Nagy Barbara Vitéz Ákos annyira gyönyörű almafája, olyan komponált színekkel, egyensúllyal-miközben még cumizik...! 4 éves? Tempera, papír

Így jellemezte a Művésznő, az osztálytársunk anyukája Ákos képét, amit a Művésztelepen készített...Igen cumizik...és 5 éves lesz két hónap múlva...Mindazonáltal udvarol is. Mirának. Tegnap a zöldségesnél vetetett velem két csokor újhagymát. Egyiket magának, a másikat Mirának. A magáét azon nyomban elkezdte, Mirának meg ma reggel szerette volna vinni az oviba, de sikerült rábeszélnem, hogy csak a Léna/Flóra balettja alatt adja át délután az ajándékot. Addig azonban kijelentette, hogy a hagyma az ő barátja, "földi és természetes" és fürdeni is az új barátjával szeretne. Imádom. Az Ákost. A hagymát is eléggé, de Ákost sokkal jobban.

Valamint fordulat, hogy egész Léna-osztályt átültették, amit tökéletesen értek pedagógiai okokból (havonta egyszer lesz így), viszont drága Kicsikém darabokra hullt, végre megszokott valamit, és nem bírja a váratlan fordulatokat. Zokogott reggel (más is), nem akart menni, én beszéltem Ferivel, hogy értem és egyetértek, de segítsen kis Lénán valahogy...Hátha. Közben próbálom Lencsikének magyarázni, hogy azért mert valami hirtelen változik, az nem biztos, hogy rossz, sőt, könnyen lehet, hogy jó, nézzük a pozitívumokat: Anna sértődékeny volt, és sokszor undok. Tegnap előtt nem adott Lénának piskótát, mert az én kislánykámnál, csak mazsola volt, ő meg azt utálja, és ha Léna nem tud cserébe mást adni, akkor nem kap babapiskótát. Én mindig próbálom a másik felet is megérteni, és bekalkulálom, hogy Léna másképp érzi, talán erőteljesebben, vagy félreérti, vagy nem is volt olyan bántó, de ez most elég egzakt történetnek tűnt. Ettől Anna is maradhat cuki, és jófej, de lehet, hogy Írisszel még jobban kijönnek, hát adjunk neki egy esélyt. Helyes gyereknek tűnik, miért ne lehetnének barátok. Mindezek nem tudom, hogy bejutnak-e Lencsikém kis szomorú gondolataiba, de igyekszem. Két zsúrra is hivatalos a hétvégén, amire nem akar menni, mert nem lehetünk mi ott, és egyébként se. Győzködöm, hogy örüljön, hogy hívják, hogy szeretik, olyan aranyos a kislány, ővele is lehetne barátkozni, de nem. Dolgozom rajta, hogy legalább köszöntsük fel. Viszont kedden minden osztályból egy gyereket választottak ki, aki mécsest vitt a teremből az Aradi Vértanuknak szentelt falhoz a suliban, és ez Léna volt. Egyedül. Se ismerős tanár, se gyerek, se senki. Feri bácsi megkérdezte, hogy meri-e, és ő merte, és megcsinálta, és Ő, egyedül. Erre én roppant büszke vagyok. Átlépte a saját határait!!! Édes nagy kislányom...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.