Tegnap Tomi bement a munkahelyére, ahol igen figyelmes kollégái tudatták vele, hogy fent van a blog az Indexen. Bármennyire megdöbbentő is ez, drága Férjem a blogot nem nézte meg, de felhívott, hogy tudassa velem. Már ez is igen meglepett (nem az, hogy felhívott, hanem, hogy mit keresek én ott?).

Május 6. 1011 látogató, május 7. 5400!!!! 5400????? 5400???? Ezt én nem értem! Kik???? Miért???Csak rákattintanak és elmennek? Vagy elolvassák? De mit? Hát érdekes ez? Én nagyon-nagyon-nagyon meg vagyok illetődve. Azt hittem, hogy a hatalmas 1011-nél megálltunk és egy igen érdekes élményem volt, felkerültem az Indexre. De mi ez az 5400 ma? Ugye kedves emberek vagytok? Mert akkor rögtön meg is ijedtem, hogy majd milyen következményei lesznek ennek...És mit írjak most...? Én azt gondolom, hogy azért ez valami furcsa véletlen, ami holnapra (legkésőbb) elül, úgyhogy szépen írom tovább csendesen. Nem szeretek konfrontálódni, de ha bármi feszültség van, akkor azt ki kell mondanom, és muszáj tisztáznom, még ha nem feltétlenül szükséges, akkor is.

Kalamajka most drága Lencsikém körül van, aki - mit szépítsük -, sokszor ki van közösítve. Íme a hátránya a vegyes csoportnak. Összesen 4 nagycsoportos kislány van. Nincs nagy választék, ha valami nem stimmel, ha nem pendülnek egy húron. Márpedig a másik 3 kislány gyakorlatilag csak filmekre épülő játékokat szeretne játszani, amikbe Léna nem tud bekapcsolódni. Pisilek én az árral szemben, de nem a gyerekem rovására, és bár tudom, hogy ezt legalább biztosan jól teszem (hogy nagyon keveset néz TV-t), kivettük az Így neveld a sárkányodat, hogy ne zárják már ki ugyan, amiatt, hogy nem tudja ki az az Éjjeli Fúria. Megnéztük szépen együtt (legalább ennyi). Ákos rettegett, de kedd reggel, amikor Lencsi büszkén újságolta a csoportban, hogy látta a nagy filmet, az volt a válasz, hogy "ma már nem ezt játszuk." Erre én nagyon csúnyát gondoltam. Ezt nem tudom és nem is akarom követni. De szerencsére ezt Ő érti, és habár konstatálja a helyzetet, nem törik meg, és nem bánatos, annak ellenére, hogy nyilván pocsék ez a helyzet. Akkor sem vagyok hajlandó óvoda után belökni a kanapéra, hogy nézzél filmeket, nekem addig is nyugtom van. Ma legalább az óvónő is igazolt annyiban, hogy ne adjuk fel, ez a legjobb a gyereknek, hogy JÁTSZIK, rendesen, akármivel, és nem bambul passzívan a mese előtt. Érzelmileg pedig ebben a pillanatban abszolut stabil. Végre az első visszaigazolás, hogy igenis ha sír egy kisbaba fel kell venni, mert ezen is múlik az érzelmi stabilitás, ekkor alapozható meg az, hogy álljon biztosan a lábán, és higgyen magában. Nem tudom meddig stabil, de most nagyon jól esett egy kicsi visszaigazolás. Hátha az is beigazolódik egyszer, hogy valóban a koszos, fára mászó, esőben meztelenül táncoló gyerek lesz egészségesebb felnőtt.

Én ebben hiszek....Ettől persze meg fogunk nézni egy-egy filmet néha, de rettegek attól, hogy a gyönyörű napok nagy része erre menjen el. Nem beszélve a veszedelmes függőségről, amit már egy film után is látok...Egyébként pedig Vekerdy Tamást nyilván a gyerekek védőszentjévé kellene tenni, csak mondja meg most nekem, hogy könnyítsem meg az én drága kislányom maradék 20 napját a nagycsoportban....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.