Te jó Isten.....

Ma....

Ez még szerdán a Müpa előtt....

És akkor eljött a ma...Az utolsó nap, hogy a kislányunk óvodás....Ezután már nem az lesz...Már nem is annyira kislány lesz....Jaaaajjjjj.....

Ovisok...Milyen nagy az a jobboldali...

Hát szóval...sajog a szív...

Mindeközben lekerült Ákosról tegnap a kötés, és egész szép a seb...Lehet patakozni. 

Már van gumiszandálunk is....az üvegszilánkok végett...

Aztán....holnap elmegyünk....ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ......BRAZÍLIÁBA!!!!!! Tényleg! Tényleg!!!!  Vagyis még nem tényleg, de van repülőjegyünk. Holnaptól júni. 27-ig....Eddig fel sem fogtam, annyi minden történt, annyi mindent kellett csinálni. De tegnap leesett a tantusz...Én rettenetesen, borzasztóan várom. Ákos névnapján láttam meg egy ajánlatot. Szóba nem került ilyesmi. Skóciára, Tel-Avivra gondoltam, Tomi ezekért annyira nem lelkesedett. Képlékeny volt minden. Majd egyszer csak megláttam egy nagyon-nagyon jó árat, ami egészen meglepőeb olcsó volt, amilyet még soha nem láttam Dél-Amerikába. Nos, nem kellett sok...5 perc alatt lepergett az életem, tetőtér, 60 nm-en lakunk, spórolni kéne, szerezni még 3 milliót, de hogy, de mikor lesz ebből valami, lesz-e, megéljük-e, ki tudja mi lesz 3 év múlva. Szóval ellepte a fejem a rózsaszín köd, Tomit még képes voltam felhívni....Azt mondta, hogy ez elég izgalmas lehet...Nekem ennyi elég volt. Lefoglaltam, megvettem, majd alig bírtam hazavezetni, olyan eufóriába kerültem. Én valóban a föld fölött repültem. Csak az volt a baj, hogy volt alattam egy autó. De eljutottam Szentendrére....most pedig csomagolom a hátizsákokat, amik egyenként nagyobbak, mint az Ákos. Egyelőre két szállás van meg (Rio és Paraty), az első hét, utána nyitva hagytuk a másodikat. Csöndben hozzáteszem (ahogy a többik nyaralását hallgatom), két hét hátizsákkal kevesebbe kerül, mint egy antalyai all inclusive-nyaralás. Bár, mi ott eszünk, ahol a helyiek, tömegközlekedünk, boltban vásárolunk. Nem kellett oltás, mert sajnos nem megyünk fel az Amazonashoz. Nagyon sokat hezitáltunk, de arra jutottunk, hogy ne rohanjunk legalább itt, ne nyűjük a gyerekeket, legyünk végre kényelmesen, nem időpontról időpontra szaladgálva....Mert az Amazonashoz megint egy rendes, több órás repülőúttal mehettünk volna...Eszeveszett nagy Brazília. Felfoghatatlan. Magyarország százszorosa. Itt az ország bejárásáról szó sincs...Itt az ember repülővel közlekedik a látnivalók között...De megyünk....Ha az Isten is úgy akarja. És jövünk, ha az Isten is úgy akarja. Próbálok írni néha...Gondoljatok ránk azért, messze leszünk!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.