Nézzétek meg ezt a gyönyörű kislányt. 4 napot jár még oviba, össze-vissza, és utána.....ISKOLÁBA fog menni. Tekintsünk el a szokásos közhelyektől, hogy tegnap még mi volt....De akkor is megrázó....Az én kicsi lányom már nem annyira kicsi lány. Négy év kellett hozzá, de kiállt a műsorral, szépen elmondta, szoknyácskáját sem lyukasztotta ki izgalmában az én büszke majdnem már-nem-óvodásom.

Pedig nem volt izgalommentes az indulás, mert egy órával a ballagás előtt még az ambulancián ültünk, ugyanis mire vágyik egy 6 éves a ballagására? Egy bicskára. De nem ám egy olyan vicek-vacak kis bugylibicskára, hanem egy rendes, svájci, Victorinox késre. Nyilván a négyéves Öcsöngő is vágyik egy ugyanilyenre zöldben. Nagypapának persze akkora szíve van, hogy nem mondhat nemet, drága Mama (én), Papa (Tomi) sem tiltakozik annyira. (Mancika talán igen.). Közben szintén a jószívú nagypapának köszönhetően összegyűlik egy tetemesebb mennyiségű zsebpénz (életükben először), Lencsi ki is ötli, hogy akkor így meg lehetne szerezni a hőn áhított rollert. Ákom ekkor valódi horgászfelszerelést óhajt, bár nincs egy fia ember a családban, aki akár össze tudna rakni egy horgászbotot. Sebaj. Horog van benne. És akkor....délután fél 4 felé jár az idő, egy napos péntek délután, (a ballagás ötkor kezdődik, nekem négyre kéne odaérnem), Ákom a bicskával nekilát kibontani a horgászfelszerelést....Sikírás, zokogás, a kés belefut az alkarjába. Nem ér eret. Viszont a kis zsírszövet kibuggyan szépen kétoldalt (bocsánat), mint egy punci. Rémes. Ott gyöngyöződik a húsa. Úgy kell visszagyömöszölni a sebészeten. Ahol kedvesen megkérdezik a recepciónál, hogy mi történt, én akkor még azt hiszem, hogy a horog. Ezt közlöm is, mire Ákos közbeveti, hogy "nem! a bicska"...Elengedtek kezelés után, nagyon tapintatosan nem hívták a gyámhivatalt. Édes kicsi fiam olyan hősiesen viselte, pedig nagyon csúnya volt. Mély....Majd szépen hazamentünk, Lencsikém átöltözött, és elindultunk a ballagásra.

Királylány az Aranyszőrű bárányban

ÉS....Tadam!!!!! Vitéz Léna és a szentendrei Diótörő Balettiskola Óvodás csoportjának bemutatója a PMK-ban (Könyvtár Szentendrén). Igazi színpadi előadás, Lénuskám már előző nap úgy izgul, de tökéletesen megy minden, úgy táncol, mint Felméry Lili. Én a színpad mögött voltam, öltöztető anyukaként, Léna szerette volna, ha ott vagyok, még egy másik mamával és a sok kislánnyal. Cukik voltak, mindenki rettenetesen rettegett.

A pszichológusok azt mondják, hogy éneklés közben egyszerűen nem tudunk félni. Úgyhogy amikor már tetőfokára hágott a pánik, kitaláltam, hogy kezdjünk el énekelni. Egyszerű óvodás dalokat, amiket mindenki tud (pl. a Süss fel napot). És működött. Mindenki gyönyörűen zengedezett a kórusban, büszke voltam magamra, jöttek oda a többiek nézni a kis énekkart.

A roller. Indulnak Pestre. Nem rollerrel, kocsival, szombaton délutántól másnapig Anyával és Apával lesznek. Vasárnap a Padlás (Vígszínház) után megyünk értük, addig mulatnak a libegőn, meg a Széchényi hegyen.

Mi meg felnőtteskedünk otthon kettesben. Akad egy mennyei konyhával bíró étterem Szentendrén: nepáli és himalájai koszttal. Meg vitorlásokkal a Dunán. Aztán én még el Laurával Kocsis Zoltán születésnapi koncertjére a Müpába. Az is jó volt.

Ez meg már vasárnap a Várkert Bazár, ahol végre megnézhettem a Csók István kiállítást, mert gyerekeknek volt tárlatvezetés. Erről inkább nem nyilatkoznék. Maradjunk annyiban, hogy inkább egyedül nézem meg a Qi Baishit. Legalább nem voltak sokan.

Viszont a Várkert Bazárt bejárni nagyon klassz, lehetett detektívkedni (meg kellett keresni, hogy mit veszített el itt egyszer Sissi különböző feladatok segítségével), meg követ festeni, bábszínházat nézni, és kószálni a Vár járataiban.

Ágyúgolyókon

Tegnap pedig életem első iskolai szülői értekezletén vettem részt. Nem leszek túl buzgó. Eddig ezt a kérdést nagyon erős érzelmekkel éltem meg. Talán kicsit aktívabb voltam, mint kellett volna. Most visszaveszek.

Minden egyes szó balzsam volt a lelkemnek. Ha csak fele ilyen jó lesz, mint ahogy tűnik, akkor az már főnyeremény. Túl szép lenne, ha ez így lenne igaz. Gyanús. Pedig minden mondat után ujjongtam volna. Nincsenek fölösleges szabályok, csak az ami nagyon muszáj. Azaz: nincs csúfolás és verekedés. Másodiktól a szabályokat közösen találja ki az osztály a két tanárral. Akik egyébként egész nap ott vannak, mindketten. Judit nénié a humán tantárgyak. Feri bácsié az összes reál. 31 gyerek, 17 lány, 14 fiú. A szülők nagy része szimpi. Nincsenek ilyen őrült kikötések, hogy ezüst színű a tornacipő talpa, vagy fehér póló, csak az, ami kényelmes. Viszont minden tanszert a suli vesz meg, egységesen. Az összes könyvet is. De ez biztos máshol is így van, nem tudom. Gyereket nem hasonlítanak testvérhez, sem senki máshoz, mert mindenki egyéniség. Nincs büntetés, sem semmilyen értékelés ponttal, ilyesmivel, csak dícséret, azért hogy ne versenyezzenek a gyerekek. Illetve szóbeli értékelés. Vagy írásbeli. Abszolut rugalmas minden, azért nincsenek szabályok, mert mindig az adott osztály igényeihez igazodnak. Rengeteget vannak kint a szabadban, ami nekem olyan fontos. Reggel meseolvasással kezdődik a nap. Hm....

Léna az utolsó a névsorban, 7.45-től tart 3-ig a tanítás, de nem egyfolytában, közte sokszor kimennek, hosszabb időre. 3-tól lehet elvinni a gyerekeket, ha valami órája van (de nagyon nem javasolják elsőben, maximum mozgást). A beszoktatás (játék) szeptemberben akár 6 hétig is tarthat, ahogy igény van rá. Volt olyan, hogy anyuka ott ült két napig, ha sírt a gyereke....(Én kiveszek két nap szabadságot azért...- azt hiszem...). Nincs házi, szünetben sem. Kérik, hogy ne stresszeljük tanulással otthon a gyerekeket, ne nyomasszuk, otthon csak játszanak. Ne paráztassuk a dolgozattal őket, ha mi nem sugalljuk, hogy ez rossz, ők élvezni fogják, hogy megmutathatják amit tudnak. Mert az a legfontosabb a tanároknak, hogy megszerettessék velük az iskolát. Táskát sem kell hazavinni, csak pénteken. Minden nap van tesi, hetente egy néptánc, felsőben társastánc. Januártól heti egy úszás. Sok-sok közös, külsős program. Erdei iskola elsőben Mogyoróhegyen. És a kis patinás iskolát, ami cuki, de kissé megviselt nyáron tetőtől-talpig felújítják.

Nem örülök előre, de most ez nagyon jól hangzott. Nekem ez mind annyira tetszik....Aztán majd meglátjuk. Pénteken megyünk kézműveskedni reggel, ott egy órát maradnak a gyerekek egyedül. Áronnal megyünk, hogy legyen egy férfi-támasza a kislánykánknak. Mert már megijedt előre, hogy mi lesz vele egyedül, legalább az Ákos menjen be vele az iskolába....(Ákos ekkor gyorsan rákérdezett: "Most akkor engem is beírattál?????)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.