A lambrusco csak azért, mert pezseg és édes. A frissítő meg frissít, de nem feltétlenül annyira finom. Tehát, ennél is konkrétabban. Múlt héten csütörtökön 3- és 5 éves státusz (kontroll), ami előtt pont azt ecseteltem valakinek, hogy mennyire jó, hogy orvoshoz nem nagyon járunk. Erre félóra múlva kijöttünk egy szemészeti, egy ortopédiai beutalóval Lencsinek, és egy ajánlással, hogy talán keressünk meg egy pszichológust, a 1., éjszakai cumizás 2., az éjszakai mi ágyunka való átjövés 3., a reggeli ovis sírás miatt. Megkerestünk egy pszichológust, aki bár szimpi volt, nem teljesen értettem egyet a módszerekkel. Lencsi szájába adta a választ: "Miért mész át a szüleidhez éjszaka? Mert kíváncsi vagy?" Erre nyilván azt mondja, hogy "igen". Szerintem ez speciel nem fordult meg a fejében soha. Nagyon ráfeküdt a vérfarkas-témára, ami talán inkább csak óvodai hóbort, én nem látom, hogy félne tőle valóban (de tagnap azért elmentünk este négyen vadászni vérfarkara, biztos, ami biztos), véleményem szerint azért jön át este mert sajnos ezt elrontottuk. Mi....Születése óta, amikor már nem bírunk éjszakánként 20x felkelni, akkor befektetjük magunk mellé...Mit várunk...? Csak szeretném a kíméletes, szeretetteljes módszert megtudni, amivel le lehet őket szoktatni. A legfontosabb nekem a reggeli sírás megszüntetése lenne, ezzel viszont nem foglalkoztunk...De a szemésznél kiderült, hogy mégis sas. Ortopédorvosnál nagyon nehéz időpontot szerezni, úgyhogy ha valaki tud egy jót (lúdtalpa van, nem az orvosnak, a Lencsinek, tőlem az orvosnak is lehet, ha ő szereti), do not hesitate to contact me...

És akkor a lambrusco: tegnap zokogott újfent a drága kicsi kislányunk, úgyhogy Zsóka néni mentőakciója keretében Ákos nem hétfőn megy először oviba, hanem ma már ott van. Ez egy kicsit felgyorsította az események folyását (közben annyi munkám van, hogy jaj), azonnal lemondani a bölcsit, ahova tortát rendeltünk péntekre, a bölcsis nénik ajándékkal készültek, szerencsére a mi búcsúajándékaink a kocsiban várakoztak, Ákom Ibolya nénitől tudta meg, hogy holnaptól lesz bölcsis, szóval elég izgalmas nap volt. Szerettem volna szépen lezárni, megadni a módját a nagy napnak Ákom miatt, de Lencsi annyira kínlódott, hogy Tomival és Ibolya nénivel gyorsan meghoztuk a döntést, hogy Ákomot nem fogja megrázni a villámváltás valószínűleg (állítólag már unta a bölcsit), de Lénának talán sokat segítünk. Azért nincsenek illúzióim, nem hiszem, hogy Lencsinek sokkal könnyebb lesz, de talán valamivel. Ma legalábbis nem sírt, és Ákom kismamájaként egyengeti minden lépést, mégha Ákos ezt nem is igényelné. Ákos fölöttébb önálló, nyilván valójában ő lesz támasza Lencsinek. De ez egy férfi dolga. Ákos legnagyobb problémája, hogy mit vegyen fel mostanában...Lénuska megelégszik nagyjából a lányos szoknyával, Ákosnak nagyon speciális kívánságai vannak. Valamelyik este kitalálta, hogy ő "ingecskében" szeretne vacsorázni, és hajthatatlan volt. Végül beadtam a derekam, adtam neki egy ingecskét. Ez nem felelt meg, mert nem volt egyszínű. Kockás volt. Majd kapott egy egyszínűt, azt túl vastagnak ítélte. Többet nem kapott. Másnap az volt a gondja reggel, hogy a szürke póló nem megfelelő, "még feketébbet" óhajt a fiatalember...Ma a télkabát csiklandozott. Nehéz a kedvére tenni, határozott elképzelései vannak.

Próbálkozom persze a cumiról való lebeszélésről is, kérdezem Ákost, hogy

"Ákom, meddig fogsz még cumizni? Cumival fogsz udvarolni is?" - "Nem nyakkendőben." Akkor jó.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.