Berregnek a hétköznapok...Tulajdonképpen minden jó is lenne, ha nem állnának Pest minden útján tömött sorokban az autók, ha nem utaznánk minden reggel 1,5 órát. Akár autóval, akár BKV-val. Vissza már jó, de reggel...

Felkelni így-úgy megyeget. A héten többnyire már csak egy gyerek aludt velünk hajnalra, ez inkább Ákos. De Léna is jön minimum minden másnap, harmadnap. Pedig még mindig jár bon-bon saját ágyban alvásért...Tomi hajnalok hajnalán kel, mondjuk 6-kor...Akkor kap fél óra nyugalmat. Én 6.30-kor, ha tudom mit veszek fel, 20 perc alatt kész vagyok. Kakaóval és túrórudival együtt. 7.00....fel kéne ébreszteni a gyerekeket, akik édesen alszanak. Mint a tej, Ákom néha kacarászik álmában. Kolompos: Jó reggelt-re kelnek....Vagy kelnének... Ez nem az a pillanat, amit úgy kifejezetten csípek a reggelekben. Első fejezetként át kell juttatni őket a kanapéra...Ez leginkább Tomi, a markoló segítségével zajlik, mert ekkor még saját lábon nemigen jár senki. Én képes vagyok félálomban beleszuszakolni őket a ruhába, de nem jó. Különösen, hogy drága kis nagylányom az elmúlt két napban egyszerűen nem hajlandó felvenni a vadonatúj, gyönyörű ruhácskáit, mert túl bő. A nadrág speciel egy rózsaszín skinny fazon, akinek mondd ez valamit. Nagyon szűk, ez azt jelenti. A másiknak meg az ujja túl bő....Ekkor rendkívül erősnek kell lennem, hogy fenntartsam a türelmemet. Tegnap előtt még nem ment, ma már sokkal jobban. Belejövök én ebbe. Hozzáteszem a kisasszony napi szettje a bugyiig van megtervezve, tehát minden passzol mindenhez. Ez a váratlan kanyarok reggel igen nagy kiesést jelentenek. Kakaó, mézes tej, fésülködés, fogmosás, cipő. Felváltva visszük őket. Aki Lencsit, az sétál, aki Ákost, az autózik. A séta olyan mesés az ébredő Szentendrén...Majd félúton találkozunk és elkezdjük maraton utunkat a munkahelyünk felé....Juj, az milyen fincsi....Nem stresszes. Álldogálunk, nézelődünk, beszélgetünk, rádiót hallgatunk, ilyesmi...

Ákos, úgy tűnik egészen jól van az oviban, bár ha ott kell aludni (hétfő, szerda, péntek félig), azt nagyon nem szívleli. Barátokról nem tudok, bár interakció van, de azt mondja egyedül játszik. A történetekben viszont mindig van valaki, tehát nem tudom.

Mimi már tanul. Tegnap már a és i betűket olvastunk, de írnak is egyeneseket, meg görbületeket. Hallok tornaóráról, ahol sajnos nem lehet kötelet mászni, csak harmadiktól, ez nagy fájdalom. Egyes hírek énekóráról is beszámoltak, Tá bácsiról és Titi néniről. Sok a Templomdombozás, sokat jelentkezik és egyre több gyerekről mesél. Már van egy Jázmin és akad egy titokzatos fiú, aki Nyuszifülnek hívja őt, és Léna is viszont, kilétéről többet nem tudunk, de nagy pironkodással emlegeti. Gyanítom, hogy ezért olyan fontos most a még csinosabb outfitt....Itt tartunk???? Ferdzsó mindeközben végigcsókolta a lányokat egy szünetben... Hát...öööö....Hm. Szóval így....Anna még mindig van, nagyon örülök neki. Azt nem tudom, hogy ő is a csókos ámokfutás áldozata lett-e. Léna elküldte Ferdzsót, hogy "hagyjál békén"....Nem szeret csókolózni....

A heti rend pedig úgy alakul, hogy hétfőn Tomi, kedden Babcsa vagy Ági néni és balett, szerda én, csütörtök Anya és balett, péntek én....Szombat úszunk együtt ötkor, ezt majd meglátjuk. Ha sok, akkor nem. A nyári nagy teniszezés Lénának egyelőre a pesti Guszti bácsinál menő, a múlt heti szentendrei nem annyira tetszett neki. Ez azt hiszem várható volt, az elsőt, amit megszokott és megszeretett nem valószínű, hogy felválthatja még egy ugyanolyan jó sem. Ez is képlékeny. Képlékeny a világ, no.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.