Péntek. Most a tavalyi évhez képest fordítva mulatunk. A hét utolsó munkás napján, Ákos jön el hamarabb az oviból, Léna háromig suliban. Így - ha lélekszakadva rohanok haza - belefér még egy kávé kettesben, most a változatosság kedvéért, ebben az évben a veszedelmes kis Tigrisemmel:

És aztán, a várva várt zsúr....A kislány mamája nagyon helyes. Azon túl, hogy képzőművészként csupa olyan dolgot készít, amiért csak lelkesedni tudok (WAMP-ról ismertem korábban), isteni a ház, nem egy kacsalábon forgó palota, hanem egy nagyon-nagyon kellemes otthon, csupa kis érdekességgel, zegzugos, buja kerttel, szimpi férjjel és nagypapával, ráadásul gyulaiak. A nagymama a gyulai várban jelmeztervező....hm....Szóval a miliő tökéletes. Az iskolából három kocsi indult, mi voltunk az egyik, az én kis gyerekeimen kívül még volt két kis plusz lányunk. Zuhogó eső, bárhogy imádom, csak kocsiban nem. Nem sokáig volt téma, hogy elmegyek, Léna hallani sem akart erről, Ákos viszont addigra már rég a házban mulatott valahol...Házigazda mam, cuki, nem gond, jöjjek, kell ide egy elefánt, aki üldögél a sarokban, vagy megpróbál láthatatlanná válni, vagy nélkülözhetetlen segítséget nyújtani, amire valójában nincs szükség. A jó oldala viszont az volt, hogy 1., klassz volt a lakás, 2., tényleg rokonszenves volt a három felnőtt, aki ott volt - mind családtag 3., láttam az osztály 14 (összes) kislányát együtt, élőben, 3 órán keresztül. Ebből azért már valami lejön. Nem sok, de az biztos, hogy van egy kislány, aki 25 éves lányokat megszégyenítően úgy táncol, hogy nehezen tudtam nem rá nézni. Kétségtelenül jól mozog, és nyilván nem tudja, hogy roppant erotikusan, de minimum egy tínédzser jut róla eszembe, semmiképp sem egy Lénával egykorú kislány. Én nehezen ocsúdtam 3 óra alatt, hogy az én kislányom olyan kislány itt, hogy ihajj. Erre én speciel büszke vagyok, de íme itt volt minden félelmem a Templomdombivan kapcsolatban: a Viva Tv slágerei, a rappelő (szöveget tudó), hevesen csípőmozgással rázó hétéves tínédzser, aki pont Léna padtársa. Értem én, hogy kis Csillagom miért érzi kényelmetlenül magát mellette, miért akar elülni. Ég és Föld. Hol van itt a Kolompos meg Gryllus Vilmos. Ennek a lánynak nyilván nem partner Léna, Lénának nyilván kényelmetlen, Isten őrizz, hogy komplexusai legyenek amiatt, hogy nem tudja mi az a rúdtánc, és, hogy ő nem popsztárnak akart beöltözni, hanem tündérnek. Szóval, én kaptam egy hatalmas gyomorszájba rúgást, miközben próbálok arra gondolni, hogy csak egy-két ilyen gyerek van, a többi aranyos, kedves kisgyerek. Nyilván akinek 16 éves nővére van, egész másban nő fel, ez elkerülhetetlen. Egyébként meg olyan tüneményes a tanító néni, nagyon bírom a tanító bácsit, tetszik a szellemiség, a többi gyerek helyes, kedves, és relatíve ritkán kerülnek együtt ilyen közegbe, ahol ez téma...Mindazonáltal Léna valószínűleg észre sem vette a háta mögött a heves csípőtekergetéseket és szeleteléseket, ő kézműveskedett egy asztalnál. Aztán meg, hogy Ákost kilökte ennek a kislánynak az utasítására egy másik kislány a szobából, mert ott nagylányoskodás zajlott....Hát...biztos előfordul ilyen sajnos, azért lássuk be ez egy lánybuli volt hétéveseknek, Ákom volt az egyetlen ötéves kisfiú, mert olyan jófej volt a mama, hogy befogadott bennünket....Ákos szomorú volt, de nyilván nem kellett volna ilyen helyzetbe kerülnünk. Egyébként utána kijött egy csapat lány, hogy ők azért vannak itt, mert nem marad olyanokkal, aki ilyet csinál egy kisfiúval...Jaj...

Mindenesetre írtam egy szívhezszóló levelet Niki nénéknek, hogy én fejet hajtok minden pedagógiai cél és eszköz előtt, de ha van egy mód rá, hadd üljön Léna valaki kislányabb kislány mellé, hogy tudja jól érezni magát a helyén....hát nehezek ezek. Törjetek pálcát fölöttem, nekem fontosabb még mindig a patakozás, a fára mászás, az olvasás, mint a videoklipp nézés, a TV, a popsztár imitálás. Amíg tudom tartom ezt. Erőszakos nem vagyok, tiltani nem fogom, de az előbbiek mellett tudok kiállni. Gondolom ilyeneket át kell menni...biztos sok helyen van hasonló...De fúj, de utálatos ügyek ezek.

Egyébként meg szuper volt a buli. Teljesen spontán, az anyuka akkor foglalkoztatott, amikor kellett, nem túl sokat, pont eleget, volt kutya, gyönyörű terülj-terülj asztalkám, játék, jelmezek, minden...És én valószínűleg túlreagálom ezt az egy rossz gondolatot.

Szombaton együtt voltunk négyen, nagy betűkkel semmit nem csináltunk, kürtös kalácsot ettünk a piacon, sétáltunk a patak partján,

a gyerekek hússzor megmászták a kedvenc fájukat, elraboltunk 1,5 órára a Flóráékat, ettünk mennyei pizzát, nem siettünk, avart rugdostunk....

Flóráékkal sokat voltunk, annyira szeretném erősíteni Lénában a jó barátság élményét, mert azért ez a dolog nem kerek még a suliban. Tudom, hogy ennyi idő után nem alakul ki még erős kötődés, de ha már hasonló lenne, mint a Flórával, az már olyan nagy erőt adna neki - azt hiszem...

Flórával minden olyan sima és egyértelmű és könnyű....Vasárnap együtt voltunk a 80 nap alatt Willy Foggal a Nemzeti Táncszínházban, a Budai Vigadóban, aztán fölsétáltunk a Várba, a Mátyás Király játszótérre, ami most nyílt, már nem életveszélyes és nagyon klassz.

Ákos a minap szólt, hogy összeköltözik a Mirával és elveszi feleségül.

És kisütött a nap...

Ákos nem vág természetes arcokat az utóbbi időben a fotókon...

Aztán elmentünk úszni...Annyira nem voltak lelkesek, de én nagyon szeretném, ha Ákos is jól megtanulna úszni, ez nekem fontos. Víz mellett lakunk, szeretném, ha biztonsággal tudna mozogni ebben a közegben....

Nos, itt Léna 30 perc után sírva bojkottálta az ügyet. Az edző hangosabban szólt hozzá. Nem úgy, csak egyszerűen mert zaj volt, és víz alatt vannak ugye, és valamin javítania kellett volna, amellett, hogy meseszépen figurázik a vízben. Én emlékszem erre az érzésre, amikor iszonyú fáradt vagyok, és rosszabbul szólnak hozzám, akkor igenis sírni kell. Aztán a legvégére kisimult a dolog, béke lett és visszament, de Betti azért megjegyezte, hogy nem teljesen könnyű ezekkel a gyerekekkel: Léna eszeveszett érzékeny, még azt is nehezen viseli, ha hangosabban szólnak hozzá (mint látszik). Ákos viszont a másik véglet, hozzá szólhat akárhogy, meg sem hallja. Őt is meg lehet bántani, és akkor borzasztó szomorú, de alapvetően nagyon öntörvényű és semmiképp sem szófogadó. Az úszásoktató mond neki valamit, ő teljesen, tökéletesen más témáról belekezd egy terjedelmes elbeszélésbe, tökéletesen figyelmen kívül hagyva az instrukciót. Azt nem hallja meg. Ez sem teszi könnyebbé a hétköznapokat, én kezelem, szép szóval, próbálom határtalan türelemmel (nem mindig sikerül), megfogom, odavezetem, ahova kell, lehajolok hozzá, a szemébe nézek, de ezt nem várhatom el másoktól...Viszont már másodszor hallom, hogy a balett alatt, amíg Léna táncol, ő kint csatangolt az utcán egyedül. Ez viszont rémisztő. Úgy próbálom ösztökélni, hogy legyen kedves, fogadjon szót, de ha nem is vagyok ott, ez nehéz....Így vagyunk most....Nem mondom, hogy gördülékeny, de biztos nehezebb lesz később.....És édesek, cukorfalatok, huncutok, drágák, kicsik és imádnivalóak.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.