Lencsi mostanában néha a fejébe veszi, hogy fél. Valójában nem így tűnik, inkább csak olyasmi, hogy tetszik neki a lehetőség, hogy félni lehet, és akkor olyat játszik, hogy fél. Mindenesetre most a hétvégén az erdőben félt. Ákos erre nagy beleérző képességgel reflektál: "De Léna, bármikor jöhet erre egy vérfarkas." Ért a nők nyelvén.

A nagy áttörés, hogy Lencsi - ezt álmomban sem reméltem volna - egyedül jár úszni. Nem magában bandukol oda, veszi meg a jegyet, dobja le a ruháját majd egy fejes és 2000 méter után hazaballag, hanem ott a Flóra is, ami meg elbillentette a mérleg nyelvét, hogy a Blanka a kísérő szülő. De a saját óvodai csoportjából ő úszik egyedül, Blanka megy érte, felülnek a kisbuszra, elmennek a V8-ba, átöltöznek, és csak aztán érkeztünk meg mi az Ákossal. Ákos persze alig bír magával, ő is megy, félpercenként kérdezte, hogy "én is mehetek?", "én is csinálhatom?", szóval ő is csinálhatja, mehet az ovisokkal, de ő még úszókarban. Lénuska viszont állítólag "profi", ő mutatja a gyakorlatokat, kicsattan a boldogságtól, a sikerélménytől, amit annyira jó látni. Két napja nevetve fut be reggel az oviba, szerintem ez az úszástól kapott önbizalom. Halleluja.

Ákom viszont soha még így nem sírt, mint ma reggel, nem tudtunk elindulni. Végül Lencsit elvitte a Tomi, mi meg otthon visszafeküdtünk a kanapéra, hogy kezdjük elölről a napot, de ez sem sikerült. illetve hiába kezdük előröl ugyanoda lyukadtunk ki. Vigasztalan volt szegény kicsikém, csak nagyon-nagyon nehezen sikerült sírás nélkül elindulni. Ott már nem volt semmi baja, de nagyon zavar, hogy nem tudom, mi ennek az oka...Még 2 hónap és 1,5 hét. De amikor megyek érte, olyan jókedvű. És bősz lovas. Persze a nővére is. Én meg bősz lakberendező. Szombaton volt az első napom, és rajzolni tanultam majdnem egész nap Tóth Krisztivel (vele:)

sajnos itt nagyon ronda vagyok, de a többiek szépek

Szóval szimpatikus a sok csoporttárs (pszichiáter, orvos, építész, jogász, művészettörténész), tanulhatok művészettörténetet, meg bútortörténetet, meg ábrázoláselméletet, meg vásárolhatok akvarellfestéket, meg ecseteket, meg csodálatos művészellátós ínyencségeket. Nekem ez tetszik. És a lovaglás is rettenetesen, szombaton kengyel nélkül vágtattam. Nagyon meglepődtem ezen. Úgy meglepődtem, hogy jaj. De utólag nagyon tetszett. Hogy volt a Harry Potterben az a gumicukor? Voltak benne nagyon finomak, de voltak benne hányás ízűek is. Na azokat én nagyon nem szeretném ezeknél a reggeli indulásoknál. Maradjunk a hagyományosnál, ami édes, és ici-picit savanyú, de azért az jó. Az a karika alakú zöld például. És annak egyáltalán nincs hányás íze.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.