Ez egy galériában Pécsen, nekem nagyon tetszett...

Péntek. Ez volt az első iskolai ismerkedés a leendő elsősöknek. A tervek szerint külön, tehát a gyerekek együtt a tanítókkal, illetve a negyedikesekkel, akik őket fogadták, és mindegyik kicsi kapott egy nagy segítőt. A mi Mikink nagyon cuki volt, de hiába, ez nem volt elég. Már az előcsarnokban Léna keserves sírásra fakadt, hogy ugye nem megyek el. Szorította a nyakamat, miközben Ákom (akit meg kötözésre vittünk), bebújt a pólóm alá és immáron - úgy kézre estem - két kézzel fogta az egy-egy cicimet. Mindez egyben - azt hiszem - elég látványos volt. Tehát az antrénk megvolt, szerintem most már nem felejtenek el bennünket. A hangulatot addig fokoztuk, mígnem az igazgatónő odajött, hogy talán akkor ne menjek el, maradjak a Lencsivel (így az Ákos is), hogy ne legyen rossz szájíze végül. Hát....Ott maradtam. Ketten voltunk így...Pedig nagyon kedves volt mindenki, hajtogattunk ismeretlen fajtájú állatot, végigjártuk a sulit, megnéztük a termet, játszottunk a Templomdombon. Addigra Léna is oldódott egy kicsit, gyorsan megmutatta Feri bácsinak, hogy fel tud mászni a legmagasabb fára a téren. Ákos is. Judit néninek is elárultam varászigéket, mint balett, mozgás, kézműveskedés....Nyitott a drága kis iskolásom a végére, remekül színcápázott, szóval jókedvvel távoztunk. Ne kérdezzétek, hogy mit érzek a szeptember elsejével kapcsolatban. Könnyű lesz, az tuti.

Ezt követően elmentünk a sebészetre, ahol Ákos in medias res, kérdezés nélkül elmondta a véleményét a helyzetről, egyrészt, hogy ő nem kedveli, ha hirtelen tépik le a ragasztót a kezéről, mert az fáj. Másrészt, hogy ne neki mondják, hogy a bicska veszélyes, mert ő egy gyerek. Ezt a felnőtteknek kell tudni. Kétségtelen. De nagyon jó fej a sebész.

Aztán bejöttünk Pestre, hogy Anya átvegye a gyerekeket, mi meg induljunk Pécsre a POSZT-ra. Bár nagyon vártuk, de előtte két és fél napig Szabadkígyóson voltak a gyerekek, és csak egy éjszakát velünk, így most egy kicsit nehéz volt a szívünk. Pedig mindkét előadás remek volt, a szombati Hamlet (Örkény Színház) különösen. De a péntekinél is elrepült az a 2,5 óra szünet nélkül. Hatalmas taps, és végre elég sok színház nekünk.

Szombaton meg egész nap kiállításokon kószáltunk, mindent alaposan elolvasva, megnézve, mert e kettő nehezebb a gyerekekkel. Régebben a múzeum sima ügy volt, de a legutóbbi Csók-tárlat az maradandó élmény volt....Maradjunk annyiban, hogy így jobban át tudtuk magunkat adni a Zsolnay negyednek

meg a Csontvárynak is.

A Zsolnay negyedben pedig a varázslatos porcelánokon kívül kiállított a Bíbor!!!!!! Persze megint beleszerettem egy képébe, amivel már egy ideje kacérkodom....Kéne egy tetőtér. Vagy egy kiállítótér...

                                            A kedvenceim...

A gyerekek is mulattak, édes semmittevésben Anyával. Cirkuszban, játszótereken (Ákos alsónadrágban, mert az utóbbi hetekben elég kiforrott lett az ízlése, ódzkodik például a rövidujjútól, de a rövidnadrágtól feltétlenül).

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.