A tábornok ebben az esetben én vagyok. A nehéz élet a múlt héten volt. Havonta egyszer igazán nehéz, de akkor kegyetlenül. Akkor egészen biztos vagyok benne, hogy vége van a világnak, de addig is minden menthetetlen és reménytelen. Nyúlós sötétszürkeség fed mindent, az emberek gonoszak (az állatok is), és mindenki bánt, ha nem akar egyenesen megölni. Jó, ez nem. Itt még nem tartok. Mindazonáltal hozzáteszem, hogy a problémák valósak, létező, élő nehézségek, de tagadhatatlanul nehezebben élem meg, mint máskor. Bár lehet, hogy ez a hét is ilyen lesz, még csak hétfő van, így nem merek mondani semmit. Tehát a múlt heti veszedelem az volt, hogy realizáltam, hogy miután Tomi új munkahelye nincs közelebb, mint a régi, viszont muszáj nekem autóval mennem, ha én megyek a gyerekekért (hétfő és péntek), ezeken a napokon ő tömegközlekedik, ami kegyetlenül sok idő Szentendrétől. Két óra háztól házig, és egyáltalán nem biztos, hogy pont fél hatkor, azaz nyolc óra munka után feláll, inkább többet marad. Ezt én meg is értem, sőt, mindent megértek tulajdonképpen, de akkor sem ér haza vacsorára, viszont olyan keveset vagyunk együtt, hogy én ahhoz feltétlenül ragaszkodnék, hogy legalább vacsorázzon együtt a család. Most, ezen a héten ez már nem tűnik olyan tragikusnak, de múlt héten szörnyedelmes volt. Mert valahogy úgy jött ki, hogy egész héten én voltam kocsival (ja igen, mert, ha Ági néni hozza el a gyerekeket, akkor is én rohanok haza, mert egyrészt fizetünk neki óránként mégis, másrészt ő siet a következő gyerekéhez, akire vigyáz, onnan meg nem késhet el). Tehát minden nap én jöttem haza kocsival, ami azt jelenti, hogy Tomi nem ért haza fél nyolc előtt, mi meg hatkor vacsorázunk, mert ha nem, borul minden. Hét közben jó lenne korán lefeküdniük, mert másnap nem tudnak felkelni, és különben is ezek a hétköznapok egy őrült dominó. Aztán nagyon rugalmasan, megcseréltem már kínomban a fürdést a vacsorával, ami rém unalmas apró pici nüanszok miatt megint csak nem jó, és egyébként is ezek az esték úgy néztek ki, hogy én, mint egy tébolyodott őrmester igyekszem tartani a rendet, mert egyedül ez sokkal nehezebb. Nem kiabálok, és amíg Tomi nincs, addig türelmes is vagyok. Ha megjön, akkor leszakad a vállamról a felelősség, akkor borul ki a bili. Egyedül is megy, meg tudom csinálni, mindenki eszik és fürdik és alszik, de nem jó. Mert ha egyedül kell tennem mindent, muszáj diktálnom egy undorítóan feszes tempót, mert folyton siettetnem kell mindenkit, amitől hányok, és hányok legfőképpen magamtól, amikor őrmester vagyok. De fél nyolcra kész a meleg vacsora, a gyerekek megfürödve várják a Tomit, az asztalon gőzölög a finom leves, édes Papának már csak le kell ülni és enni, majd egy mese a gyerekeknek, ő még türelmes és békés, eddig két órát utazott, majd vacsizott, én viszont eddigre már romokban, egy utolsó gazembernek érzem magam, és azonnal sírni fogok. De nem sírok aztán, csak kifakadok a Tominak, aki nem tud mit tenni, mert mit is tenne, és várjuk, hogy a jövő hét jobb lesz. Most jobb, tényleg havonta egyszer van ez, de ez akkor borzasztó. Rögtön el is kezdem nézni házakat a kettőnk munkahelye között, találtam is egyet Csillebércen, de hát én imádom Szentendrét, és megpedzettem a hétvégén a kérdést, egyöntetű heves tiltakozás volt a válasz, szóba sem kerül ez többé. Egy darabig. Amíg megint nem telik el egy hónap. Kedden Magdi jön, most annyira nem rohanok haza, Tomi jöhet kocsival. De hétfőn, szerdán, csütörtökön, és pénteken megint én. Jaj, most gondolok bele, most sem lesz könnyebb. Megint idegösszeroppanok....De még egy kocsi 80 ezer forint havonta, vagy nem tudom mennyi. És még reggel sem lennénk együtt, hanem integetnénk egymásnak a visszapillantó-tükörben. Hát ez is egy perspektíva. De csak a reggelek ilyen szívások. Délután 40 perc alatt otthon vagyok. 45. Reggel meg lehetne fél órával rövidebb, ha kicsit közelebb laknánk. Csillebércről lehet, hogy itt lennénk 50 perc alatt és nem egy és egy negyed óra reggel. Szentendrét viszont nagyon szeretjük....

Szombaton is, vasárnap is a legközelebbi hegyen, a Kőhegyen bóklásztunk, ami gyakorlatilag Szentendre feje búbja. Van ott egy menedékház, ahol mindig vár palacsinta és kolbászleves, és fel lehet menni mezőn, vagy erdőben, dombok között, birkák mellett, őzek előtt. Már ez önmagában, milyen szép.....Láttam a juhászt és arra gondoltam, hogy milyen egyszerűnek tűnik ez az állás. Egy mező, bárányok és kutyák, és fák...Aztán vasárnap beszélgettünk az egyik legkedvesebb szomszédunkkal, aki egy számomra különösen vonzó foglalkozással bír, építész. Ott lyukadt ki, hogy bárcsak nem lenne mindez és egyszerűen vághatna csak fát az erdőben...Hatalmas reveláció volt...Mármint az, hogy nem vagyok ebben egyedül. Én csupa olyan embert látok magam körül, akik boldogan teszik amit tenniük kell, vagy csak ezt mutatják. Ez a fiú pedig azt fogalmazta meg, amit érzek, hogy olyan sok ez a kommunikáció, a folyamatos verbális érintkezés, a konfrontáció emberekkel, hogy olyan jó lenne kevesebb protokoll, kevesebb beszéd, több értékes, értelmes idő, annyira hiányzik a kezem munkájának a látható eredménye, valami ami én általam születik, vagy szépül, de közben nagyon kell a biztonság, és nagyon kellene a békés idő, együtt azokkal, akiket szeretek, anélkül, hogy folyamatosan megfelelünk valaminek. Odaérünk, megcsináljuk mert kell, letudjuk mert kell. Rövid ehhez a rengeteg kötelességhez az élet, sokkal jobban ki kellene használni, meg kéne becsülni, élni kellene, hogy jól essen. Annyi paradicsomi öröm van, egyszerűek is, ami nem pénz kérdése, csak nézni a naplementét, csak kiélvezni a reggelit, csak bóklászni céltalanul, sokáig aludni, addig olvasni, amíg le nem ragad a szemem, társasjátékozni fürdés után, egész nap nézni, ahogy hullik a cseresznyefa levele...Ezek nem olyan nagy dolgok és mégis annyira kevés van. Forrón iszom a kakaót, mert muszáj beérnem időben, útközben eszi a Lencsi a kiflit, mert becsöngetnek, az óvónéninek kell kiszedni az Ákost a kezemből, mert ma is sír, nem lehet naplementét nézni, mert akkor már vacsorázni kell, hogy fel tudjunk kelni...Mennyi kell és muszáj, és én nem szólhatok semmit, mert minden teljesen rendben van és nincs semmi baj....Nem is panaszkodom. Tényleg nem. De azért ezen bármikor el tudnám sírni magam....Valaki mondja meg mi a megoldás...Hol van a béke és a romantika? A hétvége ennek jegyében telik...NEM fekszünk le időben, NEM sietünk, kártyázunk vacsora után és ugrálunk az avarban...Semmit sem csinálunk, ami nem esik jól. És főleg semmit nem csinálunk időre, gyorsan.

Ez a menedékház. Tüzet is lehet rakni, és pazar a kilátás.

A borús képek a szombatiak, a naposak a vasárnapiak.

Valamint: Ákos nem akar reggelente óvodába menni, és Léna nem szeret iskolába járni. Nem szeret. Én még bízom...Azt mondja nagyon hosszú egy nap...Unja. Hát, nem tudom. Házi feladat valóban nincs, csaj az olvasás. Gyönyörűen olvas, ha előtte megvívtuk a csatát, hogy vegye elő. Közben emészti a kötelességtudat, hogy kéne, de nagyon nehezen húzza ki azt az olvasókönyvet a táskájából. Pedig ha koncentrál, akkor öt perc, és sikerélmény. De nem mindig koncentrál....

Nincs semmi baj. Most tudom már, hogy van még pár ember, aki azt gondolja, hogy nem jó ez a világ így. Nem egészséges, nem életközpontú, nem emberközpontú. Pénzközpontú. Eszeveszett bátorság kéne mindent felrúgni és elmenni Sri Lankára angolt tanítani. És ott is élni kell valamiből, egy afrikai törzsbe nem fogadnak be, de ha befogadnának az sem lenne jó. A magam urának lenni lenne jó, de az sem kevésbé stresszesebb, ott más van. Marad a Lottó, meg az, hogy örüljek annak, ami van. Örülök is. Tényleg. Nagyon, csak azért annyira nem könnyű. De sokkal nehezebb is lehetne. Ákos azt mondja:

"Beszélek én az Atyával, amíg be nem áll a szám." Hát, meglátjuk, hátha...

Szikrázik a nap, és én annyira szomjazom rá, nincsenek itthon a gyerekek, nem sietek sehova. Kilépek az irodából és van egy gyenge órám, amikor szívhatom magamba és gyalogolok, gyalogolok, gyalogolok...Közben a Bálna előtt isteni zene szól az egyik kávézóból, a terasz fürdik a napban, és leülhetek, mert nem sietek, pont ez az, amire vágytam....Olvasok egy kávézóban a napon....

Ezt persze csak úgy jó megtenni, hogy tudom, a gyerekek imádnak ott lenni, ahol vannak, Szabadkígyóson, a pusztában, ahol Apa tanítja nekik, hogy mi-milyen nyom, hol a borzkotorék, szaladgálnak a nadásban, közben Anya várja őket a húslevessel....Idill...Most már kis barát is van, Doni, Barbi kisfia. Mi kellhet még?

Mi eljutottunk színházba, én találkoztam Laurával, Évivel, és ma jönnek haza a kisnagyságok....Holnap nagy unokatestvérezés Babcsáéknál, utána remélem összejön még egy Győri Balett vagy egy Óz...Őszi szünet van....Nem sietünk...Reggel igen, akkor szaladok dolgozni...

Ez volt az a bizonyos jurtás kirándulás. Én már nagyon vártam. Az, hogy alszunk az erdő közepén, a világ felett, halljuk a susogó fákat, és mindettől egy sátor választ el, engem elvarázsol.

Ez egyébként így is volt, és én el is voltam bűvölve. Az, hogy egy nemez jurtának doh szaga van belül, nem jutott eszembe. Ez nem tartozott bele a varázslatba, de ott volt. Túltettük magunkat ezen, maximum két hétig mosok, hogy ne vigyük be a szekrényekbe. De a szél tényleg a fejünk fölött zúgott, ha kiléptünk a jurtából a lábam alatt hevert a napban úszó Pilis, és kicsit sem volt hideg, a gyerekek őrülten (szó szerint) élvezték, hogy nyolc matrac van a földön (nyolcan kényelmesen elférnek itt, de volt csoport, akik 21-en aludtak bent), és meztelenül párnacsatáztak teljes mámorban...A Zsindelyesben reggelizünk és vacsoráztunk kifejezetten jókat, szombaton megcsináltunk a Thirring körutat, úgy, hogy mindkét gyerek saját lábán szaladt szikláról föl-le, mi meg csak kapkodtuk a levegőt, hogy igazán, rendesen, örömmel kirándulnak és ez micsoda öröm....Na, majd vasárnap. Amikor bedugultak a csakrák (sokat hallgattunk a hely spirituális nagyságáról)...Valami szörnyedelem telepedett az Ákosra és Lénára, és reggeltől felváltva hisztiztek, de úgy istenigazából. Léna azzal kezdett, hogy ő sötétebb virslit kapott, mint Ákos, ezért ellopta Ákostól az egyik világosat. Ezen Ákos annyira kiakadt, hogy egész reggeli alatt zokogott, nem evett egy falatot sem, amíg végül kaptak egy palacsintát. Majd elindultunk az erdőbe, ahol Léna úgy kezdett el bömbölni, hogy ő nem gyalogol egy lépést sem, hogy egy órán keresztül őrjöngött, amitől én lettem annyira dühös, hogy Dobogókőt megkoronáztuk egy látványos utcai kiabálással, majd dúlva-fúlva elhagytuk a színt. Esztergom felé jöttünk, ahol valami olyan pazar részen gurultunk le kocsival, hogy még így sokkos állapotban és felfogtam: aranyszínű alagút a fák között, valami egészen elképesztő gyönyörű. Azóta ezen bánkódom, hogy nem tudtam ott legyőzni a dühömet, és nem szálltunk ki, mert az valami egészen kivételes volt. Mire leértünk a Dunapartra a fent szikrázó napnak nyoma sem volt, köd mindenütt. De otthon mindenki megbékélt, én kaptam egy kávét, Léna rajzolhatott, Ákos vonatozhatott, Tomi pakolt, úgyhogy délutánra egészen normális családdá váltunk újra, képesek voltunk még sétálni is (forró csokiért...). Ahol összefutottunk ismerősökkel, majd kikötöttünk náluk palacsintázni, és így végül is a palacsinta erejével zártuk a napot, hogy ma lehessen menni a várva-várt Szabadkígyósra, ami valószínűleg kb. bármi másnál nagyobb hajtóerő a gyerekeknek. Én meg mindjárt nézek magunknak valami színházat, vagy táncot, vagy mozit estére, és elmegyünk egy sztriptíz  bárba és csúnyán berúgunk, majd keresünk egy jó swingerklubot. Elegem van a jókislányságól, a folyamatos feszített tempóból, az időre teljesítésekből, a hétköznapokból, a lelkiismeret furdalásból, a mindenhol megfelelésből. Zabolátlan akarok lenni és szabad.

Péntek. Most a tavalyi évhez képest fordítva mulatunk. A hét utolsó munkás napján, Ákos jön el hamarabb az oviból, Léna háromig suliban. Így - ha lélekszakadva rohanok haza - belefér még egy kávé kettesben, most a változatosság kedvéért, ebben az évben a veszedelmes kis Tigrisemmel:

És aztán, a várva várt zsúr....A kislány mamája nagyon helyes. Azon túl, hogy képzőművészként csupa olyan dolgot készít, amiért csak lelkesedni tudok (WAMP-ról ismertem korábban), isteni a ház, nem egy kacsalábon forgó palota, hanem egy nagyon-nagyon kellemes otthon, csupa kis érdekességgel, zegzugos, buja kerttel, szimpi férjjel és nagypapával, ráadásul gyulaiak. A nagymama a gyulai várban jelmeztervező....hm....Szóval a miliő tökéletes. Az iskolából három kocsi indult, mi voltunk az egyik, az én kis gyerekeimen kívül még volt két kis plusz lányunk. Zuhogó eső, bárhogy imádom, csak kocsiban nem. Nem sokáig volt téma, hogy elmegyek, Léna hallani sem akart erről, Ákos viszont addigra már rég a házban mulatott valahol...Házigazda mam, cuki, nem gond, jöjjek, kell ide egy elefánt, aki üldögél a sarokban, vagy megpróbál láthatatlanná válni, vagy nélkülözhetetlen segítséget nyújtani, amire valójában nincs szükség. A jó oldala viszont az volt, hogy 1., klassz volt a lakás, 2., tényleg rokonszenves volt a három felnőtt, aki ott volt - mind családtag 3., láttam az osztály 14 (összes) kislányát együtt, élőben, 3 órán keresztül. Ebből azért már valami lejön. Nem sok, de az biztos, hogy van egy kislány, aki 25 éves lányokat megszégyenítően úgy táncol, hogy nehezen tudtam nem rá nézni. Kétségtelenül jól mozog, és nyilván nem tudja, hogy roppant erotikusan, de minimum egy tínédzser jut róla eszembe, semmiképp sem egy Lénával egykorú kislány. Én nehezen ocsúdtam 3 óra alatt, hogy az én kislányom olyan kislány itt, hogy ihajj. Erre én speciel büszke vagyok, de íme itt volt minden félelmem a Templomdombivan kapcsolatban: a Viva Tv slágerei, a rappelő (szöveget tudó), hevesen csípőmozgással rázó hétéves tínédzser, aki pont Léna padtársa. Értem én, hogy kis Csillagom miért érzi kényelmetlenül magát mellette, miért akar elülni. Ég és Föld. Hol van itt a Kolompos meg Gryllus Vilmos. Ennek a lánynak nyilván nem partner Léna, Lénának nyilván kényelmetlen, Isten őrizz, hogy komplexusai legyenek amiatt, hogy nem tudja mi az a rúdtánc, és, hogy ő nem popsztárnak akart beöltözni, hanem tündérnek. Szóval, én kaptam egy hatalmas gyomorszájba rúgást, miközben próbálok arra gondolni, hogy csak egy-két ilyen gyerek van, a többi aranyos, kedves kisgyerek. Nyilván akinek 16 éves nővére van, egész másban nő fel, ez elkerülhetetlen. Egyébként meg olyan tüneményes a tanító néni, nagyon bírom a tanító bácsit, tetszik a szellemiség, a többi gyerek helyes, kedves, és relatíve ritkán kerülnek együtt ilyen közegbe, ahol ez téma...Mindazonáltal Léna valószínűleg észre sem vette a háta mögött a heves csípőtekergetéseket és szeleteléseket, ő kézműveskedett egy asztalnál. Aztán meg, hogy Ákost kilökte ennek a kislánynak az utasítására egy másik kislány a szobából, mert ott nagylányoskodás zajlott....Hát...biztos előfordul ilyen sajnos, azért lássuk be ez egy lánybuli volt hétéveseknek, Ákom volt az egyetlen ötéves kisfiú, mert olyan jófej volt a mama, hogy befogadott bennünket....Ákos szomorú volt, de nyilván nem kellett volna ilyen helyzetbe kerülnünk. Egyébként utána kijött egy csapat lány, hogy ők azért vannak itt, mert nem marad olyanokkal, aki ilyet csinál egy kisfiúval...Jaj...

Mindenesetre írtam egy szívhezszóló levelet Niki nénéknek, hogy én fejet hajtok minden pedagógiai cél és eszköz előtt, de ha van egy mód rá, hadd üljön Léna valaki kislányabb kislány mellé, hogy tudja jól érezni magát a helyén....hát nehezek ezek. Törjetek pálcát fölöttem, nekem fontosabb még mindig a patakozás, a fára mászás, az olvasás, mint a videoklipp nézés, a TV, a popsztár imitálás. Amíg tudom tartom ezt. Erőszakos nem vagyok, tiltani nem fogom, de az előbbiek mellett tudok kiállni. Gondolom ilyeneket át kell menni...biztos sok helyen van hasonló...De fúj, de utálatos ügyek ezek.

Egyébként meg szuper volt a buli. Teljesen spontán, az anyuka akkor foglalkoztatott, amikor kellett, nem túl sokat, pont eleget, volt kutya, gyönyörű terülj-terülj asztalkám, játék, jelmezek, minden...És én valószínűleg túlreagálom ezt az egy rossz gondolatot.

Szombaton együtt voltunk négyen, nagy betűkkel semmit nem csináltunk, kürtös kalácsot ettünk a piacon, sétáltunk a patak partján,

a gyerekek hússzor megmászták a kedvenc fájukat, elraboltunk 1,5 órára a Flóráékat, ettünk mennyei pizzát, nem siettünk, avart rugdostunk....

Flóráékkal sokat voltunk, annyira szeretném erősíteni Lénában a jó barátság élményét, mert azért ez a dolog nem kerek még a suliban. Tudom, hogy ennyi idő után nem alakul ki még erős kötődés, de ha már hasonló lenne, mint a Flórával, az már olyan nagy erőt adna neki - azt hiszem...

Flórával minden olyan sima és egyértelmű és könnyű....Vasárnap együtt voltunk a 80 nap alatt Willy Foggal a Nemzeti Táncszínházban, a Budai Vigadóban, aztán fölsétáltunk a Várba, a Mátyás Király játszótérre, ami most nyílt, már nem életveszélyes és nagyon klassz.

Ákos a minap szólt, hogy összeköltözik a Mirával és elveszi feleségül.

És kisütött a nap...

Ákos nem vág természetes arcokat az utóbbi időben a fotókon...

Aztán elmentünk úszni...Annyira nem voltak lelkesek, de én nagyon szeretném, ha Ákos is jól megtanulna úszni, ez nekem fontos. Víz mellett lakunk, szeretném, ha biztonsággal tudna mozogni ebben a közegben....

Nos, itt Léna 30 perc után sírva bojkottálta az ügyet. Az edző hangosabban szólt hozzá. Nem úgy, csak egyszerűen mert zaj volt, és víz alatt vannak ugye, és valamin javítania kellett volna, amellett, hogy meseszépen figurázik a vízben. Én emlékszem erre az érzésre, amikor iszonyú fáradt vagyok, és rosszabbul szólnak hozzám, akkor igenis sírni kell. Aztán a legvégére kisimult a dolog, béke lett és visszament, de Betti azért megjegyezte, hogy nem teljesen könnyű ezekkel a gyerekekkel: Léna eszeveszett érzékeny, még azt is nehezen viseli, ha hangosabban szólnak hozzá (mint látszik). Ákos viszont a másik véglet, hozzá szólhat akárhogy, meg sem hallja. Őt is meg lehet bántani, és akkor borzasztó szomorú, de alapvetően nagyon öntörvényű és semmiképp sem szófogadó. Az úszásoktató mond neki valamit, ő teljesen, tökéletesen más témáról belekezd egy terjedelmes elbeszélésbe, tökéletesen figyelmen kívül hagyva az instrukciót. Azt nem hallja meg. Ez sem teszi könnyebbé a hétköznapokat, én kezelem, szép szóval, próbálom határtalan türelemmel (nem mindig sikerül), megfogom, odavezetem, ahova kell, lehajolok hozzá, a szemébe nézek, de ezt nem várhatom el másoktól...Viszont már másodszor hallom, hogy a balett alatt, amíg Léna táncol, ő kint csatangolt az utcán egyedül. Ez viszont rémisztő. Úgy próbálom ösztökélni, hogy legyen kedves, fogadjon szót, de ha nem is vagyok ott, ez nehéz....Így vagyunk most....Nem mondom, hogy gördülékeny, de biztos nehezebb lesz később.....És édesek, cukorfalatok, huncutok, drágák, kicsik és imádnivalóak.

Szia A.!!!

Ez nagyon jól hangzik, nekem minden tetszik, a séta különösen, fantasztikus a szervezés!!!!! Léna továbbra is roppant nehezen válik el, egyelőre erősen fél, hogy nélkülünk lesz, hiába ismer mindenkit. Sajnos már többször előfordult, hogy visszahőkölt az ajtóból egy zsúron, úgyhogy én persze megyek érte, el is kísérem, de ha sírva fakad, akkor nem akarok hangulatot rontani, akkor diszkréten elillanok vele inkább. Csak, hogy tudd, hogy nem miattatok, hanem csak a "lassan oldódó" Mimózám miatt. Próbálom persze ráhangolni, de lehet sajnos egy ilyen forgatókönyv is! Mindenesetre megpróbáljuk, most nagyon lelkes, hátha sikerül!!!!

Köszönjük a meghívást ezúttal is!!!!!

B. elképesztő cuki kislány. Nagyon bírom.

Szia: Kriszti

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2015. október 15. 12:13 A. írta:

Maradhatsz !!!Ha az úgy jobb.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Köszönöm!!!! Nem akarok elefánt lenni a porcelánboltban, de nagyon-nagyon köszönöm a lehetőséget, megpróbálok nem élni vele, de biztos, hogy megnyugtató lesz Lénának, hogy van egy ilyen forgatókönyv is!!!! KÖSZI! :I  :S

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2015. október 15. 14. 05 A. írta:

itt senki sem elefánt. Befoglak, ne aggódj!!
:)

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

10/15/2015 14. 20 PM keltezéssel, Kriszti Lami írta:

Nagy Barbara Vitéz Ákos annyira gyönyörű almafája, olyan komponált színekkel, egyensúllyal-miközben még cumizik...! 4 éves? Tempera, papír

Így jellemezte a Művésznő, az osztálytársunk anyukája Ákos képét, amit a Művésztelepen készített...Igen cumizik...és 5 éves lesz két hónap múlva...Mindazonáltal udvarol is. Mirának. Tegnap a zöldségesnél vetetett velem két csokor újhagymát. Egyiket magának, a másikat Mirának. A magáét azon nyomban elkezdte, Mirának meg ma reggel szerette volna vinni az oviba, de sikerült rábeszélnem, hogy csak a Léna/Flóra balettja alatt adja át délután az ajándékot. Addig azonban kijelentette, hogy a hagyma az ő barátja, "földi és természetes" és fürdeni is az új barátjával szeretne. Imádom. Az Ákost. A hagymát is eléggé, de Ákost sokkal jobban.

Valamint fordulat, hogy egész Léna-osztályt átültették, amit tökéletesen értek pedagógiai okokból (havonta egyszer lesz így), viszont drága Kicsikém darabokra hullt, végre megszokott valamit, és nem bírja a váratlan fordulatokat. Zokogott reggel (más is), nem akart menni, én beszéltem Ferivel, hogy értem és egyetértek, de segítsen kis Lénán valahogy...Hátha. Közben próbálom Lencsikének magyarázni, hogy azért mert valami hirtelen változik, az nem biztos, hogy rossz, sőt, könnyen lehet, hogy jó, nézzük a pozitívumokat: Anna sértődékeny volt, és sokszor undok. Tegnap előtt nem adott Lénának piskótát, mert az én kislánykámnál, csak mazsola volt, ő meg azt utálja, és ha Léna nem tud cserébe mást adni, akkor nem kap babapiskótát. Én mindig próbálom a másik felet is megérteni, és bekalkulálom, hogy Léna másképp érzi, talán erőteljesebben, vagy félreérti, vagy nem is volt olyan bántó, de ez most elég egzakt történetnek tűnt. Ettől Anna is maradhat cuki, és jófej, de lehet, hogy Írisszel még jobban kijönnek, hát adjunk neki egy esélyt. Helyes gyereknek tűnik, miért ne lehetnének barátok. Mindezek nem tudom, hogy bejutnak-e Lencsikém kis szomorú gondolataiba, de igyekszem. Két zsúrra is hivatalos a hétvégén, amire nem akar menni, mert nem lehetünk mi ott, és egyébként se. Győzködöm, hogy örüljön, hogy hívják, hogy szeretik, olyan aranyos a kislány, ővele is lehetne barátkozni, de nem. Dolgozom rajta, hogy legalább köszöntsük fel. Viszont kedden minden osztályból egy gyereket választottak ki, aki mécsest vitt a teremből az Aradi Vértanuknak szentelt falhoz a suliban, és ez Léna volt. Egyedül. Se ismerős tanár, se gyerek, se senki. Feri bácsi megkérdezte, hogy meri-e, és ő merte, és megcsinálta, és Ő, egyedül. Erre én roppant büszke vagyok. Átlépte a saját határait!!! Édes nagy kislányom...

Ő:

Egy igazi, drága kis hétéves...Ilyen.

Október elsején, csütörtökön reggel. Nem mentünk sehova, tortát ettünk reggelire, marcipános-epreset, amit a friss hétévesünk kívánt. Verőfényes, tündöklő őszi nap...Béke, boldogság...

Dunapart, átmentünk révvel a szigetre,

lebzseltünk, sütkéreztünk, indiánosat játszottunk, indiait ettünk,

kipróbáltuk az új gördeszkát,

és legfőképp nem csináltunk semmit, nem rohantunk, ennek megfelelően majdnem elkéstünk a balettről, az egyetlen programunkról...

A középső sorban jobbra, a világosrózsaszín egy félnapos hétéves.

És végre én is ott lehettem!!!

Aztán még bóklásztunk, meg kószáltunk...

Amikor már majdnem lement a nap, Lénának eszébe jutott, hogy egy dolog nem maradhat ki a szülinapból, a gumicukorbolt. Gumicukorbolt pont van Szentendrén, azon kevés boltok egyike, ami rendületlenül működik, immár 28 éve. Minden más kinyit és bezár, de a 15 Ft-os gumidelfinek töretlen sikernek örvendenek egy olyan eldugott sarokban, hogy azt hiszem, azt csak a gyerekek ismerik.

Így volt...Nagyon szép volt...

Én meg már majdnem 8 éve írom a blogot. Az sok....

Ez most szombat, a szentendrei Régi Művésztelep, egy osztálytárs anyuka tart délelőtt kézműveskedést vagy a műteremben, vagy a művésztelep kertjében. Már a miliőért is megéri...

Boldog születésnapot, drága kicsi Kincsem, gyönyörű Kisvirágom, édes Csillagom, ha egyszer nagy leszel, és olvasod!

Írok, Lorcsika, írok...De nincs semmi különös. Illetve különös az, hogy Tomi 20 év után felmondott a munkahelyén, és átment egy hajós céghez. Szakmailag sokkal izgalmasabb, kreatív, szerintem inspiráló, jó a társaság, de nem keres többet sajnos, viszont egy napot otthonról dolgozhat a héten. És remélem éjszaka kevesebbet...Miszter Hajómérnök. Szóval reméljük azért összeségében örülünk, annál jobban kiszipolyozni azt hiszem nehéz lenne, mint az utóbbi hónapokban az előző cégnél....Mindenesetre legalább szép munkákat fog csinálni. Lakóhajók, kikötők, hatalmas vitorlások...most éppen egy csónakban ülnek Szeged mellett és egy kotróhajót mérnek. Van ebben valami romantika.

Közben megy az iskola, még mindig...Nekem nagyon-nagyon tetszik, Léna is pozitívan nyilatkozik, de a reggelek továbbra sem könnyűek. Viszont ez a két tanító, annyira szimpi....Iszonyú kedvesek, gyerekközpontúak, ahogy tegnap a szülőin mondta a tanítónő, ő sikerélményeket akar adni, azt, hogy szeressenek tanulni, ide járni, két évig nem osztályoznak, de például külalakot utána sem, mert azt nézi, hogy magához képest mennyit fejlődött a gyerek, és a lényeg nem a külalak pl. Éééésss, már két anyuka mesélte, hogy a kisfia otthon azt mondta, hogy azért a Léna a legszebb a kislányok közül, a másik meg megsúgta, hogy senki nem olyan csinos, mint Lencsi tornaórán....Ez azért simogatja Mimi lelkét....Nem csodálom. Nincs egyedül, játszik mindig valakivel, de Niki és Feri odafigyel arra, hogy a szünetekben senki ne magányoskodjon, ez is milyen kedves. Én egyelőre le vagyok nyűgözve.

Ákomnak a hétfők nehezek, utána már megy az ovi, azt sejtem, hogy továbbra sem kifejezetten jó...

Csütörtökön senki nem megy sehova, mindenkit el/kikérek, nagybetűs szülinapozás van: Léna 7 éves lesz...Sokáig alszunk, tortát reggelizünk és nem sietünk és nem megyünk sehova. Csak balettozni délután - mindannyian. Vasárnap pedig szülinapi Flórázás egy játszóházban, mert a hétévesünk erre vágyott...Esetleg még ma este egy szarvasbőgés a Pilisben.

Rowan Atkinson forgat Szentendrén, egy időutazás a város a '20-as évek Franciaországába...Nagyon jó.

Kérem szépen: Ez itt a Gyadai Tanösvény

Váctól pár kilométerre, Szentendréről révvel átkelni gyönyörű....

És egyébként is...Van pallér-ösvény

Hinta-híd, kisvasút, őszi kikerics-mező:

Hangyavasút

Függőhíd

Erdő, mező, ovis ösvény, bátorságpróba (ehhez nagyon bátornak azért nem kell lenni).

Nagyon szép. Nagyon kellemes...

Közben bandukolnak a hétköznapok, még mindig szereti Léna az iskolát, én is. Ákos is. Tomi is. Az ovit is. Most volt először, hogy Ági néni, az óvónéni hozta el a gyerekeket kedden, és Ági néni még mindig nagy Liebling. Én speciel imádom. Ákos állítólag jó az oviban, ezt én nehezen hiszem, de örömmel hallom. Léna Jázminozik és Annázik, és ott van Nyuszifül is, aki most Puskanéninek szólítja Lénát, de ezt Léna annyira nem csípi. Esténként betűket vágunk, házi feladat olvasást nem mindig sikerül abszolválni, de Ákos már írja az ABC-t. Léna meg könyvet ír. Az első mondat megvan: Anna elmentasziskolaba. Mimi nem mesél sokat bánatomra, de amit tudok, hogy buzgón csiszolják a köveket a templomdombon, hogy volt dupla rajz óra, és gyönyörűt alkotott, hogy Niki néni és Feri bácsi még mindig roppant szimpatikus...Én meg rohanok haza, mert nagyon jó otthon, a meleg, nyár végi Szentendrén...

Berregnek a hétköznapok...Tulajdonképpen minden jó is lenne, ha nem állnának Pest minden útján tömött sorokban az autók, ha nem utaznánk minden reggel 1,5 órát. Akár autóval, akár BKV-val. Vissza már jó, de reggel...

Felkelni így-úgy megyeget. A héten többnyire már csak egy gyerek aludt velünk hajnalra, ez inkább Ákos. De Léna is jön minimum minden másnap, harmadnap. Pedig még mindig jár bon-bon saját ágyban alvásért...Tomi hajnalok hajnalán kel, mondjuk 6-kor...Akkor kap fél óra nyugalmat. Én 6.30-kor, ha tudom mit veszek fel, 20 perc alatt kész vagyok. Kakaóval és túrórudival együtt. 7.00....fel kéne ébreszteni a gyerekeket, akik édesen alszanak. Mint a tej, Ákom néha kacarászik álmában. Kolompos: Jó reggelt-re kelnek....Vagy kelnének... Ez nem az a pillanat, amit úgy kifejezetten csípek a reggelekben. Első fejezetként át kell juttatni őket a kanapéra...Ez leginkább Tomi, a markoló segítségével zajlik, mert ekkor még saját lábon nemigen jár senki. Én képes vagyok félálomban beleszuszakolni őket a ruhába, de nem jó. Különösen, hogy drága kis nagylányom az elmúlt két napban egyszerűen nem hajlandó felvenni a vadonatúj, gyönyörű ruhácskáit, mert túl bő. A nadrág speciel egy rózsaszín skinny fazon, akinek mondd ez valamit. Nagyon szűk, ez azt jelenti. A másiknak meg az ujja túl bő....Ekkor rendkívül erősnek kell lennem, hogy fenntartsam a türelmemet. Tegnap előtt még nem ment, ma már sokkal jobban. Belejövök én ebbe. Hozzáteszem a kisasszony napi szettje a bugyiig van megtervezve, tehát minden passzol mindenhez. Ez a váratlan kanyarok reggel igen nagy kiesést jelentenek. Kakaó, mézes tej, fésülködés, fogmosás, cipő. Felváltva visszük őket. Aki Lencsit, az sétál, aki Ákost, az autózik. A séta olyan mesés az ébredő Szentendrén...Majd félúton találkozunk és elkezdjük maraton utunkat a munkahelyünk felé....Juj, az milyen fincsi....Nem stresszes. Álldogálunk, nézelődünk, beszélgetünk, rádiót hallgatunk, ilyesmi...

Ákos, úgy tűnik egészen jól van az oviban, bár ha ott kell aludni (hétfő, szerda, péntek félig), azt nagyon nem szívleli. Barátokról nem tudok, bár interakció van, de azt mondja egyedül játszik. A történetekben viszont mindig van valaki, tehát nem tudom.

Mimi már tanul. Tegnap már a és i betűket olvastunk, de írnak is egyeneseket, meg görbületeket. Hallok tornaóráról, ahol sajnos nem lehet kötelet mászni, csak harmadiktól, ez nagy fájdalom. Egyes hírek énekóráról is beszámoltak, Tá bácsiról és Titi néniről. Sok a Templomdombozás, sokat jelentkezik és egyre több gyerekről mesél. Már van egy Jázmin és akad egy titokzatos fiú, aki Nyuszifülnek hívja őt, és Léna is viszont, kilétéről többet nem tudunk, de nagy pironkodással emlegeti. Gyanítom, hogy ezért olyan fontos most a még csinosabb outfitt....Itt tartunk???? Ferdzsó mindeközben végigcsókolta a lányokat egy szünetben... Hát...öööö....Hm. Szóval így....Anna még mindig van, nagyon örülök neki. Azt nem tudom, hogy ő is a csókos ámokfutás áldozata lett-e. Léna elküldte Ferdzsót, hogy "hagyjál békén"....Nem szeret csókolózni....

A heti rend pedig úgy alakul, hogy hétfőn Tomi, kedden Babcsa vagy Ági néni és balett, szerda én, csütörtök Anya és balett, péntek én....Szombat úszunk együtt ötkor, ezt majd meglátjuk. Ha sok, akkor nem. A nyári nagy teniszezés Lénának egyelőre a pesti Guszti bácsinál menő, a múlt heti szentendrei nem annyira tetszett neki. Ez azt hiszem várható volt, az elsőt, amit megszokott és megszeretett nem valószínű, hogy felválthatja még egy ugyanolyan jó sem. Ez is képlékeny. Képlékeny a világ, no.

Korán sétálni a városban az iskola felé jó. És nagyon-nagyon jó vidám gyerekek mellől eljönni. Vagyis eljönni még mindig rossz, de nem szomorú senki, és ez olyan könnyebbség. Ákos gézengúz, drága kicsi rosszcsontom. Lénával reggel meg kell várni Annát, de ha Anna megjön, akkor minden rendben van...Persze tegnap egész nap a patakparti játszótéren voltak...Valamint ettek undorító ebédet...Ez történt...

Ilyet nem szoktam, de most muszáj, mert én nagyon ritkán sírok és most fojtogat a sírás. Ti, akik a barátaim vagytok, legalább ti segítsetek a menekülteknek, aki, ahogy tud, bárhogy. A háborút nem tudjuk megakadályozni, az okkal nem hiszem, hogy tudunk bármit kezdeni, de itt, ezeknek az embereknek lehet segíteni. Lehet vinni ruhát, cipőt, játékot, takarót, hátizsákot, színezőt, ceruzát, lehet vetíteni mesefilmet, rajzolni, kavicsot festeni, labdázni...Családok, és gyerekek, olyanok, mint a mieink, elvesztettek mindent, nincs házuk, nincs gyerekszobájuk, nincsenek játékaik. Olyanok voltak, mint mi, csak kitört a háború. Ugyanezt tennénk sokan, ha itt lebombáznák a házunkat, szorítanám a gyerekeim és vinném akárhova őket, ahol béke van és nem bántanak. Nem akarnak téríteni, nem a vallásukat akarják terjeszteni, csak túlélni akarnak, csak egy helyet, ahol nincsenek veszélyben. És nem akarnak Magyarországon maradni. El szeretnének menni, de nem tudnak, mert nem járnak a vonatok. Nem biztos, hogy minden szót, minden hírt el kell fogadni feltétel nélkül. De oda lehet menni, és látni lehet az embereket. Lehet velük beszélni. Kedvesek és hálásak és barátságosak és félnek. Biztos van köztük is idóta, és nehéz eset, de a többség nem ilyen. Csak az önkéntes csoportok segítenek nekik érdemben. Enni, inni tőlük lehet kérni. Ők osztják a takarókat, a ruhákat. Más nem. És amíg mentek a vonatok, vonult az ár, nem volt fennakadás. Amikor a hírek arról szóltak, hogy micsoda őrület van a Köztársaság téren, kimentem, hogy lássam. Nem volt őrület. Nem volt lázongó tömeg. Csöndes, fáradt emberek voltak és mezítlábas gyerekek. A Facebookon a Migration Aid segít, hogy hol mire van szükség.

Hát....Itt vagyok...

Hétfőtől folytatom. Délelőtt Magdi-Gyuszi, akiktől Lencsi kapott egyrészt egy gyönyörű matrózruhát, másrészt pedig egy hatalmas tölcsérnyi édességet, ami egy lengyel (német, osztrák) hagyomány az iskolába menő gyerekeknek. Ez megalapozta az évnyitót:

Nem sikerült vennem térdzoknit :(

Léna odavan...Nagyon örül....

Meg van ezekből a fotókból, Magdi, majd küldök még!

Aztán következett az évnyitó. Itt ugye az osztályban kellett maradni a gyerekeknek, ez nem tűnt könnyűnek, és nem is volt az.

Zokog Tomi karjaiban....Itt nem tudott az előre megbeszéltek szerint a kis Anna mellé ülni, ez rögtön borított mindent. Pedig Bodza is olyan cuki volt, de ekkor már semmi nem számított.

Aztán hála Istennek Feri bácsi kézbe vette édes kicsi pityogó csillagvirágomat. Mi ki a teremből, Lénát felültette a tanári asztalra, majd kézen fogva hozta ki a Templomdombra. Addigra már nem sírt...Fölöttébb szeppent volt, de nem potyogtak a könnyei. Szerintem azt sem tudta hol van, teljesen sokkot kapott, ült az első sorban a padon (balra a második), és ocsúdott.

Itt balról a harmadik. Tekintve, hogy maradt kislány.Itt az első

Még esküt is tettek (hogy megpróbálnak szót fogadni és jól tanulni), és fel is avatták. Megható volt. Még Tomi is elérzékenyült, azt mondta.

És végül úgy jött el, hogy "jó volt". Nem értem...

Majd jött a szeptember 1. Meleg nyári reggel. Hajnal.

Drága Öcsi és készen áll a nagy-középsőre.

És elmentünk a suliba szépen, négyen. Odaértünk időben...

Az ablak mellett a második padban lefoglaltuk a helyet Annának. Én meg izgultam, hogy jöjjön és ne gondolja meg magát, és emlékezzen, és ne akarjon más mellé üllni. Tomiék őrt álltak a folyóson, hogy jelezzék Annának, ha jön, hogy várja a Léna!

Terep előkészítve...Juj...

És megjött Anna, és ment Lénához, és emlékezett, és leült, és Léna boldog, és Anna boldog és én repkedek...

:) :) :) :) :) Boldogság...

Aztán ovi, ott olyan kedves mindenki, annyira derűs egy hely, hogy olyan szomorú leszek, ha el kell hagynunk. Mindenki nevet, (vagy sír,) de annyira szeretetteljes, nagyon szeretem. Ákos zsupsz be, semmi baj, béke, nyugalom.....Egy hegy esett le a szívemről. Már csak 178 ilyen nap van hátra az évből...

Lénának nagyon jó volt végül az első nap, bár kicsit csalódott volt, hogy nem tanultak, csak játszottak, és ő tudta a neveket (vagy azokat a neveket pont) ezért nem került rá sokat a sor és unatkozott egy picit. De a nagy parák eloszlottak. Anna van, volt pisilni, szóltak amikor tízóraizni kellett (bár 3 falatott sikerült ennie és egy fél müzlis csokit, míg mások 3 zsemlét ettek meg...Az ebédre pedig fél óra lesz. Otthon el sem kezd enni fél óra alatt....)...Feri bácsi supersempa, Niki néni olyan, mint Mary Poppins, nem sokat beszéltem vele, de az jó volt, és van arany cipője meg hat (6) gyereke. Szóval eddig jó....Nem is merem mondani, de addig JÓ!!!!! 10.40-re mentem Lencsiért, ebédeltünk (ma már kap bent enni), ettünk egy háromgömbös fagyit, és szaladtunk Ákomért. Az én drága kis lovagomért, aki tegnap kiállt a nővéréért, akivel egy undok kislány nem akart játszani, ha meg igen, akkor Léna volt a cseléd. De Ákos megmondta, hogy "ha bántod a nővéremet megverlek." Azért ez....ez nekem imponál...Micsoda férfi. Tudom, nem illik verekedni, tudja ő is, na de akkor is. A gondolat. Anyának meg azt mondta a minap, hogy "Van egy nagy titkom. Amikor egyedül vagyok szoktam nagyon csúnyát gondolni...Azt, hogy: basszus kulcs." Hát...így....

Ma Magdiék mennek délre, holnap Anya, pénteken mennek nagy Sportválasztóra a Dunapartra...Tegnap a házi feladat az volt, hogy játszani kell. Ha bárkit azzal büntetnének otthon, hogy nem szabad játszani, akkor meg kell mondani, hogy nekik muszáj, mert ez a házi feladat. Mindazonáltal évkezdet; sűrű minden, Feri bácsi írt tegnap levelet, hogy milyen volt az első nap, mit kell csinálni stb. Más szülők szülőire mentek más iskolákban ekkor. 2,5 órása. Mindent egyszerűsítenek, a lehető legegyszerűbben, nem kell csomagolni, maximum sima nejlonba, nem kell semmit vásárolni, mindent megvettek ők. Nincs kötelező tornacucc, ruha, semmi, de rengeteget vannak levegőn (ma például egész nap...)...Bár ilyen jó maradna minden..... Ma még nem tudok semmit, mindjárt dél...

Szóval belecsaptunk....Szombat - ovis évnyitó a templomban, ez nagyon kedves, nagyon szeretetteljes, a gyerekek megállás nélkül nyüzsögnek, az én gyerekeim NEM énekelnek, viszont rohangálnak feszt, én pedig diszkréten falom a sütit és beszélgetek. Tomi egy hős, cseveg, gyerekeket kap el, választ szét és barátkozik.

Aztán kicsit agyagoztunk a Dumtsa Korzón Ritáékkal, levezetésképp.

Ákos, Anna, Léna, agyag

Majd vasárnap....Lementünk a Dunához, jött Anya is,

és háromkor...A Templomdombi első osztálya - szerintem - teljes létszámban összegyűlt a Kacsakőnél. Léna azt mondta, hogy NAGYON-NAGYON-NAGYON jó volt. Tomi azt mondta, hogy nagyon jó volt....

Ákost nemigen láttuk, ő azonnal integrálódott, bandázott az elsősökkel, sajnos egyikkel valami tettlegesség is alakult, de Ákos szerint muszáj volt megvédenie magát, mert csúfolták. Hát....

Léna tökéletesen oldottan viselkedett (ilyenkor nincs baj, ha jelen vagyunk, a gondok ott kezdődnek, amikor ott kell hagyni. Ma például a gyerekek az osztályban gyülekeznek, a szülők a Templomdombon....). Lett egy új kis barátnője, az Anna, akivel megbeszélték, hogy egymás mellett fognak ülni...Meglátjuk. Bárcsak. De már a gondolat is jó neki (feltételezem), hogy van ott egy kislány, aki várja őt, akihez oda lehet menni, aki mellé leülhet (bár a kiskisasszonynak vannak más ismerősei, noch dazu egy tesója is az osztályban. Remélem nem borul a terv...) Anna a szomszéd utcában lakik egyébként és van egy Benedek ikertestvére, plusz 3 fivére-nővére, akik oda járnak/jártak a suliba. Micsoda tapasztalt család...

Tehát rengeteg gyerek, és - amennyire láttam -, mindenki barátkozott, találtak maguknak cimborát, a szülők kedvesen csiviteltek, van aki kimondottan szimpi, én kis híjján elvéreztem a 4 órás small talk-olásban 2x30 szülővel, de olyan jó, hogy megcsináltuk....És hála Istennek volt egy tesitanár apuka, aki átvette a moderálást az elején, és játszott a gyerekekkel, ami eszeveszett jól jött.

Kicsit kezdett szanaszét szállingózni mindenki, de ez segített. Talán volt értelme, de az feltétlenül annyira üdvös, hogy ilyen sokan eljöttek, és olyan jó, hogy a Lencsinek megint volt egy pozitív élménye, még egy lépessel beljebb vagyunk talán....Ma este évnyitó, ötkor....Auf die Plätze, ferig...

Közben volt egy apró 37. születésnap. Kicsit emlékezetesebbet szerettem volna, de ez most így sikerült, azt viszont biztos nem felejtem el, hogy Anya küldetett egy hatalmas csokor virágot a Müpába, és egyszer csak itt állt egy illatos fiú (a virágoktól illatos), és az nagyon meghatott...Azért Brazíliában is volt egy tetemes szülinapi rész Apától, azt hiszem legalább halálomig arról is mosolyogva fogok ábrándozni! A gyerekek meg Tomival vártak rengeteg gyertyás tortával, mert én meg dolgoztam délelőtt. Viszont esett az eső, amit imádok, csatangoltunk a pocsolyákban délután, de azért valami hiányzott...

Valami különleges. Mégiscsak a szülinapom...

A napokban viszont - ez igazán különleges - elmentünk futni/biciklizni és 7.8 km-t szaladgáltam!!! Azóta is fáj a medencecsontom. Közben egyszer megálltunk a Dunaparton, ahol a Pap szigetnél az egyik ág kiszáradt, de így is gyönyörű volt!

Közben Hector családtaggá avanzsált:

Ez pedig egy másik nap, amikor a kis asszisztenseim segítettek nekem dolgozni a Müpában. Ezt kb. így csináljuk:

A mozgólépcső központi szerepet kap:

A négynapos hétvégén pedig elmentünk a Bakonyba sátorozni!!! Erre úgy vágytam, olyan jó volt. Azt mondjuk nem bántam volna, ha egy minimális program erejéig kiszabadulunk a kalandparkból, de ez két napig egyáltalán nem sikerült. A gyerekek teljesen önfeledten másztak, repkedtek, rohangáltak és ugráltak. Tényleg nagyon klassz hely. Volt egy szenzációs megazipline pálya, amit annyira szerettem volna kipróbálni (nem tudom, hogy mertem volna-e, de lentről kifejezetten vágytam rá - csak nem volt, aki a gyerekekre vigyázzon lent.) Bár a canopypályán is igen erősen inamba szállt a bátorság, de legyőztem magam, és átrepültem egy tó felett, oda-vissza!

Ekkor érkeztünk meg. Ez a tó (talán ez látszik is), abban a labdában bent a Léna! Arról a magaról ugrott le, ott a jobb oldalon! Lent lesz arról kép!

Itt jól bele lehetett esni a vízbe.

Itt meg pláne. Ennek a hídnak minden darabja mozgott (direkt) és rettenetesen csúszott. Léna egyszer esett be, de töménytelenszer ment át, viszont a felnőttek igen sokszor. Ez elég vicces volt.

Luxus sátrunk. Imádtam. A fejünk fölött nem látszik a kuvik, de hangos volt. Rajtunk kívül nem is lakott senki itt a kis szigeten. Béke volt és csönd, és este nagyon kevés ember.

A patakon túl a kalandpark.

Ez a magazipline pálya. Azok a kis pontok a drótkötél alatt egy közeli hegyről repülnek le iszonyú gyorsan.

Ott túl a tó fölött meg a felnőtt csúszópálya (látszik is egy ember). Itt mi is mentünk! És nem pisiltem be a félelemtől végül!

A függőhíd pedig az egyik gyerekpálya része. Ide már nem jutottunk el a két nap alatt....

Az a pont a levegőben Lencsi, aki 12 méter magasból ugrik épp. Szabadesésben egy darabig. Azért ötből három felnőtt biztosan visszafordult. Ő egyszerűen számolt háromig és ugrott.

Tomi a családi pályán kíséri Ákost. Én eszméletlenül pakolok, mindig mindent viszünk, soha semmi nem hiányzik, de tényleg, nem tudtok olyat mondani ami nincs. Egyedül valahogy magamnak nem sikerül összeraknom a szükséges cuccokat, olyannyira, hogy a kalandparkba éppcsak cipőt nem vittem magamnak, a sátorozáshoz meg hosszúujjút.  De marokkó például volt.

Rettenthetetlenek. Ezen a képen itt mind az én rokonaim. A nukleális családom.

Léna repül a csúszópályán.

Most már Ákos is!

Rév

Végül este belefutottunk egy kis swing koncertbe. Tíz ember volt a közönség, mi nagyon lelkesek voltunk, de sajnos ez nem látszott mert a színpad melletti fantasztikus játszótérről élveztük a zenét, pedig nem mindegy egy tíz tagú zenekarnál, hogy a közönség is 10 fő, vagy 12.

Hazafelé pedig eljutottunk a nádasdladányi Nádasdy Kastályba. Dadam. Kiszabadultunk a kalandparkból!!!!! Olyan 5-6-7 berendezett terem van, ebből kettő gyönyörű. De lehet kukucskálni a kulcslyukakon, felszöktünk a padlásra, és kívülről szépen fel van újítva, a park pedig igazán romantikusan vadregényes. Szóval - sajnos végül nem nyertünk a lottón-, pedig komolyan elgondolkodtam, hogy talán ezt pont jó lenne megvenni.

Vettem egy magazint, Az utazó. Magyarországi célpontok, de csak ámultam, hogy hány helyre kéne elmenni...Nem beszélve egy külön tematikáról, a kalandparkokról...végtelenített csúszda a vízen, Kelet-Európa leghosszabb drótkötélpályája, lombszállások, egy jurtát azért már lefoglaltam az őszi szünetre Dobogókőn, amikorra nem kell szabadság, mert az nemigen van...Még ha a fele igaz, akkor is szép.

Ez pedig itt az a csücsök, a dél-keleti, ami a gyerekkorom nagy része: az Alföld. Naplemente, puszta. Azért ez gyönyörű...És van egy illat. Tiszta és meleg és poros és gyümölcsös. Olyan, mint nekem ősszel Balatonon a szőlő, a hulló levelek, meg a tó illata.

Jegenyék, tarló, kukorica, gyümölcsfák, az a por, ami olyan puha, mint az Ipanémán, vagy még puhább, csak nem fehér, viszont mindenhova bemegy.

Itt voltak egész hétvégén a Kláriék. Nagy gyereksereg, tíz ember, le a kalappal Anyukám előtt, ez azért nehéz lehet, és rajta nem is látszik.

Fagyiruhás nők naplementét néznek.

Mezítláb a tarlón (van egy ilyen regény, nem?):

Városi gyerekek vidéken...Cukik.

Aztán Szanazug, a Kőrös. Olyan szép.

Kibéreltünk egy hajót.

Ez a hajó megy éjszaka is. Mennyire jó...Még azért azt nagyon kipróbálnám...Most nem sikerült, mert este már jöttünk el. És lehet a folyón lakni vízi házikókban.

De kaptam szalonnasütő készletet a szülinapomra a szüleimtől, csak most esik az eső....És van hatalmas sátrunk a hétvégére Alsőörsre, csak most esik az eső. De az is szép. Esőben is lehet sátorozni, abban már van rutinunk, a szalonnasütés kicsit macerásabb...

Lencsi pedig úgy úszta át Nórival a kettős Köröst, mint egy angolna. Vagy egy sellő. Ez a hasonlat neki jobban tetszene.

Itt Gyulán az élővíz csatorna, ahol vizibiciklizni biztos lehet.

Ez a Gesztenyéskertnél az uszoda, a MOM-mal szemben.

De tegnap este fél 9-kor is úsztunk a Dunában, a gyerekek most Szabadkígyóson. Ennek van romantikája....Mármint az esti dunázásnak.

Közben pedig itt a kongói dal, Béci, Lorcsi, nem tetszik annyira ez a feldolgozás, ami a Kuruttyuló Békakirály CD-n van sokkal nyersebb, vadabb, az nekem jobban bejön, de ez sem rossz. A Kuruttyoló Békakirály pedig egy hangoskönyv, amit most hallgatunk, mesekönyvvel, világ zenéi, világ meséivel. Nagyon szeretjük. Ez pedig a kongói mesében az egyik dal, imádom. https://www.youtube.com/watch?v=JowSCbVyobA

Tehát telik a nyár. Volt benne Füred (Amazonasi Indiánok kiállítás meg vihar), azt már írtam.

Aztán elmentünk értük Tihanyba, kicsit ketten, kicsit négyen, ArtPlacc, éjszakai fürdés a gyerekekkel, Vaszary Kiállítás, isteni reggelizőhely, belső tó, nekem névnapi vacsora a Balaton fölött...

Most pedig Szabadkígyós. Igazi falusi idill. Lehet bugyiban utcára menni, kötelet mászni, fürdeni napestig, barackot falni, későn feküdni, későn kelni, végeérhetetlenül csúszdázni a strandon. NYÁR :)...

Mi közben úszunk este a Dunában, fröccsözök a Margit szigeten Évivel, Laurával, kávézom Verával, ruhát meg játékot és ruhát viszek a menekülteknek, csodálom a média erejét és szalonnát szeretnék sütni...Nagy tűznél, nyárson, és sok szalonnazsíros kenyeret szeretnék enni. Meg én is akarok evezni a Dunán és sátorban aludni. Pénteken megyünk Szabadkígyósra a gyerekekért, lesz ott nagy unokateskézés (Lami Klári és a három gyerek), majd vasárnap haza...Jön a Babcsa és Gyuszi segítő jobbja és szerdán szeretnék lemenni a Balatonra. A nagyon szeretett zöld Balatonra, sátorral. Szalonnátsütni. Gumi csónakban.

A minap így utaztunk a villamoson. Igen. Az egy teáskanna. Szükség lehet rá.

Persze Flórával, persze patak. Kőtorony építés.

Telik a nyár, olyan régen nem írtam, nem is tudom, hol folytassam.

Volt benne egy bő hét Füred a Szüleimmel a Gyerekeknek. Reggeltől estig víz és nap és homok. Nagyon élvezték. Lencsi megtanult kajakozni, azóta már tökéltes fejest is ugrik, sőt, már szaltót is....Egy kisfiúval szombatot kölcsönösen oktatták egymást, Léna tanította a fejest, a gyerek a szaltót. Juhéjjj.

Indiános a patakparton. Ott van Winettou és Old Shatterhand.

Nyilván Kacsakő

Egyébként a barát-szerzéssel minimális gondja sincs a kis Miminek, a lassan felmelegedés csak a nagyobb közösségbe Mama/Papa/Nagyszülő, vagy bármilyen szerető felnőtt jelenléte nélkül okoz problémát. Játszunk otthon első nap az iskolábant, már a szimuláció közben is elsírja magát. Éljen. Nem lesz itt semmi gond. Csak lazán.

Kiosk, Erzsébet híd

Holnap megpróbálom folytatni...

"Simán legyőzök egy kisbabát!"

-Nem tudok az útra figyelni!

-Miért nem?

- Mert össze-vissza kormányozok!

Beraktam az összes brazil fotót, az újabbakat már kicsinyítve. Nehéz rávennem magam, hogy az összes régebbit összenyomjam, de igyekszem. Olyan kár, ha nem látszanak....

Kicsinyítettem már ezeket, hogy biztosan meg tudjátok nyitni. A Paratyn készült fotókat nem lehet? Van akinek sikerül, van akinek nem...Pedig azok tényleg szépek...

Itt Ákos mesél Lénának az utolsó rioi szállásunkon:

Mindazonáltal Ákos tegnap azt mondja a Jégvarázs főszereplőjéről: "Elzának mindig megcsillan a szemében a pimasz gondolat."

És lesz még!!!! (Remélem)

Amíg még nem jutok hozzá a további brazil képekhez, nézegessétek a magyar nyarat.

Szentendre, Dunapart. Homokos, van kis sziget, ahova el lehet úszni, iszap, víz, Flóra, Mira, mi kell még?

És biciklivel gyorsan ott vagyunk.

Igaz két éve történt itt egy kettős gyilkosság, de most ettől tekintsünk el.

Dumtsa Korzó hétvégén. Fényfestők.

A gyerekek meg hol a Vitéz-szülőknél, hol Anyukámnál (tegnap rendes teniszoktató tanította teniszezni Lencsit, mert nagyon szeretett volna megtanulni játszani. Aztán uszodában voltak, aztán hangversenyen. Azt egy kicsit unták.) Nem is aludtak otthon, és még Léna is megállapította, hogy fárasztó nap volt. Én meg végre találkoztam Laurával, Bécivel, Ikeában is voltam, Müller Mónika enteriör boltban nézegettem az 53.000 Ft/nm-es kárpitokat. Nagyon szépek. Tényleg. Gyönyörűek is vannak. Hát..ennyi...

Fürdenek a Müpa szökőkútjaiban munka után, hajózunk a BKV hajókon, patakozunk, Móniéknál medencéznek, festünk...Ma este a V8 tetőteraszára egy svéd filmre szeretnék menni este 9-kor, hétfőn Manu Chao koncertre, és 24-én Tihanyi Art Placcra (művészet és design). Mindegyik program esetében több a kérdőjel, mint a pont. A gyerekek 17-től lesznek Füreden 10 napot, de az nekem nagyon hosszú, erre még valamit szeretnék kitalálni, mert nem akarok megint sírva ébredni, hogy hiányoznak. És olyat sem akarok, mint ma éjszaka, hogy álmomban körülöttem folyton meghalt valaki (idegen), és újra és újra, csak metrón, hajón, a helyszín változott, majd betörtek Szabadkígyósra, ahol mindannyian ott voltunk, de nekünk nem esett bajunk, viszont a nálunk vendégeskedő Xéniának ki kellett menni a piacra a legszebb mazsoláit eladni (amit pedig még az apukájától kapott). Mi van itt??? Nem béke van? Kevés unalmasabb dolog van, mint mások álmait hallgatni. Bocsánat. Hirtelen a sok világ eggyé vált. Nincs brazil kakaó, egy árva indián sem, nem riszál senki az Ipanémán (vagy ha igen, nem látom), nincs hatalmas római odakent fagyi, és nem marad a nap az égen éjszaka. Van sok más jó, csak egy kicsit lassabb minden, egy kicsit álmosabb, egy kicsit kisebb, csendesebb. Messziről mosolyog a Krisztus a Corcovadon. De mosolyog.

Még Rio és Stockholm között volt egy kurta kis állomás, amitől nem vártam sokat a 12 órás repülés és az időeltolódás okán. Semmit nem terveztem, utikönyv sem volt nálunk, itt a túlélésre játszottunk eredetileg. Délután fél 3-kor szálltunk föl Rioból, persze addigra már sikerült átállni, miért is remélhettük volna, hogy elalszanak korán, hogy így majd behozzuk a +5 órát, ami Rómában várt ránk. Meg aztán ott volt a Jégvarázs, meg a Peppa, ezekkel nem könnyű felvennem a versenyt. Végül mégis elaludtak, két órára, majd virrasztottak majdnem végig. 2+3 óra szendergéssel landoltunk reggel 7-kor...Hát, karcsú. A terv szerint fagyitól fagyiig haladunk és annyit ehetnek, amennyit akarnak. Léna esetében ez tökéletesen működik, de csodával határos módon nem is nagyon volt rá szükség (kettővel megúsztuk), egyszerűen bírták. Reggel 7-től rendesen gyalog várost néztünk - sajnos Forum Romanumot, Colosseumot, Vatikánt nem sikerült -, örültem, ha egyáltalán valami Róma benyomást kapunk, úgyhogy maradtunk a Pantheonnál, Trevi kútnál (ami még mindig felújítás alatt annyira nem lenyűgöző), Villa Medici, Piazza Navona stb. A spanyol lépcsőnél huzamosabb időt töltöttünk:

Persze Lencsi nem alszik, csak úgy csinál...Végül este nyolc körül dőlt ki, a repülőtéren, akkor viszont szegénykém két órán keresztül sírdogált, hogy "mikor leszünk a repülőtéren, mikor aludhatok"....Végül elaludt, Tomi így rakta be a gépbe, ahol magához is tért, és vígan, alvás nélkül érkeztünk meg valamikor éjfél előtt egy kicsivel. Szentendre felé a kocsiban viszont már azt hiszem fel sem lehetett volna őket ébreszteni. De drága kicsi Csillagjaim igazi Nagy Utazók. Végigcsinálták Riót, Rómát boldogan, föl-le rohangálva, fára mászva, óceánban vacogva, ezer helyen aludva (bár Sri Lankán sokkal több szállásunk volt), nyakban ülve, indián nyilat cipelve. Nagyon-nagyon büszke vagyok rájuk.

Itt gondterhelt, mert elutasítottam további kiló kristályok Magyarországra való szállítását.

Hétfőig már csak egy-két új brazil képem van, de azt feltöltöm most. Menjetek lejjebb. Remélem a jövő hét elején hozzáférek a többihez is.

A hazaérkezésünk hetében sikerült 3 országban két féltekén megfordulni 5 nap alatt, ami tulajdonképpen nincs ellenemre, bár az okokat legközelebb megválogatnám. Azaz Svédország igazán nagyon remek, imádnivaló célpont, bár ne temetésre mentünk volna. Igaz azt is hozzáteszem, hogy a körülmények ellenére Anyával és Apával hárman annyit nevettünk, és olyan jól éreztük magunkat szerdán, hogy azt hiszem ennyire régen nem volt tökéletes az összjáték. Ráadásul egész délután együtt voltunk, még egy jó nagyon sétáltunk a városban is,

egy kicsit a környéken is, Monica csak éjszaka ért haza, abba a házba, aminek a berendezése tökéletesen az én ízlése, tehát minden ott töltött perc lakmározás a meseszép bútorok és tárgyak között. Szóval Stockholm még mindig a non plus ultra....A temetés pedig sokkal meghittem, sokkal kedvesebb és családiasabb volt, mint itthon. Temetőben nem is voltunk, csak egy templomban, ami abszolut modern volt, tehát nem volt az a nehéz, tömlyénfüstös komorság, volt viszont rengeteg zene, amitől persze nagyon kellett sírni, de mégsem volt olyan nehéz, mint amilyen lehetett volna. És Gershwin Summertime-ja volt az utolsó darab zongorán, ami szintén nem annyira sötét...Utána ebédeltünk ott a templom egy helyiségében, este pedig ennél az öbölnél vacsoráztunk, ott már csak mi, a szűk család.

Ez este fél 10-kor, miközben pár nappal előbb, pár időzónával arrébb fél 6-kor Rióban már lement a nap és hűvös volt. Itt, 29 fok. Közben meg volt egy pici Róma. Azt legközelebb mesélem. Lejjebb viszont vannak új brazil képek, lassan töltöm fel őket, minden nap próbálok egy párat.

A tagnap reggeli visszaut elso stacioja egy otven szemelyes gumi motorcsonak,ami zuhogo esoben szeli a tengert tobbek kozott velunk a fedelzeten. Elolrol a sos viz csapott be,folulrol -bar fedett volt a hajo -,az eso...a gyerekek szemrebbenes nelkul vettek az akadalyokat,en reg nevettem ennyit...

aztan az mar annyira nemvolt vicces,amikor a kikotobol a buszpalyaudvar fele gyalogoltunk ket felnott,ket gyerek,ket nagy hatizsak,ket kicsi es ket indian nyil. Es kerlelhetetlenul esik. Mi papucsban,mert az legalbb megszarad. Egyebkent a megallo epp csak a sarkon tul volt,csak az a sarok volt baromi nagy. Majd nem fertunk fol a rio a buszra,vartunk 1,5 orat. Aztan ket orat jottunk volna,de hatalmas dugo volt Rio elvarosaban....Az utolso 20 percben mar rohangaltak a jarmuvon Lenaek,de orultesen birjak,gyalogolnak,utaznak,ha bajuk van az az,hogy nem veszunk meg valamit. Es neha gyotrik egymast,de igazi Utazok,olyan ugyesek,akarhol feltalaljak magukat,Lena kitalalta,hogy naponta ketszer tanitsam angolul,es elofordul,hogy portugalunk koszonnek....(Csau)...A legujabb copacabanai szallodank legfobb erenye,hogy merhetetlenul kedves a szemelyzet,de merhetetlenul draga a mosoda,viszont az ablakunkbol latszik a szep arcu Krisztus es 50 copacabanai lakas belseje...egy ilyen kilatast mindig szerettem volna.szepnek egyebkent nem szep,de tiszta es jo helyen van.Ma meg a gyerekek beleegyezesevel elindultunk a niteroi ( egy sziget szemben rioval,eleg jo a kilatas a varosra) Niemayer altal epitett kortars muveszimugeumba komppal.  A mugeum eppen zarva volt...erre nem mondok semmit,de nem orultwm olyan nagyon,ittunk egy ujra pocsek kavet az epulet miatt,ami engem nagyon izgatott.

MAJD addig segaltunk,amig egy szimpi pasi megallitott,hogy az egyebkent roppant bekes kertvarosi resz magyon eroszakos,esetleg elrabolhatjak a gyerekeket.Ennel keves nagyobb felelmem van,itt en nem kockaztatok,ugy huzuk el a csikot,ahogy tudtuk. 

MEG Ilha Granden, a szigeten reggel kerdezem a pasit,hogy mennyire veszelyes ez a gumicsonakozas ebben az idoben,erre rezignaltan annyit valaszol,hogy not so much...mondom, kedvesek...

Szoval komppal vissza,ott kiszurtam egy not,aki ugy tunk,mint aki beszel angolul es esetleg szeret muzeumba jarni. OLYAN JOL sikerult,hogy,mint kiderult pont az egyik potencialis muzeumba ment epp. Mi pedig -segedlmevel - a Szepmuveszeti Muzeum mellett maradtunk,potolva a kortars hianyat,es pont akkora volt,hogy emesztheto volt a gyerwkeknek, a 19. szazad eppen zarva de legalabb a 20. SZAZADROL kaptunk valami kepet, bar meg nagyon tudnam.folytatni, de ugy hagytuk abba,hogy a Lena azt kerdezte,hogy csak ennyi volt?

Meseltem nekik a kepeken keresztul a.naivokrol, a kubistalrol, es ertettek es elveztek. INKABB ITT hagyom abba,pedig lenne itt meg mit megnezni es nekem ez annyira izgalmas vilag....

Akos a tengerben furdes kozben azt enekli,hogy a "szerelem, a szerelem"....edes...

Kozben talaltunk egy isteni evo helyet,ahol csak helyiek esznek,svedasztal,de minden dekara megy es rengeteg igazi brazil etel,illetve csak az, es ez nagyszeru,hogy barmibol ki lehet probalni egy falatot,bar idaig minden nagyon a szank ize szerint valo, a gyerekek megaguknak valasztanak rizst,borsot,kukoricat,olajbogyot es paradicsomot. ES csodas sutik.Az epres szusit azt nem emlitem..(mint brazil sajatossagot).Akos szereti.zz

Jardin Botanico az utolsó nap....Majdnem elfelejtettem, pedig milyen szép volt. Nem beszélve a Jardim Botanico Baráti Köréről, annak a székhelyéről...kolléga....

Tegnap mesebe illo napunk volt, eljutottunk idaig a vilag vegere es most megneztuk mi van a sarkon tul.

a szállodánk

Egy takaros kis feher fa barkaval atmentunk a sziget masik oldalara, ahol osszeer a dzsungel a tengerrel, sekely part, gyonzoru homok, es nem olyan nagyon hideg tenger. A gyerekeknek csak egy ora utan lilult a szaja, de aztan is hatalmasakat lehetett homokozni, sziklat maszni. Ezen a parton harom ember volt rajtunk kivul. Majd atmasztunk egy baratsagos kis erdon es eljutottunk egy pazar partszakaszhoz hofeher homokkal, ami olyan, mint a liszt es furcsamod nyiszorog a talpunk alatt. Ezen a haromkilometeres fovenyen mar volt vagz husz ember, picit nagyobb hullamok, pont birkozni valok de rengeteg meteren keresztul terdig er a turkiszzold viz,ami olyan atlatszo, hogy a tenger feneke osszes titka latszik alattunk. 4.30-kor jottunk vissza, es estere mar egeszen, minden porcikamat atjarta Brazilia, gyonyoru gyerekek, olyan syepek itt az emberek es olyan kedvesek, hogy mindent felulmul, szoval szepseges gyerekek fociznak az utcan, ugy, hogy en, aki soha egy perc focit nem neztem kerek szemmel bamulom, mindenki mezitlab a varosban, mar a mi gyerekeink is, csatakosan, sos hajjal, a terecsken egy templomban mise, es sikerult belekukucskalnom, az felejthetetlen volt. Enekeltek es imadkoztak (megismerem a Miatyankot, mondtam veluk, ugyanaz a dallam), de valahogy olyan ay egesz moraja, hogy felforditja a szivet. Vagy csak mert nem ertettem. De ilyen volt. Mellette a sarkon egy pasi gitarozik, egy no tancol nagyon viccesen, de nem tudtam levenni a szemem rola. Es elkezdett fujni a szel...akkor mar gyanitottuk, hogy nem hosszabbitjuk meg az itt letet. Pedig akartuk, annyira elveztek a gyerekek, tenyleg paradicsomi volt. De ma reggelre ugz omlik az eso, hogy nehez elkepzelni, hogz egzszer abbamarad. Tropusi, grandiozus eso. Ma tehat kijelentkezunk, elindulunk valahogy Rioba vissza, igy nincs ertelme maradni. Innen eljutni jajoval a szarazfoldre izgalmasnak igerkezik. Mindenunk cafat vizes lesz, esokabatunk van, de a cuccunk...Es valahogy eddig sem szaradt meg semmink, olyan paras a levego, napok ota vizes ruhakat hurcolunk, ha kint hagyok valamit, nedves lesz. Mi lesz, ha mindenunk vizes lesz. Egy lany kerdezi epp mellettem, hogy egyaltalan kozlekednek-e a hajok. 

Ilha Grandénél vannak ezek a fotók, én ezt ide már nem teszem át, de ott vannak!

Itt vagyunk a vilag vege utan 1,5 oranyira(ami 12 km a tengertol egyebkent) egy szep,picike romantilus sziget.meg kell emlitenem,hogy igazan mem eszunk sokat (a reggeli bennevan mimdenhol a szallasban),plusz meg egyszer,a gyerekek megeg egyszer egy.peksitenyt vagy valami kicsit.igy legalabbegeszik az esti vacsorat

Indulunk Angra dos Reis-ből - favelák a háttérben

Szoval a vilag legfinomabb sajtban sult garnelajat sikerult tegnap megszerezni a tengerparton,ma reggelire pedig szot erdwmel valami csodas grizpuding es a veszekedes,ami korulottem zajlik epp,Lena mindent vegyunk meg hisztejebol.valamint rajottem,hogy mindenkinek rosszul mondtam,28-an 23.10-kor erkezunk,azaz vasarnap,ami remes,mindenki dilgozik hetfon...azt sem fogjul tudni,hogy hivnak es hil vagyunk...Magdi,Gyuszi hetfon kedden mehetnek a gyerekek kettoig?biztos nagyon faradtak lesznek,de nem tudok kivenni szabadsagot,szerda-csut-penteket meg igy is el kell inteznem...szep gondolatok...kozeledikk a hazaut...

Ma - az utazap napja verofenyes napsutes...nem kanikula,de szep ido. Tegnap elott egesz nap zokogott az eg,mi megneztuk azva Paratyt. NAGY BANATOMRA A NEGY TEMPLOMBOL KETTO ZARVA,Egyet lattunk,ami az felszabaditott rabszolgake, indianoke es arisztokrata felrealmodott utodoke. Lattunk meg a hegyen egy erodot egy szikla fensikon,

masnap mar majdnem sutott a nap,igy a gyerekeink az eszaki feltekerol boldogan hancuroztak a vizben,mig mig sult manioka gyokeret ragcsaltunk,tegnap meg elhajoztunk ket lakatlan szigetre egy nagyobb szkunerrel,meg a napokban pedig egy kis barkaval tettunk egy kort.

Paraty meg mindig lenyugozo,rajottem nekem miert ennyire:Pompej,ami el es mozog es szines.ugyanaz a nagy koves utca,a hazak kikopott masa, a cserepek, a homlokzatok,a foldszintes,egyemeletes hazak.ezt en ugy elvezem.Paratyt meghosszabbitottuk egy napal a jo ido remenyeben,most atmegyunk egy szigetre Ilha Grandera,ahol a legnagyobb telepules egy ketutcas falu. Most kezdek csalodott lenni,hogy itt vagyunk Brazilaban es ugy erzem alig latunk valamit.csodas volt rio eseseszep itt is,de ez ket helyszin. Mas minden nagyon latnivalo repulonyi tavolsagra van,de nem akartunk meg kolteni es nem akqrtunk a gyerekeknek olyan sok torodest.most nagyon faj a szivem salvadorert vqgy narmi masert,kielegitetlen vagyok,hogy eljutottunk idaig es tobbet szeretnek latni.innen gyakorlatilag lehetetlen netet hasznalni,egy idegosszeroppanas maga,minden betunel elszall a net,nincs internet kavezo egyqltalan,szoval nagyon meg volt kotve a kezem. Haromestes vergodes aram sikerult a szigetre 2 ejszkara foglalni valamit,de igy repjegyet nem mernek.otthonrol azt gondoltam raerunk eldonteni itt,ami elmeletileg jo lett volna.a kovetlezo ilha granden vila doabraaosban van, valami hotel rekreajos a teplom es a kikoto mellett..es az indianokrol meg nem is irtam,

Tegnap reggel csodalatosan siman elhagytuk Riot.Olyan siman,mintha vilag legkisebb buszpalyaudvararol indultunk volna. 6 perccel az imdulas elott ertunk ki,ugy,hogy fagalmunk sem volt meg csak arrol sem melyik a.foldszint. AM VARAZSLATOSAN AZONNAL MEGTALALTUK A JEGYPENZTARAT,ONNAN EGY PILLANATAT ALATT A BUSZ allast. MINDERRE NEM VOLT SOK ESELy,UGY HOGY AZ INDULAS PILLANATABAN,MEG A SZALLASON TITOKZATOs OKOkBOL KIFOLYOLAG AKOS EGY PINK GYURMAT DUGOTT AZ ALSONADRAGJA ES a.NADRAGJA KOZE, AMINEK OKAN HIHETETLEN ROZSASZIN RAGACS TETTE TARTHATATLANNA OUTFITJENEK TOVABBI VISELESET. Ekkor azonban szerencsre mar mindket 60 literes hatizsak szepen ossze volt csomagolva. EZEKBOL KONNYU ELOVARAZSOLNI EGY KONKRET DARABOT. De sikerult. EGY TIPP-TOPP LUXUSBUSSZAL INDULTUNK A 4 ORA 20 PERCES UTRA, AMI OLYAN SZIVSZAGGATOAN SZEP VOLT...ESOERDOK OMLANAK BELE A TENGERBE,HATALMAS HEGYEK,APRO SZIGETEK A MELYKEK VIZEN,VITORLASOK MINDENFELE.Aztan eljutottunk a vilag vegere,ami a tokeletes ellentete Rionak. Alig egy par ember,macskakoves utcak,vegtelen beke,abszolut kolonialis negyed,regi hazak,egy-ket bar,szines csonakok.

Es tegnap 4-kor meg napsutes.....Ezt ket oraig volt szerncsenk elvezni. A HAZUNK A 18. Szazadban epult,es csodalatos. MINT EGY REGI AMGOL UDVARHAZ BELUL, NAD KAROSSZEKEK, DRAPP KARPITON NAGY MARANCSSARJA VIRAGOKKAK,UGYANILYEN LAMPAERNYOK ES PARNAK,SOK-SOK KONYV,HATALMAS FA ETLEZOASZTAL,KINT PIROS BUGENVILLE-EK, SELYEMMAJMOK LOPKODJAK A KONYHABOL A FALATOKAT, HAMOKA, A HAZINENI UL A BRAZIL SOROZAT ELOTT, AZ SZOBANK DESZKA PADLOJAN AT LELATNI A NAPPALIBA, AZ AJTON EGY ORULT NAGY DESZKA,SZEP SZONYEGEK,TUKROK,VENTILATOROK...EN IMADOM.

Elmentunk vacsorazni egy macskakoves utcara, ahol velunl szemben a templom elott egy nagyon fkete fiu gitarozott valami sirnivaloan jot. AZTAN EJSZAKA EGYSZER CSAK BELEHASITOTT A CSENDBE A HEY, JUDE IS. Majd leszakadt az eg es annyi eso zuhogottxhogy azt hittem nem marad tobb

 FOLYik A VIZ AZ EGBOL. Nem ertettuk,hogy egyes utcakat miert lep el a viz terdig

 Azt hittuk apaly van. Nem. Eso. Most vegtelen szurke az eg, ma hajozni akartunk.menni ket szigetre...ejszaka annyi szunyoggal kuzdottunk,hogy azt hiszem megijdetem volna,ha latom. Alvas helyett kizarolag Fenistileztem,szumyogortoval kentem,de igy is kettunk szeme be vam dagadva,akos arca csupa seb. Dengue laz az van erre. Most en nagyon szertnem megnezni azt a negy templkmot,amibol ketto az ariszokratake volt,ketto az o felrecsuszott ivadekaike,az indianoke es a rabszolgake (akik a foguk es hajuk kozott loptak az aranyat a banyabol a templom diszitesre). Ezen tul meg megittam fel uveg koncentratumot,mert szeretek minel tobb helyi etelt es italtbkiprobalni, igy peldaul a kesu gyumolcset,amibol pl. Szorp keszul. Na, aszorp szot nem ertem portugalunl. Csak kesobb lattam meg,hogy hetszeres higotasban. Furcsa volt,annyira azert nem borzalmas.nem sok,de varazslatos nepmuveszeti galeriak vannak erre. Indian torzsektol gaucsoktol...r

evezők

esett...

a rabszolgák temploma -zárva...

ez a felszabadított rabszolgák, az indiánok, és a felrecsúszott gyereke temploma. Ez nyitva volt.

amikor a kishajóval mentünk ki a tengerre

Churrosos

Volt börtön, most könyvtár. A rácsok, ajtók maradtak.

A mintás-bordó a mi szállásunk

Halpiac

fincsi a manioca...

Dagalykor beömlik a templomba a víz

Itt, a templom (ez az arisztokratáké - zárva) előtt játszott a kedvenc gitárosunk

A csatorna! Mint Pompei...

Dagály

Elsosorban:hogy vagy Anya?Nem valaszoltal az sms-re,en meg aggodom.Monica hogy van? Tegnap hajnalban meghalt Anya novere,nem hirtelelen,lassan. MAR LEHETETT RA SZAMITANI. Julius 2-an lesz a temetes,szerdan mikor indulunk,es penteken mikor jovunk?Magdi,lehet ugy hogy akkor hetfo-kedd (29-30) nalad vannak a gyerekek kettoig,szerda -csut.-pentek meg esetleg Balaton,ha nektek is jo?nem tudom hogy megyunk es jovunk Stockholmba,de a Tomi sokaig dolgozik,szerdan (fel 6 kb.), talan igy konnyebb lenne. Irj,hogy,hogy jo!meg nekem is el kell keredzkednem Csabatol.

TEGNAP rank mosolygott a nap,ugyhogy azonnal elindultunk a Corcovadora,nehogy eltunjon.fogaskerekeu visz,ami egeszen olyan hangulatu,mint az otthoni,jol szervezett tomeggel.milyen jo,hogy a Cukorsuveghegyre esobenentunk.igaz,hogy nem lattunk.semmit ,de csak lezengtek az emberek.Tenyleg gyonyoru,lelegzetelallito a panorama,kicsit nehez elvonatkoztatni a mindenhol viccesen selfie-zo emberektol,pedig csoadalatos maga a szobor peldaul.

Aztan elbuszoztunk a Copacabanara,4. nap alatt csak a higlights-ok fertek bele,de azokat most lattuk.A Copacabanara igy is szurkuletben ertunk oda. DE PAZAR,MESESZEP.

MAR ALIG VOLTAK A PARTON,FEHER HOMOK,KICSIT SZEMETES,DE KORBEN A HATALMAS MORRO-K,EZEK AZ ORIASI SZIKLAHEGYEK.MOGOTTE BULVAR A FEHER KOCKAHAZAKKAL,DE KEVES ETTEREM,BOLT,INKABB AZ IS CSAK EGYSZERU MUANYAGSZEKES.6 KORUL A RENDOROK ELTERELIK AZ EMBEREKET PARTTOL (ORULETES HULLAMOK),MARAD A RENGETEG FUTO,BICIKLIZO,DE NEM EGY RIMININIS TURISTAS NYUZSGES.

Ez itt pont a tó, de kicsit káosz van egyelőre a képek között. Itt is fut meg biciklizik mindenki...

Léggyökerek

A METRON VISZONT NEMCSAK A BICIKLIK HELYET JELOLIK,HANEM A SZORFDESZKAKET IS.

RENGETEG MIMDENT NEM LATTUNK,MEG KET NAPRA BIZTOS JOVUNK VISSZA,DE MOST ELINDULUNK PARATY-RA REGGELI UTAN (GYOMBERES,MAZSOLAS,DIOS KENYER,SAJTOS FELFUJT,PAPAJA,MaNGO,AVOCADO, GOIABA,BANAN,MUZLI,JUICE,TEA,KAVE,TEJ,VAJ,LEKVAR).TOMEGKOZLEKEDUNK,TEGNAP TAXIVAL JOTTUNK HAZA,MELLETTUNK KITORT EGY VERKEDES,EN MEG AKARTAM MENTENI AZ EMBERT,DE BE KELLETT LATNOM,HOGY NEM VAGYOK POZICIOBAN,DE RETTENETES LATNOM,HA BANTANAK VALAMIT,A TOMI EZEK UTAN FOGOTT EGY TAXIT.MESSZE IS VOLTUNK.ES NEM OLYAN DRAGa.SZOVAL NOVO RIO STATION,PARATY,POUSADA ART COLONIAL.IRJATOK!!!APA TE IS!!!

Probalok roviden irni,mert igy telefonrol,gyotrelmes. EGESZ EJSZAKA SZAKAD AZ ESO,MEG ALMOMBANBIS HALLOM. Reggeli kozben kicsit csendesedik,nem sietunk.Megismerkedunk majdnem mindenkivel a kedves,kis csaladias szallasunkon, a volt-triesti tulajdonos not,aki,mint muvesz is kiteljesedik brazil vallalkozasaban,a mi szobankban feltetlenul,illetve a szloven portugal professzor novel, a ferje az egyik ljubljanai szinhaz igazagtoja,aki legutobb paulo coelhonal lakott,most meg a szloven kisebbseghez jott valami fiestara elodast tartani.Elkepeszto kisebbsegek laknak itt.Jelentos japan peldaul Sao Pauloban,van nemet varos,holland,ukran,persze orosz,es a csodalatos,pazar egyvelege az emberisegnek, a legkulonbozobb keverekekkel, barmilyen borszinnel,gyonyoru mezticek, felverek,feketek,sotetek,halvanyak,ferdeszemuek,kerekszemuek,barmi. MIMDEN. MINT A VAROS,AMIHEZ -MOST UGY ERZEM EGY ELET KEVES LENNE...

Ezek a Cukorsüveghegy első állomásáról, a Morro de Urcaról, a kistestvér szikláról készültek.

Santa Teresa

Ipanema

Lagoa (tó a Rioban)

Ez is

Belváros - Óváros

A legrégibb kávézó: Café Colombo

Teatro Municipal

VARAZSLATOS HAZAK AZ 1800-AS EVEKBOL,KORULOTTUK A NAGY FEHER KOCKAK, SZELES SUGARITAK,ES MACSKAKOVES KANYARGOS UTCACSKAK,RENGETEG BUSZ,MIMDEN SARKON GYUMOLCSFACSARO BAROK,KIS,MELEG ETELEKKEL.STREET FOOD MINDENHOL,EGYIK INYCSIKLANDOBB,MINT A MASIK.MA KOKUSZOS CHURROST EBEDELTUNK VALAHOL BOTAFOGO EGYIK SARKAN,EGY TRANSZVESZTITA FELVONULAS MELLETT.HOZZANK MAR CSAK EGY CSAPAT NYURGA,FLITTERES SZOKNYAS,SZINES LANY JUTOTT EL VESZEDELMES SMINKKEL,PICI DUDOROKKAL A LABUK KOZOTT.ERRE JOTTUNK AZ INDIAN MUZEUMBA,AHOL UJFENT PARADESQN KEDVES EMBEREK,DE ELEG SZERENY KIS TARLAT EGY ZOLD UTCABAN,SZESEGES REGI HAZAK KOZOTT EGY FAVELLA ALJABAN.DE LEGALABB VETTUNK KET IGAZI INDIAN NYILAT,A GYEREKEK HATARTALAN BOLDOGSAGARA,HOGY IMMARON AZZAL ROJJUK AZ UTAT.

SZEPEK EGYEBKEN,TOLLASAK,JO LATVANYOSAK.MENTUNK VELUK PAPAGAJRAVADASZNI A CUKORSUVEG HEGYRE.EL IS JUTOTTUNK AZ ELSO ALLOMASIG,AZ URCAIG,OTT MEG NEM ESETT AZ ESO,BAR MEGNYUGTATOEN,EGYSEGESEN SZURKE VOLT MINDEN.NAPNAK SE HIRE SE HAMVA,DE NEM ESETT.

ITT IDOZTUNK EGY DARBIG A SELYEMMAJMOKKAL,

Ott van az ágon az egyik!

HATHA ELMEGY A FELHO,AMIRA SEMMI ESELY NEM VOLT,TEKINTVE,HOGY SE ELEJE, SE VEGE NEM LATSZOTT.AZTAN NEM VARTUNK TOVABB,TOVABBLIBEGOZTUNK A CUKORSUVEGHEGYRE.A CUKORSUVEGHEGSRE,A HIRES,NEVES,IKONIKUS PAO DE ACUCARRA.

ADDIGRA MAR OMLOTT AZ ESO,EGYMAS IS ALIG LATTUK,NEMHOGY BARMIAST.SEMMIT NEM TUDO ROLA MONDANI,TALAN LEGINKABB A CHOPOKRA EMLEKEZTETETT....LEGALABB AZ URCAROL LATTUK RIOT A MAGASBOL,GONDOLOM AZ MAJDNEM OLYAN LEHET.A CORCOVADORA KRISZTUSHOZ CSAK VEROFENSES NAPSUTESBENBINDULUNK.LEGALABB AZ ALSO LIBEGO ALLOMASROL GYALOG JOTTUNK LE, A DZSUNGELBEN EGY KIJELOLT TURISTA OSVENYEN.

AZ NAGYONNIZGLAMAS,TITOKZATOS VOLT, A PARAS,ESOS ESOERDO NEGYEN.ES NEM TEVEDTUNK EL...AZTAN SANTA TERESAN,ITT A SARKON ETTUNK,AZOKNAK A BAROKNAK AZ EGYIKEBENYAMIK NEKEM OLYAN IGAZI DEL-KOZEP AMERIKAINAK TUNNEK.MIMDEN TISZTA CSEMPE,FA ASZTALOK,RENGETEG UVEG SZEPEN SORBAN A FALON...MAJD TESZEK EGYSZER IDE EGY FENYKEPET.

Pont olyan képet pont most nem találok, itt kókuszlevet isznak...

A királyi palota

A GYEREKeK TOVABBRA IS FANTASZTIKUSAN BIRJAK,LENCSI KI VAN EHEZVE MAGYAR SULT HUSRA....ALIG LATUNK ITT GYEREKET,OK VOLTAK AZ EGYETLENEK MA PL. A MEtron,ahol van kulon noi kocsi este. Magkaptuk az sms-eket,ugy orultunk nekik!Anyaxakkor nem is kell befekudni?orulok a boltnak!Jutka miert gyengebb?Apa, ateid is megjott,jo,hogyirtal!!!!Magdi,Gyuszi,hogyvagytok Lengyelorszgaban?Lorcsi valaszolj a viberre!Vera!Mi volt?T.?azota?puszi Mindenkinek!!!!

Itt vagyunk!!!!!Tenyleg.Egy rioi agyban fekszem,Santa Teresa nagyedben,egy 1920-ban epult villaban,

Ez is a kis házunk lent is, fönt is. Ikerház, de az egyik fele kiadó csak. A bicikli mögött a mi szobánk.

Reggeli a pusadaban (ez a vendégház, motel, fogadó)

korulottem egy kis csalad...Tegnap hajnalban 4.40-kor erkeztunk 12 ora repules utan,1,5ora Roma utan. A menetrend tokeletes volt,ennel kenyelmesebb nem lehetett volna,ejsza utaztunk,delutan indultunk,hajnalra erkeztnk,de nekunk az alvas Tomival a gepen egy gyotrelem volt. Rettenetesen kicsi helyen,egye-egy gyerekkel rajtunk eleg kevesse volt pihenteto,de legalabb ok aludtak, nem tul kenyelmesen,de egeszen sokat. Es hevesen nezetk a mesefilmeket,jatszottak amenyit csak akartak...boldogsag....ez azert nem akarmilyen kezdet. Egyebkent is elkepeszto lelkesek,Lencsi kulonosen...Egesz szobaton ujjongott,hogy ez olyan,mint egy alom,es el sem hiszi,hogy ez tortenik.

Tehat vasarna hajnalok hajnalan megerkeztunk:+5 ora Magyarorszag,tehat akkor majdnem delelott 10 volt otthon.Totalisan sotet,itt tel van.Keson kel a nap,es koran (5.30-6.00) megy le.Ezert semmit nem lattunk a varosbol befele.Taxit fogtunk,megtalatuk a Casalegre Art Vilat a bohem negyedben,egy szep kis utcacskaban,gyonyoru regi hazak kozott,amik kozott van egeszen szepen felujitott,van kozepesen lerobbant es van eleggel lerobbant.Pedig egykor mesesek lehettek.Majd rekok be kepet.

Szemben velunk pont egy pompas kis azulejo-kal kirakott homlokzat,elotte kis to tavirozsakkal,szerecsen kerteszekkel.

Nekik nagybirtokuk van,kokuszt termesztenek a rostjaiert,es ebbol kesztenek kulonbozo lakberendezesi meg mubeszeti alkotasokat.Mellettuk egy pazar kis villaban egy befutott festono.

A mi utcankban menne az egyetlen rioi villamos is,de eppen most felujitjak.Eddig gyalogoltunk fel a hazig a hegyre,de lattunknk mar buszt is, este meg van neven futo kisbusszal kozelitettuk meg a celt.Szoval tegnap.Vartak kedvesen,meg be sem koltozunk,Lena abban a pillanatban elkezdte mantrazni,hogy tengerhez azonnal,annyira lelkesen es olyan hevesen,hogy at sem oltoztunk,beraktunk egy furdoruhat,de alapvetoen azt terveztuk,hohy egy ora mulva,8-kor jovunk vissza reggelizni.Ez nem sikerult,estere ertunk haza.De elso utunk a Guanabara obol Botafogo reszere vezett,de itt nem lehetett furdeni,bar pompas kilatas nyilt a Cukorsuveghegyre,olyan igazi....Tovabb buszoztunk az Ipanenemra,ami igy fel3/4 ora volt es nem volt csalodas...hofeher homok,amit nem mellesleg tokeletesen lehet epiteni,asni is formazni,tiszta,sotetket tenger,eszeveszettnagy hullamok.

Uszasrol valoban szo sincs,gyerekeknek egyedul pancsolasrol sem,sri lanka ota en ia tartok az embernagysagu hullamoktol.Meg most is erzem annak az esenek a kovetkezmenyeit. Egyebkent a viz sem meleg,inkabb friss. Anya,Te biztos birnad,de nekem huvos.

A gyerekeknek nyilvan nem.Reggel nyolckor meg annyira a levego sem volt forro. Utana is max. 35 fok volt,de telvan ugye. Nem orjito a hoseg. Olyannyira nem,hogy ma egesz nap esett. De tegnap verofenyes napsutes,meleg,nyar. Elmentunk ebedelni,azt hiszem itt akkor meg inkabb befejeztek a reggelit. IPANEMA LEGINKABB TEL-Avivra emlekeztetet,azt hiszem. ARNYAS SZélEs UTCAK,HATALMAS,egig ero hibiszkuszok,nagy feher emeletes hazak,neha bauhaus is,barok...Isteni.

Mar latom,a belvaros joval vegyesebb,keszekuszabb.Itt sok a semmilyen,de sok a regi,kolonialis is,amik kozul joparat most renovalnak,van ami teljesen rendben van,es persze akad,aminal varat meg magara a karbantartas.

De egyreszt sokkal bekesebb,nyugodtabb az egesz varos,mint vartam,tisztabb is talan,es bar van hajlektalan,de inkabb csak a frekventaltabb helyeken.Hozzank senkj nem jott oda kergetni,nem lattam,hogy barkihez odamentek volna,sok a rendor,es elkepesztoenbkedves mindenki bar kevesen beszelnek angolul.Nagyon klassz utcai evosek vannak,a strandon peldaul mennyei lime-os rakot ettem nyason,de itt a szallasunkon is isteni minden,habar egyszeru a reggeli,de fenseges valami sajtfelfujt-pogacsa,persze itt is,mint mindenhol rengeteg fele frissen facsart gyumolcs,kar,hogy ok csak portogalul tudjak a neveiket,mi meg ugy biztos nem.

TEGNAPNAP TARTOTTAM.Ebed,gyerekek elalszanak,mi legalabb kenyelmesen eleszegetjuk a helyi szaritott hust babbal,rizzsel,rantott banannnak,valami fokhagymas zolseggel,meg valapi piritott barna porral.Utana korbejarunk meg egy tavacskat.

A tavacska (Lagoa)

Oruletes adottsagai vannak ennek a varosnak.Sziklahegyek,to,dzsungel,tenger,elég sok zold. IPANEMAVAL SZEMBEN MEG OTT UL.A FAVELA A HOFEHER HOMOK FOLOTT.ESTE MAR CSAK ELMENTUNK A BOLTBA,MAJD MEGEJTETTEK A GYEREKEK ELETUK LEGHOSSZABB ALVASAT 14 ORABAN. Es mindezt ugy,hogy egesz nap mentek elotte,Akos vittuk neha,de o is tomenytelen sokat gyalogolt,egyetlen zokszo nelkul....ma is. PEDIG MA EROSEN őSZ VOLT,ESO,SZURKULET,MI AZONBAN SZANDALBAN,NYARI RUHABAN ESőKABATBQN.MI NYARALUNK,AKARMI VAN.AZERT KICSIT ATHUZTA EZ AZ IDO A SZAMITASAINKAT,MERT IGY NEM VOLT ERDEMES SEM A COPACABANARA MENNI,SEM A MEGVÁLO KRISZTUSHOZ FOGASSAL,SeM TIJUCA DZSUNGELBE,SE LIBEGOZNI A CUKORSUVEG HEGYRE,DE A MUzEUMOK SEM VOLTAK NYITVA HETFO LEVEN.IGY MA MARADT A TORTENELMI VAROSRESZ,AHOL GYONYORU PORTUGAL EPULETEK VANNAK,KIRALYI PALOTA,KIRALYI KAPOLNA,DE ESETT,NA...DACOLTUNK az időVEL, VISZONT AZERT HA HOLNAP NEM ESNE,NEM BANNAM...AKKORRA TERVEZZUK AZ INDIAN MUZEUMOT ES A MEGVALTO KRISZTUST A CORCOVADO HEGYEN,AT A DZSUNGELEN.MEGLATJUK.AKKOR IS JO,HA MASKEPP.MAJDNEM AKARHOGY JO.NEM KELL SIETNI,NINCS ORANK,AZ OTTHOnI idT MUTATJA A TELEFOJOM (UgY IS EBRESZTETT MA SZURREALIS IDOBEN),minden vicces,konnyu,nyaralos,boldog...

Te jó Isten.....

Ma....

Ez még szerdán a Müpa előtt....

És akkor eljött a ma...Az utolsó nap, hogy a kislányunk óvodás....Ezután már nem az lesz...Már nem is annyira kislány lesz....Jaaaajjjjj.....

Ovisok...Milyen nagy az a jobboldali...

Hát szóval...sajog a szív...

Mindeközben lekerült Ákosról tegnap a kötés, és egész szép a seb...Lehet patakozni. 

Már van gumiszandálunk is....az üvegszilánkok végett...

Aztán....holnap elmegyünk....ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ......BRAZÍLIÁBA!!!!!! Tényleg! Tényleg!!!!  Vagyis még nem tényleg, de van repülőjegyünk. Holnaptól júni. 27-ig....Eddig fel sem fogtam, annyi minden történt, annyi mindent kellett csinálni. De tegnap leesett a tantusz...Én rettenetesen, borzasztóan várom. Ákos névnapján láttam meg egy ajánlatot. Szóba nem került ilyesmi. Skóciára, Tel-Avivra gondoltam, Tomi ezekért annyira nem lelkesedett. Képlékeny volt minden. Majd egyszer csak megláttam egy nagyon-nagyon jó árat, ami egészen meglepőeb olcsó volt, amilyet még soha nem láttam Dél-Amerikába. Nos, nem kellett sok...5 perc alatt lepergett az életem, tetőtér, 60 nm-en lakunk, spórolni kéne, szerezni még 3 milliót, de hogy, de mikor lesz ebből valami, lesz-e, megéljük-e, ki tudja mi lesz 3 év múlva. Szóval ellepte a fejem a rózsaszín köd, Tomit még képes voltam felhívni....Azt mondta, hogy ez elég izgalmas lehet...Nekem ennyi elég volt. Lefoglaltam, megvettem, majd alig bírtam hazavezetni, olyan eufóriába kerültem. Én valóban a föld fölött repültem. Csak az volt a baj, hogy volt alattam egy autó. De eljutottam Szentendrére....most pedig csomagolom a hátizsákokat, amik egyenként nagyobbak, mint az Ákos. Egyelőre két szállás van meg (Rio és Paraty), az első hét, utána nyitva hagytuk a másodikat. Csöndben hozzáteszem (ahogy a többik nyaralását hallgatom), két hét hátizsákkal kevesebbe kerül, mint egy antalyai all inclusive-nyaralás. Bár, mi ott eszünk, ahol a helyiek, tömegközlekedünk, boltban vásárolunk. Nem kellett oltás, mert sajnos nem megyünk fel az Amazonashoz. Nagyon sokat hezitáltunk, de arra jutottunk, hogy ne rohanjunk legalább itt, ne nyűjük a gyerekeket, legyünk végre kényelmesen, nem időpontról időpontra szaladgálva....Mert az Amazonashoz megint egy rendes, több órás repülőúttal mehettünk volna...Eszeveszett nagy Brazília. Felfoghatatlan. Magyarország százszorosa. Itt az ország bejárásáról szó sincs...Itt az ember repülővel közlekedik a látnivalók között...De megyünk....Ha az Isten is úgy akarja. És jövünk, ha az Isten is úgy akarja. Próbálok írni néha...Gondoljatok ránk azért, messze leszünk!

                                         Ez egy galériában Pécsen, nekem nagyon tetszett...

Péntek. Ez volt az első iskolai ismerkedés a leendő elsősöknek. A tervek szerint külön, tehát a gyerekek együtt a tanítókkal, illetve a negyedikesekkel, akik őket fogadták, és mindegyik kicsi kapott egy nagy segítőt. A mi Mikink nagyon cuki volt, de hiába, ez nem volt elég. Már az előcsarnokban Léna keserves sírásra fakadt, hogy ugye nem megyek el. Szorította a nyakamat, miközben Ákom (akit meg kötözésre vittünk), bebújt a pólóm alá és immáron - úgy kézre estem - két kézzel fogta az egy-egy cicimet. Mindez egyben - azt hiszem - elég látványos volt. Tehát az antrénk megvolt, szerintem most már nem felejtenek el bennünket. A hangulatot addig fokoztuk, mígnem az igazgatónő odajött, hogy talán akkor ne menjek el, maradjak a Lencsivel (így az Ákos is), hogy ne legyen rossz szájíze végül. Hát....Ott maradtam. Ketten voltunk így...Pedig nagyon kedves volt mindenki, hajtogattunk ismeretlen fajtájú állatot, végigjártuk a sulit, megnéztük a termet, játszottunk a Templomdombon. Addigra Léna is oldódott egy kicsit, gyorsan megmutatta Feri bácsinak, hogy fel tud mászni a legmagasabb fára a téren. Ákos is. Judit néninek is elárultam varászigéket, mint balett, mozgás, kézműveskedés....Nyitott a drága kis iskolásom a végére, remekül színcápázott, szóval jókedvvel távoztunk. Ne kérdezzétek, hogy mit érzek a szeptember elsejével kapcsolatban. Könnyű lesz, az tuti.

Ezt követően elmentünk a sebészetre, ahol Ákos in medias res, kérdezés nélkül elmondta a véleményét a helyzetről, egyrészt, hogy ő nem kedveli, ha hirtelen tépik le a ragasztót a kezéről, mert az fáj. Másrészt, hogy ne neki mondják, hogy a bicska veszélyes, mert ő egy gyerek. Ezt a felnőtteknek kell tudni. Kétségtelen. De nagyon jó fej a sebész.

Aztán bejöttünk Pestre, hogy Anya átvegye a gyerekeket, mi meg induljunk Pécsre a POSZT-ra. Bár nagyon vártuk, de előtte két és fél napig Szabadkígyóson voltak a gyerekek, és csak egy éjszakát velünk, így most egy kicsit nehéz volt a szívünk. Pedig mindkét előadás remek volt, a szombati Hamlet (Örkény Színház) különösen. De a péntekinél is elrepült az a 2,5 óra szünet nélkül. Hatalmas taps, és végre elég sok színház nekünk.

Szombaton meg egész nap kiállításokon kószáltunk, mindent alaposan elolvasva, megnézve, mert e kettő nehezebb a gyerekekkel. Régebben a múzeum sima ügy volt, de a legutóbbi Csók-tárlat az maradandó élmény volt....Maradjunk annyiban, hogy így jobban át tudtuk magunkat adni a Zsolnay negyednek

meg a Csontvárynak is.

A Zsolnay negyedben pedig a varázslatos porcelánokon kívül kiállított a Bíbor!!!!!! Persze megint beleszerettem egy képébe, amivel már egy ideje kacérkodom....Kéne egy tetőtér. Vagy egy kiállítótér...

                                            A kedvenceim...

A gyerekek is mulattak, édes semmittevésben Anyával. Cirkuszban, játszótereken (Ákos alsónadrágban, mert az utóbbi hetekben elég kiforrott lett az ízlése, ódzkodik például a rövidujjútól, de a rövidnadrágtól feltétlenül).

Úgy hallom két nap alatt Szabadkígyóson a természet gyermekeivé váltak. Szaladgálnak a mezőkön, itt a Körösön vizibicikliznek, szaladgálnak mezítláb a patakparton....Ez mesés. Tüskevár. Úgy örülök. Azt mondjuk nem tudom, hogy a 3/4 11-es elalvásból hogy lesz pénteken reggel iskola, sebészeti kontroll, és pár ilyen kevésbé vad program, de majd ma este igyekszünk akklimatizálódni.

Nézzétek meg ezt a gyönyörű kislányt. 4 napot jár még oviba, össze-vissza, és utána.....ISKOLÁBA fog menni. Tekintsünk el a szokásos közhelyektől, hogy tegnap még mi volt....De akkor is megrázó....Az én kicsi lányom már nem annyira kicsi lány. Négy év kellett hozzá, de kiállt a műsorral, szépen elmondta, szoknyácskáját sem lyukasztotta ki izgalmában az én büszke majdnem már-nem-óvodásom.

Pedig nem volt izgalommentes az indulás, mert egy órával a ballagás előtt még az ambulancián ültünk, ugyanis mire vágyik egy 6 éves a ballagására? Egy bicskára. De nem ám egy olyan vicek-vacak kis bugylibicskára, hanem egy rendes, svájci, Victorinox késre. Nyilván a négyéves Öcsöngő is vágyik egy ugyanilyenre zöldben. Nagypapának persze akkora szíve van, hogy nem mondhat nemet, drága Mama (én), Papa (Tomi) sem tiltakozik annyira. (Mancika talán igen.). Közben szintén a jószívú nagypapának köszönhetően összegyűlik egy tetemesebb mennyiségű zsebpénz (életükben először), Lencsi ki is ötli, hogy akkor így meg lehetne szerezni a hőn áhított rollert. Ákom ekkor valódi horgászfelszerelést óhajt, bár nincs egy fia ember a családban, aki akár össze tudna rakni egy horgászbotot. Sebaj. Horog van benne. És akkor....délután fél 4 felé jár az idő, egy napos péntek délután, (a ballagás ötkor kezdődik, nekem négyre kéne odaérnem), Ákom a bicskával nekilát kibontani a horgászfelszerelést....Sikírás, zokogás, a kés belefut az alkarjába. Nem ér eret. Viszont a kis zsírszövet kibuggyan szépen kétoldalt (bocsánat), mint egy punci. Rémes. Ott gyöngyöződik a húsa. Úgy kell visszagyömöszölni a sebészeten. Ahol kedvesen megkérdezik a recepciónál, hogy mi történt, én akkor még azt hiszem, hogy a horog. Ezt közlöm is, mire Ákos közbeveti, hogy "nem! a bicska"...Elengedtek kezelés után, nagyon tapintatosan nem hívták a gyámhivatalt. Édes kicsi fiam olyan hősiesen viselte, pedig nagyon csúnya volt. Mély....Majd szépen hazamentünk, Lencsikém átöltözött, és elindultunk a ballagásra.

Királylány az Aranyszőrű bárányban

ÉS....Tadam!!!!! Vitéz Léna és a szentendrei Diótörő Balettiskola Óvodás csoportjának bemutatója a PMK-ban (Könyvtár Szentendrén). Igazi színpadi előadás, Lénuskám már előző nap úgy izgul, de tökéletesen megy minden, úgy táncol, mint Felméry Lili. Én a színpad mögött voltam, öltöztető anyukaként, Léna szerette volna, ha ott vagyok, még egy másik mamával és a sok kislánnyal. Cukik voltak, mindenki rettenetesen rettegett.

A pszichológusok azt mondják, hogy éneklés közben egyszerűen nem tudunk félni. Úgyhogy amikor már tetőfokára hágott a pánik, kitaláltam, hogy kezdjünk el énekelni. Egyszerű óvodás dalokat, amiket mindenki tud (pl. a Süss fel napot). És működött. Mindenki gyönyörűen zengedezett a kórusban, büszke voltam magamra, jöttek oda a többiek nézni a kis énekkart.

A roller. Indulnak Pestre. Nem rollerrel, kocsival, szombaton délutántól másnapig Anyával és Apával lesznek. Vasárnap a Padlás (Vígszínház) után megyünk értük, addig mulatnak a libegőn, meg a Széchényi hegyen.

Mi meg felnőtteskedünk otthon kettesben. Akad egy mennyei konyhával bíró étterem Szentendrén: nepáli és himalájai koszttal. Meg vitorlásokkal a Dunán. Aztán én még el Laurával Kocsis Zoltán születésnapi koncertjére a Müpába. Az is jó volt.

Ez meg már vasárnap a Várkert Bazár, ahol végre megnézhettem a Csók István kiállítást, mert gyerekeknek volt tárlatvezetés. Erről inkább nem nyilatkoznék. Maradjunk annyiban, hogy inkább egyedül nézem meg a Qi Baishit. Legalább nem voltak sokan.

Viszont a Várkert Bazárt bejárni nagyon klassz, lehetett detektívkedni (meg kellett keresni, hogy mit veszített el itt egyszer Sissi különböző feladatok segítségével), meg követ festeni, bábszínházat nézni, és kószálni a Vár járataiban.

Ágyúgolyókon

Tegnap pedig életem első iskolai szülői értekezletén vettem részt. Nem leszek túl buzgó. Eddig ezt a kérdést nagyon erős érzelmekkel éltem meg. Talán kicsit aktívabb voltam, mint kellett volna. Most visszaveszek.

Minden egyes szó balzsam volt a lelkemnek. Ha csak fele ilyen jó lesz, mint ahogy tűnik, akkor az már főnyeremény. Túl szép lenne, ha ez így lenne igaz. Gyanús. Pedig minden mondat után ujjongtam volna. Nincsenek fölösleges szabályok, csak az ami nagyon muszáj. Azaz: nincs csúfolás és verekedés. Másodiktól a szabályokat közösen találja ki az osztály a két tanárral. Akik egyébként egész nap ott vannak, mindketten. Judit nénié a humán tantárgyak. Feri bácsié az összes reál. 31 gyerek, 17 lány, 14 fiú. A szülők nagy része szimpi. Nincsenek ilyen őrült kikötések, hogy ezüst színű a tornacipő talpa, vagy fehér póló, csak az, ami kényelmes. Viszont minden tanszert a suli vesz meg, egységesen. Az összes könyvet is. De ez biztos máshol is így van, nem tudom. Gyereket nem hasonlítanak testvérhez, sem senki máshoz, mert mindenki egyéniség. Nincs büntetés, sem semmilyen értékelés ponttal, ilyesmivel, csak dícséret, azért hogy ne versenyezzenek a gyerekek. Illetve szóbeli értékelés. Vagy írásbeli. Abszolut rugalmas minden, azért nincsenek szabályok, mert mindig az adott osztály igényeihez igazodnak. Rengeteget vannak kint a szabadban, ami nekem olyan fontos. Reggel meseolvasással kezdődik a nap. Hm....

Léna az utolsó a névsorban, 7.45-től tart 3-ig a tanítás, de nem egyfolytában, közte sokszor kimennek, hosszabb időre. 3-tól lehet elvinni a gyerekeket, ha valami órája van (de nagyon nem javasolják elsőben, maximum mozgást). A beszoktatás (játék) szeptemberben akár 6 hétig is tarthat, ahogy igény van rá. Volt olyan, hogy anyuka ott ült két napig, ha sírt a gyereke....(Én kiveszek két nap szabadságot azért...- azt hiszem...). Nincs házi, szünetben sem. Kérik, hogy ne stresszeljük tanulással otthon a gyerekeket, ne nyomasszuk, otthon csak játszanak. Ne paráztassuk a dolgozattal őket, ha mi nem sugalljuk, hogy ez rossz, ők élvezni fogják, hogy megmutathatják amit tudnak. Mert az a legfontosabb a tanároknak, hogy megszerettessék velük az iskolát. Táskát sem kell hazavinni, csak pénteken. Minden nap van tesi, hetente egy néptánc, felsőben társastánc. Januártól heti egy úszás. Sok-sok közös, külsős program. Erdei iskola elsőben Mogyoróhegyen. És a kis patinás iskolát, ami cuki, de kissé megviselt nyáron tetőtől-talpig felújítják.

Nem örülök előre, de most ez nagyon jól hangzott. Nekem ez mind annyira tetszik....Aztán majd meglátjuk. Pénteken megyünk kézműveskedni reggel, ott egy órát maradnak a gyerekek egyedül. Áronnal megyünk, hogy legyen egy férfi-támasza a kislánykánknak. Mert már megijedt előre, hogy mi lesz vele egyedül, legalább az Ákos menjen be vele az iskolába....(Ákos ekkor gyorsan rákérdezett: "Most akkor engem is beírattál?????)

Ők nem jamaicaiak.

Olyan fáradt vagyok, ez az utolsó hét majdnem, és azt sem tudom, hogy fiú vagyok vagy lány. Egyrészt semmi erre utaló jel nincs - mármint arra, hogy fiú vagyok-e vagy lány, másrészt, esténként, amint lenne időm ezen gondolkozni, azonnal elalszom. Amikor alszom, akkor meg azt álmodom, hogy földrengés van és/vagy fáj a fejem 3 napja. Ezen a héten van a ballagás az oviból, ami egyébként még szomorú is, mert hol van az én kicsi kislányom? Ebbe próbálom nem beleélni magam, mert egyébként át tudnám adni magam a bánatnak, de lehet, hogy akkor is elaludnék azonnal. Szombaton meg a balett-bemutató. Ezekhez 400 dolog társul a fehér nejlonharisnya-vételtől kezdve a túrós kuglóf sütésen át, a személyre szabott ajándékokig minden, ráadásul én veszem a csoport nevében is, mint lelkes anya. Nem lenne ezzel semmi baj, csak ne érezném magam úgy, mint akit kifordítottak. Ma azért elmegyünk még színházba este (fiú lány felállásban, mert így kaptunk ajándékba jegyeket, mármint, hogy véletlenül mindent egy napra. Szóval lányok: Sylvia balett - Erkel, fiúk: Dzsungel Könyve Biankáékkal). Aztán holnap reggel HÉV-vel jövök be, mert ma 1,5 óra alatt sem sikerült beérnem reggel, ami már több, mint kínos. Legalább lesz időm elkezdeni gondolkozni az élet nagy dolgain, meg, hogy akkor ki milyen ajándékot kapjon, aminek tényleg örül. Most olyan apró dolgokra vágynék, mint ülni a napon és kész...

Péntekkel kicsit megnyújtottuk ezt a hétvégét, már olyan nehéz rendesenek lenni....Bejöttek velem szépen dolgozni, hála Istennek és a Főnökömnek eljöhettünk délben, így mienk volt a világ. Elmentünk kerámiát festeni a MadebyYou-ba, ami nagyon-nagyon jó volt mindhármunknak, bár - hozzáteszem -, rettenetes drága...

Ez talán utána, vagy még szerdán? Az Erzsébet hídnál, a Kiosk. Szeretjük.

Utána Hopp Ferenc Kelet-ázsia Múzeum, indiános kiállítás. Majd Vakvarjú, vacsora. Onnan én el swing koncertre, Tomiék haza.

Ez meg már a Skanzen, Pünkösdi Sokadalom + migrén + Blankáék

És Lencsi korongozik!!!!!

Most viszont el kell rohannom. Lencsi még 6 napot jár oviba, és már megint nem tudok ott lenni az első színpadi próbán (sem). A szívem ráspollyal dörzsölve.

Na, ki ez a kisfiú???

Vitéz Tomi. Szerintem hasonlít rá Vitéz Ákos.

Aki éppen kávét készít nekem. Hétfőn. Reggel zokogva, bömbölve ment be az oviba, elszökött a csoportból, hogy menjünk haza, majd végül bepaszíroztuk. Mit mondjak, egész délelőtt porban volt a szívem (ezt az indiánok mondják így, és én nem vagyok indián, de indiános könyvet olvasok most), itt tépelődtem, hogy ha a gyerekem segítséget kér tőlem, azt akarja, hogy mentsem meg, akkor nekem ott a helyem, kire számítson, ha nem rám, erről szól a szülőbe vetett bizalom...Úgyhogy győzött a szív, odaporoszkáltam a főnökömhöz, megmondtam, hogy az Ákos nincs jól (ami igaz volt), és rohantam az óvodába. Csaba neve legyen áldva, hogy ezt megtehettem (de egész évben egyszer sem voltak betegek, egyszer kéredzkedtem el csak amikor Léna beleesett a patakba), tényleg majdnem jó vagyok, de most úgy éreztem, hogy ott a helyem. Olyan nagyon örültek, és olyan nagyon jó volt együtt. Szentendre hétköznap a legvarázslatosabb, amikor senki nincs az utcákon és isteni béke van...ÉS,kedden simán mentek be az oviba, mosolyogva, jó kedvűen....

Enjoy the taste.

Ezt a ruhát Lencsi horgolta a babának! Sőt engem is megtanított horgolni, Biankát is. Ebből már meg lehet élni.

Ez még szombat. Aquincum - Florália. Ez nagyon jó. Minden tavasszal virágünnep, amikor összecsapnak a gladiátorok, meg a légiósok, lehet agyagozni, kötelet készíteni, nemezelni, bőrkígyót csinálni, kovácsot nézni, persze a kiállítást, amit én nagyon-nagyon szeretek, különösen az újraépített házat, meg magát a várost, de olyan jó nézni a korhűen felöltözötteket is, nem beszélve ókori római ételekről, amik fenomenálisak voltak. A gyerekek meg sem kóstolták. Tokaji aszús mazsolás-hagymás csirke, meg valami diós szószos négylábú állat fokhagymás sült lepénnyel....Hát....Mindez a hajdani közfürdő illemhelyén elfogyasztva, amíg a gyerekek az egykor szennyvízelvezetőben és lapidárumban bújócskáznak. Több száz éves kakik, nincs már ott semmi.

Ugye...Remélem nem fogok nagyon zokogni...

Szili, Boróka, Léna-binda, Vendel, Fanni, Iza, Huba - a nagyok. Nem hiszem el....

Gyerek-sereg Móniéknál. Pénteken.

Cukorfalatok.

Ma mindenki a saját ágyában aludt! Juhééé. Este pedig Lencsivel megyünk a Zeneakadémiára ketten. Az évad zárókoncertje. Közben a fiúk talán a Hello Anyuban várnak....Szegények.

Azért az olyan fincsi érzés, hogy például a baletten mindig más van a Lencsikémmel, soha nem én. Annyira jó, hogy viszi Anya, meg a Blanka, de úgy, de úgy szeretnék néha én is ott lenni....Meg sem ismerem a balett-társak felét...Fáj ez nekem....

Ákos egyébként nem jár piros szíves pólóban, csak a sajátját leöntötte. Ez Lénáé.

Ma pedig bábszínház van...Blanka kíséri a gyerekeket. Örülök, hogy legalább Ő ott van...Nem, nem szakad meg a szívem, hogy én nem. És nem a Marcipán cica miatt, mert már láttuk, és borzalmas volt, de ezzel a két gyönyörű kisgyerekkel úgy szeretek lenni. Pedig nem olyan egyértelműen jól nevelt, simulékony, könnyen kezelhető gyerekek. Talán inkább elvetemült majmocskáknak aposztrofálnám őket, de cukorfalatok. Meg egyébként is, drága Lénuskámon miért van tréningfölső? Én fehér kardigánt adtam....

Nem baj, egyszer hazamegyek, és péntek van. Hétvégén megyünk Floráliára Aquincumba. Lesznek tógás emberek, gladiátorviadal, régi római ételek, színház...eső...

Közben az én kis harcos lánykám hadsereget toboroz. A domináns kislány még mindig is domináns. Továbbra is ő a "főnök", aki kiosztja a szerepeket. Ő maga a szuperkutya, Léna az ügyetlen kutya például. Ha nem tetszik, nem kell velük játszani. Kegyes. Viszont más gyerek is elnyomva érzi magát, így tegnapra már 15 ovist szerveztek (főleg fiúkat, mind a négy csoportból, a Sárgában Flóra szervezi a csapatot), akik majd megvédik őket az elnyomástól. 6 évesek....Mi lesz itt? Még 12 napot járnak oviba. Léna ma újra sírva ment be, bábszínház ide vagy oda. Pedig az óvónők már bevezettek egy "főnök-táblát", beosztották minden napra, hogy ki az úr a nagycsoportosok között. Úgy látszik nem működik így sem. A domináns kislány felfal mindenkit. Hiába próbálják kezelni a felnőttek. Keleten a helyzet változatlan. De küzdünk.

Az enyémnek...

Anyák napja...

Lencsi először szerepelt egyedül. Beérett...4 év, de eljött az idő. Ákos ignorálta ezt az ügyet.

Aztán lementünk patakozni, Léna összebarátkozott pillanatok alatt ezzel a nagyon helyes kisfúval, aki később beleesett a vízbe. Még később pedig Lencsi úgy vágta el a talpát, hogy sikerült egy igazán látványos performaszot csinálnunk, a csendesen csobogó vérével a lábán, a karomon, a combomon, ami aprócska tócsába gyűlt végül. Mindezt gyakorlatilag sírás nélkül abszolváltuk. Ebben lehet, hogy benne volt a szimpi kisfiú is...

Egy igazi barátság....Imádják egymást. Olyan jó ezt látni...Bárcsak sokáig tartana...

Most, hogy a nézettség újra a régi, felmerem tenni ezt a képet. A múlt heti eső. Lencsi szeretett volna kimenni az esőben. Mondtam, hogy akkor menjen meztelenül....

Tegnap Tomi bement a munkahelyére, ahol igen figyelmes kollégái tudatták vele, hogy fent van a blog az Indexen. Bármennyire megdöbbentő is ez, drága Férjem a blogot nem nézte meg, de felhívott, hogy tudassa velem. Már ez is igen meglepett (nem az, hogy felhívott, hanem, hogy mit keresek én ott?).

Május 6. 1011 látogató, május 7. 5400!!!! 5400????? 5400???? Ezt én nem értem! Kik???? Miért???Csak rákattintanak és elmennek? Vagy elolvassák? De mit? Hát érdekes ez? Én nagyon-nagyon-nagyon meg vagyok illetődve. Azt hittem, hogy a hatalmas 1011-nél megálltunk és egy igen érdekes élményem volt, felkerültem az Indexre. De mi ez az 5400 ma? Ugye kedves emberek vagytok? Mert akkor rögtön meg is ijedtem, hogy majd milyen következményei lesznek ennek...És mit írjak most...? Én azt gondolom, hogy azért ez valami furcsa véletlen, ami holnapra (legkésőbb) elül, úgyhogy szépen írom tovább csendesen. Nem szeretek konfrontálódni, de ha bármi feszültség van, akkor azt ki kell mondanom, és muszáj tisztáznom, még ha nem feltétlenül szükséges, akkor is.

Kalamajka most drága Lencsikém körül van, aki - mit szépítsük -, sokszor ki van közösítve. Íme a hátránya a vegyes csoportnak. Összesen 4 nagycsoportos kislány van. Nincs nagy választék, ha valami nem stimmel, ha nem pendülnek egy húron. Márpedig a másik 3 kislány gyakorlatilag csak filmekre épülő játékokat szeretne játszani, amikbe Léna nem tud bekapcsolódni. Pisilek én az árral szemben, de nem a gyerekem rovására, és bár tudom, hogy ezt legalább biztosan jól teszem (hogy nagyon keveset néz TV-t), kivettük az Így neveld a sárkányodat, hogy ne zárják már ki ugyan, amiatt, hogy nem tudja ki az az Éjjeli Fúria. Megnéztük szépen együtt (legalább ennyi). Ákos rettegett, de kedd reggel, amikor Lencsi büszkén újságolta a csoportban, hogy látta a nagy filmet, az volt a válasz, hogy "ma már nem ezt játszuk." Erre én nagyon csúnyát gondoltam. Ezt nem tudom és nem is akarom követni. De szerencsére ezt Ő érti, és habár konstatálja a helyzetet, nem törik meg, és nem bánatos, annak ellenére, hogy nyilván pocsék ez a helyzet. Akkor sem vagyok hajlandó óvoda után belökni a kanapéra, hogy nézzél filmeket, nekem addig is nyugtom van. Ma legalább az óvónő is igazolt annyiban, hogy ne adjuk fel, ez a legjobb a gyereknek, hogy JÁTSZIK, rendesen, akármivel, és nem bambul passzívan a mese előtt. Érzelmileg pedig ebben a pillanatban abszolut stabil. Végre az első visszaigazolás, hogy igenis ha sír egy kisbaba fel kell venni, mert ezen is múlik az érzelmi stabilitás, ekkor alapozható meg az, hogy álljon biztosan a lábán, és higgyen magában. Nem tudom meddig stabil, de most nagyon jól esett egy kicsi visszaigazolás. Hátha az is beigazolódik egyszer, hogy valóban a koszos, fára mászó, esőben meztelenül táncoló gyerek lesz egészségesebb felnőtt.

Én ebben hiszek....Ettől persze meg fogunk nézni egy-egy filmet néha, de rettegek attól, hogy a gyönyörű napok nagy része erre menjen el. Nem beszélve a veszedelmes függőségről, amit már egy film után is látok...Egyébként pedig Vekerdy Tamást nyilván a gyerekek védőszentjévé kellene tenni, csak mondja meg most nekem, hogy könnyítsem meg az én drága kislányom maradék 20 napját a nagycsoportban....

Szóval a barlanglakások:

Még a '70-es években is laktak benne, de ma már egy művészeti egylet viseli gondját, aminek következtében jobbnál jobb kortárs ipar- és képzőművészeti remekek bújnak meg itt. Csak természetes anyag: kő, fa...Nekem nagyon bejött. Szimpi-szimpi pasi mesélt nekünk a pentaton szobáról, a titoklyukról, meg ilyesmiről...

Ő a szimpi pasi. Horváth Ottó. Éppen egy kőfotelt farag. A gyerekek persze azonnal segítettek neki.

Az idő még mindig barátságos.

Ez egy üvegfúvó. És a formák.

Amikor pedig már végkép eláztunk, akkor elmentünk a demjéni barlangfürdőben. A kinti melegvizes termálmedencékben nem baj, ha esik. A kilátás úgy is szép. A hatalmas csúszdáket pedig úgyis csak nagy gyerekek használhatják, de kicsiknek is volt egy elég jó. Meg sok barlangjárat, ahol kóvályoghat az ember a ciciig érő vízben, még kávézni is lehet a föld alatt.

Aztán azért elmentünk venni a gyerekeknek egy-egy nacit, mert annyi váltás ruhánk azért nem volt, amennyi eső és sár....

Ez meg Eger:

Szép ez a kislány ott a képen. Csak ne rágná folyamatosan a fülemet, hogy mikor kapja már meg Andrástól a bicskát. Ez most a központi kérdés a bicska. Rózsaszín lesz. Ákosnak zöld. Hiszen már 4 éves. Hova várjunk még... :)

Közben pedig ezek a cudar gyerekek az óvodában egyfolytában valami filmeset játszanak. Mármint valami menő filmből valami történetet. Lencsikém persze nincs képben. De emiatt nem maradhat ki, megyek és megszerzem ezeket a DVD-ket, az életem árán is. Közben magyarázom neki, hogy mennyire menő az, hogy ő nem néz TV-t, hanem helyette fára mászik. Fájó szívvel kiveszem a könyvtárból, megnézzük az Így etesd a sárkányodat, majd hallgatom, hogy az Ákos zokogva ébred éjszaka, hogy "ugye nem ránk vadásznak???". Viszont Léna képben van, ma már játszhat "Így etesd a sárkányodat"-osat a túlművelt oviscsapattal, ami - csöndben hozzáteszem - nem sokban különbözik egy gyerekeknek szóló sci-fitől. "Öljük meg!" mantrázása, vér, csata és lövöldözés. Hát, én még mindig a sarazás mellett vagyok....

Nincs több restanciám, dolgozhatok....

Volt, hogy csak halkan esegetett, általában erősen zuhogott, néha egy pillanatra elállt.

Mi ettől függetlenül kirándultunk.

A gazdaházban sütöttek mennyei péksüteményeket nekünk ebédre.

A képek tónusa elég szépen visszaadja ezt a május elsejei időjárást.

Folytatom a hétvégét, csak a tegnapi képek előbbre kerültek.

Pomáz fölött az ég:

Ákos finoman szólva rakoncátlan és szerfelett öntörvényű az óvodában (is). Amíg a többiek imádkoztak evés előtt ő hangosan kiabált. Ezt előszeretettel bemutatja bármikor, hogy hogy csinálta.

- Ákos, te miért voltál ma olyan rossz az oviban?

- Nem tudom, valahogy így mondta nekem az Isten.

Hiába...a vallásos nevelés....

Már kb. 7 éve írom a blogot! Az sok...Olyan nagyon hiányzik a kreativitás, hogy valamit alkosson a kezem, hogy valami szülessen általam, a blog az erre is jó. Mégiscsak valami, amit én formálok.

Most ez egy rövid, mert megyek értekezletre, de megpróbálom majd befejezni is valamikor.

Szóval Noszvaj. Glamping (glamour + camping = glamping). Mert nem csak egy sátor, hanem valami több, kicsit más. Van jurta például, és van ilyen is, amiben mi laktunk:

Hajlékunk.

Lent pedig a híd a sátrunk felé, át a patakon!

Egy család üzemelteti, akik olyan kedvesek, mintha évek óta ismernénk egymást, nagyon szimpatikusak voltak a vendégek is, a svédasztalos reggeli pazar. Ők maguk sütik a hasékat, keverik a krémeket, készítik a kuglófokat. Van hotel, bungalow és az az alternatív sátrak. Még kicsit előszezoni hangulat, bár teltház minden egységben. Mi 2-kor jelentkezhettünk be, 1.40-kor még szögelték az erkélyünket a patak fölött.

Erkély a patak fölött. Olyan hó volt mindig hallani a patak csobogását.

Az egyik szobánk. Nem mondom, hogy meleg volt, a ház fala vászon, és pont most elég hűvös időjárást fogtunk ki. De fel lehet öltözni, volt sok paplanunk, négyen melegítettük egymást éjjel, pedig a gyerekeknek volt külön szoba.

A jakuzzit nem használtuk. Hátul meg a jurta. Az is isteni.

Előszezon: békát foglak a medencében. Ez már vasárnap. Mielőtt indultunk, az előtt egy órával kisütött a nap...

Akkor bejöttek Magdiékkal a gyerekek, majd játszótereztünk, amíg vártuk a Boráros téren a hajót. Ez a BKV hajó, az fantasztikus. Hét közben tényleg BKV bérlettel (vagy vonaljeggyel, nyugdíjasoknak ingyen, gyerekeknek is) lehet föl le utazgatni a Dunán (2 óra 10 perc Újpestig Dél-Pesttől, az már valami). Gyönyörű az út, ennél szebb útvonal nincs Pesten. És hajón, és ülni a napos teraszon és kávét inni, és csak úgy, és csak csodálni, hogy milyen meseszép ez a város innen. Én félek tőle, hogy ez sokáig nem éri meg a BKV-nak, de addig mindenki menjen bámészkodni a folyón, mert annyira jó....

Mi kiszálltunk a Vigadó téren, ott vacsoráztunk egy gofrit a szerintem legfinomabb gofrisnál a Ferenciek terén,

majd Bubival visszajöttünk a Müpába a táncvilágnapi Gálára. A legjobb táncosok 2015-ben. Szegedi Kortárs Balett, Pécsi Balett, kortárs, klasszikus (Hattyúk tava, Csipkerózsika), néptánc, minden. Első sorból. Ez tökéletes volt a gyerekeknek, mindenből egy kicsi, de szívszakadva el kellett jönnünk a szünetben, mert akkor már 3/4 9 volt. Így is a kocsiban elalvásra játszottunk, de negyed 11-ig nem mertük húzni. Lencsi zokogott, hogy micsoda kegyetlenség ez, őt innen elvinni, én is igen bánatos voltam. Gyakoroltuk a fegyelmezettséget.

Pénteken pedig elindultunk Noszvajra glampingezni. Ezt majd máskor leírom, ez volt az első állomás: Gödöllő, Grassalkovich Kastély. Gyönyörű, horribilis belépő, nem értem, hogy akarják így motiválni a népet kiállításra-járásra...Még annak is elveszik a kedvét, aki menne magától. Pedig még remek mesekönyv is van a kastélyról gyerekeknek. Valami nemtudommilyen Egér naplója. Nagyon jó.