki,ha ot meterre elotte kivagodik egy kocsi elozni.erthetetlen.mi arra jutottunk Tomival,hogy valami 7. erzek,amit nekunk kar is elmagyarazni.minden esetre nuvara eliyabol az utat Kandybe nem kernem megegyszer,bar vegig teaultetvenyek es vizesesek kozott kanyarogtunk,en csondben csodalkozom,hogy elunk.

Ákos ezen a napon csak, kizárólag szemfedőben közlekedett a fejen, amit a repülőn kaptunk. Érdekes jelenseg volt.

Viszon Kandyben meg lattunk egy tancestet is,csupa hagyomanyos tanc,tuzben seta,efele.

ez koszonheto egy kerito-legenynek,amibol eleg sok akad,valtoztatja a formajat,reggel amikor osszefutottunk,akkor a "mi szallodank szakacsa volt",es piacra akart vinni,delutan dobtanar es a fent emlitett rendezvenyre invitalt egy csekelyebb osszegert.50-50%,hogy ezek bejonnek,de mi igy talaltuk a legszebb szallasainkat peldaul Kenyaban.

lótusz

este ott volt a forma 1-es pilotank ertunk KANDYBEN,9-kor(elozo nap meg elvitt a szuleinek bemutatni,akik ayurvedikus orvosok,eleg sokaig nem ertettuk,hogy mi a csudat keresunk mi ott,ugyanis a fiu nemigen beszelt angolul,de vegul kiderult,hogy csak ajandekba kapunk teat es bemutatkozunk egymasnak.miert is ne.nagyon-nagyon kedvesek.a fiu egyebkent egy oran keresztul vigyazott a babzsakon alvo Akosra a gyar birtokra nezo balkonjan (nem volt olyan kellemetlen azert),amig mi megfigyelhettuk a takeszites csinjait.ma (vagy tegnap,teljesen elvesztettuk az idoerzekunket az orszagok,idoeltolodasok,reggelek es ejszakak kozott) a repteren Lencsi hozott volna egy lufit,de nem engedtek fol biztonsagi okok miatt a repulore.o zokogott,4(!) vamos pedig megprobalta manikurolloval kobontani a csomot,hogy megis leeresztve felkerulhessen eme becses,amde mocskos kincsunk. Az egyik stewardes latta, hogy mellettunk ulo negyeves mamaja elalszik,viszont a gyerek semmi hajlandosagot nem mutat erre. Odament hozza es elmondta neki angolul (minden sri lankai gyerek ert angolul),hogy hadd aludjon a mamad es 3 oran keresztul - leszallasig - jatszott vele.

Szoval 9-kor elindultunk,3 ora mulva repter,mi raszamoltunk,forgalom sem volt,es a gep is kesett min. 1 orat,5-kor indultunk el reggel colombobol,lencsi a kocsiban aludt 3 orat,akos a repteren,a hordarkocsin.

mi egyet-egyet.8-9 korul erkeztunk abu-dhabiba,ahol egyreszt nagyon szivesen megneztem volna meg az emirates palace-t, masreszt egyszeruen hihetetlen,hogy hogy birjak Minden(!!!) hiszti nelkul az utazast, nem akartam tulfesziteni a hurt,ugyhogy arra jutottunk Tomival,hogy take it easy,kiveszunk egy szobat a legkozelebbi szallodabqn,ami joval drgabb,mint idaig barmi,de a kovetkezo ejszaka sem kecsegtet sok joval, ma 2.30-kor indul a gepunk hajnalban Berlinbe.szoval Premium Inn Abu Dhabi.  alig jutottunk ki a vizbol (a teton persze)),akos lefekudt medence lepcsojere aludni,lena is osszeomlott,de megcsinaltuk,ettunk,most mindenki (majd' mindenki) alszik a szep paplanos agyba,valahogy kora delutan lehet,hajnal egyig lehet aludni,akkor megyunk ki a repterre,ami ot perc. 'majd mindenki az agyban,mert tomi sajnos nem birt mar bemaszni a ropogos franciagyba,o a szonyegen alszik,mit nekunk 4*.en meg blogot irok es mindjart kerek egy ebresztest ejfelre.vegyetek nekunk turo rudit!!!! Tejcsokisat,kerem szepen....puszi!!!!!!

Az esoerdo kezepen levo luxus magaslesunknek akadtak aprobb szepseghibai. Igaz, hogy ma reggel majmok hadat figyeltuk az agyunkbol, a mindenfele meretu mokusok mellett, de az ejszaka jart nemi izgalommal. Elso alkalommal is hallottuk, hogy egerek vannak korulottunk, velhetoen a teraszon, de ezek legalabb ugy tunt kint voltak. Minimum a furdoszobaban, ahol szetragtak peldaul a szappant, meg Akos cumipertliet. De ma, amint alomra hajtottuk a fejunket elobukkant egy kis fejecske, betekintve szereny hajlekunkba. Ez nem tetszett. Bar csodalatos, hogy este a szobaszerviz friss gyumolcstalat hozott a teraszunkra, de egeret nem szeretek velem egy legterben. Vegul megusztuk, es maradtak ezuttal is a furdoszobaban, ugyhogy szeretem meg mindig ezt a helyet. 

Tegnap eljutottunk egz barlangba, irdatlan sokat masztunk erte, majd egy kis csucsra, ide is kellemeset masztunk, de megerte a paratlen kilatasert, 360 fokban korbe,

utana pedig megint talaltunk egy paradicsomi hotelt-kavezot (98 acres), egy jutalom fagyi erejeig.

A legnagyobb elmeny nekem tegnap a tea gyar volt.

ma is pont így szedik, csak zsákba

Azt valahol előbb vagy utóbb írom, hogy közben meg Ákos aludt a balkonon a sofőr felügyelete alatt. Itt:

Ez tenyleg izgalmas volt. peldaul kiderult, hogy valogatjak a tealeveleket (egy lezeres geppel), hogy a felso ket levelben van a legtobb asvanyi anyag es vitamin, ez megy exportra, es ebbol a gyarbol kapja a Lipton is, meg az earl Grey is, csak ok hozzaadnak meg valami adalekanyagot (az Earl Grey bergamont, a Lipton titkos recepttel dolgozik). Valamint kozerdeku informaci, hogy a fekete- es gyumolcsteat 5 percig kell aztatni 100 fokos vizben, a zoldet 75 fokosban 3 percig. a feheret is.

Majd a sofor fiu elvitt a sajat hoteljebe, ami egy bufe, de itt igy hivjak. Ez egy antropologiai tanulmany volt. Ide jar a sri lankai dolgzo ember, nekem ugy tunt leginkabb szakmunkas ember. magamtol nem feltetlenul mentem volna be, a kulcsin nem volt egyertelmuen vonzo. Enyhen szolva lepukkant, a design, mint olyan nem volt tenyezo, de volt benne egy kis boltocska, ami leginkabb az afrikai kis falvakbelire emlekeztetett. Viszont paratlan volt a vendegszeretet, MINDENBOL kaptunk kostolot, es finom is volt nagyon. Kicsit zavaro volt egy doglott sult hal az asztal mogott, de fenseges volt a konyha. Es mindezt fillerekert, a legnagyobb kedvesseggel. Megyek reggelizni, mindjart indulunk Nuvara eliyaba, onnan Kandybe. Utolso nap :(...Puszi nektek!!!!!

Ez a problema ot perccel a leopard eszrevetele utan merult fel...A forgatokorong valami, amin a vonatokat becsavargarjak a remizbe. Egyebkent iszonyuan elveztek a szafarit, 4-5 meterre tolunk pihent egy fan a leopard, ami azert meg itt is ritkasag, bar ez a legnagyobb nemzeti park.

Vegul a Yalaba jutottunk el, tuktukkal ide is a tengerparttol (az utolso nap viszonylag tetlenul telt, delutanra sutott csak ki a nap, sokat esett is, de vacsora elott vegisseteltunk a teljesen neptelen gyonyoru parton, szep volt...Es a szallastol 5 percre a mangrove erdo mellett belefutottunk egy embernagysagu varanuszba. Fantasztikus volt, mint egy dinoszaurusz. elkepeszto. En hazahoztam volna.  Szoval tuktukkoztunk 2 orat, es megerkeztunk egy nem kulonosebben jo szallasra, bar tiszta volt (annak ellenere, hogy furdes kozben fel orat szantam legalabb egy beka kitessekelesere a furdoszobabol). Egy rizsfold toszomszedsagaban, nem messze a rezervatumtol, ahova termeszetesen a tulaj szervezett egy kellemes (szamara kellemes) osszeg fejeben egy 5 oras korutat. elefan-csaladok, haromhetes kisbebivel,

tukanok, majmok hada, a nevezetes leopard, king fisher nevu gyonyoru turkiz madar, vaddiszno, pottyos szarvas (Apa???), monguz stb.

Es egy eleg sokkolo elmosott hostel a tengerparon ahol 49 ember vesztette eletet a Tsunamiban, december 26-an, tiz eve. 

Ma reggel pedig kocsival eljottunk Ellaba, egy lelegzetelallito szallasra. Eletem elso harmaban benne van. a romantika netovabbja, a dzsungel kozepen, egy hatalmas colopokon allo haz, ami fuggohiddal lehet megkozeliteni,

3 fala uveg, isteni design, es a labunk alatt az egesz erdo,

A kilátás nappal és hajnalban az ágyunkból, a teraszunkról...

Az étterem. Falak nincsenek, csak kettő.

A recepció

olyan panorama, hogy juj. majmok folottunk, elvittek egy maganvizeseshez (az egesz hely valami helyi katonai magassage), ebben furodtunk, a gyerekek hatalmas oromere.

Mondjuk a halak csokolgatasat a labamon tudtam volna nelkulozni, nagyon csiklandozott. Szoval a hotel (ahol nincsenek falak) mesebeli, folzosok helyett majmokkal pottyozott osveny, plafon helyett eg (ez egy masik szoba). Ella semmilyen (a piac jo volt), enni lehet, es kiradulast szervezni.

Holnap bennunket is elvisznek megnezni egy sziklatemplomot, egz csucsot (ahova 200 lepcso vezet), es egy vizesest.

Este linánozunk meg egyet itt, majd holnap utan reggel jon ertunk egy fiu, aki elvisz Kandybe, kozben megallunk Nuvara Eliyaba azt megnezni. Ezt muszaj beiktatni, bar az ujdonsult holland ismeroseink azt mondtak, ok nem allnak meg, mert az egy angol varos egszeruen. Hat engem erdekel egy angol varos Sri Lankan. Az az utolso allomas, onnan mar a repuloter...Megyek gyorsan a fuggohidra, mert a tobbiek mar ott vannak, en meg rettegek, hogy ki mikor potyog le, plusz negy tagja a szemelyzetnek itt ul korulottem es varjak, hogy menjek mar. orult udvariasak, otcsillagos kiszolgallas az esoerdoben. Szobaszerviz a fakon keresztul, welcome drink a fuggohidon. Isteni. Puszi Nektek, nagyon sok!!!!! 

Ezt kiabalta ma Akos hazafelejovet a tengerpartrol. Robinson Crusoe-sat jatszottunk, mert eljutottunk a tengerpartra, ami ott van, ahol a madar sem jar, feher turista (vagy akarmilyen) - azaz ember -, rajtunk kivul napi 4-5.

Egy hajszalnyit eldugottabb is, mint vartam. Sarga homok, hatalmas palmak, papagajok, elottunk, utanunk, korulottunk senki, a kunyhoink mellett van egy jo etterem a tengerparton, hamokak a parton, hinta a palmafan,

nekunk egy haromagyas haziko szolgalja a kenyelmunket gekkokkal es szunyogokkal (bar van baldachin). Egesz nap a kisse viharos tenger egy sziklakkal elzartabb kevesbe duhos reszen furodtunk, Akom alszik  a parton, akarhol, ahol elalmosodik, Lencsi tundervarosokat epit. Es kagylot gyujt.

Másik oldalon a mangrove erdő

Akos lirai hangulataban igy fogalmazott: olyan csillogos (a kagylo), mint a naplemente. Egy kolto. Folyamatosan mesel. Neha megszakitja egy kis hisztivel. Szoval itt lennenk 4 ejszakat, de egyelore Tomival lealkuduk haromra. Eleg lesz az is. Nagyon bekes, nagyon csondes, nagyon vilagvege. De Thaifold valahogy egy fokkal lelegzetelallitobb volt. Az mesebeli volt. Vagy csak az volt az elso ilyen elmenyunk? Nem azert...Nem is azert, mert ott a homok hofeher volt. Valahogy egy kicsit elhanyagoltabb ez..tiszta a szallas, de lehet, hogz ez a nagyon szezonon kivuli idoszak teszi. Sehol senki, ha megis, ott helyiek munkalkodnak. Lathatoan keszulnek mar nehol a szezonra, de a legtobb helyen meg fut a kert, a szallas, a kornyek. Erezheto, hogy nagyon messze vannak meg a turistak, addig meg otszor elonti a partot a hullam, mert irdatlanul hullamzik. En imadom, de ezzel nem huzok ujjat. Nem minden nap ilyen.

Meg Galle-bol elmentunk furdeni egy eldugodt Jungle Beach-re (az tenyleg isteni volt).

Leggyokerek a levegoben, kettenyernyi az egesz part, korulottunk a dzsungel, egy kis bar mellettunk, ot helyi emberrel, ket csonak.

hátul egy sztupa, itt dagoba

Paradicsom. Ezt egy tuktukkos javasolta, jo, hogy hallgattunk ra. Es meg ket elet mentesenek is a tanui voltunk itt masnap. Ket szorfos bement a hullamok koze es eltort a deszkajuk. Ment erte a kis fa lelekveszto, de megusztak.

Galle-bol meg masnap egy masik strandot is kiprobaltunk, itt mar hatalmas hullamok voltak, rendesen meg is rugdosott engem, alig birok azota is felallni. Minden mast tudok, de felallni nem. Azt hiszem a farkcsontom repedt el minimum. Szoval nem packazunk a tengerrel. Tomi is kapott a bokajara egy repulo sziklat, mara mar csak kicsit van bedagadva.

Vannak meg ilyen hosies seruleseink. Akost megharapata egy kismajom, nem nagyon, nem is lukadt ki a bore, de sirdogalt egy darabig. A kismajom is Galle-ban volt, egy kigyobuvolo neveltje, tancoltak a kobrak (bar a majom ezek kozul is felpofozott egyet). Persze kesobb Akom errol is meselt. Marmint, hogy lesz majd egy majma, akit nevelni fog, es ha "megharagszom ra, ugy elkeseredik..."...

Az idorend teljesen felborult, kozben elment az aram (de megmaradt a bejegyzes. Vajon miert saros a kepernyo itt?).

Szoval Gallebol felmentunk az esoerdobe busszal - egy atszallas -, siman es nagyon olcson, es meg csak fennakadas sem volt.

A buszon. Előadás valami fogvédő löttyről. Persze vásárolni is lehet. Csakúgy, mint mellette a levélbe csomagolt valamit, meg a másik valamit a tálcán.

Megtalaltuk egy teaultetveny es egy erdo szellen a szallasunkat,

ez a kilátás a szállásunk előtt

teacserje

ahol ujfent egyedul voltunk, de nagyon szimpik voltak a haziak es volt egy Akos koru kislany, Lencsi nagy oromere.

Delutan semmi kulonos, boklasztunk a haz korul, masnap reggeli utan mentunk a dzsungelbe.

En le voltam nyugozve a novenyvilagtol ismet. Kakao!!! Kave, tea, szegfuszeg frissen,

bors, fahej, eletembe eszembe sem jutott, hogy milyen lehet a szegfuszeg fan. Kesudio. Ez sem. Azt hittem zacskoban terem. Persze rizs es tea rengeteg. Pávák a rizsfoldeken (tudom, hogy az nem noveny), majmok, pici mokus rengeteg. Valami nagyon nagy mokus szeru nemzeti allatt, kingfisher nevu turkizkek madar, nem szazlabu, hanem milliolabu - tenyleg. Gyikok hada. Orchideak, csupa olyan noveny, ami otthon szobanoveny, vagy meregdraga viragbolti kuriozum. Ez nagyon tetszett.

Dzsungeltúra vízeséssel:

Aztan tuktukkal le ujra a tengerpartra ide. 2,5 ora, de joval olcsobb, mijnt az auto, az pedig nagyon draga volt idaig mindenhol (soforrel berelni, itt meg Tomi sem vezetne, nemcsak a baloldal miatt... De balesetet meg nem lattunk).

Ugy modosult a terv tehat, hogy meg ma, meg holnap itt, aztan Uda Walawe szafari, ott is aludnank, es onnan fol a hegyekbe Ellaba. Kozben kicsit torjuk a fejunket, hogy Abu Dhabibol atmenjunk-e Dubaiba? Anya? Apa? Szerintetek?

A hetkoznapokban egyebkent az utazasokkal semmi baj nincs. Elvezik, imadjak. A dzsungelben olyan is volt, hogy at kellett uszni egy pici folyocskat (hasig erot), majd furodtunk egy vizesesben, hat Lencsikenek, ez maga volt a boldogsag. Sziklat is kellett maszni...Hisztik vannak azert, szot itt sem igen fogadnak. Az alvasok pedig...hogy ugy mondjam rapszodikusak. Galleban volt olyan, hogy elcsentem a hazineni egyik bronz kaspojat, hogy csapdat csinaljunk a verfarkasnak, ez egy egeszen tragikus ejsyaka utan tortent. Az esoerdoben Lena maga akart elaludni egyedul egy agyban, aztan vegulis ez nem jott ossze, de a verfarkas szoba sem kerult. (Akos alszik mindenhol egyedul, nagyn ritkan jon at). Most Tomi altatja oket. Az majdnem teljesen biztos, hogy ha mi leoltjuk a lampat, akkor negyed oran belul ott van a Lencsi. Es akkor orulhetek, ha nem feltetlenul es mindenaron A., a Tomi mellett, B., kettonk kozott akar aludni. Azert oszinten szolva ez igen rossz hatassal van a mi egyeb iranyu tevekenysegeinkre, amit kezdek rosszul viselni. Foleg, amikor olyan egyeb igenyek is vannak, hgy csak a Papa mellett, vagy mindkettonk kozott...Tehat amikor az sem eleg, hogy ott van...

Bebi gekko a fejem folott (Neha elered a monszun eso, de eddig nem sokat zavart). Megyek megnezem, hol tart az este. Nagy kimenom volt most. Irjatok sms-t!!! Orulok Kretanak! Anya, Monica, bolt? Apa, level? Bibinek ezuton is boldog szulinapot, tegnap irtunk neki, remelem megkaptak! Puszi mindenkinek!!!!!!!! Irok, ha tudok!!!!

Roppant nehez igy irni,elore elnezest.a gyerekek itt csicsregnek,ismet a telefonomrol probalok viszonylag ertelmes mondatokat potyogtetni a vilag masik felere.szoval abu-dhabi.4 orat repultunk colomboig,par percet aludtunk is igy-ugy,egymas hegyen hatan,majd egyszercsak hajnal fel 4-kor felsejlik a sri lankai sotetseg.kedves repter,finoman eroteljes taxisok,de akit kivalasztunk elore felhivja a leendo hazigazdankat,aki var bennunket,valoban! Egy kicsit ettol tartottam,de haromnegyed ora mulva ott vagyunk colombo gyonyoru kertvarosaban,5 percre a nemzeti muzeumtol,

ami egykor a brit kormany hofeher,meseszep epulete volt.Ez a resz a cinnamon garden,100 eve fahej ultetveny volt. A flora es a fauna a leglenyugozobb nekem,es ez ebben a kertvarosban erzheto leginkabb.

papagajok repulnek folottunk,hatalmas,vegetarianus deneverek otvenesevel a fan,pelikanok,gekkok,kis,csikos mokusok,jakarnda fak,bambuszok,hatalmas akaciak,palmak tucatnyi fajtaja,harsany,varazslatos viragok(pl.sri lanka jelkepe,ami egy virag,de egy kobra fejet szimbolizalja,ami ha kinyitja a szajat/szirmat/,ott egy sztupa es korulotte a budhista szerzetesek.es tenyleg olyan.es az igazi fahej illata...pikans es edes es friss...orulet.

kileptunk a hazbol,es olyan madarhangok, amilyet a dzsungelben kepzelek.szoval a termeszet mar colomboban is rabul ejtett.az epitett kornyezet picit csalodas volt.kicsit lapukkantabb,kaotikisabb,mint vartam.a kolonialis epuletek csodalatosak.ami fel van ujitva,az paratlan,de sajnos sok teljesen lepusztult,csakmem elvesz a tobbi kozott.

régi városháza

régi holland kórház fent, lent Buddhista templom

Egy hindu templom:

azok a bizonyos nem annyira karbantartott részek:

rengeteg tuktuk,csak ezzel jarunk,a gyerekek nem kifejezetten gyalogolnak sokat,ez pedig 4-600 ft-ert elvisz akarhova.a tenger vad,itt ilyen,de nem lehetett nem ugralni a szelen a kis kave-gyerekekkel.a szobank kicsi de a haz isteni.bauhaus,ami azok utan nem annyira megelpo,hogy a brittek epitettek 60 eve. Es a no - egy igazi sri lankai urino- istenien rendezte be.

Metta és a tamil nő. Lent a ház, följebb a nappali

nagyon sri lankai es kozben tele kortars kepekkel.csodalatos butorok,szines parnak,minden reggel hofeher terito,mustar szinu textilszalvetat es gyonyoru porcelant hoz a tamil cseled, frissen facsart csillaggyumolcslevel, vagy mangoval.a gyerekek csodalatos modon semmit nem esznek,pedig rantottat is kapunk,de csak a Babcsae kell...egyebkent ugyes utazok,a nagy dolgok mentek idaig,a kisebbek kevesbe.ugy,mint eves,alvas...eddig egy franciaagyban es egy potagyon aludtunk negyen....probalok ezen nem nyuglődni most.

Délután a parton

itt vacsoráztunk

Ma reggel elindultunk colombobol vonattal.

a központi pályaudvar, lent pedig egy kisebb, mi ide mentünk, mert ez volt a végállomás

jol felkeszitettek bennunket a trukkokre,de nem elegge...a vonatozas egy habitus,Ami nekunk nincs.elkepeszto hatarozottsaggal,lelekjelenlettel begazol az ember a szerelvenybe vagy behajitja a cuccat az ablakon elore. ha jol

Celoz es megvan az ules,az szent es tiszteletben tartjak.na ez nem ment nekunk,mondanom sem kell,ott alltunk szegyenszemre,hoppon maradva,a nyulak.probalatam meg ferfiasan egy krikettuto helyere

Leulni,hat a krikettuto nyert.aztan csak megszantak es egy pasi keritett ket helyet,egyet foglalt nekunk az ujsagjaval(!).

a vonat maga egyebkent nagysagrendekkel jobb volt,mint amire szamitottunk,pedig csak masodosztaly volt.tiszta es eleg rendes,mindenhol ventillator.az ut vegig a tengerparton vezetett,nekem nagyon gauguin tahiti kepeire emlekeztetett.szines szarik a palmak kozott,egyenruhas iskolasok,koszalo tehenek,ki-bedult oldalu hazak, es szines szegenyseg.lencsi rajzol a vonaton,akos alszik,2,5 ora- galle.olyan vasutallomasok,mint a huszas evekben jatszodo gyarmati filmekben.

galle ovarosaban lakunk egy maganszallason,egy holland idokbol szarmazo hazban,nagyon hangulatos,a szepseghibaja,hogy az ablak a teraszra nez,ami erosen fedett.

engem nagyon a pomeji epiteszetre emlekeztet,bar nem nagyon jon ossze,hiszen 1663-ban epiettek a hollandok ezt a 400 hazas erodvarost.

szoval kicsi, hangulatos utcak jo allapotban,elol oszlopos,kupcserepes hazak,korben a varosfal es mogotte a vad tenger.

Egy nagyon elegáns szálloda:

Ákos kávézik...

egy menő étterem, svéd kézben (The Living Room):

Kókusz-ivás

alapvetoen olcso minden,joval olcsobb,mint otthon,  vonatjegy negyunknek 500 ft,egy vacsora 2000 ft, bar ittmar ert megelepetes.3 ejszakat fizettunk itt,de ket nap tengerezunk egy-egy kozeli obolben(ott bekesebb a viz).utana a dzsungel,ha minden jol megy.kicsi para a szunyogok a dengue-laz miatt,de itt keves van,es be is vagyunk kenve.ezert kell drukkolni.persze nem szeretnem megkotni a

Kezeteket,drukkoljatok,imadkozzatok mindenert,ki-ki hite szerint.es ne menjen el ez a bejegyzes,mert sirogorcsot kapok.puszi mindenkinek,nagyon sokat gondolunk ratok,a gyerekeknek annyi mindenrol valamelyik nagyszulo jut eszebe! Eloszor elmentem,aztan megprobalom javitani!eddig semmit nem ereztunk a monszunbol , most hallom eloszor,hogy esik.

Ebben a pillanatban abu dhabi starbucks kavezojaban husulunk.le kell irnom.berlinbol hat ora elteltevel megerkeztunk reggel hatkor 36 fokba.a gyerekek vegig imadtak a repulot,alig akartak elaludni,annyi moka volt,de vegul aludtak par orat,mi kb.kettot igy-ugy.de vidamsag szerelem,nekem nagyon tetszik abu dhabi,forro es bekes,nem sok latnivalo van,de az gyonyoru.6-kor a tengerparti setany turkizkek vizehez erkeztunk taxival a repterrol,horror arak,azota 41 fok,de hajnalban a gyerekek furdessel keztek bugyiban a tengerben.

hofeher homok, ketto arab no,az egyik allig beoltozve.nepali biztonsagi or őrzi az erkolcsoket,itt nem merek bugyiban,fekete csipkemellttartoban bemenni a vizbe.jo muzulmankent farmerban nezem a gyerekeket a partrol.gyerekek boldogok,10-ig pancsolas,kagylogyujes,majd letusolnak a legkondis tusoloban es elkezdunk valami hutott helyet keresni.akos 5 perc mulva alszik a kengurubanes azota is.eloszor egy roppant elegans plazaban,aztan itt.lena 3! oraig kezmuveskedett.

Pont mondom tominak,hogy el sem hiszem,hogy az egyik akkor alszik,amikor tud,a masik egyaltalan, soha.de minthogy minfketto tokeletesen jol van,tan irok egy kis blogot,erre lencsi bejon az olembe es 3 perc mulva elalszik.szoval ebelben a pillanatban a tomi ul velem szemben az alvo akossal az oleben,en az alvo lenaval az enyemben.3oraja ulunk ket 1400 ft-os / db frappe mellett,foldig feher leples pasik kozott,es orulunk.en meg tettenetes ehes is vqgyok.nem tudok meddig ulunk itt,este 9 korul indul tovabb a gep,adig en meg megneznem a nagymecsetetes egy heritage falut itt a varosban,de rugalmasak vagyunk.ettol a naptol elegge tartottam,de eddig egy konnycsepp nem volt pest ota.insallah.bocsanat az elutesekert,a telefonomrol irom,es egy oraig ingyenes a wifi.drukkoljatok!puszi mindenkinek!!!!!

Végül sikerült a reptér felé menet a nagymecsetet is megnézni:

Folytatódnak. Semmi javulás. Tomi jobban viseli, mint én, ha én éjszakázom, akkor azonnal elönt a totális kétségbeesés. Ma már beszéltem a pszichológus lánnyal, nem biztatott semmivel. Szerinte ez egy hosszabb lélegzetű dolog. Juhéjjj. Lencsi is kivan szerintem, vagy legalábbis ma a Babcsánál akar aludni...Az elmúlt héten (1,5 héten a "nem görcsölünk" felkiáltással próbáltunk életben maradni, azért, hogy nehogy még valami maradandót is okozzunk Lencsinek), de tegnap már nem ment a nem görcsölés. Tomi iszonyú sokat, sokáig dolgozik éjszaka (2-4-ig) Amíg fönt van  kétszer-háromszor megy föl Lénához, és kb. negyed óra alatt visszaaltatja. Már nem fekszik mellé, csak ül, de fogja a kezét. Viszont amint lefekszik, Lencsi feltétlenül fél órán belül felkel. És könyörög a Tomiért. Tehát a Tomi fél (!) órát alszik. Ezt tegnap már tarthatatlannak éreztem, egyszerűen nagyon aggódom a Tomiért. Ezt nem lehet sokáig bírni. Úgyhogy ő feküdt fél kettőkor, én felkeltem kettőkor. Nagyon türelmes voltam majdnem végig. Szépen csendben elmeséltem, hogy kipurcanunk, megvédjük akármitől, nincs semmi baj (a vérfarkas, és a "hiányzik Apa" a két gócpont), meg kell tanulni egyedül aludni, de segítünk ebben stb. Elalszik, de annyira iszonyú felszínesen, olyan éber, hogy ha csak megmozdulok már felébred és görbül a szája, hogy ne menjek el...Én is rettenetesen, borzalmasan féltem gyerekkoromban (a betörőktől), én ezt nem kívánom senkinek, de egyszerűen nem tudom merre tovább. 1,5 órát ültem mellett, mert mindig felébredt, egyszer kiakadtam - diszkréten -, akkor hagytam öt percig sírni, kipakoltam hajnal 3 körül a mosogatógépből, mégse teljen haszontalanul az idő, majd visszamentem, elaludt, fél négy és négy között végre lefeküdtem, és nem aludtam el, amikor már ott volt a mi ágyunknál. Akkor már pirkadt. Akkor ugye jöhet...Nem vagyok az ilyen éjszakák után nagyon feldobva. Pénteken megyünk el, e tekintetben már semmi jóra nem számítok. Viszont klassz lesz ilyen állapotban indulni. Kiköltözök a kertbe.

Ez még a tegnap délután:

Budapest Eye az Erzsébet téren. A London Eye után a legnagyobb Európában. Nagyon jó. NAgyon drága.

És a tegnap a felhők között telt. Óriáskerék után Gozsdu Sky Terasz.

Éjszaka kompenzáltunk. Menny és pokol.

Ákos így gorombáskodik a nővérével. Lencsi erre persze elsírja magát, mert "azt mondta nekem, hogy bölömbika vagyooook...".

Vasárnap - két hónappal Tomi szülinapja után - bekövetkezett az ajándék is...

Ott van a Tomi!!!!

Ez pont olyan, mint a Pacsirta című festmény, de nem látszik rajta a Tomi.

Ott van!

Tehát ezeken nem sok látszik...Motoros siklórepülés. Tominak 25 perc, nekem 15. Vác, meg a Duna fölött. Csodálatos. Igaz nekem elzsibbadt a kezem, annyira szorítottam a vázat, de 5 perc után már körbe mertem nézni... Meseszép. Az utas ül elöl, előtte semmi, csak a mindenség. Én végig úgy éreztem magam, hogy Isten tenyerén vagyok, a szél minden rezdülését éreztem - ettől kicsit izgatott is voltam -, de Tominak meg sem kottyant. Ő csak élvezte...Gyönyörű, és hűvös, és nagyon védtelen, de nem volt tériszonyom, és pici voltam, és nagyon hittem a Jóistenben.

Pénteken Móniéknál voltunk, Gergő indult cserkésztúrára. Tomi is segített neki a kocsiig cipekedni, Ákos látja, hogy a Papája viszi a nagy hátizsákokat, és utána kiabál szépen, kérlelve: "Apa, ne menj el cserkésznek!!!"

Lencsi elfelejtette az öccse nevét: Kapott bonbont az...Izé is?

Erzsébet híd, pesti hídfő. Rögtön a Belvárosi híd mellett. Nyugágyak, babzsákok, víz, kék csíkok...nyár.

Az éjszakáról jót, vagy semmit.

Az utolsó békés pillanatok egyike. Útban Szabadkígyós felé...

Azért az a hét, amikor a gyerekek Szabadkígyóson voltak, az, hogy úgy mondjam pihentető volt...A gyerekek boldogok, fürdenek az örömökben, meg a medencében, a strandon, a békéscsabai színházban (ott nem fürdenek), mi meg a békében, a csendben, a nyugalomban, a saját ágyunkban ketten...Mámor-féle. Értékeltük. Ehhez képes, most nemigen látok a fáradságtól....Tényleg. Boldogult tínédzser koromban egy átmulatott éjszaka után fickósabb voltam...Pedig ma éjszaka csak 3-tól fél hatig nem hunytam le a szemem. Lencsi egyszerűen képtelen aludni. Hatalmas eredményképpen a saját ágyában fekszik, de átjön fél-egy óránként, amikor rátör a Tomi-hiány, és ha Tomi nem kíséri vissza, akkor zokog, szívszaggatóan sír, hisztizik görcsösen. Így Tomi át, melléfekszik, elalszik, felébred fél óra után, vissza a mi ágyunkba, és fél óra múltán ott áll a borzas Lencsi kétségbeesve, hogy "hiányzik a Papa". Én már komolyan aggódom mindkettejük egészségéért, így ma a hajnal hármas kelésnél (ezt kettő előzte meg este 10-től), gondoltam átveszem az Uramtól a stafétabotot, mire drága kicsi Lénám olyan veszedelmes hisztiben tört ki, hogy majdnem leestek az égről a csillagok. Vekerdy esküszik az alku erejére, ami nálunk is bejött, úgyhogy szűk egy óra - hiábavaló - győzködés után mindannyian átvonultunk, és a fokozatosság jegyében Tomi állni próbált az ágy mellett, én Lencsi mellett feküdtem. Mondanom sem kell milyen kényelmes Tominak egy 170 cm magas ágy mellett állni, az alsó ágyon a lábával (amin Ákos MÉG alszik). Lenka ettől persze teljesen kibukik, hogy a Papa miért nem fekszik mellé, és húzza, tépi a kezét, közben zokog. Az tökmindegy, hogy én ott fekszem. Tomi végül a helyzet tetőfokán el, mert így nem jutunk sehova. Maradok én, lassú megnyugvás, de amint elalszik, és én kiosonnék, rögtön felébred és elkap, de volt olyan is, hogy átjutottam a mi ágyunkba, de 10 perc múlva ott volt. Sajnos én ilyenkor egyszerűen nem tudom már mindig türelemmel, derűvel, higgadtan kezelni a helyzetet. Dühös vagyok és fáradt és ezt nem szabadna éreznie, de én ekkor már az életemért küzdök...Fél hatkor nem bírtam tovább, mondtam, hogy jöjjön, majd hatkor Ákom is megjelent. Így most friss vagyok, mint egy tavirózsa. A vérfarkastól fél (azt hiszem Boróka mesélt behatóbban a vérfarkasokról, én biztos nem). A félelem okát pedig komolyan kell venni, így vasárnap megpróbáltuk megvuduzni, Lénuska lerajzolta, a legélesebb ollóval szétvágtuk, Tomi felgyújtotta, Léna eltemette. Ez nem jött be. Drága kis Királylányom a csapdára esküszik, hússal, hogy azt egye meg, ne őt.  Ma rántott húst fogok adni annak a szemét vérfarkasnak, lesz ami lesz, idáig ellenálltam, mert tartottam tőle, hogy odaszoknak a macskák, de egye meg a rosseb, inkább jöjjenek a macskák....Bármilyen ötletet elfogadok...

Ezek Kecskeméten, hazafelé Szabadkígyósról

Itt nem látszik egy dúlt lelkű kislánynak. Nincs pofám megint felhívni a pszichológust. Elvileg 1,5 hét múlva elmegyünk nyaralni, akkor borul megint minden. Esetleg Ákos sem fog aludni többet. Bár olyan fáradt vagyok, hogy ebben a pillanatban nem nagyon tudom elképzelni, hogy honnan gyűjtök addig annyi energiát, ami azért egy ilyen jellegű úthoz csak jól jönne...

Ez a MiniMagyarország Szarvason.

És a gyerekek maguk indíthatják el a kisvasutakat egy gombnyomással az állomásokról.

Apukám kérdezi Ákostól, hogy kinek fogja meg a cicijét. Ákos felsorolja a nagyszülőket, meg bennünket, majd kis tétovázás után hozzáteszi, hogy "de kedvelem Sárika nénit is". - a szabadkígyósi szomszédot, akihez átjártak répát kihúzni a földből.

Ákos reggel: - A saját ágyamban aludtam, kapok Mozart-bonbont?

én: - Igen, de tudod ki Mozart?

Ákos: - Aki a saját ágyában aluszik.

Tegnap délután elmentek a gyerekek Anyával - vonattal - Szabadkígyósra...Az egyik szemem sír, persze hiányoznak, de a másik nevet, nagyon-nagyon kellett ez a hét most már...Tegnap este (az első szabad estémen, ilyenkor végre teret kapnak a gondolataim, és csodálatos módon elkezdenek szárnyalni, és egy napon belül például biztos hogy le festek valamit, vagy át, végre van tér és hely és idő és elindul az egyébként kényszerűen blokkolt, vagyis inkább halálosan fáradt fantáziám, és gondolataim...).

Szóval összegeztem, hogy nyilván lehetne sokkal nehezebb is, és imádom őket és semmire, és senkire, és soha nem cserélném, de lehetne könnyebb...Egyrészt eddig sem nagyon aludtunk, de két hete, egy csüggesztően sikerült késő este után megérett bennünk az elhatározás, hogy tenni kell valamit. Ezt leírtam. Hát...mesésen kezdődött, zokogással, bömböléssel, de két hét alatt eljutottunk odáig, hogy végül is, tulajdonképpen Lencsi is a saját ágyában alszik, bár éjszakánként kétszer-háromszor-négyszer vissza kell kísérni, és befeküdni mellé, újra és újra és újra és újra. Ez eszeveszett fárasztó, főleg a Tominak, mert ugye Lencsi elsősorban őt akarja. De még tartottuk magunkat, nem mondom, hogy peckesen, de tartottuk...Közben ugye ott vannak, a lágy-szellő reggeleink amikor vagy az egyik drága kis kincsünk bömböl hisztérikusan, vagy a másik, de van, hogy mindkettő.

Aztán ne is beszéljünk Lencsi szeparációs szorongásáról. Az óvodai évzárón Ákos egyáltalán nem állt be a műsorba (de az nem is izgat, kicsi még), Lencsi rettenetes hosszas vívódás után végül igen. Annyira szeretett volna, és egyszerűen nem tudott. Végül áthidaltuk úgy, hogy én is beálltam (megint egyetlen egy szülőként...szép pillanatok ezek), majd szépen lépésről-lépésre eltávolodtam a "színpad" széléig. Léna ottmaradt...és boldogan táncolt....

Lencsi szeparációs szorongása szombaton Fanni zsúrján kulminált. Ebből 1,5 napig nem tértem magamhoz, olyan fincsi volt. Fanni, Lencsi legjobb barátnője az oviban. Azon ritka személyek egyike, akikhez gond nélkül elment Csobánkára egyedül (Ákossal), sőt Fanni apukája vitte el őket kocsival, semmi gond nem volt. A bulin egyetlen egy darab szülő nincs, kb. 12 gyerek, ebből 2, maximum 3 ismeretlen kislány. Nincs szülő. Nincs. Mi késtünk egy órát, a Fanni anyukája bennünket várt a tortával. Ákos közben elaludt, úgyhogy az a vérmes reményünk, hogy a két gyerekünk születésnapozik, mi pedig esetleg megiszunk ketteseben netán, teszemazt egy kávét, gyorsan elszállt... Sebaj, rugalmasak vagyunk. Én Lencsivel el a bulira, még be is megyek vele, hogy nem legyen semmi sokk, sőt még a tortát is együtt esszük meg, én hátul megbújok egy kispadon, mintha ott sem lennék, mert éppen elég kínos volt, hogy ott vagyok. Ez egy nem-szülős buli volt. Lencsi boldog, eszik, játszik, vigadozik, én mea culpázom, hogy még itt vagyok (nem mondták rá, hogy "á, dehogy, maradj nyugodtan"), majd amikor az egyébként roppan szimpi apuka javasolta, hogy esetleg próbáljak meg szó nélkül, csöndben lelépni, akkor éreztem, hogy menni kell, nincs mese. És ekkor kitört az irdatlan hiszti, ami fölülmúlt minden eddigit. Kínáltam ezer alternatívát, végül ott tartottunk már, hogy az ajtó előtt leülök és várok, úgy, hogy lásson. Semmi nem használt. Zokogva, hisztérikusan őrjöngött, hogy "de hiányozni fogsz." Kijött mindenki, hogy segítsen neki bemenni, bekísérni, én felajánlottam mindent és nem ment. Háromnegyedóra után elmentünk. Ekkor (ha lehet) még jobban sírt, hogy maradni szeretne, de velem. Ez meg ugye nem volt opció. Kétségbeejtő volt...És annyira nem hosszú ez az 5,5 év, emlékszem minden napra kb., és nem tudom hol volt ez a törés, vagy mi történt? Vagy történt olyan, amiről én nem tudok??? A blogban alapvetően minden itt van, nem olvastam még soha sem vissza, de emlékszik valaki valamire? Vagy ha két generációt viszünk magunkkal, akkor bennem kell keresni vagy a Tomiban? A nagyszülőkben? Szerintem kettőnkben nincs ilyen sérülés, mindkét nagymamának nehezebb volt a szüleivel való kapcsolata, Anyát 3 hetesen vagy 3 hónaposan otthagyta az Apukája. Ezt viszi a Léna? És én lemondtam a pénteki pszichológust, mert vége az ovinak, a reggelekről most mit beszéljünk 3 hónapig, az éjszakák, bár vér-verejtékkel, de megoldódni látszottak...Szóval újfent tanácstalan vagyok...

De a tegnap délután...hm...beültünk Tomival egy tetőteraszra az Andrássy úton a Párizsi Nagy Áruház tetején. Ezt mindenkinek ajánlom:

Hátul az óriáskerék, a Budapest Eye. És grillezni lehet, babzsákokon üldögélni, háztetőket nézegetni...hm...Aztán végigsétáltam a Király utcán és a Gozsdu udvaron, ahol designer vásár volt. Annyira kellemes most Pest, hogy be sem tudok vele telni így szentendrei lakosként, egymás hegyén-hátán a jobbnál-jobb helyek, isteni bárok, kávézók, egyediek és szépek, és egyre több a jó bolt, meg a zöld, a bicikli, az unikális hely. Aztán találkoztam a Laurával, az is olyan jó volt, este pedig váratlan fordulatként a spontaneitás jegyében elmentünk Tomival futni, ha már a mozit lekéstük, és ültünk a kertben a hamokában csöndben, és béke volt és csillagfény, és nyugalom...szóval nagyon jó volt. Pihentető...És persze hiányoznak, és imádom őket, de enélkül a hét nélkül nehéz lett volna. Ma színház...És nem csinálok vacsorát.

utazók

Ákos szakadatlanul beszél. Imádom. "Bödöllőről jó a kilátás." Lencsi kapott egy új kefét, ezzel meglepően sokáig szántották a hajukat, az aranyhaj érdekében. Ákos is. Majd hosszas fésülködés után megszólal: "Olyan, mintha őzikék futnának a hajamban!"

Most, hogy még 3 nap van az oviból hátra, és pénteken megyünk a pszichológushoz, az az apró kis csoda történt, hogy Lencsike 4 napja a saját ágyában alszik.

                                   Persze bonbonért...

Felébred, de megkér bennünket, hogy kísérjük vissza az ágyába, és szépen, hiszti nélkül lefekszik és elalszik. Persze az altató fél is, de ha netán mégsem, akkor alkalma nyílik visszatérni a saját ágyába, és nem ütközik heves ellenállásba. Talán arról lehet szó, hogy kulminált a dolog, sokat beszéltünk róla, egyszer csak megérett. Vagy a Jóisten tudja. Volt már jó időszak az óvodába járásnál is. Számomra tökéletesen kiszámíthatatlan. Ma Ákos simán bement, Lencsi sírt. Pénteken fordítva. Egyszer volt olyan is, hogy senki nem sírt.

                                  Ez az ortodox templom/múzeum kertje. Itt sokat vagyunk.

Aztán Zsóka néni elmenetele miatt meg egyébként is lehet sírni bátran. Nekem mindenképp.

Kőcsikó játszótér a Gellért hegyen. Nagyon jó. Beépített trambulin is van, meg forgó-hordó.

Mindeközben önállósági törekvések is akadnak, Ákos egyedül fürdik napok óta, és fogat is mos segítség nélkül. Lencsi ilyesmikről hallani se akar, illetve egyszer kipróbálta, az elég volt neki. Most már tudja milyen, annyira nem negy szám, hogy meg kelljen ismételni. Viszont boldogan ment Anyával a Zeneakadémiára, és egy maratoni Gyerekkórusos koncertet végigült. Mindenhol azonnal szerez barátokat, de mindenképp legyünk ott. Nem jut eszembe más.

Utálom a gondolatot, hogy egy év múlva iskolába megy, borsózik tőle a hátam, persze ezt titokban tartom. Szerencsére Léna kapcsán újra visszaköltözik az iskola nem kifejezetten kellemes gondolata az életembe. Hogy folyton csinálni kellett valamit, ülni a végtelen házi feladatok fölött, nulla sikerélmény, azt hiszem a nyomasztó jellemezte leginkább az első 12 évemet. Most meg úgy kell csinálnom, mintha valami eszeveszett jó dolog következne. Vége a szabad csellengéseknek délután, meg a hétvégeken, rohanhatunk haza görnyedni a lecke fölött, még kevesebb idő lesz bármire, és mindig meg kell felelni. Juj, de jó lesz.

Áradás

Kaleidoszkóban Lencsi

Eddig az Ödipusz-komplexusról olvastam, tudtam róla, tudtam, hogy jelen van, Léna benne lubickol, de a gyakorlatba most sikerült csak átültetni. De most aztán nagyon. Megéljük ízig-vérig, már nem csak frázisok, hanem jó kis sós könnyek. Tegnap este kulminált az ügy, két órát aludtunk. A tündérmese úgy néz ki, hogy van a királyfi (Tomi), akinek a kegyeiért folyik a küzdelem. Voltam eddig én, mint királynő, de a kis hercegnő trónkövetelőként színre lépett, és ebben a pillanatban nyerésre áll. Legalábbis közel van hozzá, hogy kiüssön a nyeregből. Szóval küzdenem kell, de én ha küzdök csak még sárosabb leszek, most a királyfin a sor, neki kell dönteni, márpedig a királyfi nem nagyon erős döntésekben. Amennyire én látom legalábbis, nem kifejezetten szeret dönteni, éjszaka volt időm gondolkozni, és arra jutottam, hogy drága szerelmem inkább nem döntött idáig az életében, ha nem volt nagyon muszáj. Lehet, hogy döntött volna, de az olyan sok idő, hogy az alatt kihül a Föld. Nekem ez nem gond, én imádom így is, és teljesen jól működünk együtt, de most lépni kellene.

Szóval a mese a gyakorlatban: Lencsike - mint tudjuk -, átjön éjszaka. Minden éjszaka, görcsösen, izomból. Meggyőzhetetlen. Ákos egy bonbonért hajlandó visszafordulni, még az ajtóból is a saját ágyába. Léna semmiért sem. Ha szóvá tesszük, elkezd sírni. Ha hajnalban átjön, az rendben van, annak még örülök is, de az éjfél semmiképp nem hajnal. De már ott tartunk, hogy nem, hogy éjfél, de 11 óra (mondjuk fél 10-kor altatja el Tomi az ő - Léna - saját ágyában), sőt, amikor 11-kor felkel, akkor követeli, hogy mi is feküdjünk le vele a mi nagy ágyunkba...Ekkor azért már kifejezetten zavart a dolog. De tegnap éjszaka, amikor már mindannyian a mi annyira nem nagy ágyunkban aludtunk, és Tomi áttette a fejét a lábakhoz, mert így 4 cm-rel több hely jut mindannyiunknak, Léna felriadt és eszeveszett zokogásban tört ki, hogy tegye a fejét vissza, a többi három mellé. Ekkor már kicsit ideges voltam. Majd amikor ez megtörténik, hatalmas ölelésbe zárja a Tomit, és kész, megkapta a királyfit, a csalódott, mérges királyné pityereghet a sarokban. Ezt szóvá is tettem. De ha ezt teszem, én vagyok a gonosz, mert nem engedem, hogy velünk aludjon, szigorú vagyok stb. Tomi inkább alszik. Esetleg (tegnap) hagyja sírni (azaz alszik ő maga), ami azt jelenti, hogy Léna bömböl, Ákos azonnal felébred (noch dazu), és csendben elkezdek őrjöngeni, hogy megint én leszek az, akinek meg kell oldani, és vállalni kell a gonosz boszorkány szerepét. Végül Tomi visszavitte az ágyába. Ez persze megint nem megoldás, mert megint az a helyzet, hogy Ők maradtak együtt, megszerezte a Tomit. Pedig ugye itt most az lenne a kívánt megoldás, hogy Tomi, a szent királyfi deklarálja, hogy én a feleségemet választom éjszakára, mert vele akarok aludni, ő az én szerelmem, és nekünk, felnőtteknek van együtt a helyünk az ágyban. Ezt én nem mondhatom, mert nem lenne hiteles, és pont az a lényeg, hogy a királyfi választ. Dönt. És engem. Éjszakára legalább. Így tud - ideális esetben - a Léna elkezdeni azonosulni velem, hogy olyan akarjon lenni, mint én, a nőiesedés útjára léphet, és így oldódik fel az Ödipusz-koplexus. Hivatalosan a tankönyvekben. De olyat nem olvastam, hogy mi van B esetben. Ha a hercegkisasszony nem akar azonosulni a királynővel, hanem megszerzi a királyfit, a királyné meg hoppon marad. Ekkor mi van???? Ma reggel felhívtam a pszichológust, 30-án vár bennünket. Az még két hét. Mi lesz addig? Addig  csak kéne aludnunk... A ma este vége az lett, hogy Tomi visszavitte, de azt mondta, hogy nem marad vele. Majd megjelentem én, mint jó megmentő, hogy én itt maradok. Így Tomi visszament a nagy ágyba, Léna meg én az emeletes ágy tetején. Léna zokogva, hogy hiányzik a Papa. Ezt hajnal 5-ig...Én hol csendesen, hol nem (szégyellem, de 4-kor már emelt hangon beszéltem, hogy ezt nem bírom tovább)...Van még hova fejlődnünk....

A jó királyfi szombaton reggel a szentendrei piacon. Virágillat van és kürtöskalács. Meg patak és kávé...Nagyon jó.

Azért ez szép. Ez én vagyok. Lencsi rajzolt. És egy balerina táncol a koronámon, ráadásul. Nem ez alapján mondom, de valami elképesztően kreatív. Minden nap lenyűgöz. Például fogott egy orgonalevelet, nézegeti egy darabig, hogy ebből mit csináljon, majd beirdalja az egyik felét, és elkészül a süni. Bármiből bármit. Csak most már magából is varázsolna egy saját ágyában alvó kislányt....

                                    Vintage Garden (Anyáéktól Tominak szülinapjára. Gondolkoztak, hogy az egész helyet  vegyék meg, de túl nagy macera, úgyhogy végül egy isteni ebéd lett belőle.)

Boldog szülinapot Gyuszi, boldog szülinapot Apa! Remélem téged is felköszönthetünk már igazából is!!!

Ákos a gyerekpályán (100 cm-től)

A Római-parti kalandpark (Lencsi egy picit fölmehetett a tínédzser-pályára is - 120 cm-től. Én meg csorgattam a nyálam a felnőttre - 140 cm-től, de azért csak nem hagyhattuk a gyerekeket egyedül, biztosító kötél ide vagy oda...)

Azért csak szeret engem is egy kicsit...(Ennyire egyébként nem ráncos a szemem. Tényleg. Egyáltalán nem különben.)

Itt elmentünk családostól kirúgni a hámból. Ittunk egy késő esti kakaót a Dalmátban. Ez a kávézó van a sarkon. Imádom. És éppen egy antropológus kolléga ül mellettünk.

Móni és Sebi, Emma, Ágó, (Anna már megvan, de nincs rajta), az okos arcot vágó fiúcska Ákos, és Lencsi, persze a fa legmagasabb pontján. Mert egyrészt szerintem képzőművésznő, másrészt meg makákó. De mindenképp kismajom. Ebben a pillanatban azt feltételezném, hogy az ideális foglalkozás a fa tetején alkotó művész lenne neki, illetve a színikritikust még mindig tartom. A szociofóbia még aggaszt, de kisebb társaságban teljesen felszabadult, csak ne legyenek többen, mint mondjuk 6. Ott akkor aztán para van. Vagy legyen valamelyik szülő ott. Akkor semmi. De új nagy társaságban menni egyedül, az egy kis halál (le petit mortale - mondjuk ezt egész másra mondják a franciák...). Ez így OK, vagy dolgozni kell ezen is? Majd megkérdezem a pszichológustól. Addigra tuti, hogy minden másképp lesz. Eleve nem lesz már ovi június 2-tól. Tehát a reggelek vélhetően átmenetileg megoldódnak. Bár szeptembertől meg elmegy a nagyon-nagyon szeretett Zsóka nénink és jön helyette egy új. Erre gondolni sem merek. Eddig is olyan könnyű volt és sima a nap kezdete az óvodában. Az együtt alvás, meg Sri Lankán úgyis borulna, mert ott meg takarékossági okokból csak dublaágyas szobákra vadászunk. Nem mintha bárki is aludna egy esetleges másik ágyon, netán szobában. Bár Ákos, két bonbonért...Ákos mérnök. A héten feltétlenül szereznem kellett neki fogaskerekeket. Borzasztóan vágyik fogaskerekekre. És elmondta a világ legszebb mondatát. A végére írom, hogy könnyen megtaláljam, ha megint azt hiszem, hogy senki sem szeret, mert én vagyok a ráncos-szemű gonosz boszorkány:

- Ákom, mi a legszebb emléked?

- Amikor veled vagyok otthon.

Ez a drága Robi olyan kedvesen írt a blogjában (www.onozodani.blog.hu) a blogomról, hogy azt hiszem méltónak kell lennem hozzá...Igyekszem. ezért vettünk négy repülőjegyet Sri Lankára.

Csodálatosan csillog a fejem, mint egy karácsonyfa dísz. De a többek szépek rajta. És Robi blogján már ők mind láthatták. Tomi szerencsére nem nézi a bejegyzéseket, hogy milyen szép csillogó fejű felesége van...

Dani blogon ilyen is van.

Szóval...Ennyire nem erős a megfelelési kényszer bennem, de kaptam + egy havi fizetést, és volt valamennyi pénzem, úgyhogy erős gondolkodás után, mindent megpróbáltam mérlegelni, és leapasztottam a család büdzséjét gyorsan -30.000 Ft-ra. De ebben benne van a biztosítás. Még repjegylemondásra is, egyszerűen orvosi igazolással. Más mondjuk nincs benne, de a szállás jóval olcsóbb, mint bárhol Európában, és az élet is kevesebből megoldható...Még addig kapok egy fizetést, erre erősen számítanék, mert az oltások, azok viszont földhöz vágtak. Előzetes számításaim szerint négyünknek 84.000 Ft. Ez azért fáj... Cserébe 3000 Ft-ért olyan szép szobákat kaphatunk az airbnb nevű oldalon, hogy a magyar lakberendezési lapok elszégyelhetik magukat a legegyszerűbb előtt is. Itt egyébként magánemberek adnak ki szobát, meg lakást/házat, de istenieket lehet találni (van amelyikhez gyerekszobát kínálnak, egy 4 éves kislányét, de Lencsi nem akar ismerkedni)....Aztán van még egy normális áru vízum, gyerekeknek nem kell, útlevelet tegnap csináltattunk a gyerekeknek, mert azok még folyton lejárnak. Nem mondom, hogy nem marcangol időnként a lelkiismeret furdalás, hogy mennyi benne a kockázat (szerintem nem több, mint egy horvát tengerpartnál), hogy szabad-e elkölteni az összes pénzemet, de most ebben a pillanatban meg tudtam tenni, ki tudja meg tudom-e még valaha...És ha csak rá gondolok (folyamatosan) a mennyekben járok. Rakosgathatnánk minden fillért félre, hogy ki tudja mikor mi történik, ez sokkal felelősségteljesebb lenne, akkor nem mennénk sehova..., és lenne egy kis tartalékpénzünk...Azt hiszem én nem lennék ennyire jókedvű most.

Nem olyan uticél ez, ami szerintem nem lenne egy gyereknek ínyére (nyilván a Balaton is tetszik nekik), de önző vagyok, és tényező, hogy én annyira boldog vagyok, hogy őrület, Tomin sem látszik, hogy bánná, tegnap, amikor szóba került, hogy felelőtlen vagyok-e abszolut mellettem állt, hogy menni kell, élvezni kell az életet...amíg lehet. Persze olvasom a Lonely Planetet, tanulok szingalézül (két szót tudok már), és nyilván gyerekközpontú lesz...elefántok, majmok, teknősökkel úszás a tengerben, ha ők is úgy gondolják, dzsungel (ha nem kell gyalogolni nekik sokat, mert azt nem akasztanám még hat főnek a nyakába), szafari (van leopárd, krokodil, a világ legnagyobb emlőse, a bálna), ezeken kívül esőerdők, az azték meg maja civilizációval vetekedő ősi városok, koloniális építészet, a világ legrégibb élő fája (2000 éves), a legtöbb munkaszüneti nap a világon (minden holdtölte is az, ez a poya), a legnagyobb fesztiváljuk, töménytelen kivilágított elefánttal, táncosokkal és dobosokkal (Buddha fogát hordozzák körbe ekkor), és mindehhez kevés turista, lakatlan szigetek, és monszun, mert akkor olcsóbb a repülőjegy, de nem mindenhol. Nem beszélve azokról a részekről a Lonely Planet-ben, amiket nem értek...

Így kapjuk szépen az oltásokat, egyébként ez közel sem annyi, mint az árából gondolnám, tehát, nem fejenként 8. Hepatitis AB nekünk, meg a gyerekeknek, de ez nekik úgy is kötelező lenne 12 éves korukban, Nyugat-Európában meg már születésükkor megkapják. És Tífusz mindenkinek. Ez ők tegnap kapták, ez nem volt fincsi. Nekünk sem a múlt héten. Fájt. Úgyhogy cukik, és hősök, mert bátran odaálltak először (jelentősen javított a helyzeten, hogy mesefilmet nézhettek a váróban, egyébként elsőosztályú a Magyar Oltóközpont minden szolgáltatása), másodszor már nem olyan nagyon bátran, Ákos még igen, csak Léna kezdett még az akció előtt sírni, mert meghallotta, hogy az Ákosnál eltörött a mécses. Mardosott is a lelkiösmeret rendesen, hogy mit teszek én ezekkel a gyerekekkel, de mára már kutya bajuk nem volt, hála Istennek. Már csak az abu dhabi-i koronavírust ússzuk meg, meg azt a félmilliót, ami még a levegőben van...

Az oltás előtt a múlt héten. A Margit szigeten a zenélő szökőkútnál. Lencsinek nagyon bejött...

Ez meg még múlt héten, egy szombat este fölmentünk a Kőhegyre palacsintát vacsorázni...

Azt (is) imádom Szentendrében, hogy akármerre indulunk valami jóság biztos kerekedik.

Ez itt lent a Kada-csúcs, vasárnap délután. Teljesen spontán alakult, és egyszer csak alattunk 280 fokban (vagy valami ilyesmi) a Dunakanyar...

Mindeközben Ákos szexualitása tovább éledezik...Ezt nem írom inkább ide, de volt már, hogy zavarba jöttünk...Érdeklődik, na. És elképesztőek az ösztönök...

Eltelt 6 tökéletes nap (a tavaszi szünet + Húsvét), úgyhogy záróakkordként ma reggel ünnepeltünk egy hatalmas dupla-sírással. Ákos kapaszkodik a ruhámba, mint akit örökre szakítanak el, Léna is zokog, és akkor ne okozzak stresszt a gyerekeknek. Kérem szépen, hogy...? Csak be kell jönnünk dolgozni valamikor...Jajjjjjjjjjjj.....

Pedig olyan jó volt...jött a Nyuszi itt-ott-és amott (Szentendrén, Szabadkígyóson és a Vitéz-nagyszülőknél), voltunk templomba is körmeneten, bár az épp elmaradt, azért, mert nekem fontos, hogy a gyerekek tudják miről szól a Húsvét, hogy elsősorban itt van egy szakrális vonal, és csak azután jön a Nyúl meg a tojás...Mondjuk Ákos az egész fél mise alatt, amit ott töltöttünk a cicimet markolászta, ez nem tudom mennyiben zavarta a papot (összesen húszan voltunk a templomban), de legalább Ákos nyugodt volt. Szóval szerintem egyrészt szervesen hozzátartozik az európai kultúrához a vallás, nem feltétlenül a vallásosság, de az igen, hogy tudják mi például a feltámadás, másrészt akár kaphatnak egy esélyt Istenben hinni, ha akarnak.

Az idén pedig a Locsolás egészen más színezetet kapott, Lencsi tényleg, őszintén, nagyon várta a kis locsolókat, én kezdtem komolyan aggódni, hogy nem jönnek mert ömlik az eső, de jöttek és pont azt a pillanatot nem sikerült elkapnom, de Áron is, Ágoston is gyönyörű hosszú verssel szépen felköszöntötték Lencsikét, kaptak tojásokat és végül valami 13-an lettünk, mert még Blankáék is betoppantak...

Áron-locsoló, Levi-kísérővel...

Ágoston-lovag

Aztán tegnap munka után gyorsan átszeltük a Gellért-hegyet, szigorúan úttalan-utakon, és sziklákon, ha netán véletlenül lépcsőre keveredtünk, akkor Lencsi felháborodottan kijelentette, hogy "én nem azért jöttem ide, hogy lépcsőn sétáljak", de végül a Gellért Szállótól fel, toronyirányt a Citadella érintésével eljutottunk a Búsoló Juhász mellett lévő Vukos játszótérig...

Mindemellett havonta egy-két napra rámtör a rendes havi depresszió, különböző témákban (monotonitás, kispolgári lét, én mindenben béna vagyok), aztán szerencsére ez elül, és akkor egészen normális tudok lenni viszonylag sok napig egyfolytában, sőt akkor kifejezetten derűsnek mondanám magamat, csak ez a havi (pontosabban háromheti) egy mélypont meghurcibál mindig. És persze amikor reggel sírnak, és darabokra hullok, és üvegszilánkokat cipelek a szíveben. Lehet, hogy indítok egy depressziós blogot, ezekről a havi egy-két napokról, igazán sok és mélyreható gondolatom van ilyenkor. Tomi tudna erről mesélni. Vele osztom meg. Mással nem, mert másnapra általában elmúlik, meg magam is megunom kétszer marcangolni a témát, pedig tényleg érdekes.

Itt nem írom le, de jegyezzük meg, hogy ösztönös szexuális érdeklődés éledezik Ákomban.

Ez nem az, de vicces, Lencsitől:

"Gyere búj be a szoknyám alá, ott jó világ van."

Ez Ákos:

"Mi a csudába vertek bele ebbe a mókába, hogy erre mentek, pedig arra kell?"

Azt hiszem nem fogom tudni ezt kontinuitásában összefoglalni, mindenesetre a legfontosabb, hogy jobbára, az elmúlt két hétben a két kis gyerekecskénk kézen fogva bemegy reggel az óvodába. Nem mondom, hogy nem könnyű őket kibillenteni egy váratlan fordulattal, de már majdnem bizakodó vagyok. És Ákom kb. egy gyenge hete a saját ágyában alszik reggelig. Bonbonért. Éjszaka felkel, átgondolja, hogy bonbon, nem bonbon és marad. Majd reggel becsörtet, és szétkürtöli a világnak, hogy a saját ágyában aludt, és kéri a bonbont. Egyik éjszaka egy ilyen morfondírozás közepette még a villanyt is felkapcsolta, mert sötét volt éjjel. Lencsi meg bánatos, mert ő is szeretné, és neki nem sikerül. Mi meg vigasztaljuk, hogy majdcsak fog egyszer...

Olyan is volt, hogy kicsi Lencsi régi vágya teljesült és Biankával csak kettesben aludt a Vitéz-nagyszülőknél, a nagylányoskodás jegyében. Persze Ákomnak törögette ez a kis szívét rendesen, úgyhogy ő kárpótlásul kapott egy esti siklózást, amit azért erősen élvezett.

Közben pedig Tündér Lalával élünk, a kocsiban Für Anikónak köszönhetően mindenképp, ebből milyen zseniális filmet kellene csinálni...Ákos haragszik is Áter-páterre, úgyhogy még a siklózás estéjén megnéztük a Vitéz dédapa kardját a padláson, már számít is rá feltétlenül baj esetén: "Fölélesztem a Dédapámat, megmondom, hogy vegye elő a kardját, az igazit."

Másnap meg volt egy kis Tarzanpark, itt már mindannyian agyba-főbe csúszdáztunk.

Most hétvégén pedig pénteken elindultunk Siófokra a Jókai Villába együtt négyen,

aludtunk egy kicsit,

vacsoráztunk, reggeliztünk, elvonatoztunk Székesfehérvárra, ott ebédeltünk a szüleimmel, akik elvitték a gyerekeket a Lami-buliba, majd aludtak és hánytak párat a Fillér utcában, vasárnap reggel pedig mentünk értük, Tomi 43. szülinapján. Igyekeztünk megünnepelni ezt is, és a 6. házassági évfordulónkon kettesben voltunk egész éjszaka...

Aztán Ákom gyomorbaját este belefojtottuk egy kis tortába....

Szerencsére legalább Lencsinek jutott egy kis Parázsfulolácska az Erkelben Anyával, amíg Ákom otthon Apával lábadozott. Nagyon élvezte. Lencsi a Varázsfuvolát (bár Ákost sem különösen viselte meg a hányás...) Színház és mese, ez Lénánál bármikor, bármilyen mennyiségben, mindent visz...

És Flóra...

Elindulunk biciklivel a Határcsárdáig vasárnap, onnan át komppal a Szentendrei szigetre, majd eltekertünk a Rosinantéig (kb. 3-4 km), ott paradicsomi körülmények között ettünk egy kicsit, majd révvel vissza Szentendrére. Tökéletes hétvégi délután. Nem volt egy dinoszaurusz sem, sem légi katasztrófa, sem macska potyogása az égből, legalábbis nem tudok róla. És a fű is serken. És még mindig nincs sírás reggel....Pedig ma még Ákom vonata is elveszett nagy szomorúságunkra...

Lencsi végig egyedül, zokszó nélkül biciklizett, mint egy vérbeli sportember. Imádja. Ákos is kifáradt az üldögélésben így elaludt este mese közben a kanapén: (előtte megkérdezte, hogy "Elaludhatok...?")

Ameddig még ennél energikusabb volt - napközben - ő mesélt. Remek mesemondó. A hétvégi történetének a címe: "A punci és a hal"...Rákérdeztem, hogy jól hallom-e. Jól hallottam...Remélem az óvodában nem meséli el...

Közben halandzsázik, mire megkérdezem, hogy: Ákom, halandzsázol? - Nem, spanyolul beszélek.

Divatbemutató tegnap este 9-kor Asaf Avidan-ra:

Még azt a két barna széket kéne fehérré varázsolni, amihez nagyon hiányzik az a 1,5 óra, a háttérben felsejlő csillárt kicsit előbbre, az asztal fölé, és kész az új vintage enteriőr.

Mindazonáltal ma nem jutottunk el a pszichológushoz, második alkalommal, mert közbejött egy igazgatói értekezlet, és tulajdonképpen a Lencsi azóta nem sír, úgyhogy a kedves pszichológus lány, azt mondta, hogy nem baj, nem akut, majd bepótoljuk. Úgyhogy holnaptól biztos valaki sírni fog. Ákos hüppögését még megbirkózunk....egyelőre.

Ez egy viharos szentendrei délután.

Amiket a hétköznapokban lopdosunk.

És mostanában nincs délután semmi kötöttség. Lemondtunk mindent, hogy ne kelljen semmihez sem alkalmazkodni. Lencsinek nem akarom erőltetni a szertornát sem, ráér még. Ezek a délután elcsent bóklászások meg olyan jók. Végre sehova nem sietünk, nincs semmi para....És nincs sírás sem reggel, legalábbis egyelőre, legalábbis Léna-binda részéről, olyan megnyugtató ez. Ákom viszont szomorú most, amikor be kell menni a terembe reggel. Most ő bánatos nagyon. Azt mondja, hogy "gyere velem játszani be"...

Két hete voltam egyszer a pszichológusnál, Lencsi reggeli sírása miatt, azóta nincs is semmi. Most esedékes a következő alkalom, most Ákoson a sor ezek szerint. Így, hogy nincs Rolli-polli se, Lencsin egy csöppnyi feszültség sem látszik. Azt eddig sem mondhattam volna, hogy félénk, de gátlása sincs társaságban, legalábbis amíg nem nagy, vagy ha nagy, akkor legyünk ott. De szerintem ennyi ötévesen simán belefér.

Közben pedig kezdődnek a szomszéd Annával - aki szintén 5 éves - az átjárások, és ezt mindenki úgy élvezi. Anna kidugja a fejét a kamraablakon a mi kertünkbe, és kérdezi, hogy "átjössz?"...És repülnek, rohangálnak a két ház között, miközben készítik a főzetet. Ezzel a világból ki lehet kergetni bárkit, olyan büdös. De van már sziklánk és fehérednek a Thonett székek, bújik ki a fű, és rügyeznek a fák...És...drága kicsi Lencsikémnek mozog a foga alul. Már vagy két hete...Kis csillag cseperedik. Fölmászik a kőhegyre könnyedén. Mondjuk a jó társaság sokat segít. Biankával, vagy Sárival majdnem repültek.

Ez a Rainbow-Dash csapat. Fanni, Lencsi, Boró...(Ákos...a tiszteletbeli)

Ákom meg beszél-beszél-beszél...Imádom. Nem tudok vele betelni.

-Kulturturiszt! Kulturturiszt!

- Honnan veszed ezt Ákom?

- Hát a mennyből.

---------------------------------------------------------------------------------------

"Interspricni" - ez Ákos szerint a virágspriccelő

---------------------------------------------------------------------------------------------

Megnyugít. (A csúzli. Megnyugtat.)

----------------------------------------------------------------------------------------------

Babcsánál cukrot eszünk. De már csak kifejezetten mogyorós csokit.

Persze ennél nagyobb gondjaink ne legyenek soha...Édes, drága kicsi Csillagom (a kislány), tegnap újfent nem ment be a Rolli-Polliba szertornázni, mert megint másik tanár volt. Tényleg megint másik volt az egyik, bár a buszon felkészültünk lélekben Kittire, puff neki nem ő volt. Pedig én már Kittiről ismeretlenül, hasból annyi szépet és jót meséltem, hogy komolyan megszerette a gondos előkészületeknek köszönhetően. Erre puff, nesze neked Kitti, itt van Bence. Hát ezt nem vette be Lencsike gyomra. Szegény kicsi bogaram zokog, hogy be szeretne menni, de nem ismeri az új tanárt, menjek be vele. Bementem. Kiküldtek, így kijött Lénuska, Ákos tartotta magát egy rövid ideig, egyre közelebb sodródott az ajtóhoz, majd amikor már remegő szájszélekkel állt az üveges ajtó előtt, akkor kihívtam. Elmentünk inkább mexikóit enni. Itt drága Tedisem úgy viselkedett, hogy komolyan meggondolom, mikor megyünk együtt újra vacsorázni egy étterembe...Gondolom itt jött ki a feszültség. A Nóra-féle "A" ötlet (jutalom, ha nem sír az oviban), egy napig működött. Ma már kicsit sem. Ákos is sír már reggel, úgyhogy ma több pszichológussal beszéltem, mint reméltem. Elvileg 2 héten belül lesz időpont....Mert ma reggel már Zsóka néni azzal fogadott az oviban, hogy "pszichológus...". Mármint nem ő a pszichológus váratlanul, de ismerkedjünk meg eggyel közelről. Plusz Ákos pedig csak Lencsire "ragad", mással nem barátkozik, csak Lénával és az ő Rainbow-Dash körvel, azaz Fannival és Boróval. Nos, erre a problémára a legkevésbé sem számítottam, Ákost kifejezetten önállónak gondolnám, aki remekül elvan a kis világában, az meg, hogy "ragad" Lénára - mi tagadás -, megdöbbent...Nos, ma így vagyunk...Szép ez a kép, nem? Elmennék ide...

Na, melyik az?....A csákányos...Ákos így hívja.

Pénteken, ovi helyett Vitéz-nagyszülős farsang kerekedett. Nem spontán, ilyesmit nehéz mostanában spontán, de kerekedett, és úgy tűnik nagy mulatság volt:

Igen, a narancssárga szoknyás Ákos. Saját bevallása szerint ő itt dinnye. Bibi és Nóri még a két kis kuzin.

Báli frizurák...

És a kis dinnye, ugye...Nórival.

Végül kidőltek....Aztán valószínűleg felálltak, mert kicsit később felültünk a vonatra és elmentünk Szabadkígyósra addig, ameddig a Tomi egész hétvégés évfolyamtalálkozott...

Ez mondhatni idilli volt a csicsergő madarakkal és a nyíló virágokkal, Lencsi egészen odavan úgy általában Szabadkígyóstól, elképesztő boldog ott. Megspékeltük ugyan egy kis kruppos ugatással Ákos részéről, biztos, ami biztos, és természetesen egy titkos fácán vadászattal, amit nem tudom hogyan egyeztetnek össze a gyerekek az én kicsit más jellegű habitusommal, amikor még a legyet is inkább kitereljük a házból, a katicákat meg baldachinos ágyban szállítjuk, nehogy bajuk essék, de a vadászat ősi mesterség, én abszolút tiszteletben tartom, ők meg majdcsak összerakják a kis fejükben és kevernek maguknak belőle valamit...

Az egyetlen kritikus pont az Lencsi egy igen látványos éjszakai akciója volt, ami után úgy döntöttünk, hogy ez már nem normális. Eddig a reggeli sírásokra, a "nem maradok a szertornán, ha más az egyik tanár", a nem megyek szinte sehova a szüleim nélkül (csak a nagyszülők, a Fanni barátnője és a Blankáék kivételek) tétován, de úgy gondoltam, hogy ő ilyen, érzékeny, nagyon ragaszkodó és így kell elfogadni, kezeljük, megtanulunk vele bánni, másnak más nehézsége van, mi ezzel dolgozunk. De amikor szombaton együtt aludtunk hárman egy ágyban Szabadkígyóson (amit imád), épp csak a gyerekek feje az egyik oldalon, az enyém a másikon, Léna elkezd zokogni, hogy tegyem a fejem az övé mellé. Én magyarázom, hogy kicsi az ágy, nem férünk el hárman egymás mellett, én náthás vagyok és egyébként is, fogjuk egymás kezét így is, érezzük egymást így is...és megnyugtathatan volt. Ekkor úgy éreztem, hogy mondjon erre valamit egy objektív szakember.

Természetesen elbizonytalanodom néha, mert ki tudja, hogy jól csináljuk-e, mi nem spártai szellemben nevelünk, és nyilván inkább a megengedő szülők közé tartozunk, én így érzem helyesnek, ameddig lehet engedek. Nekem a szabadság és az, hogy mindenki érezze jól magát és legyen boldog, ne szárnyaszegett kismadár - az fontos. Én magabiztos, stabil, derűs gyerekeket szeretnék, akik hisznek magukban és élvezik az életet. És ennek jegyében élek és - ha lehet ezt mondani - nevelek. Tomival teljes egyetértésben. De lehet, hogy fals az egész. Hogy félrement valahol...Kosztolányi és Harmos Ilona, a felesége egyszer a gyerekük előtt szeretkezett (mi nem, nem ezért írom), mert "felvilágosultak" voltak, mert nem akartak tabukkal élni és azt gondolták, hogy ez jó lesz a gyereknek, öntsünk tiszta vizet a pohárba, csak semmi ködösítés. A gyerek évekig járt pszichológushoz. Kosztolányi nem akart rosszat, jót akart. Szóval van, hogy félremegy valami. Úgyhogy S.O.S. felhívtam a Nórát, egy pszichológus ismerősömet, aki ellentétben az eddig 2x1 órát látogatott két különböző szakembertől 18 perc alatt 10 hasznos, megfogható és azonnali segítséget + lehetőséget vázolt. Roppant hálás vagyok ezért. Egyszerűen pontosan erre volt szükség, hogy mutassanak egy irányt, egy szakember, aki emberként is szimpatikus.

Van nagyon egyszerű, akut próbálkozási lehetőség. Egyszer már bevált a jutalmazás (cumi=görkori), ez egy opció. Kap jutalmat, ha nem sír.

Ennél messzebb: jó esély van rá, hogy ez az Oidipusz-komplexus része, amin minden gyerek átesik, így vagy úgy. Az öröm, hogy ő verbalizálja az érzéseit, sokkal jobb, hogy kimondja, mint ha elfojtaná. Ez egy bonbon a keserű pohár mellé. És úgy lehet levezetni.... - komplikált lesz, de gyakori ez az út -, hogy a legáltalánosabb félelem ebben a korban, hogy nem jönnek érte. (Valószínűleg ezért kéri, hogy írjuk le, hogy ki jön ma érte és mikor, és adjuk oda az óvónéninek). De ő, mint 5 éves Oidipusz-komplexus alatt roskadozó, aki imádja az apukáját, és néha, tudat alatt szívesen eltenné az anyukáját láb alól, magának sem meri bevallani, de latolgatja ugye, hogy mi lenne, ha én nem lennék. Így vagy úgy. Kicsit kívánja, de közben retteg attól, hogy teljesül a kívánsága, és én egyszer csak tényleg nem megyek érte. Ezért úgy kell elválni, hogy nem mondjuk ki direkt, de mégis megnyugtatjuk, hogy "akármi történik (tehát még ha azt kívánnád is, hogy eltűnjek) én akkor is érted jövök, bármi van." Ez egy opció. Idővel talán elmúlik. Ha nem, akkor el kell kezdeni valóban mélyebbre ásni. Én azt mondtam, hogy szerintem nálunk minden elég harmonikus, egyszerűen itt (otthon) el sem tudom képzelni, mi a baj. Erre a Nóra azt mondja, hogy akkor valószínűleg nem is itt van a baj, hanem a mi, vagy valamelyikünk kapcsolata a szüleivel, vagy szülejével, vagy valami, ami a mi gyerekkorunkból hozott trauma. Amit lehet, hogy én - mondjuk - kompenzálok valamivel, aminek az eredménye ez a túlzott ragaszkodás, ami tulajdonképpen önmagában nem baj, de - mint látszik -, vannak hátulütői. Ehhez viszont tényleg kellhet egy terápia, ha ez a verzió él. Mindenesetre bejelentkeztünk a nevelési tanácsadóhoz is. Itt nem 10.000 Ft-ba kerül az, hogy valaki hallgat engem, mert az egy kicsit fájt a múltkori pszichológusnál. Legalább hintsen el 10.000-ért egy két tanácsot, és egy-két megoldást. Csillantson fel valamit. Mint a Nóra. Legalább legyen min gondolkoznom, ha éppen esetleg nem lenne. Persze javasolta a Nóra, hogy kérdezzem, beszéljünk róla, amit minden héten legalább egyszer biztos meg is teszek, amikor péntek délután hagyjuk az Ákost aludni, mi meg ketten a Lencsivel elmegyünk sütizni-kávézni. Azért elsősorban, hogy legyen olyan, hogy csak mi ketten, vagyis, hogy nekem csak ő. És annyira buzdítom - Cz. Vera nyomán -, hogy beszéljen arról, hogy mit érez, akkor is, ha netán nekem fájna. Azt majd én megoldom, ő csak mondja ki. Persze, ha lehet, akkor kedvesen, de őszintén. Kár, hogy nem vettem fel a Nórával való beszélgetést, biztos elfelejtek valamit. Minden esetre, a felismerés, a megértés és gyógyíthat. Hát gyógyítson...

Közben beszéltem az egyik kolléganőmmel, ő például annyira nem akart oviba menni, hogy az mondta az óvó néniknek, hogy fáj a szíve, mire persze azonnal hívták az anyukáját, meg a mentőket. Máskor meg bezárkózott a kamrába. Csak nem bírt kijönni. Nem tudta kinyitni a zárat belülről...Az is fincsi. Tomi is úgy emlékszik az ovira, hogy nem szeretett járni. Hogy álla kerítésnél, és lesi az anyukáját és sír...

Léna csendben megkérdezi: Mama, a Papa erősebb vagy Kinizsi Pál?

- Hát persze, hogy a Papa...

Nyílt nap az oviban. Léna megint kis mágnes, zokog elváláskor, egyébként cuki...Ákos Bolygó Hollandi. Bóklászik, beszélget, sikoltozik, roppant vidám a maga kis világában, hangosan, viccesen. 15 percenként kirohan  - a névnapjára kapott - forgótáras pisztolyhoz a szekrénybe és eszeveszettül örül neki. "Én mindig ilyenre vágytam". De irtó boldog a távirányítós daruval is.

Szerintem tüneményesek az óvó nénik, én imádom ezt az óvodát. Csak Lencsinek ne kéne mindig sírni, minden elválásnál...

Az így, hogy kínlódom a folyamatos rohanás (oviba, munkahelyre, haza), a rengeteg hiábavaló kérlelés miatt, hogy olyan nagyon sokszor, 1500-szor kell kérnem valamit, vagyis szinte mindig mindent, és ez roppant fárasztó. Kicsit elfásul bele az ember. Különösen miután egész nap dolgozom, majd szaladok haza. Egy polgárasszony panaszai....Hogy én ettől hogy írtóztam mindig. A polgárasszonytól is, meg a panaszaitól is. Tiltakozom minden porcikámmal ez ellen......Mindezeken nagyon igyekszem felülkerekedni, és olyan nagyvonalúan, könnyedén venni mindent, ahogy csak lehet...Nem tudom lehet-e ide kommentelni, de komolyan érdekelne, hogy ha minden szülő egyetlen tanácsot adhatna egy leendő szülőnek mi lenne az.

Meg az is érdekelne, egy pszichológus kutatásai nyomán, hogy harmonikusabb-e azoknak a családoknak az élete, ahol szófogadó a gyerek. Hogy nem kell százszor elmondani, hogy gyere fogat mosni, legalább a pizsama nadrágot vedd le, egyél egy falatot ebédre, ne ütögesd kővel az autót, stb. Mert azért ezt dögunalmas/fárasztó/idegölő mondani is és hallgatni is. De azért valamikor mégiscsak el kell indulnunk reggel például az óvodába. Ahol ma reggel az Ákos is sírt. Nem szakadt meg a szívem, hogy Ági néni vigasztalta és nem én....á. Ezeket én olyan jól bírom.

Na. Mindenesetre eljutottunk síelni, és nem tört ripityára körülöttünk 52 kocsi, mint tavaly. Most csak annyi volt, hogy az eddig makk-egészséges Ákos kicsit lerobbant, úgyhogy már a síelést megelőző napokat az egyik és másik nagyszülőkkel töltötte (persze így Lencsi is) kötőhártya-gyulladás okán, majd az indulás napján (szombaton) rettenetesen zokogott, így az ügyeletről, középfülgyulladással, ezúttal antibiotikummal indultunk Mariazellbe. Dacolunk a nehézségekkel.De - valószínűleg - ennek köszönhetően, hála Istennek -, semmi baj nem volt a síelés alatt, Ákos ragyogóakat lanovkázott, csúszkált sílécen a lábunk között, délutánonként Apával aludt vagy vonatozott a szuper kis játszószobában, szóval pompásan mulatott. Arról nem beszélve, hogy drága kicsi Léna pedig síel!!!!! Rendesen, fékez és kanyarog, és piros részeken is simán lecsúszik, és kitartó és elképesztő lelkes, nem akar lejönni a pályáról, és imádja és nagyon cuki....

Majd hazajöttünk, két napos farsanggal indítottunk, vittük első nap a kis vonatunkat (erről muszáj majd fényképet csatolnom, mert mi csináltuk zöld kartonból az Ákos-nagyságú gyönyörű mozdonyt) meg a kis pillangónkat, másnap pedig a kis homárunkat (Krisztától kölcsön) és a kis meseszép hercegnőnket (Babcsa varrta) a maszkabálba. Aztán én, magam személye szombaton ovibálba, kedves partneremmel, Blankával. Ekkor már Ákos másik füle fájt, szóval egy kicsit szívesen negligálnám már ezt betegség-ügyet. De ez is csak fél napig tartott, igaz kap valami lokális cseppet, de most megint semmi nem látszik...

Ákos: Még egyszer, ha megfáznék, ilyen homályos szemet szeretnék (kötőhártya-gyulladás).

- Miért?

- Mert én így szeretem az életemet.

Ez még a síelés előtti péntek. Jöttek velem dolgozni a Müpába. A kis asszisztenseim. Jó munkaerők. Nem csöndesek, de hatékonyak.

Röviden ennyi. Ma már Ákos sírt az oviban. Ja. Ezt már mondtam. Ez engem szíven üt. Eléggé.

Szóval alapvetően nincs semmi baj. De adjatok egy kis kokaint. Vagy legalább időt-idő-időt....Hahó Öcsi is ezért küzdött. Én nem akarok küzdeni. Aki isteni hangjátékot akar hallani, hallgassa Tündér Lalát Für Anikóval. Mariazellből Szentendréig egy mukk nélkül figyeltük. Nagyon izgalmas. Tényleg.

"Van egy barátom, a Máriusz, a Szentvár és Békatemplom. Ő pap."

Ákos mesél és mesél. Átkölti a Hófehérkét, hogy "aztán elvitt a vadász, én bebújtam a nyuszi odvába, bár a nyuszi megjegyezte, hogy kibírhatatlan ez a zaj a palotája előtt, aminek a végét eltömítette egy nagy kő." Szó, szót követ, végül "csak megtalált a gonosz mostoha, és megdöglesztett egy körtével." Lencsi meg csak nézi-nézi, és megszólal, hogy "Ákos, mesélj még!"...

Nagyon nehéz sokszor, de nagyon jó velük...Annyit kell beszélni és annyit kell magyarázni...Jujjjj....És néha valahogy véletlenül egy-egy röpke fél órára, havonta maximum egyszer együtt, kettesben maradunk a Tomival, és akkor olyan, mintha egy rég nem látott, régi-régi szerelemmel találkoznék.És rácsodálkozok, hogy milyen nagyon jó vele. Tegnap elaludtak a gyerekek a színház után (Bruckner Szigfrid, már 2x láttuk, ha harmadszor meg kell nézni fölmegyek a színpadra és a közepén demonstratíve lefekszem aludni. A légtornászok mindazonáltal jók voltak. És a gyerekeknek is tetszett, én meg végül is színházban lehettem.), Mi meg este 7-től kb. 11-ig kettesben voltunk (ekkor keltek fel. Főleg Léna. Mi úgy terveztük reggelig alszanak, ám volt egy kis 1,5 órás pauza, sag schon...)...Egyrészt őrületes iramban, eszeveszett hatékonyan képesek vagyunk dolgokat megcsinálni. Másrészt egyszerűen csak ülni egymással szemben az ágyban és semmi másra nem figyelni és beszélgetni és csak egymásra figyelni, nagyon jó. Lehet, hogy csak mert olyan ritkán van ilyenben részünk, de bárcsak sokáig így maradhatna. Mármint úgy, hogy jó...

Ilyen a Rolli-polli:

Mondjuk épp tegnap kifejezett nehézségeket okozott, hogy Lencsi bemenjen. Ezt én annak tudom be, hogy a múlt alkalommal megvettük a bérleteket egy tetemesebb összegért. Én viszont eddig életemben akárhányszor bérletet vettem valahova, soha többet nem mentem oda. BKV bérletem is csak azért van, mert a cég veszi. Szóval nagyon nem lepődtem meg. Egyébként annak tudtam be, hogy a két tanár közül az egyik kivételesen másik volt. Ez drága Tedisemnek elég volt ahhoz, hogy zokogásban törjön ki, hogy ő nem megy be. De akármi is van, az én kötelességem - még hogyha kicsit autisztikusnak tűnik is a viselkedése -, hogy a gyerekem mellett álljak, így szépen beszélgettünk arról, hogy milyen helyes ez a lány, majd végül  - bár nem szabadna -, én is beültem az órára, hogy Lencsi mégiscsak bemenjen. És bement és nagyon élvezte. Szeretném azt hinni, hogy legközelebb nem akad fönn, ha másik lány lesz...Ákos persze közben bent randalírozott, őt nem zavarta, hogy nem a megszokott nő csujogat bent. Felmászott a gerendára, leesett, majd nyugtázta, hogy "puff". Majd újra felmászott és kijelentette, hogy "én simán leesek.", de nem esett le.

Ez suttogva mondom, brie írással írom: Lencsi két napja nem cumizik...- a görkoriért. Nem könnyű, de csinálja. És mára már újra sír reggel az oviban. Délibáb volt csak a januári kezdet, de most már tudjuk, hogy milyen lehetne. Az sem sokkal jobb érzés, hogy kicsi Unkim, meg bemegy simán, de olyan kis álmos, és Zsóka néni ölelését keresi...(az enyémet akarom neki, én hadd ölelgessem őt...De jó ez persze, örülök én, csak féltékeny vagyok :(...És abban sem vagyok biztos, hogy nem a cicije felé kevergett az a kis 9 körmös kezecske...)...Mert a körme már 90%-ban leesett. De azt mondja, hogy nem fáj. Nekem akkor is fáj, ha ránézek.

Egy pillanatra tegnap előtt nagyon megijedtem, amikor összegeztem Lencsi küzdelmeit. Egyrészt még cumizik éjszaka - bár nagyon nem erőltettük a leszokást, illetve beszélünk róla sokat, de határozottan ódzkodunk minden erőszakos, de még csak egyszerűen erőteljes beavatkozástól is. Másrészt megint nehéz reggel az óvoda, nem annyira, de nehéz. Harmadrészt utál bárhol nélkülünk maradni, kivéve a Blankáékat és a Rolli-Pollit, ahol szertornázik, és minden áldott éjszaka átjön hozzánk, egyre korábban ezen a héten például, ami nem kifejezetten használ a párkapcsolatunk intimitásának...Mindezt összegezve majdnem elsírtam magam, hogy miért ilyen labilis, amikor egyelőre - hála Istennek - roppant erős, stabil a családi háttere, az oviban az az egyik irányelv, hogy nem kényszerítik semmire a gyereket, hadd legyen Gyerek, mulasson, játsszon, amivel mi maximálisan egyetértünk és mégis, miért ez a bizonytalanság....? Aztán beszélgettünk a Blankával és volt egy isteni napunk tegnap, és életében legelőször cumi nélkül aludt drága kicsi Tedis...Na nem azért, mert meggyőztem, hanem egyszerűen szombaton beleszeretett egy görkoriba, és iszonyú ügyesen körbe-körbe korizta az áruházat. Megbeszéltük, hogy talán, esetleg a nyuszi hozhatna valami ilyesmit, főképp ugyanilyet, majd megpedzettem, hogy tulajdonképpen meg is dolgozhatna érte, mondjuk úgy, hogy leszokik a cumiról. És ha soha többet szombatig, és utána sem, akkor szombaton repülünk a Decathlonba...Tegnap nem sikerült, kínlódott egy kicsit, de végül a cumi (angolul:peacemaker - békecsináló) győzött. De ma éjszaka...Alig tudott elaludni - szerintem félt, hogy milyen lesz -, és végül sikerült. Úgyhogy ma reggel rajzoltam egy görkorcsolyát, és kiszínezte a negyedét. Az már megvan. Még 3 éjszaka szombatig.

Blankával meg arról beszéltünk, hogy Lencsi legjobb barátnője, Flóra meg elektív mutizmusban szenved, ezt sem mondták volna rá 20 évvel ezelőtt, de azt jelenti, hogy nem kommunikál senki felnőttel a szülein és nagyszülein kívül. Még például velem sem, pedig elég sokat találkozunk, elég rég óta. Flóránál - Blanka szerint - lehet, hogy így jön ki az a feszültség, hogy 3 éve kishúga született, akit egyébként imád, de mégis megszűnt egyetlen ölbéli lenni. Lehet, hogy a Lencsinél is a bizonytalanság, hogy egyszer megtörtént, hogy nem ő már az egyetlen, hogy mi másé is vagyunk, hogy talán úgy érezte, hogy veszített belőlünk valamit, vagy ha mást nem az ő kicsiségét, és most ezt kompenzálva túlragaszkodik. Velünk alszik, cumizik, inkább nem válik el tőlünk, és nem megy ezért egyedül sehova, nem szeret elválni és egyedül bemenni az oviba...Lehet...Én el tudom hinni, különösen, ahogy leírom. Elég logikusnak hangzik...

És tegnap Szentendrén volt egy megbeszélésem a Ferenczy Múzeumban Szentendrén, meg gyönyörűen szikrázott a nap, türkizkék volt az ég, és nem emlékszem mikor tettem utoljára ilyet, de nem jöttem be...Sokáig tartott a megbeszélés, és a fentiek még...egyszerűen nem ment...Majd végül összefutottam az ovis csoporttal az utcán, Tedis észre is vett, ez aztán pontot tett a dolog végére. Nem tudtam nem értük menni ebéd után. Blankával ittunk kettesben egy kávét, ez is ritkán fordul elő, vagy talán még sohasem (de ő lesz a partnerem az ovibálban, tavaly is ő volt:)....És utána órákon keresztül patakoztunk,

és szaladgáltunk, ezt inkább a gyerekek, és levágtam Lencsinek meg Mirának a haját, mindkettő kis '20-as évek apród, cukik.

Itt pedig az ovis barátnők:

Fanni, Lencsi, Boró és Ákos persze

Az olyan jó, amikor egyszer csak elveszik a bejegyzés...Írhatom újra. Ez úgy megnyugtat ilyenkor.

Sebaj, írom még egyszer. Miért is ne...A fenti a Rainbow-Dash csapat.

Szóval mindezek közben, bohó Ákom meg beszél és beszél és beszél és beszél. Tüneményesen. És sokat.

-Mama! Koszos lett a harisnyám.

-Gyere ide, rendbe rakom.

-Nem tudok rálépni.

-Miért?

-Mert akkor koszos lesz a Földünk. És a bolygónk is.

Átment a környezettudatos nevelés.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Még egyszer legyünk olyan elegánsak, hogy a cica kövessen minket.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Hogy szoktatok az oviban imádkozni?

-Ülve.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ákos:-Ha sétálunk a Léna mindig húz. Én meg mondom neki, hogy nem vagyok vonat.

Léna:-Igen, ha vonat lennél, akkor gyorsabban érnénk haza.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha Ákos WC-re megy - nem pisilni -, akkor feltétlenül kiszól még az ajtóból, hogy "most tanakodok!". Egy igazi úriember így tudatja, ha kakil.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ez meg csak szép:

Ez a Műjégpálya. Mesebeli.

Unkiról és Tedisról soha senki nem hallott a családban, amíg tegnapelőtt Ákos elmondta, hogy "Az én nevem Vitéz Ákos Vonat Fehérsólyom, a testvérem Vitéz Léna Rainbow Dash, de az anyánk (!) csak úgy hív, hogy Unki és Tedis". Az Unkit úgy kell mondani, hogy a végén jó magasra felvisszük a hangsúlyt mármár sikkantva egyet, épp csak nagyon röviden.

Szóval Unki (ez Ákos, ő mondta) és Tedis tegnap megint szertornáztak, Lencsi meseszépen, olyan gyönyörűen, hogy én az üvegajtó előtt ugrabugrálok, Ákos meg iszonyú vicces, nagyon-nagyon cuki. Ő egyszerűen jól érzi magát. Ha valamit 2x olyan lassan csinál, mint a többiek, akkor is boldogan, vigyorogva, kommótosan megcsinálja, ha valami nem tetszik neki, akkor nem késlekedik jelezni, hogy neki az a babzsák nem kell a hasára, elég neki rákjárni, néha elbóklászik, kicsit izgultunk, hogy a felemás-korlátot ne csavarja szét, miközben a többiek tornáznak rajta, de végül is szétcsavarta, de nem esett le senki. Kacagva felemás-lóg a "fenemás-korláton", a gerendán nem mert elindulni, kérdeztem tőle, hogy szóltál, hogy segítsenek? Erre ő: "nem, kiabáltam, hogy JAJ, NEKEM!".... Majd kijöttünk az óráról, és megszólal: "Most menjünk egy jó étterembe."

Mindeközben Léna pedig olyan meseszépen csinálja a gyakorlatokat, hogy nem tudok vele betelni. A kis rózsaszín tütüjében koncentrál és mosolyog, és látszik rajta, hogy ez annyira jó!

Ma a 9. nap után kicsit rezgett a léc a reggeli elválásnál Léna-bindánál, de bement sírás nélkül végül. Viszont tegnap előtt Ákosnak beszorult napközben az oviban valahova az ujja és most egy rémes piros gyulladt lufi van a legfelső ujjperce helyén, rajta egy sárgászöld leesőben lévő köröm. De azt mondja nem fáj...Nem értem, hogy hogy nem...

Egyrészt pénteken majdnem végig ügettem az órám, ez hatalmas sikerélmény. A ló, amin lovagolok, nem különösebben fogad nekem szót, sőt sajnálatos módon néha annyira megelégeli, hogy noszogatom, hogy lecövekel és egy lépést nem hajlandó menni. Ha dicsérni akarnám a technikámat, azt mondhatnám, hogy legjobb esetben is semmibe vesz. Néha lázad is, rúg és háborog, jobb esetben csak totálisan negligál. Tehát van hova fejleszteni a módszeremet. Nem vagyok elég erélyes. Efelől semmi kétség. De ha megy - éppen a fentiek miatt - csodálatos...

Itt megy. Látszik, hogy elmosódik körülöttem a táj. Ez a sebesség miatt van...:)...

Szombaton a tökéletes P'Art mozis bábszínházban voltunk a gyerekekkel, Flóráékkal, azaz a tökéletes kombináció: bábszínház-kakaó+kalács-kézműveskedés-magyar népmesék a moziban...utána már majdnem hagyomány, Flórák nálunk ebédeltek, ezúttal véletlenül, majd gyerekek a Szüleimhez, és óóóóóó.....nászút.....Komolyan mondom a nászutunkon nem értékeltük a pillanatokat ennyire, pedig jók vagyunk ebben, de most minden egyes kettesben töltött percet mohón iszunk, hogy kissé patetikus legyek. És ráadásul micsoda nedű ez, hogy fokozzam a pátoszt. Persze közben nagyon-nagyon-nagyon hiányoznak a gyerekek, de akkor is eszeveszett jó együtt. Szerelem, boldogság, derű, kuncogás, Városliget Café, ami nekem a legjobb ma Pesten, bár sajnos nem ismerem az összes vendéglátóipari egységet, de így is. Isteni, tökéletes, pont az én ízlésem enteriőr, mennyei ételek, vicces pincérek, egyéniséggel, közben alattunk korcsolyáznak, amit imádok nézni, szóval nekem abszolút 10-ből 10 pontos.

Aztán elmentünk színházba, amire úgy vágytam már, az is nagyon jó volt, épp csak a Vitéz-nagyszülőktől kapott Maori.masszázst nem sikerült, de az már sok is lett volna a jóból....És addig aludtunk ameddig akartunk....Közben pedig a gyerekek korcsolyáztak és színházban voltak, majd találkoztunk a Keresztapámnál, ahol a Nagypapám 92. szülinapját ünnepeltük. Efélén:

Ezt most nem is írom ide, csak lehelem: Lencsi 8 napja nem sírt az oviban..........

Magdi és Gyuszi reggelije a gyerekeknek. Nem csoda, ha esznek szerdánként, a Vitéz-nagyszülős napon....

Azt hiszem így én is bármit megennék...

Tegnap Lencsi gerendán szertornázott....Hm...Imádta.

Ez a mi háziállatunk. Mármint a piros.

Buzdulva azon, hogy Lencsike nem elég sportos, én pénteken lovagoltam, és közben sokat gondoltam a gyerekekre, de szombaton 4 órán keresztül az uszodában voltunk, és Léna irdatlan sokat úszott a hatalmas 50 méteres medencében egyedül föl-le, őrület, imádom. Ákos is itt, ugyanígy csak úszókarral, Tomi meg taposta mellette a vizet. Combizomra jó. És rettentő sokat wellnesseztünk, különös tekintettel a jégszobára. ezt mi a Tomival akár ki is hagytuk volna, de azt pont nem lehetett. Vasárnak meg 1-től 6-ig a szentendrei koripályán voltunk, Lencsi úgy korizik, mint egy felnőtt. Gyorsan és szépen, és egyszer csak. Azt mondja elleste Flóra apukájától, aki velünk volt, meg persze Flóráék is. Ákos pedig életében először egyélűn próbál megállni, és már egészen kezdett sikerülni....szóval sportolunk.

A múltkor cicis-ovis sztorihoz egy múlt heti mondat:

Ákos, hogy aludtál el, fogtad valaki cicijét?

Lénáét, de szóltak az óvónénik, hogy ne, mert kinyúlik a Léna pizsamája.

És akkor mit csináltál?

Megfogtam a sajátomat.

Hol kezdjem. Akármit nem tudok dokumentálni, mert még az én gépemhez nem jutottam - az nehezebb ügy - de Apa jóvoltából a szabadkígyósi fejezet megvan a Karácsonyból. Kb. ott tartottam. Minden a Szentestével kezdődött. Azt csak Lencsi vírusos gyomorbaja előzte meg, ami épp csak egy nap volt (de akkor kerek, a gyomorbántalmak minden velejárójával), majd az Isten kigyeméből 24-ét már szépen, meghitten, otthon, négyen, egészségesen, gyertyafényben töltöttük. Drága gyermekeink és nagyszüleik lelke a Karácsony szentségével ünnepi díszben, a Tövis utcai templom Pásztorjátéknak köszönhetően nemcsak evilági, profán hívságokkal tele, hanem talán sikerült valami többet is kapniuk. Aztán egyszer csak, mire hazaértek, jöttek az angyalok, szerintem a legszebb fával, és lőn világosság, megszületik a Kisgyermek. Majd 25-én még mindig épen Vitéz-Karácsony, 26-án Szabadkígyós, ahova - csodával határos módon - szintén megérkeztek az angyalok, majd másnapra már a gyomorbántó vírus is, ami igen figyelmesen családunk tagjait csak egyesével gyötörte, teret hagyva a további tagok szabad tevékenységének. Mint például én osztálytalálkozzak. Illetve korcsolyázzunk és bóklásszunk a pusztán.

Szóval előbb kidőlt a Tomi, aztán én. Apukám nem egyértelmű, Anyukám úgy félt tőle, hogy a síelésére elkapja, hogy a vírus megijedt és elszaladt. Anyukám pedig szeli a Dolomitokat. De - at the end - , még beszuszakoltunk egy kis társadalmi életetet, átrendeztük a nappalit, és egyelőre még csak ideiglenes, de készül a végleges étkezőasztal, mert nem állapot ez, hogy nem tudunk meghívni egy teára egy regiment katonát se. De legalább Flórát, Fannikát, Borókát. Persze akadt bábszínház, tegnap az is megtörtént, hogy együtt négyen egy rendes esti színházi előadáson vettünk részt gyerekekkel. Mámor. Nem egy Brecht volt, hanem a Müpában egy Cirkusz, a Recirquel, ámbátor remek volt.

90 perc egyben, szünet nélkül, persze a pénztárnál megint közelharcot kellett vívnom, hogy engedjék be a gyerekeket. Aztán persze a mellettünk ülő felnőttek 10x hangosabbak voltak, mint a mi gyerekeink, akik csak néha mondtak egy nagyon vicceset, egyébként teljes odaadással figyeltek. Az észrevételeiket mindenesetre az előadás után megosztották az artistákkal, mert hátramentünk sütizni a színészbüfébe, ahol alaposan elbeszélgettünk velük. Itt Lencsike nem is késlekedett megosztani az egyik fiúval, hogy szerinte ügyesebben mutatványozik a karikában, mint egy hörcsög.

Sajnos az Ákos lepatkányozta őket, de azt szerencsére nem nyilvánosan, illetve azt latolgatta, hogy ezek a patkányok meghaltak-e. De ezt sem hallották. Csak azt, hogy a trapézos 3 artista-lány milyen szépen dédelgetik egymást.

Mindezt még az után abszolváltuk, hogy a gyerekek eljöttek a Magdiéktól, majd elsuttyantunk szertornára az Orbánhegyi útra, ahol is drága szeretett Uram összeszedett bennünket, hogy még vacsorázhassunk pikk-pakk a Lumu kávézóban. Őrület, micsoda tempó. Azért nem mindennap csináljuk ezt egyáltalán, de ez most kikerülhetetlen volt. Ugyanis az ortopéd orvos megmondta, hogy Lencsinek egyáltalán nincs lúdtalpa (bár egy nappal később a torna tanárok megállapították, hogy lúdtalpa azért nagyon van), de sportolni kell, mert gyenge. Nálam biztos, hogy erősebb, de úgyis csak sportocskára gondoltunk, mert nem hiszem, hogy egy ekkora gyereknek egyesületekben kellene vért izzadnia, de kis edzés biztos jót tesz minden szempontból, úgyhogy szertotna, mert azért Lencsike határtalanul lelkesedik, így talán még ki is mehetek majd a teremből. És Ákossal tudnak egy csoportban lenni egyelőre, aki szintén roppan édesen-komolyan testnevel.

Azt csak suttogom, vagy még azt sem, csak tátogom, hogy Léna-binda az utolsó két nap nem sírt az óvódában. Ha vannak meleg báránybőrrel simogató érzések, akkor ez az.

A tegnapi Karácsonyi játékon az óvodában Lencsike ezúttal is a szeparációs szorongás köntösébe bújva inkább a közönséghez csatlakozott, de végül Fanninak hála átállt az színpadi angyalcsapatba. Nem szereti a nyilvánosságot, hiába. Ő szűk körben szeret szerepelni és előnyben részesíti a legközelebbi hozzátartozóit, de végül is a legtöbben így vagyunk ezzel. Ákosnak nincsenek ilyen problémái, ő rohant átöltözni, komoly gazdát játszott, aki kémleli a pásztorokat, igaz végig azon drukkoltunk Tomival, hogy ne aludjon el az előadás közben, és ne egye meg a karácsonyfán a mézeskalácsokat, de sikerült ébren maradnia, és talán maradt mézeskalács is...

Közben valahogy Zsóka nénit kérdeztük, hogy nem rossz-e az oviban, és mondta, hogy "de, rossz, de ez a dolga, gyerek", ekkor újfent kapott egy aranyos, csillogó glóriát a lelkemben. Azért szoktak neki szólni, amikor felmászik a bútorok tetejére. Lénót és Ákost tegnap a Blanka vitte haza, egyszerűen megoldhatatlannak tűnt, hogy mi 1-re visszaérjünk, és sima ügy volt, boldogság, hatalmas bandázás...

Egyrészt készülünk a Karácsonyra nagyon. A múlt - egész - heti otthon torokgyulladásoskodás után, ami fájt eléggé a Lencsinek, Ákos pedig pár órát feküdt délelőtt egyszer, amikor leglázasabb volt, de hét végére ezért már belecsaltunk egy Kipp-Koppot a Kolibriben, meg egy Diótörőt az Operában, és vasárnap mindkét gyerek egyedül korcsolyázott a szentendrei koripályán. Szóval összességében megérte a betegség...Még a lázas napok dacára is. Tegnap persze nyilván roppant könnyű volt oviba menni, pedig én speciel boldogan maradnék ott. A korizás egyébként nagyon vicces, Lencsi már ment három kört egyedül esés nélkül, bár inkább tipegve, de úgy örült. Ákos megy, esik, puff, röhög, megy, esik, puff, röhög. Nagyon viccesnek találja, cuki. Az kevésbé jópofa, hogy egyszer csak a fejébe vesz valamit, és nincs az a csoda, hogy kiverjük belőle. Ma reggel kitalálta, hogy zöld ingecsét óhajt. Semmi baj, mondom én, hála a jó Istennek egy zöld kockás inget készítettem ki este, huh...De az túl sötét volt. Kész. Nincs mese. Túl sötét. Nem elég világos, értsük meg, ezt nem veszi fel. Ez nagyon-nagyon sok percbe került. Próbáltuk így, és úgy, és semmi nem segített...Aztán végül az volt a kulcs, hogy újfent meg kellett bolondulni. Ez a mostanában gyakori, de működő játék, hogy mindennek az ellenkezőjét mondjuk. Ne moss fogat, mert akkor jó büdös lesz a szád. Ma nem szabad fürdeni. Ma semmiképpen nem vacsorázunk egészséges ételt, ma csak édességet lehet, de azt hányásig. Ákos, nehogy felöltözz, könyörgöm Léna ne szállj be a kocsiba...Ez egész jól működik....Néha gyanús, hogy tényleg becsavarodunk....Viszont egyébként általában csodálatosan nem hallgatnak ránk, vagy nem is hallanak meg. De van, hogy igen, és az mámorító.

Ákos megszólal: Nem szeretem a lányokat.

én: Miért nem?

Ákos.: Már meguntam őket.

Következő felvonás:

Az előző beszámoló óta, melyik volt az a nap, hétfőn vagy kedden (?) szólt a kislány anyukája, h. Ákos megfogta a cicijét. A kislányét. A kislány azóta nem jár óvodába. Ma reggel óvatosan rákérdeztem sms-ben, hogy hogy vannak, és ugye nem azért van ez. Hát de. Kaptam egy heves választ. A kislány azóta bepisilt és mászkál éjszaka. És Ákos nehogy a kislány közelébe kerüljön, és azonnal változtassak ezen...Egy kicsit megrázott ez az sms. Szegény Ákos, pedig olyan szépen megbeszéltem vele, még esélye sem volt bizonyítani, ráadásul, ha a kislány annyit mond neki, hogy ne csináld, biztos nem csinálna...Imád oviba menni, teljesen kiegyensúlyozott, ami Lencsi mellett nem elhanyagolandó szempont, most kezdem el ezzel paráztatni? Az óvónéni szuper, igazi jó pedagógus, azt mondta, hogy hagyjuk otthon ezt a témát, mielőtt nagyobb bajt okozunk vele, majd ő kezeli bent ezt a helyzetet. Ákos meg úgy szerette ezt a lánykát, most majd nem érti miért nem mehet oda hozzá. Hirtelen egy veszélyes kis perverz bűnözőt látnak benne, őrület. Azért azt hiszem a legtöbben értik, hogy ez egy ártatlan dolog, ami a szoptatásból maradt, nem egy nimfomán kéjenc huncutsága...Persze, kérdés, hogy a kislány anyukájától mit hall a többi szülő. Hogy juj, Ákostól félteni kell a gyerekeket, vigyék tőle a kislányokat...Téboly...Ilyen helyzetekre nem voltam felkészülve...

Drága kis Lencsi meg tündérré változott, tegnap egyedül voltunk otthon, Tomi nélkül. Valahogy szóba kerül, hogy reggel óta fáj a fejem, erre Léna: miért nem mondtad hamarabb, hozom akkor a porszívót és megcsinálom helyetted. És megtette. Cukorfalat. Sütöttünk mézeskalácsot, feldíszítettük a lakást, megnéztünk egy kellemesen hátborzongató Árgyélus Királyfit az RS9 Színházban, kaszaboltunk kőoroszlánokat a Vörösmarty téren fakarddal a vásárban, szóval minden olyan jó, eltekintve ezektől a nemkívánatos fejezetektől, amikor emberek úgy néznek rám, mint az anya, aki orgiákat rendez a gyermekeivel...arra buzdítja őket, hogy fogdossák egyéb kiskorúak másodlagos nemi jellegeit, sőt esténként élménybeszámolót kérünk, hogy kinek mekkora a cicije. Rémálom...És még fotóm sincs itt, hogy megmutassam tündérbogár gyerekeimet.

Drága kicsi Ákos vasárnap volt 3 éves.

Sajnos a szép képeket nem tudom feltölteni, nincs nálam a fényképezőgép, majd pótlom. Hatalmas, nagy vonatos szülinap volt, reggeli vonatos tortával, egy sereg vonatos ajándékkal, huhogó barlanggal, meg zöld alvósvonattal, diófa várral és vitézekkel, fa szerelőkészlettel, kisvasúttal, épp csak nem költöztünk be a Nyugati pályaudvarra. Majd Karácsonyra. Aztán elmentünk falat mászni a Spider-be Óbudára, a gyerekek úgy másztak a plafonig, hogy azt hittem meg sem állnak, nekem azóta is izomlázam van, én meg úgy biztosítottam...

Szóval szép napok.

Ma viszont újfent le vagyok forrázva. Egyrészt Lencsi továbbra is zokog, az összes varázslatot elsütjük reggel, és minden hiába...

De a mai kettes számú problámára tényleg nem számítottam...Az ovi ajtajában megállít egy nagyon kedves ovis kolléga, egy cuki kislánynak az anyukája, akivel jóban is vagyok, hogy Ákos fogdossa a kislány cicijét...Tegnap előtt volt három éves, komolyan már ma ilyen gondokat kell megoldanom???? Persze megértem a kislány anyukáját, nagyon más ez az ő szemszögükből a kislány 6 éves, ne fogdossa kisfiú se a cicijét...Ákom imádja a lánykát, tudom, hogy nagyon tetszik neki, és azoknak a lányoknak/nőknek megfogja a cicijét akikkel szimpatizál erősen...Nyilván azonnal elkezdtem magyarázni neki, hogy ezt  inkább ne, a kislány ezt nem akarja, lehet, hogy fáj neki, nem szereti...Ákos erre: "miért fáj neki? Majd megkérdezem tőle, beszélek vele...". Szegény Ákomkám most ez a következő ügy, meg kell érteni, hogy nem szabad megfogni minden kedves lány cicijét...Istenem...mi lesz velünk 10 év múlva????

Közben Lencsi otthon meztelenül táncol (Hű, ez az előző bekezdés után furcsa lehet. Nem, nem orgiák folynak, Ákos cicizése is csak a szoptatásból maradt vissza, ha fáradt, megnyugtatja a cici. De erről most el kell kezdeni lenevelni....persze sok férfi van ezzel így, csak ezt a köztes 13 évet kell áthidalni 3 és 16 között. Előtte és utána már normálisnak tekinti a társadalom....). Szóval Lencsi meztelen. Ákos megszólal: Mit csinálsz te itt banyaszült meztelen????

Léna nem repül az óvodába mert ott az Ákos. Talán inkább azt mondanám ódzkodik. Vagy még pontosabb, ha úgy írom sír...Valószínűleg tegnap volt a csúcspont, amikor csak lebiggyedt a szája, mára már újra pityereg, hogy finoman fejezzem ki magam. Ákos remekül érzi magát. Tegnap egy kissé elálmosodott (fárasztó az első nap), Lencsi festett egy asztalnál, Ákos melléült, belehajtotta az ölébe a fejét, megfogta a cicijét és szépen elaludt.

És a túrórudit következetesen, mindig csak Túródidinek hívja.

A lambrusco csak azért, mert pezseg és édes. A frissítő meg frissít, de nem feltétlenül annyira finom. Tehát, ennél is konkrétabban. Múlt héten csütörtökön 3- és 5 éves státusz (kontroll), ami előtt pont azt ecseteltem valakinek, hogy mennyire jó, hogy orvoshoz nem nagyon járunk. Erre félóra múlva kijöttünk egy szemészeti, egy ortopédiai beutalóval Lencsinek, és egy ajánlással, hogy talán keressünk meg egy pszichológust, a 1., éjszakai cumizás 2., az éjszakai mi ágyunka való átjövés 3., a reggeli ovis sírás miatt. Megkerestünk egy pszichológust, aki bár szimpi volt, nem teljesen értettem egyet a módszerekkel. Lencsi szájába adta a választ: "Miért mész át a szüleidhez éjszaka? Mert kíváncsi vagy?" Erre nyilván azt mondja, hogy "igen". Szerintem ez speciel nem fordult meg a fejében soha. Nagyon ráfeküdt a vérfarkas-témára, ami talán inkább csak óvodai hóbort, én nem látom, hogy félne tőle valóban (de tagnap azért elmentünk este négyen vadászni vérfarkara, biztos, ami biztos), véleményem szerint azért jön át este mert sajnos ezt elrontottuk. Mi....Születése óta, amikor már nem bírunk éjszakánként 20x felkelni, akkor befektetjük magunk mellé...Mit várunk...? Csak szeretném a kíméletes, szeretetteljes módszert megtudni, amivel le lehet őket szoktatni. A legfontosabb nekem a reggeli sírás megszüntetése lenne, ezzel viszont nem foglalkoztunk...De a szemésznél kiderült, hogy mégis sas. Ortopédorvosnál nagyon nehéz időpontot szerezni, úgyhogy ha valaki tud egy jót (lúdtalpa van, nem az orvosnak, a Lencsinek, tőlem az orvosnak is lehet, ha ő szereti), do not hesitate to contact me...

És akkor a lambrusco: tegnap zokogott újfent a drága kicsi kislányunk, úgyhogy Zsóka néni mentőakciója keretében Ákos nem hétfőn megy először oviba, hanem ma már ott van. Ez egy kicsit felgyorsította az események folyását (közben annyi munkám van, hogy jaj), azonnal lemondani a bölcsit, ahova tortát rendeltünk péntekre, a bölcsis nénik ajándékkal készültek, szerencsére a mi búcsúajándékaink a kocsiban várakoztak, Ákom Ibolya nénitől tudta meg, hogy holnaptól lesz bölcsis, szóval elég izgalmas nap volt. Szerettem volna szépen lezárni, megadni a módját a nagy napnak Ákom miatt, de Lencsi annyira kínlódott, hogy Tomival és Ibolya nénivel gyorsan meghoztuk a döntést, hogy Ákomot nem fogja megrázni a villámváltás valószínűleg (állítólag már unta a bölcsit), de Lénának talán sokat segítünk. Azért nincsenek illúzióim, nem hiszem, hogy Lencsinek sokkal könnyebb lesz, de talán valamivel. Ma legalábbis nem sírt, és Ákom kismamájaként egyengeti minden lépést, mégha Ákos ezt nem is igényelné. Ákos fölöttébb önálló, nyilván valójában ő lesz támasza Lencsinek. De ez egy férfi dolga. Ákos legnagyobb problémája, hogy mit vegyen fel mostanában...Lénuska megelégszik nagyjából a lányos szoknyával, Ákosnak nagyon speciális kívánságai vannak. Valamelyik este kitalálta, hogy ő "ingecskében" szeretne vacsorázni, és hajthatatlan volt. Végül beadtam a derekam, adtam neki egy ingecskét. Ez nem felelt meg, mert nem volt egyszínű. Kockás volt. Majd kapott egy egyszínűt, azt túl vastagnak ítélte. Többet nem kapott. Másnap az volt a gondja reggel, hogy a szürke póló nem megfelelő, "még feketébbet" óhajt a fiatalember...Ma a télkabát csiklandozott. Nehéz a kedvére tenni, határozott elképzelései vannak.

Próbálkozom persze a cumiról való lebeszélésről is, kérdezem Ákost, hogy

"Ákom, meddig fogsz még cumizni? Cumival fogsz udvarolni is?" - "Nem nyakkendőben." Akkor jó.

Az őszi szünet alatt kiderült, amit eddig csak sejtettem...Rosszak. Ezt nem mondom, előttük pláne nem, de mondják mások. Pontosabban mások sem mondják, mert az nem PC, de körülírják.

Vagy a másik lehetőség az, hogy láthatatlanok vagyunk, ők pedig süketek. Halmozottan hátrányos helyzetűek. Én elég nyugodt és türelmes ember vagyok, nálam nyugodtam és türelmesebb talán csak egy van. Ez a Tomi. De 12 év után hallottam kiabálni...Nagyon bosszantó amikor nem tudjuk érvényre juttatni a szavunkat. Egy idő után kétségbe ejtő. Aztán őrjítő. És én nem akarok kiabálni...Az még hagyján, hogy kamaszok és idétlenek, hogy az Ákos azt kiabálja a gyönyörű köveskáli étteremben, hogy Pisifranc, Kakifranc és közben gurgulázik a nevetéstől, a Léna vele, de amikor az Ákos elrohan valami hatalmas áruházban, és én meg lélekszakadva futok utána, majd egy biztonsági őrnek kell ordítani, hogy "Kapják el!", az nem vicces. Az pláne nem, amikor ugyanígy ámokfut egy benzinkúton. Egyszer csak rohan és meg sem áll. Akkor megpofoztam. Hogy soha ne felejtse el, hogy ez életveszélyes. Szerintem elfelejtette...Szóval fenevadak. Valamit elrontottunk...de közben olyan cukik...

Ezt a panziót és éttermet szívből ajánlom, gyönyörű. És akkor még a túrógombócról és a reggeli kifliről nem is beszéltem...:

Ez a Kővirág Köveskálon. Itt voltunk az őszi szünetben.

És meseszép a Káli Art Inn is, az elegánsabb, szép polgári enteriőr, isteni kert, de az a fényképezőgépemen van, legközelebb megmutatom.

Azok a szelíd dombok pedig....

Olyan nap is volt, amikor Tominak vissza kellett jönni dolgozni, és hárman elbicikliztunk Kővágóörsre. Lencsi 8 km-t kerékpározott. Jó, majdnem egy teljes nap kellett hozzá, de alaposan megnéztük a birkanyájat, piknikeztünk a mezőn, szétugráltuk a szalmabálát...

Aztán az utolsó napon megint bicikliztünk, akkor körbe a medencében, így Lencsi hátul ült a csomagtartón, és beakadt a lába a küllőbe. De úgy, hogy a küllő kiszakadt, mi két pillanattal később ott hevertünk mindannyian az árokparton, egy sikítoző kislánnyal, kiscipő az út közepén, kisfiú vasparipástul a fának támasztva, de sajnos egy autónak sem jutott eszébe, hogy esetleg lelassítson és segítsen. De túl vagyunk a nehezén, nem tört el a bokája, csak rendesen megzúzódott, kicsit dagadt és nagyon sebes...Bice-bóca, de tud járni...Hős. Este nagy riadalmunkat Hahó Öcsivel borogattuk szépséges kemencés szobánkban, meleg kakaóval...Addigra már kicsit kínos volt egyébként is a vacsora az étteremben, az esti fiúk annyira nem csípték a gyerekeket, mint a reggeli nők...

A kis Vonat üzeni Mindenkinek, hogy születésnapjára vonatot kér. Hm...Egyszerűbb lesz, ha beköltözünk egy pályaudvarra.

Beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy kinek milyen név tetszik, és minek örülnénk. Ákos úgy gondolja, hogy őt most már hívják Vitéz Vonatnak. Kérdezem, Lencsit hogy hívják. Vitéz Sín. Mondja Ákos.

A gyerekek persze már nem lovagolnak, mióta Lencsi nyakát becsípte a kobak. És így ha Lencsi nem akar, akkor természetesen Ákos sem akar.

"Te Mama, te nem csinálnál olyat, hogy előjössz a bokorból és azt mondod, hogy 'Te vén marha'".

Én nem.

Lemondtam mindent. Cirkuszt és Muzsikus Pétert, és maradt a játszótér még pénteken a Városmajorban, az én sulim (közben a gyerekek a Vitéz-nagyszülőkkel), Ágó zsúrja, és a biciklizés a Dunaparton, meg kakaó/kávé a Dalmátban, meg a levélrugdosás, és fára mászás. És ez kell, ez kell annyira. Ez hiányzik...Nem időre menni, hanem bóklászni, végre élvezni a mesebeli színes leveleket, meg az illatukat. Olyan jó volt...

Pénteken meg egész nap velem dolgoztak,meg a Gézával a főigazgatónkkal, egyik gyerek az egyik combján, másik a másikon. Valahogy mára pedig feltűnt, hogy a főigazgatói irodában csokis kézlenyomatok keretezik az ablakot, mert ott álltak az ablakon át nézve a vonatokat a Rákóczi híd melletti vasúti összekötőn. A csokit is Géza adta...Szóval minden olyan kellemes volt.

Én este vittem a Nemzeti Galériába egy csoportot az impresszionistákra, tárlatvezetésre. Az is. Ezért bent aludtunk Pesten, tökéletesen, gyerekek egy ágyban és mi is egyben. Nyaralás, béke...

Majd az idilli hétvége után jött a hétfő reggel, a fekete leves. Egyrészt Ákos megint bepisilt, az utóbbi éjszakákon kétszer, pedig már teljesen helyrejött ez a dolog. Másrészt zokog, amikor ébresztjük, hogy álmos. Aztán Léna is elkezd zokogni, hogy nem akar menni oviba (már úszni sem, pedig eddig nagyon élvezte), majd az Ákos bekapcsolódik, hogy ő sem akar menni bölcsibe. És ömlenek a könnyek a szobában. Aztán Lencsi ujjait Zsóka néninek egyenként kell lefejteni a nyakamról. De én nem sírtam el magam, amikor beértem...

..."hogy amikor olyan öreg leszek, mint Te (Tomi), akkor emlékezzek arra, hogy milyen szép gyerekkorom volt":

Tehet a fenti fotók ennek tárgyi emlékei. Tehát Lencsike így látja, ezek a megörökítésre méltó dolgok. A virágcsokor meg a kompozíció része. Kicsit hervadt, de szép.

Nem kifejezetten sikerült megvalósítani a nagy szülinapi programokat, úgy, mint vidámpark és kalandpark, de a Sugar-ról nem mondhattunk le...Vagyis Lencsi nem mondhatott le. Ma pedig ő diktált. Senki nem ment dolgozni, senki nem ment semmilyen gyerekgondozó intézménybe, tortát reggeliztünk és gumicukrot uzsonnáztunk...

A játszóház nagyon klassz Sugar!-ban, de nem lehet bent kávézni...

Itt még zárójelben az előző hétvége (ez Ákosé volt):

Ákos egyébként azt mondja a kontrára, hogy corn-flakes.Ennél fogva az ő futóbiciklijén is van corn-flakes.

Ez még a vasúttörténeti park.

Ákos: "Én udvarolni akartam annak a lánynak, de nem sikerült..." - egy férfi...

és még egy: " Ettől a napocska sugárjától, úgy tudok köhögni, mint a vaddisznó."

Itt az én gyönyörű ötévesem. Nagy lány :). Drága kis csibész cukorfalat. Imádom.

Mondja Ákos...

Az például nekem is fáj, amikor hajnal 3-kor arra ébredünk, hogy langymeleg pisiben csucsog az ágy. És milyen kellemes ekkor áthúzni az egész hóbelevancot, különös tekintettel a dupla paplanra, amit egyébként is kellemes. De legalább felébred mindenki...Nem baj, minden éjszakának örülünk, amikor ez nem történik meg. Ma például örülünk. Tegnap nem. Előtte is volt 3-4 száraz alvásunk. De még nem oldódott meg ez a pisilés dolog. Egyáltalán nem mindig, de mondjuk 5-ből egyszer, de az nagy valószínűséggel velem történik. Igen szeretnék rájönni az okra. Még nem sikerült.

Viszont tegnap voltunk a Vukon a Müpában, Anya elhozta a gyerekeket az oviból, bölcsiből, majd ide be, és nagyon jó volt. Mindenkinek szívből javaslom. Vicces, színvonalas, jó a zene, jó a tánc, szuperek a díszletek és a kosztümök, szóval remek. Utána még hátraosontunk a színpad mögé, és élőben is nagyon cukik voltak a tyúkocskák, a vadásznak pedig isteni teste van alsógatyában. Vétek, hogy egyetlen egy csoport volt a nézőtéren. Összesen kb. 40 gyerek. Persze nem túl szerencsés az időpont, de menjetek, nézzétek. A kakas felejthetetlen.

Ez a Müpa. Lencsi csinálta a fotót.

Aztán persze tiszteletünket tettük a nagyszínpadon, a Nemzeti Hangversenyteremben, hátha egyszer emlékezni fognak rá, hogy álltak ott egyedül. Még olyan is volt, hogy sötétben. A próbateremben pedig kipróbálhattak egy csomó hangszert. Például Zoli zongoráját. Azért az egy zongora...Az egy pillanat az életben...Nem mindenkinek, nekem pillanat...

Ezek után nyilván szétszedték az irodát, de olyan jó.

Ez a Müpa előtt a szélcsengő-alagút. És itt mindig fúj a szél.

Átküldöm ezt Anya, ezt akartad?

Azt csak halkan írom - Apa ne halljad -, Anya megkérdezte a Vuk közben Ákostól, hogy mi az a ház falán (szarvasagancs volt). Ákos szerint: "szarvasbakancs".

Nekem ez a könyv nagyon tetszett: McCann: Hadd forogjon a világ. Nem indul gyorsan, és nem is túl vidám, de más.

Ennek a kis drága ifjú zsokénak valami dúl a lelkében. Talán. Nem látszik semmi, de egy hete bepisil. Rettenetesen szeretném tudni, hogy miért. Van egy minimális esély, hogy felfázott hétfőn az uszodában, de akár ezt rögtön ki is zárhatjuk. A fiúk nagyon ritkán fáznak fel, egyébként is meleg volt, és ennél cudarabb körülmények között sem lett még ilyen baja soha. Ami aggasztóbb, hogy én múlt pénteken felhívtam a bölcsi igazgatóját, és elpanaszoltam neki, hogy értetlenül állok a vasszigor előtt, ami kettő (2) perc késést sem engedélyez, és fél órás, reggeliből való kizárással fenyeget. Ezzel terrorban tartja reggelente a családot. Persze, lehet azt mondani, hogy kelljünk korábban, meg, hogy az élet még keményebb lesz, meg, hogy aki túlél az erősebb lesz, de lófarát. És nem csak mert azonnal egymás után elolvastam két Vekerdy könyvet. De ne alázzunk már meg így egy ekkora gyereket. Ne állítsuk pellengérre, de stresszeljük a családját, és az Isten szerelmére, nem büntetünk bölcsődében elvileg. Főleg nem a szülő hibájából a gyereket, és így, ennyire és kettő (2) percre. Szóval másképp gondolkozunk és nem jutottunk közös nevezőre. De Ákos simán érezheti ezt a feszültséget minden reggel, illetve az ellentmondást, hogy én szajkózom, hogy jó ez a bölcsi, ugye milyen cukik a nénik, közben pedig para minden reggel, mama gyomra görcsben, de mosolyog. Szóval igazából nem is csodálkozom, ha bepisil. Az a furcsa, hogy én nem pisilek be. Felismervén ezt lazulok. Nincs reggel noszogatás, legföljebb nem reggelizik. Két hónap. Csak a munkahelyeink bírják ki. De klassz, hogy a bölcsőde segíti a munkába állást. És lehet, hogy az Ákos szeret is ott lenni, de ettől a reggeli közjátéktól nehéz elvonatkoztatni. Valahogy azt kell felfognom, hogy ez az én problémám, nem az övé. Ő érezze jól magát, mulasson én pedig könnyedén, lazán, őszintén intézzem el ezt az ügyet úgy, hogy ne késsek el bentről. Könnyű. És repülni is szeretnék szárny nélkül, meg láthatatlanná válni. Akárhogy, Tomi egy übermensch. Nélküle fületlen bögre lennék. Reggel ő viszi be az Ákost, mert ő szembe tud nézni ezzel a helyzettel, megrántja a vállát, és simán nem kap idegösszeroppanást. Imádom. Egyébként is imádom. Férfi, aki férfiasan viselkedik. Laza, és gyengéd, és vicces, és felmászik a tetőre és tökéletes teste is van neki. Szóval őt is köszönöm, Istenem.

Tegnap este szeretném kivenni az Ákost a kádból:

én: - Ákos állj fel!

Á.: - Nem állok, még benne vagyok a rock 'n' roll-ban.

Lencsi mostanában néha a fejébe veszi, hogy fél. Valójában nem így tűnik, inkább csak olyasmi, hogy tetszik neki a lehetőség, hogy félni lehet, és akkor olyat játszik, hogy fél. Mindenesetre most a hétvégén az erdőben félt. Ákos erre nagy beleérző képességgel reflektál: "De Léna, bármikor jöhet erre egy vérfarkas." Ért a nők nyelvén.

A nagy áttörés, hogy Lencsi - ezt álmomban sem reméltem volna - egyedül jár úszni. Nem magában bandukol oda, veszi meg a jegyet, dobja le a ruháját majd egy fejes és 2000 méter után hazaballag, hanem ott a Flóra is, ami meg elbillentette a mérleg nyelvét, hogy a Blanka a kísérő szülő. De a saját óvodai csoportjából ő úszik egyedül, Blanka megy érte, felülnek a kisbuszra, elmennek a V8-ba, átöltöznek, és csak aztán érkeztünk meg mi az Ákossal. Ákos persze alig bír magával, ő is megy, félpercenként kérdezte, hogy "én is mehetek?", "én is csinálhatom?", szóval ő is csinálhatja, mehet az ovisokkal, de ő még úszókarban. Lénuska viszont állítólag "profi", ő mutatja a gyakorlatokat, kicsattan a boldogságtól, a sikerélménytől, amit annyira jó látni. Két napja nevetve fut be reggel az oviba, szerintem ez az úszástól kapott önbizalom. Halleluja.

Ákom viszont soha még így nem sírt, mint ma reggel, nem tudtunk elindulni. Végül Lencsit elvitte a Tomi, mi meg otthon visszafeküdtünk a kanapéra, hogy kezdjük elölről a napot, de ez sem sikerült. illetve hiába kezdük előröl ugyanoda lyukadtunk ki. Vigasztalan volt szegény kicsikém, csak nagyon-nagyon nehezen sikerült sírás nélkül elindulni. Ott már nem volt semmi baja, de nagyon zavar, hogy nem tudom, mi ennek az oka...Még 2 hónap és 1,5 hét. De amikor megyek érte, olyan jókedvű. És bősz lovas. Persze a nővére is. Én meg bősz lakberendező. Szombaton volt az első napom, és rajzolni tanultam majdnem egész nap Tóth Krisztivel (vele:)

sajnos itt nagyon ronda vagyok, de a többiek szépek

Szóval szimpatikus a sok csoporttárs (pszichiáter, orvos, építész, jogász, művészettörténész), tanulhatok művészettörténetet, meg bútortörténetet, meg ábrázoláselméletet, meg vásárolhatok akvarellfestéket, meg ecseteket, meg csodálatos művészellátós ínyencségeket. Nekem ez tetszik. És a lovaglás is rettenetesen, szombaton kengyel nélkül vágtattam. Nagyon meglepődtem ezen. Úgy meglepődtem, hogy jaj. De utólag nagyon tetszett. Hogy volt a Harry Potterben az a gumicukor? Voltak benne nagyon finomak, de voltak benne hányás ízűek is. Na azokat én nagyon nem szeretném ezeknél a reggeli indulásoknál. Maradjunk a hagyományosnál, ami édes, és ici-picit savanyú, de azért az jó. Az a karika alakú zöld például. És annak egyáltalán nincs hányás íze.