Tegnap mesebe illo napunk volt, eljutottunk idaig a vilag vegere es most megneztuk mi van a sarkon tul.

a szállodánk

Egy takaros kis feher fa barkaval atmentunk a sziget masik oldalara, ahol osszeer a dzsungel a tengerrel, sekely part, gyonzoru homok, es nem olyan nagyon hideg tenger. A gyerekeknek csak egy ora utan lilult a szaja, de aztan is hatalmasakat lehetett homokozni, sziklat maszni. Ezen a parton harom ember volt rajtunk kivul. Majd atmasztunk egy baratsagos kis erdon es eljutottunk egy pazar partszakaszhoz hofeher homokkal, ami olyan, mint a liszt es furcsamod nyiszorog a talpunk alatt. Ezen a haromkilometeres fovenyen mar volt vagz husz ember, picit nagyobb hullamok, pont birkozni valok de rengeteg meteren keresztul terdig er a turkiszzold viz,ami olyan atlatszo, hogy a tenger feneke osszes titka latszik alattunk. 4.30-kor jottunk vissza, es estere mar egeszen, minden porcikamat atjarta Brazilia, gyonyoru gyerekek, olyan syepek itt az emberek es olyan kedvesek, hogy mindent felulmul, szoval szepseges gyerekek fociznak az utcan, ugy, hogy en, aki soha egy perc focit nem neztem kerek szemmel bamulom, mindenki mezitlab a varosban, mar a mi gyerekeink is, csatakosan, sos hajjal, a terecsken egy templomban mise, es sikerult belekukucskalnom, az felejthetetlen volt. Enekeltek es imadkoztak (megismerem a Miatyankot, mondtam veluk, ugyanaz a dallam), de valahogy olyan ay egesz moraja, hogy felforditja a szivet. Vagy csak mert nem ertettem. De ilyen volt. Mellette a sarkon egy pasi gitarozik, egy no tancol nagyon viccesen, de nem tudtam levenni a szemem rola. Es elkezdett fujni a szel...akkor mar gyanitottuk, hogy nem hosszabbitjuk meg az itt letet. Pedig akartuk, annyira elveztek a gyerekek, tenyleg paradicsomi volt. De ma reggelre ugz omlik az eso, hogy nehez elkepzelni, hogz egzszer abbamarad. Tropusi, grandiozus eso. Ma tehat kijelentkezunk, elindulunk valahogy Rioba vissza, igy nincs ertelme maradni. Innen eljutni jajoval a szarazfoldre izgalmasnak igerkezik. Mindenunk cafat vizes lesz, esokabatunk van, de a cuccunk...Es valahogy eddig sem szaradt meg semmink, olyan paras a levego, napok ota vizes ruhakat hurcolunk, ha kint hagyok valamit, nedves lesz. Mi lesz, ha mindenunk vizes lesz. Egy lany kerdezi epp mellettem, hogy egyaltalan kozlekednek-e a hajok. 

Ilha Grandénél vannak ezek a fotók, én ezt ide már nem teszem át, de ott vannak!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.