Ennek a kis drága ifjú zsokénak valami dúl a lelkében. Talán. Nem látszik semmi, de egy hete bepisil. Rettenetesen szeretném tudni, hogy miért. Van egy minimális esély, hogy felfázott hétfőn az uszodában, de akár ezt rögtön ki is zárhatjuk. A fiúk nagyon ritkán fáznak fel, egyébként is meleg volt, és ennél cudarabb körülmények között sem lett még ilyen baja soha. Ami aggasztóbb, hogy én múlt pénteken felhívtam a bölcsi igazgatóját, és elpanaszoltam neki, hogy értetlenül állok a vasszigor előtt, ami kettő (2) perc késést sem engedélyez, és fél órás, reggeliből való kizárással fenyeget. Ezzel terrorban tartja reggelente a családot. Persze, lehet azt mondani, hogy kelljünk korábban, meg, hogy az élet még keményebb lesz, meg, hogy aki túlél az erősebb lesz, de lófarát. És nem csak mert azonnal egymás után elolvastam két Vekerdy könyvet. De ne alázzunk már meg így egy ekkora gyereket. Ne állítsuk pellengérre, de stresszeljük a családját, és az Isten szerelmére, nem büntetünk bölcsődében elvileg. Főleg nem a szülő hibájából a gyereket, és így, ennyire és kettő (2) percre. Szóval másképp gondolkozunk és nem jutottunk közös nevezőre. De Ákos simán érezheti ezt a feszültséget minden reggel, illetve az ellentmondást, hogy én szajkózom, hogy jó ez a bölcsi, ugye milyen cukik a nénik, közben pedig para minden reggel, mama gyomra görcsben, de mosolyog. Szóval igazából nem is csodálkozom, ha bepisil. Az a furcsa, hogy én nem pisilek be. Felismervén ezt lazulok. Nincs reggel noszogatás, legföljebb nem reggelizik. Két hónap. Csak a munkahelyeink bírják ki. De klassz, hogy a bölcsőde segíti a munkába állást. És lehet, hogy az Ákos szeret is ott lenni, de ettől a reggeli közjátéktól nehéz elvonatkoztatni. Valahogy azt kell felfognom, hogy ez az én problémám, nem az övé. Ő érezze jól magát, mulasson én pedig könnyedén, lazán, őszintén intézzem el ezt az ügyet úgy, hogy ne késsek el bentről. Könnyű. És repülni is szeretnék szárny nélkül, meg láthatatlanná válni. Akárhogy, Tomi egy übermensch. Nélküle fületlen bögre lennék. Reggel ő viszi be az Ákost, mert ő szembe tud nézni ezzel a helyzettel, megrántja a vállát, és simán nem kap idegösszeroppanást. Imádom. Egyébként is imádom. Férfi, aki férfiasan viselkedik. Laza, és gyengéd, és vicces, és felmászik a tetőre és tökéletes teste is van neki. Szóval őt is köszönöm, Istenem.

Tegnap este szeretném kivenni az Ákost a kádból:

én: - Ákos állj fel!

Á.: - Nem állok, még benne vagyok a rock 'n' roll-ban.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.