Egy pillanatra tegnap előtt nagyon megijedtem, amikor összegeztem Lencsi küzdelmeit. Egyrészt még cumizik éjszaka - bár nagyon nem erőltettük a leszokást, illetve beszélünk róla sokat, de határozottan ódzkodunk minden erőszakos, de még csak egyszerűen erőteljes beavatkozástól is. Másrészt megint nehéz reggel az óvoda, nem annyira, de nehéz. Harmadrészt utál bárhol nélkülünk maradni, kivéve a Blankáékat és a Rolli-Pollit, ahol szertornázik, és minden áldott éjszaka átjön hozzánk, egyre korábban ezen a héten például, ami nem kifejezetten használ a párkapcsolatunk intimitásának...Mindezt összegezve majdnem elsírtam magam, hogy miért ilyen labilis, amikor egyelőre - hála Istennek - roppant erős, stabil a családi háttere, az oviban az az egyik irányelv, hogy nem kényszerítik semmire a gyereket, hadd legyen Gyerek, mulasson, játsszon, amivel mi maximálisan egyetértünk és mégis, miért ez a bizonytalanság....? Aztán beszélgettünk a Blankával és volt egy isteni napunk tegnap, és életében legelőször cumi nélkül aludt drága kicsi Tedis...Na nem azért, mert meggyőztem, hanem egyszerűen szombaton beleszeretett egy görkoriba, és iszonyú ügyesen körbe-körbe korizta az áruházat. Megbeszéltük, hogy talán, esetleg a nyuszi hozhatna valami ilyesmit, főképp ugyanilyet, majd megpedzettem, hogy tulajdonképpen meg is dolgozhatna érte, mondjuk úgy, hogy leszokik a cumiról. És ha soha többet szombatig, és utána sem, akkor szombaton repülünk a Decathlonba...Tegnap nem sikerült, kínlódott egy kicsit, de végül a cumi (angolul:peacemaker - békecsináló) győzött. De ma éjszaka...Alig tudott elaludni - szerintem félt, hogy milyen lesz -, és végül sikerült. Úgyhogy ma reggel rajzoltam egy görkorcsolyát, és kiszínezte a negyedét. Az már megvan. Még 3 éjszaka szombatig.

Blankával meg arról beszéltünk, hogy Lencsi legjobb barátnője, Flóra meg elektív mutizmusban szenved, ezt sem mondták volna rá 20 évvel ezelőtt, de azt jelenti, hogy nem kommunikál senki felnőttel a szülein és nagyszülein kívül. Még például velem sem, pedig elég sokat találkozunk, elég rég óta. Flóránál - Blanka szerint - lehet, hogy így jön ki az a feszültség, hogy 3 éve kishúga született, akit egyébként imád, de mégis megszűnt egyetlen ölbéli lenni. Lehet, hogy a Lencsinél is a bizonytalanság, hogy egyszer megtörtént, hogy nem ő már az egyetlen, hogy mi másé is vagyunk, hogy talán úgy érezte, hogy veszített belőlünk valamit, vagy ha mást nem az ő kicsiségét, és most ezt kompenzálva túlragaszkodik. Velünk alszik, cumizik, inkább nem válik el tőlünk, és nem megy ezért egyedül sehova, nem szeret elválni és egyedül bemenni az oviba...Lehet...Én el tudom hinni, különösen, ahogy leírom. Elég logikusnak hangzik...

És tegnap Szentendrén volt egy megbeszélésem a Ferenczy Múzeumban Szentendrén, meg gyönyörűen szikrázott a nap, türkizkék volt az ég, és nem emlékszem mikor tettem utoljára ilyet, de nem jöttem be...Sokáig tartott a megbeszélés, és a fentiek még...egyszerűen nem ment...Majd végül összefutottam az ovis csoporttal az utcán, Tedis észre is vett, ez aztán pontot tett a dolog végére. Nem tudtam nem értük menni ebéd után. Blankával ittunk kettesben egy kávét, ez is ritkán fordul elő, vagy talán még sohasem (de ő lesz a partnerem az ovibálban, tavaly is ő volt:)....És utána órákon keresztül patakoztunk,

és szaladgáltunk, ezt inkább a gyerekek, és levágtam Lencsinek meg Mirának a haját, mindkettő kis '20-as évek apród, cukik.

Itt pedig az ovis barátnők:

Fanni, Lencsi, Boró és Ákos persze

Az olyan jó, amikor egyszer csak elveszik a bejegyzés...Írhatom újra. Ez úgy megnyugtat ilyenkor.

Sebaj, írom még egyszer. Miért is ne...A fenti a Rainbow-Dash csapat.

Szóval mindezek közben, bohó Ákom meg beszél és beszél és beszél és beszél. Tüneményesen. És sokat.

-Mama! Koszos lett a harisnyám.

-Gyere ide, rendbe rakom.

-Nem tudok rálépni.

-Miért?

-Mert akkor koszos lesz a Földünk. És a bolygónk is.

Átment a környezettudatos nevelés.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Még egyszer legyünk olyan elegánsak, hogy a cica kövessen minket.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Hogy szoktatok az oviban imádkozni?

-Ülve.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ákos:-Ha sétálunk a Léna mindig húz. Én meg mondom neki, hogy nem vagyok vonat.

Léna:-Igen, ha vonat lennél, akkor gyorsabban érnénk haza.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha Ákos WC-re megy - nem pisilni -, akkor feltétlenül kiszól még az ajtóból, hogy "most tanakodok!". Egy igazi úriember így tudatja, ha kakil.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ez meg csak szép:

Ez a Műjégpálya. Mesebeli.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.