Most, hogy még 3 nap van az oviból hátra, és pénteken megyünk a pszichológushoz, az az apró kis csoda történt, hogy Lencsike 4 napja a saját ágyában alszik.

                                   Persze bonbonért...

Felébred, de megkér bennünket, hogy kísérjük vissza az ágyába, és szépen, hiszti nélkül lefekszik és elalszik. Persze az altató fél is, de ha netán mégsem, akkor alkalma nyílik visszatérni a saját ágyába, és nem ütközik heves ellenállásba. Talán arról lehet szó, hogy kulminált a dolog, sokat beszéltünk róla, egyszer csak megérett. Vagy a Jóisten tudja. Volt már jó időszak az óvodába járásnál is. Számomra tökéletesen kiszámíthatatlan. Ma Ákos simán bement, Lencsi sírt. Pénteken fordítva. Egyszer volt olyan is, hogy senki nem sírt.

                                  Ez az ortodox templom/múzeum kertje. Itt sokat vagyunk.

Aztán Zsóka néni elmenetele miatt meg egyébként is lehet sírni bátran. Nekem mindenképp.

Kőcsikó játszótér a Gellért hegyen. Nagyon jó. Beépített trambulin is van, meg forgó-hordó.

Mindeközben önállósági törekvések is akadnak, Ákos egyedül fürdik napok óta, és fogat is mos segítség nélkül. Lencsi ilyesmikről hallani se akar, illetve egyszer kipróbálta, az elég volt neki. Most már tudja milyen, annyira nem negy szám, hogy meg kelljen ismételni. Viszont boldogan ment Anyával a Zeneakadémiára, és egy maratoni Gyerekkórusos koncertet végigült. Mindenhol azonnal szerez barátokat, de mindenképp legyünk ott. Nem jut eszembe más.

Utálom a gondolatot, hogy egy év múlva iskolába megy, borsózik tőle a hátam, persze ezt titokban tartom. Szerencsére Léna kapcsán újra visszaköltözik az iskola nem kifejezetten kellemes gondolata az életembe. Hogy folyton csinálni kellett valamit, ülni a végtelen házi feladatok fölött, nulla sikerélmény, azt hiszem a nyomasztó jellemezte leginkább az első 12 évemet. Most meg úgy kell csinálnom, mintha valami eszeveszett jó dolog következne. Vége a szabad csellengéseknek délután, meg a hétvégeken, rohanhatunk haza görnyedni a lecke fölött, még kevesebb idő lesz bármire, és mindig meg kell felelni. Juj, de jó lesz.

Áradás

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.