Az utolsó békés pillanatok egyike. Útban Szabadkígyós felé...

Azért az a hét, amikor a gyerekek Szabadkígyóson voltak, az, hogy úgy mondjam pihentető volt...A gyerekek boldogok, fürdenek az örömökben, meg a medencében, a strandon, a békéscsabai színházban (ott nem fürdenek), mi meg a békében, a csendben, a nyugalomban, a saját ágyunkban ketten...Mámor-féle. Értékeltük. Ehhez képes, most nemigen látok a fáradságtól....Tényleg. Boldogult tínédzser koromban egy átmulatott éjszaka után fickósabb voltam...Pedig ma éjszaka csak 3-tól fél hatig nem hunytam le a szemem. Lencsi egyszerűen képtelen aludni. Hatalmas eredményképpen a saját ágyában fekszik, de átjön fél-egy óránként, amikor rátör a Tomi-hiány, és ha Tomi nem kíséri vissza, akkor zokog, szívszaggatóan sír, hisztizik görcsösen. Így Tomi át, melléfekszik, elalszik, felébred fél óra után, vissza a mi ágyunkba, és fél óra múltán ott áll a borzas Lencsi kétségbeesve, hogy "hiányzik a Papa". Én már komolyan aggódom mindkettejük egészségéért, így ma a hajnal hármas kelésnél (ezt kettő előzte meg este 10-től), gondoltam átveszem az Uramtól a stafétabotot, mire drága kicsi Lénám olyan veszedelmes hisztiben tört ki, hogy majdnem leestek az égről a csillagok. Vekerdy esküszik az alku erejére, ami nálunk is bejött, úgyhogy szűk egy óra - hiábavaló - győzködés után mindannyian átvonultunk, és a fokozatosság jegyében Tomi állni próbált az ágy mellett, én Lencsi mellett feküdtem. Mondanom sem kell milyen kényelmes Tominak egy 170 cm magas ágy mellett állni, az alsó ágyon a lábával (amin Ákos MÉG alszik). Lenka ettől persze teljesen kibukik, hogy a Papa miért nem fekszik mellé, és húzza, tépi a kezét, közben zokog. Az tökmindegy, hogy én ott fekszem. Tomi végül a helyzet tetőfokán el, mert így nem jutunk sehova. Maradok én, lassú megnyugvás, de amint elalszik, és én kiosonnék, rögtön felébred és elkap, de volt olyan is, hogy átjutottam a mi ágyunkba, de 10 perc múlva ott volt. Sajnos én ilyenkor egyszerűen nem tudom már mindig türelemmel, derűvel, higgadtan kezelni a helyzetet. Dühös vagyok és fáradt és ezt nem szabadna éreznie, de én ekkor már az életemért küzdök...Fél hatkor nem bírtam tovább, mondtam, hogy jöjjön, majd hatkor Ákom is megjelent. Így most friss vagyok, mint egy tavirózsa. A vérfarkastól fél (azt hiszem Boróka mesélt behatóbban a vérfarkasokról, én biztos nem). A félelem okát pedig komolyan kell venni, így vasárnap megpróbáltuk megvuduzni, Lénuska lerajzolta, a legélesebb ollóval szétvágtuk, Tomi felgyújtotta, Léna eltemette. Ez nem jött be. Drága kis Királylányom a csapdára esküszik, hússal, hogy azt egye meg, ne őt.  Ma rántott húst fogok adni annak a szemét vérfarkasnak, lesz ami lesz, idáig ellenálltam, mert tartottam tőle, hogy odaszoknak a macskák, de egye meg a rosseb, inkább jöjjenek a macskák....Bármilyen ötletet elfogadok...

Ezek Kecskeméten, hazafelé Szabadkígyósról

Itt nem látszik egy dúlt lelkű kislánynak. Nincs pofám megint felhívni a pszichológust. Elvileg 1,5 hét múlva elmegyünk nyaralni, akkor borul megint minden. Esetleg Ákos sem fog aludni többet. Bár olyan fáradt vagyok, hogy ebben a pillanatban nem nagyon tudom elképzelni, hogy honnan gyűjtök addig annyi energiát, ami azért egy ilyen jellegű úthoz csak jól jönne...

Ez a MiniMagyarország Szarvason.

És a gyerekek maguk indíthatják el a kisvasutakat egy gombnyomással az állomásokról.

Apukám kérdezi Ákostól, hogy kinek fogja meg a cicijét. Ákos felsorolja a nagyszülőket, meg bennünket, majd kis tétovázás után hozzáteszi, hogy "de kedvelem Sárika nénit is". - a szabadkígyósi szomszédot, akihez átjártak répát kihúzni a földből.

Ákos reggel: - A saját ágyamban aludtam, kapok Mozart-bonbont?

én: - Igen, de tudod ki Mozart?

Ákos: - Aki a saját ágyában aluszik.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.