Eltelt 6 tökéletes nap (a tavaszi szünet + Húsvét), úgyhogy záróakkordként ma reggel ünnepeltünk egy hatalmas dupla-sírással. Ákos kapaszkodik a ruhámba, mint akit örökre szakítanak el, Léna is zokog, és akkor ne okozzak stresszt a gyerekeknek. Kérem szépen, hogy...? Csak be kell jönnünk dolgozni valamikor...Jajjjjjjjjjjj.....

Pedig olyan jó volt...jött a Nyuszi itt-ott-és amott (Szentendrén, Szabadkígyóson és a Vitéz-nagyszülőknél), voltunk templomba is körmeneten, bár az épp elmaradt, azért, mert nekem fontos, hogy a gyerekek tudják miről szól a Húsvét, hogy elsősorban itt van egy szakrális vonal, és csak azután jön a Nyúl meg a tojás...Mondjuk Ákos az egész fél mise alatt, amit ott töltöttünk a cicimet markolászta, ez nem tudom mennyiben zavarta a papot (összesen húszan voltunk a templomban), de legalább Ákos nyugodt volt. Szóval szerintem egyrészt szervesen hozzátartozik az európai kultúrához a vallás, nem feltétlenül a vallásosság, de az igen, hogy tudják mi például a feltámadás, másrészt akár kaphatnak egy esélyt Istenben hinni, ha akarnak.

Az idén pedig a Locsolás egészen más színezetet kapott, Lencsi tényleg, őszintén, nagyon várta a kis locsolókat, én kezdtem komolyan aggódni, hogy nem jönnek mert ömlik az eső, de jöttek és pont azt a pillanatot nem sikerült elkapnom, de Áron is, Ágoston is gyönyörű hosszú verssel szépen felköszöntötték Lencsikét, kaptak tojásokat és végül valami 13-an lettünk, mert még Blankáék is betoppantak...

Áron-locsoló, Levi-kísérővel...

Ágoston-lovag

Aztán tegnap munka után gyorsan átszeltük a Gellért-hegyet, szigorúan úttalan-utakon, és sziklákon, ha netán véletlenül lépcsőre keveredtünk, akkor Lencsi felháborodottan kijelentette, hogy "én nem azért jöttem ide, hogy lépcsőn sétáljak", de végül a Gellért Szállótól fel, toronyirányt a Citadella érintésével eljutottunk a Búsoló Juhász mellett lévő Vukos játszótérig...

Mindemellett havonta egy-két napra rámtör a rendes havi depresszió, különböző témákban (monotonitás, kispolgári lét, én mindenben béna vagyok), aztán szerencsére ez elül, és akkor egészen normális tudok lenni viszonylag sok napig egyfolytában, sőt akkor kifejezetten derűsnek mondanám magamat, csak ez a havi (pontosabban háromheti) egy mélypont meghurcibál mindig. És persze amikor reggel sírnak, és darabokra hullok, és üvegszilánkokat cipelek a szíveben. Lehet, hogy indítok egy depressziós blogot, ezekről a havi egy-két napokról, igazán sok és mélyreható gondolatom van ilyenkor. Tomi tudna erről mesélni. Vele osztom meg. Mással nem, mert másnapra általában elmúlik, meg magam is megunom kétszer marcangolni a témát, pedig tényleg érdekes.

Itt nem írom le, de jegyezzük meg, hogy ösztönös szexuális érdeklődés éledezik Ákomban.

Ez nem az, de vicces, Lencsitől:

"Gyere búj be a szoknyám alá, ott jó világ van."

Ez Ákos:

"Mi a csudába vertek bele ebbe a mókába, hogy erre mentek, pedig arra kell?"

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.