Van egy 7.5 pontos neurológia parciális vizsgám a 10-ből!!!!!!!!!!! Ez nagyon jó!!!! Boldogság! Már csak hétfőre meg kell írnom egy 10-15 oldalas neurológia dolgozatot....

És a világ legszebb karácsonyfája Kolozsváron van:

Jó, hát ferde....Ilyet tudok. Csak ki égők, abból millió:

Gyönyörű.

Árnyéka a gépnek a felhő fölött, szivárványban!

Megyünk lovagolni....

Mindenki nézze meg a Kieselbach- és a Virágh Judit Galéria téli aukcióinak kiállítását. Ez fontos, mert szép. És jó. Én egy helytelen irányban álló Ferenczy képet tudnék ehhez csatolni, de így egy kicsit kevésbé inspiráló...

A lényegről, a balett-fellépősről pedig még nem is szóltam....Pedig....

Elmaradtam csúnyán, pedig drága kicsi Ákom 7 éves lett november 24-én....Élete első kis zsúrjával, amire meghívott három kislányt, akik nagyon cukik voltak, egy édes, meleg apró, kicsi zsúr kerekedett, amiért annyira, de annyira hálás voltam (még jazz is szólt....). Kézműveskedtünk és tortáztunk, majd végül a szülőkkel boroztunk (igaz akkor már plusz 4 testvérrel gazdagabban).

Abi, Luca, Hanna

Előző nap meg Mancikával, előtte Andrással

És persze torta reggelire ágyban:

Közben pedig eltelt egy hónap...Nem is tudom mi minden történt. Lénácska a csak ötöseivel, a hibátlan dolgozataival aggódik folyamatosan minden számonkérés miatt, de jól van. Emmával, gyönyörű kézműveskedésekkel, furulyával, balettel, tenisszel és először egyedül ügetett a lovon. Ákos is mindezeket űzi, ő kevesebb összpontosítással ugyan, de hangosabban. Egyébként is harsány....Valamint olyan kajlák és idétlenek néha, hogy őrület. Ákos például múlt héten kihegyezte az ujját, azóta lóg a körme, mint egy ajtó. Cibálják egymást, vagy imádják (ekkor gyakran kisbabásat játszanak és Ákos a kisbaba...). Tomi idegtépően sokat dolgozik, éjszaka, hajnalban, hétvégén, nem is értem, hogy bírja még. Nem a Mikulásnak fogunk írni, hanem a Takinfónak, hogy engedjék szabadon a férfinkat.... Gyakran 4 órákat alszik, de hazaér 7-re csak utána éjjel folytatja. Tehetetlen vagyok, nagyon féltem, hol csendesen, hol hangosabban, ez utóbbi senkinek nem jó, nyilván többet árt, mint segít. Közben én havonta három nap, vagy a mély depresszióba, vagy az idegösszeomlás szélén tobzódom, tragikus. Még saját magam számára is lassan elviselhetetlen. Viszont csaknem minden éjszaka tanulok, még mindig nagyon élvezem. Pedig most éppen a neurológiában mélyedek el. Fene gondolta volna, hogy tetszeni fog. Tetszik. Nagyon jó a tanár....Közben dolgozom és lopkodjuk a csendes estéket, az élményeket. Voltunk Lencsivel kettesben csodálatos Nemzeti Baletten,

gyönyörű volt...Koriztunk, moziban láttunk Coco-t, néztünk Szegény Dzsoni és Árnikát a Kolibriben, nem jutottam el egy tucat filmre, amit nagyon szerettem volna megnézni, de eljutottam olyanra, ami végig nulla volt (Rodin). Voltam kicsi lány bulikán, sírdogáltam a nehéz napjaimon órákig a hóesést nézve éjszaka, szánkóztunk már kutyaszánnal (én nem) Szabadkígyóson a hétvégén (ami életmentő pihenés volt nekem is). Szóval így teldegél a tél eleje. Ma jön a Mikulás, bár senki nem volt nagyon jó. De hátha....Csütörtökön balett nyílt óra a gyerekeknek, utána Diótörő az Erkelben és én pénteken megyek Kolozsvárra neurológiából vizsgázni. Utána meg a Bulgakovba vacsorázni.

Lent pedig Léna műve:

Nagyon nehéz a szöveg, ez elég nehezen érthető, pedig olyan szépen olvas. Hárman vannak hasonlóan az osztályban, ennél megy még szebben is, de itt Léna ölében, Léna segítségével, és a zárszó pedig igazán zavarbaejtő....

Minden létező funkciót kipróbáltam, hogy ne feküdjenek ezek a képek....

Boszorkányaink munkában...

Utolsó nap a suliban, utána mentünk a Füvészkertbe éjszaka...Este. Kerestünk szellemet, ittunk főzeteket, tanultunk a mérgező növényekről, elképesztő történeteket hallgattunk például a csalánfáról, ami úgy mar meg, hogy soha többé nem gyógyítható, és valaki öngyilkos lett, mert nem bírta elviselni azt a fájdalmat, amit az után tapasztalt, hogy az erdőben egy csalánfa levelével törölte meg a fenekét. Például. Ugye.

A szellemek mögött kicsivel ott van a világ egyik legrégibb, millió éves ősfa fajtája is...

Igyekszünk kihozni a legjobbat a napokból. Voltunk sushizni a Városliget mellett,

És szeretnénk, ha Tomi túlélné ezt a 4 hónapot.

Ha nem tudtuk volna eddig, hogy mitől döglik a légy, akkor most már sejtjük. Múlt héten ő volt az ügyeletes egy hétig. A telefonja kibírta a megpróbáltatást, nem értem, hogy, mert egyfolytában a kezében volt. Csörgött este 11-kor, hajnal 3-kor és hajnal 5-kor (egy éjszaka alatt), minden reggel fél hétkor már a gép előtt jelentést írt, persze hajnalig dolgozott. Pár órákat alszik minden nap. Már nem olyan nagyon türelmes, mint régebben, de lehet, hogy ez egy átmeneti időszak, majd ha már nem tud beszélni, megint türelmesebbnek fog tűnni. A gyerekek közül Léna viseli rosszabbul, hogy sokszor nincs otthon éjszaka, de most én csitítom, hogy bírjuk ki december 31-ig, aztán csak jobb lesz. Én ezt ugyan nem hiszem, de várjunk addig. Csodálkozom a cégen, az elmúlt évben két 40-50 közötti alkalmazottjukat temették el, nem értem, hogy mernek kockáztatni. A sztoikus nyugalmam nem valós, csak igyekszem fegyelmezni magam. Én hétvégén Kolozsváron. Napközben ácsingózom a nap után, a levegő után, hogy álljak a talpamon és rugdossam a leveleket. Nap már nemigen van, mire hazajutok. Közben azon gondolkozom, hogy milyen szépen viseljük ezt eszeveszett életformát annyian. Nincs más választás, de hogyhogy erre nincs erre megoldás. Ebbe belebetegszik az emberek nagy része, rengetegbe kerül utána a gyógyítás, de persze abban van a pénz, tudom. Vannak olyan országok, ahol más a modell, de micsoda kisebbség ez. Hátha természetes lesz legalább az unokáinknak egy élhetőbb, egészségesebb élet.

Voltunk kétszer színházban ketten (egyszer négyen a Kolibriben), ebből az egyiken az első sorban ültünk (az Örkényben, a legkedvesebb színházamban, ahol kb. az egész társulat a színpadon volt). Két perce kezdődött el a darab, amikor Tomi telefonja megszólalt....Felejthetetlen volt. Megállt az előadás, mindenki (a színpadról is) érdeklődve figyelte, hogy sikerül megoldani a problémát. Végül sikerült. Egyébként nagyszerű volt a darab.

Laptoppal kirándulunk (de kirándulunk :)

A gyerekek voltak Lillafüreden az őszi szünetben a szüleimmel pár napra, imádták.

Tegnap meg pizzát sütöttünk és Charlie és a csokigyárat néztünk, ma viszont Tomi éjszaka is dolgozik. Ilyenkor másnap ugyanúgy megy reggel, akkor is, ha ötkor jön haza hajnalban. De az ősz gyönyörű.

Egyrészt háromnapos hétvége..., másrészt Balatonfüred. Egy olyan ház (a kb. 14 db-ból Füreden), ami közvetlenül a parton áll, messze a turistáktól, karnyújtásnyira a Balatontól, diófával, csónakkal, szörffel, grill-lel, hamokával, saját stéggel...

Ez nekem a paradicsom. Első nap sem volt jó idő, második nap már tombolt a szél és az eső, és így is gyönyörű volt. Az ágyból néztük a mérges, zöld, tajtékos Balatont...Kell ennél több? Én ezekkel olyan boldog vagyok.

Az erkély

Csónakáztunk este és még a vihar előtt délelőtt. Sötétedésben nagyon izgalmas volt.

Ilyen...

Másik este pedig a Kredencben vacsoráztunk jazz koncerttel:

Persze előtte és utána hétköznapokon szikrázó napsütés, langymeleg...nem számít...

Ákos közben abszolválta élete első olvasás dolgozatát...hm...6. hét....96%-os, egyet rontott. Éljen Bubi!!!

Reggelizünk a stégen...Ideális az idő.

Megyünk reggel az iskolába...

Már szabad kézzel ügetnek. Én is. Én már egyedül...De Lili egy terapeuta.

Vasárnap délelőttök....Imádom.

Ákos hétvégén hozza haza a füzeteit (is). Nézegetem az egyiket, látom, hogy a házi feladat helyén egy hiányjel. Kérdezem tőle, hogy "ez mi?". Erre a Bubi: Ez egy pipa, csak a tanító néni rosszul írta....

Léna zsúrjainak III. felvonása, piknik és Holdvilág-árok Csengéékkel, Emmáékkal és Jázminékkal.

Nagyon szép volt...Léna boldog, az erdő csodálatos, szikrázott a nap, seprencefű és pettyegetett levelű tüdőfű...

És ferde képek. Ez milyen illúzióromboló még mindig.

A lényegre térek: küzdünk nagyon. Igyekszünk. Közben kiderült, hogy a mélyen Tomi lelkébe tapostam a múlt heti felvetésemmel. Az én lelkem is sebes, ne felejtsük. Azóta viszont Tomi hazaér 7-re, bár csütörtökön hajnal ötig, tegnap hajnal kettőig dolgozott. De szólt előre. Aggódom, hogy meddig lehet ezt bírni. Én kedves vagyok, lassú felmelegedés, óvatos közeledés, mint egy szerelem hajnala...Legyünk optimisták. Az jó, hogy mindketten akarjuk, hogy jó legyen. A romantika mostanában éjszaka a nappali asztalánál pihen. Én tanulok éjjel, ő dolgozik, ég a gyertya, van kakaó vagy bor...Nem könnyű, de van benne szépség. 10 után (9-től altatunk) nekiülni kidolgozni a tételeket...hát....embert próbáló. Közben hallgatom a diktafont reggelente a kocsiban az előadásokkal. Ezek az egyetlen esélyeim...Még mindig nagyon szeretném....Folytatom...

Ez a legfontosabb minden közül: 9 éves....

Itt az utolsó nyolcéves nap, tenisz után a Kacsakőnél, a gyönyörű őszben...Már aznap kezdetét vette az ünnepségsorozat, a pici piknik Flórával ás Mirával  Holvilág-árokban:

Milyen klassz lenne, ha nem ferde lenne...

Ez gyönyörű volt!

Vár alakú pudingtortával

Aztán kirándultunk együtt:

Persze jött Apa is:

Volt emeletes torta:

Léna kérésére kincskeresős ajándékkeresés volt...Kis levélről, kis talányra megtalálta végül AZ ajándékot, amit közösen kapott a szüleimtől és tőlünk, mert a lélektani határ fölött volt. Ennyi pénzt egy Lego-ért...

Utána napsütéses Halászcsára biciklivel, hőn áhított Lego, kedden még Babcsáék köszöntöttek, és hogy az ünnepségsorozat nehogy véget érjen, szombaton az iskolás 4 kisbarátnővel megyünk piknikezni....

Csengével, Emmával, Védával, Jázminnal és Pannival. A fenti kép egyébként tegnap készült, a családi napon, amikor az egyik osztálytárs nagypapája fenomenális helytörténeti sétát szervezett nekünk titkos pincével a város alatt, benne mécsesekkel, végül pedig szamárhegyi, dalmát eszem-iszommal. Nagyon jó volt.

Persze ha a múlt héten írtam volna, egyáltalán nem lettem volna ennyire kedves és vidám, vélhetően a "Romokban a házasságom" címmel indítottam volna. Azóta javult a helyzet, bízni még nem bízom, de voltak apró pozitívumok. Tomi megint éjt nappallá téve dolgozik. Én pedig ezt nagyon rosszul viselem. Két dolgot kérek, hogy legyen este hétre otthon (mert szerintem nagyon fontos, hogy egy nap egyszer legalább legyen együtt a család, ha már rohanunk folyamatosan), másrészt, a szerda az övé. Ha bármi változás van, vagy éjszakai munka, vagy nem tud szerdán menni, akkor szóljon előre. Ezek nem nagyon jöttek az utóbbi időben össze. Este 11-kor még munkáról telefonál, reggel hatkor már a kollégája hívja. Viszont szerdán nem sikerült hazaérni a gyerekekért, megint én rohantam. Tudtam, hogy december 31-ig nagyon nehéz lesz neki bent (nem nagyon hiszem, hogy utána hirtelen könnyebb), de nagyon vágynám, hogy ha éjjel-nappal-hétvégén rendelkezésre áll, akkor egyetlen egyszer, szerdán mondja azt, hogy most ő megy a gyerekekért, különösen akkor, ha nekem is nagyon fontos munkám van akkor, amiről előre szólok. Valahogy ezt a korlátot szeretném, ha meghúzná, mert roppantul fáj, hogy a prioritás a Takarékbanké állandóan. Szerdán-csütörtökön volt a mélypont, akkor nem igen láttam a kiutat, nem jutunk közös nevezőre, csütörtökön furcsa módon otthon volt hatra...(Érdekes, hogy ilyen is meg tud történni, ha előtte el akarok válni.) Pénteken elmentem Kolozsvárra, az első pszichológia konzultációmra, amit borzasztóan élveztem, már nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy elvégzem. Tavaly 17-en végeztek a százból, előtte 7-en, előtte 30-an. Rengeteg minden angolul megy, ami zseniális, de nehezen tudom elképzelni, hogy hogy fogom angolul a neurológiát magamévá tenni. Viszont az elv gyönyörű. A tudomány nyelve az angol, muszáj felsőfokon beszélni ehhez, a magyar nyelv korlátokat jelent, ha nem ismerjük a szakmai angolt. Értem én ezt....Szóval az én angol nyelvvizsgámat semmiképp nem fogják elismerni, szakmai angol lesz péntekenként...Hah...De boldog voltam, ittam a tudást, élveztem az egyetem életet, Kolozsvárt, a színes csoporttársaimat, mindent....És itthon voltam (kocsival - 8  óra, az para, odafelé van repcsi, az szuper 45 perc, 4,5 ezer Ft) szombat éjszaka. Volt még vasárnapom is, lovagoltunk is, őrület, hogy ez a ló mindent érez rajtam, ha bajom van azt, ha örülök azt....Tomival kapcsolatban nem tudom....Nyilván küzdök, igyekszem (ő is), de nem könnyű újra visszaépíteni kétnaponta a kedves énemet. Márpedig ez az állapot odavezet, hogy a nem-kedves énem kerül előtérbe, amitől a hideg ráz még engem is. Azt nem szeretném, hogy egy keserű, zsörtölődő nyavalyává váljak, ez elöl inkább kitérnék. Az senkinek sem lenne jó. De ez a hullámvasút sem. Most lassan megint fölmelegszem (ez nem megy gyorsan), mire újra cuki vagyok, addigra megint egyszer csak nem sikerül hazajönni, mi meg várunk-várunk....Valamint itt kérem meg főleg Anyukámat és Lorcsikát, hogy az "ezt nekem miért nem mondtad?" kérdést megválaszolhassam: nem olyan vagyok, mint Ti, én nem szeretek a nyavalyákról beszélni. Akkor mindig újraélem. Én szeretek ezekből kifelé jönni, ha még beszélek és még beszélek, azzal nem kijjebb jövök, hanem beljebb. Egy embernek elmondom, aki éppen akkor közel van (ez ideális esetben a Tomi). Akkor kiszalad az indulat, utána nekem erről már nem jó beszélni. Magamat is unom másodszor. Sajnálom.

Most a felmelegedős stádiumban vagyunk. Ma hétfő...., 7-kor vacsorázunk. Meglátjuk.

Már nemigen táncol....

Szeptember második hétvégéjén még elmentünk Kláriékkal vitorlázni Révfülöp környékén, és azzal azt hiszem búcsút is intettünk a nyárnak. Gyönyörű volt a Balaton, olyan szép, bársonyos, meleg őszi fényekkel, hogy fáj rá gondolni is. Közben klassz kis pszichológia tanulmányokat olvasok arról, hogy mennyire fontos volna többet a természetben lenni....

Marci, Jakab, Léna, Nóri, Ákos

Olyan tiszta volt a víz, hogy ilyet talán még soha nem láttam.

Ő meg az Angelmayer Nóri, Anita kislánya, ott is voltunk valamelyik hétvégén. Édes, kis cukorfalat. Nagyon-nagyon cuki kislány. Reiniger Nóri is (fent) tüneményes és csodaszép. Úgy látszik ezek a Nórik a családban egészen remekre sikerültek.

Közben Tomi megint töménytelen sokat dolgozik. Most Takarékszövetkezetek integrációja van soron. Hétfőn, szerdán, csütörtökön és pénteken éjszakáig dolgozik, Hétvégén is fent volt emiatt éjszaka, de a vasárnapja is nagyrészt erre ment. Nem vagyok feldobva. Én tárt karokkal várom a pszichológiát, ez minden vágyam továbbra is, tele vagyok ötletekkel, és kételyekkel, hogy megoldható-e mindez technikailag. Arról a 7-8 vizsgáról ne is beszéljek. A múlt héten minden nap hányt valamelyikünk, de ezen is túl vagyunk és elindul mától a szertorna, balett, furulya, lovaglás (ezek eddig is voltak), valamint szombaton már voltunk hárman (Tomi elállt) teniszezni. Ezek örömök.

Ákos kicsit unja a sulit, bár pénteken például rádőlt a WC ajtó, egy elsős és egy ötödikes fiú nem akarták kiengedni és nyomták rá. Kidőlt az ajtó, Ákos arcán szép nagy horzsolás, de nem mondta el senkinek az egészet....Nem árulkodik. Én azért beszéltem a kisfiúval....

Közben beszél....minden közben. Kérdezem a tanítónénit, hogy itt is folyamatosan beszél? Azt mondja, hogy folyamatosan.... :)

Valamint hazahozta az üres iskolatáskáját hétvégén, mert azt mondták, hogy hozza haza az iskolatáskát. Azt nem mondták, hogy tegyen bele valamit...

Léna azt mondja a minap Ákosnak: "Olyan cuki vagy a suliban". Ákos erre: "Próbálok szerény lenni."

Olyan is volt, hogy Léna osztálytársával lent voltunk a Rodin-nél. NEm nagyon akartak szót fogadni, végül fölszaladtak Csengéékhez, bár én modtam, hogy indulunk haza. Előrevetítettem, hogy ha nem jönnek, én elmegyek. És nem jöttek. Így történt az, hogy először jöttek haza egyedül valahonnan, két kereszteződésen keresztül, bár én titokban, bokorról, bokorra követtem őket, de ők ezt nem tudták....Irtó édesek voltak :)....

Valamint megkaptam a blogra a legeslegnagyobb bókot életemben. Léna osztálytársáék a blogot olvassák esti meseként. Ha csak egyszer is előfordult ez, ha csak a gondolata is felmerült, ez nekem olyan elismerés, melengeti a lelkemet, bebalzsamozza a napomat :)....

A Svéd nyár című bejegyzésbe és utána még kettőbe raktam csodálatos ferde, és fejjel lefelé képeket. Én megelégednék a sima állókkal is, de az nem megy.

Ilyesmiket keressetek:

és

Jobban mutatna állva...

Olybá tűnik elkezdődött. Én két napja konfliktusokban vagyok a munkahelyemen, de az iskola megy. Ákos egy igazi, hős kis elsős, a tanítónénik egyelőre nagyon szimpik, és Léna Emma mellé tudott ülni, Emma foglalta neki a helyet, szóval minden rendben van. A harmadik egész héten még nyaralnak az osztállyal, kalandparkban vannak, csütörtökön bicikliznek, játszótereznek, fagyiznak. Majdnem boldogság. Ákos is megy szépen, egyelőre nem panaszkodik. ! gyereket ismer így-úgy, de drága Lénuskám játszott vele szünetben a Templomdombon, a nagyokkal. Ez kicsit kárpótolta Ákost, mert még nincs baratja. Egy cuki kislány mellett ül, akivel együtt balettozik, de még ez változik. Ma szülőire megyek, úgyhogy már szakad is meg a szívem, hogy ma kb. egyáltalán nem látom őket. Nekem erre ne mondja senki, hogy ez normális. Még tartom magam. Igyekszem.

Lengyelországban az első napos iskolások kapnak egy ilyen csodatölcsért minden földi jóval...Ez azért rengeteget lendített az első reggelen, Babcsáéknak hála. Még kócosan, nagyon álmosan, de már ajándékkal...majdnem indulunk az évnyitóra.

És már csak 9 hónap júniusig!!!!!!!!!!! Juhééééé!!!

Viszont még van pár új kép Peneng. George town és Langawi megkegyelmez cím alatt. És még mindig nem vagyok kész....

A "Ma van a születésnapom" című bejegyzés alatt sok-sok új kép! Ez a biciklis az első, így könnyebb megkeresni. És még mindig ferdém, hogy próbálja tegyem a tűrőképességeteket, hogy annyira azért mégse legyen szép, vagy érdekes....Ma jönnek haza a gyerekek Szabadkígyósról, és holnap megy az én kicsi fiam életében először iskolába....A ici-pici, kicsi kislányom meg harmadikos lesz.....

Kedves Feleim! Elkezdtem feltölteni a képeket. Méltóztassatok vetni rájuk egy pillantást, bár mérhetetlenül bosszantó, hogy nem képesek irányban állni. Rettenetesen idegesítő, de ha tudtok rá megoldást, úgy osszátok meg velem! Egyébként, ha véletlenül rákattintanátok a fotóra, majd "kép megjelenítése", akkor tisztességesen is látszik. Azt hiszem. Drága Wible, Te olvasod a blogot?????

Itthon vagyunk. Ezekben az utazásokban az is csodálatos, hogy utána annyira, de annyira jó itthon lenni. Tegnap reggel 6-kor megérkeztünk...Trópusi 11 fok volt...Magdi a reptéren várt, Gyuszi reggelivel, a gyerekek ott maradtak kettőig, mi meg Tomival ittunk egy szép kávét még kettesben és igazán korán beértünk dolgozni...Kettőkor pedig mindketten el tudtunk még jönni és hazamentünk a kis, hőn szeretett otthonunkba. Bár igazán régen keltünk föl, és nagyon messze, de a gyerekek hihetetlen módon abszolválták az után, mindenféle nyűg és hiszti nélkül. Lehet, hogy ezt kéne folyamatosan csinálni, mert Léna egy átlagos hét közben 5x ennyit nyüszög és nyavíkol és sírva fakad, bár talán egy kicsit javul a tendencia. Egyébként ezt csak velünk teszi. Állítólag. Megtiszteltetés. Szóval, az első hét órás etapban igen sokat köszönhetünk mindenféle mesefilmeknek, amit ezúttal nyakló nélkül habzsolhattak. Azt hiszem folyamatosan a képernyőn csüngtek. Nem vagyok rá büszke, de ezt felfogtam speciális esetnek. Dohaban mi Tomival ki akartunk menni, mert nekünk azért tetszik ez a mellbevágóan forró arab világ, nem beszélve az őrületesen deli, sármos, magas, fehér leples pasikról, amit Tominál én sokkal többre értékelek. Mindegy is ugye, de a gyerekek annyira csodálatosan játszottak, mintegy 10 órán keresztül a dohai reptér 3 játszóteréből kettőn, hogy egyszerűen nem akartam ezt a varázslatosan önfeledt ottlétet megszakítani. A 3. játszótérre el sem jutottunk, de közben lett angol kislánybarátjuk, koreai incselkedőpartnerük, nekem új-zélandi kiscimbijeim. És megint csak ámultam a világ csodálatos színességén, a fajok egymillióféleképpen szépségén. Summa summarum, nem jutottunk ki. Ezt kicsit sajnáltuk, de öröm volt őket nézni. Hajnal 1-kor indultunk Dohából, nyolckor sikerült a family relax roomban egy kicsit megfagyni alvás gyanánt, majd Doha-Budapesten, már nem filmezhettek, ettek egy kicsit és aludtak. Én jobbára olvastam, Laura Lindstedt (finn) - Oneiron. 7 különböző nemzetiségű nő halála és életének darabjai. Aztán a nyári délutáni fények otthon a teraszon, tisztaság, rend, jó illat, túró rudi, kakaó, cider. Este fél nyolcig húzták a gyerekek, egy könnycsepp nélkül, Ákos még ekkor is tele energiával, Léna viszont 7-kor ki tudtam mondani, hogy "fáradt vagyok" és nem kezdett el sírni. Ezért kimondhatatlanul büszke vagyok rá. Ma Anya otthon velük, neki is iszonyúan örültek, délután megyünk lovagolni, és most már tényleg szeretném befejezni a 3 hete elkezdett Indokínát és Anna és a királyt, ami Penangon, George town-ban játszódik, és egyszerűen nem tudom megnézni. Jövő héten péteken pedig elsőbe megy a kisfiam és harmadikba a kislányom. Ezt még fel kell fognom.

Legalább pár képet az út elejétől elkezdek lassan feltölteni. Ez nagy falat. Rengeteg munka. Elő kell hívatni. Rettenetes sok.

5-kor kelunk holnap, 8.45-kor indul a repulo Dohaba, igy szaladok csomagolni. Dohaban 13.5 orat varunk....Hah....Szep repter. Kimenni is jò, tavaly ugyan voltunk, Dubai sajnos messze. Ìgy meg nem tudom...

Ez miért fejjel lefelé???? Érdekes így is, no de...

Ma olyan igazi, gyonyoru tengerpartos napunk volt. A masodik napon voltunk itt, ez volt minden part kozul a legszebb. Phra Nang long tail boat-tal, feher homokkal, turkizkek vìzzel, hatalmas sziklakkal, rengeteg kismajommal 10 centire az orrunk elott. Szoptatnak karnyujtasnyira sem, lopkodjak a turistak izgalmasnak latszo cuccait, es nekunk nagyon tetszettek. Ra is jottunk, hogy Lencsi tenyleg kismajom, ez regen gyanus mar a mozgas-maszas miatt, de pontosan, mint ezek az ujszolott kiskolykok, ket hete egyutt vagyunk es o mindenhol olban akar ulni, nem eleg elaltatni mellette fekve, de olelni is kell, szoval valami hihetetlen modon igenyli a testkozelseget. Mikozben ezt irom, minden vegtagja rajtam es kizben inhalalom a hotel-budoset. Es egy fa barkarol ebedeltunk Pad Thait es ananaszt...Valamint ma talalkoztunk eloszor magyarokkal, dr ok szimpik voltak. Valamint masztunk nagy kovekre es lattunk kristalyvizesest es cseppkobarlangban es egy irdatlan nagy hüllőt, aki vizi monitor nevet fut, biztos nem ez magyaraul es egy meter biztos volt.

Juuuj....Megprovalok hamar kepeket rakni. Puszi Mindenkinek!!!24. augusztus 6. 10....Remeljuk.

Léna a ladyboyokkal

Tegnappal kezdem. Kozepes kozelharcok aran sikerult elerni delelottre egy egeszen apro kis varosnezest. A kompromisszum a peksegtura Akos vezetesevel, majd delutan strand vagy kisvasut egy eleg kozeli hegyre.  peksegtura elso allomasa utan megtorpantunk a borsos-kòkuszos, sàrga ès fekete babos puffancskak utan, de szerencsere a leszkado monszun elott meg eljutottunk a Campbell's House nevű ùjfent csodalatos kavezoba, de nem tud jòl lakni a szemem. Barmeddig tudnam nezni. Aztan meg egy utolso mansion, talan rezidencia jò szò ra, ahova örült szigor utan nagy nehezen sikerult bejutni. Es kobaltkek es megint nyugat keleten, de '91-ben itt az utolsò lakòk utan meg ruhakat is talaltak a '20-'30 evekbol, bar a masikban is.

Gyonyoru, pazar belsoepiteszet. Elotte jol osszevesztunk a gyerekekkel, mert ezt mar nagyon  nem akartak, de vegul a delutan karpotolta oket. Vegul a nagyon meredek kisvasuttal feljutottunk a Penang Hillre, ahol remekbeszabott villakat csak alig (osszesen 3 hazzal talalkoztunk a hegyen, azok csodasak voltak, de a tobbi nagyon elbùjt), viszont hùsevô novenykertet talaltunk, felettebb keszseges tulajjal, aki magyarazott a hùsevő novenyek eleterol, pl. egy legyet ket het alatt eszik meg, de patkannyal is elbannak, sot a mi ujunkat is megkostolta egy gyenge kis kacs, de erosebbnek  bizonyultunk. Majd megnezhettuk az egymillio labut, a bekakat, amik pont ùgy neznek ki, mint a szaraz levelek es szarvuk is van es hatalmas  nem mergezo skorpiokat is setaltattunk a kezunkon.

Ez elott a hegyre fel, meg Lena addig csimapszkodott a busz fogantyujaba, meg az letort o meg jo nagyot placcsant a foldon. Ki is fizettettek velunk,.....nem olcso egy ilyen fogantyu....

Itt a dzsip hátuljában ülünk a húsevő kert felé

Ma reggel meg 8-kor elindultunk busszal Malajziabol...7-re megerkeztunk Ao Nangba. Ma csak zsűrivel merek szobat foglalni, mi mindenki jòvahagyta es megint nem sikerult. Jo helyen, 4 csillag 20 ezer Ft ket ejszaka, medence, szuper kert, klassz furdoszoba, tagas szoba, minden csinos ez fullaszto dohszag....Probaltunk masik szobat is, az is. Foladtam. Holnap utolso tengerpart, mint az elso 2 napon, vagy eso. 24-en 6.10-kor erkezunk reggel, de dolgozunk is aznap, bar en meg kettoig. A gyerekek gulyaslevesrol es rantott husrol almodoznak, kedves Nagymamak....Estleg lehet? Magdi, megkaptuk mi dket sms-t, koszonjuk!!!!! Csut. be tudom vinni magammal a gyerekeket, vagy maradjanak Erzsebeten? Raertek?  Nekem nem baj, ha velem!!! PUSZI MINDENKINEK!!!!!

Rengeteg graffiti George townban!

Ma igazi varosnezos napunk volt! Voltak melypontok...Ezeket olyasmikkel igyekeztunk athidalni, mint oruletes nagy szivarvanyszinu torta, bar tiltakozott minden porcikam a tomenytelen mesterseges szinezek ellen,

Nemhogy fordítva, ellenkező irányba fordítva. Őrület....Ne higgyétek, hogy direkt csinálom.

illetve horribilis aron adjak ezeket a nyugati csodakat, mi az itteni konyha fenomenalis. Ma ettunk az egyik indiaiban egy hajszalvekony sajtos palacsintat gidosays neven, vagy igy hangzott, feledhetetlen volt. De kiprobaltuk a nadcukor szorpot, a hong-kongi konyhat es a szivarvanyszinu jeggombot ismet a holtpont es az egeszseg neveben. Viszont olyan klanok hazat neztuk meg, hogy szavakkal kevessenleìrhatò.

 Tokeletesen berendezett rezidenciaja a helyi klanok vezetoinek, budoarral, illatszerekkel, ruhakkal, konyhaval, haloszobaval, nyugati es keleti szalonokkal, etkezokkel, csodalatos enteriorokkel, en tobzodtam.

A gyerekek itt annyira nem, de talan sikerul kiegyezni egy holnapi fel varosnezes-fel starndban. Egyebkent Lena egeszen erdeklodo volt ezeken a helyeken, de olyannkezzelfoghato a mùlt itt, azt hiszem ez nyűgöz le engem leginkabb. Tökèletes összhangban èl a mùlt a jelennel, annyira tapinthatò. Az egesz varos a kulturalis orokseg resze, 1903-bòl brit aruhaz, kereskedő- ès klànhàzak, meseszèp közigazgatàsi epuletek,

Lent az első shopping mall a környékent a '20-as évekből

es mindenből sok-sok!!! Kozben meg kavezok, ahol kelet es nyugat talalkozik es isteni konyha. Kicsit nagy a forgalom, de Tomi mar kulonosen kezdi kiismerni magat. Meg ott lenne egy botanikus kert, egy Penang Hill nevu hegy villakkal es kisvasùttal...21-en reggel 8 korulnindulunk busszal Thaifoldre. 8 òras ùt, ez nem lesz könnyű, kicsit tartok tőle, de ez a legkezenfekvőbb. Ìgy lesz meg ket ejszakank Ao Nangon, amit nem ban senki sem, bar en tovabbra is odavagyok George town-èrt. Anya, olyan jò sokat ìrsz, koszonom! Rengetegen ìrtak a szulinapomra, nagyon-nagyon jòl esett. Puszi Mindenkinek!!!!!!!

egy kávézó, ami tetszik nekem

juice-os stand

39. eves vagyok!!!! Milyen szep szuletesnap. George town-ban. Annyira tetszik ez a varos. Meg soha ennyi kolonialis epuletet nem lattam egyutt, es egeszen jo allapotban.

Sok kozulul gyonyoruen felujitott, olyan bárok, hogy legszivesebben bekoltoznek. Es mennyi!!!Olyan utcai evok, hogy orulet. Marmint oruletesen finom. Azok egyszeruek, hihetetlenul nepszeruek es eszeveszett finomak.

Ezek tenyleg fillerek radasul. Nekem ez az uj, tropusi varosban valo bolyongas, maga a mennyorszag.

Ez pazar. Imadom. Azt hiszem nagyon sokaig tudnam csinalni. Reggel a szulinapomat egy tokeletes barban lezdtuk egy vanilias kaveval,

utana a gyerekek kedveert tengerpartoztunk. Phra nang utan nehez varazslatosnak lenni, viszont itt harom ember volt rajtunk kivul, ez nagy ajandek. Aztan pedig belogtunk egy otcsillagos szaloda orult szep uszodajaba,

majd folytattuk a tomegkozlekedeses turankat a Monkey-beach fele, ami egy termeszetvedelmo terulen szepsegeskedik, de ezt mi sajnos nem lattuk, mert bezart, mire odaertunk. Kisit azert besetalhattunk a dzsungelbe a majmok koze,

majd jot visszabuszoztunk es szuletesnapi lakomankat elkoltottunk az utcai sutodeknel es felettebb elveztuk.

Aztan pedig meg kaptam egy szulinapi esti setat es egy szavam sincs. Ha fele ilyen jo lenne minden szulinapom, az csoda lenne!!! Rengeteg puszi, koszonom, hogy gondoltatok ram, olyan jòl esett!!!!!!!!!!!

Es ma meg 38 eves vagyok!!!

Csodalatos sima, 3 oras kompozas utan itt vagyunk az utolso szigetunkon, amit egy 13.5 km-es hid kot ossze a szarazfolddel, de mi nem arrol jottunk. Igazi brit kolonialis varos...Nekem ez a szivem csucske. Kicsit, mint Mombassa, mint Siem Reap, mint Colombo. Nem veletlenul. Nehol gyonyoru, nehol szutykos es lerobbant, indiai-es kinai negyeddel, riksakkal, szep, de kicsi belvaros, viszont a gyarmati epuletekbol tobb van, mint mashol, ahol voltam es a nagyobbak gyonyoruen felujitva. A kisebbek kevesbbe. Fantasztikus a konyha, messzefoldon hires, es tenyleg fenomenalis indiat ettunk, korulottunk mindenki kezzel. Kis nehezsegek voltak azzal, hogy mennyit kell varosnezni, de egy jellegzetesen keleti muzeum feledtette. Itt minden fejjel lefele volt, vicces kepeket lehetett keszteni, mar par hasonloban volt itt reszunk...Addig en egyedul felterkepeztem a kornyeket, es utana mar remekul birtak. De holnap azert gyerekes nap lesz, terveink szerint, ha a monszun is ugy akarja, utana lehet megint varosos, ha.... 

Szurrealis helyek vannak a vilagban. Allok pizsamaban a szallasunk egeszen szep kertjenek egy pontjan, ahol van wi-fi. Mellettunk egy egeszen varazslatos hely, egy masik korbol es idobol. Egy kinai pasi ul egymagaban a barjaban, embert meg nem lattam 3 nap alatt nala. A palmafa alatt a szabad eg alatt ezer egô, egy piros lampion kozepen es kozben Wiener Sanger Knaben szol. O meg ul egyedul a barpult mogott es olvas. Kozben szolnak a kabòcak es vegre, mara gyonyoru, forrò, tròpusi este van. Megkegyelmezett nekunk Langkawi. Reggel meg nem mertuk hinni, de nem esett. Ez eleg volt ahhoz, hogy elinduljunk a hìres felvonò fele. Az elso allomasig sutott nap,ezt mar hatalmas sikernek konyveltuk el...A hegy tetejere mar teljes felhoben evickeltunk, valahol derengett a kodben a sky bridge...Nem siettunk, legyalogoltunk a dzsungelben a hidig, tejfeher minden.

825 meter magasan tejfeher minden. Legalabb nincs teriszonyom. Es lassan, nagyon lassan, eloszor csak egy-egy pillanatra meglatjuk a tajat, az esoerdot felulrol, a tengert ket felho kozott. Minden ilyen masodpercet hatalmas ovacio fogad es vegul hever elottunk mind a 99 sziget, amig a szem ellat. Ennel tobb mi kellhet meg? Aztan vegre sikerult setalni a szigeten, amire ugy vartunk, megtalatuk a hofeher homokos tengerpartot, furodtunk a pont kellemesen nagy hullamokban, ugyanaz, mint Rio, kicsit kisebben. Feher homok, palmafak, mogotte a hegy es rajta a felvono, majdnem mindig felhoben. Vegre van valami ralatasunk a szigetre, mar nem csak egy lehajitott pottynek erzem magam. Gyonyoru vegszo utan megyunk holnap Penangra. Minden esetleges, a monszun miatt roppant spontan.  Most mar karacsonyi dalokat enekelnek kis kerubok, azonnal elsirom magam. 

Ez még a felvonó alján egy múzeum. Speciális....

3D múzeum...

A lenti képről eszembe jut az a kérdés egy taxistól, hogy "És hogyan készültök fel a télre? Úgy értem élelemmel. Hogy tudtok felöltözni? Nehéz lehet, hogy a gyerekek nem mehetnek ki olyan sokáig..." Aztán beszéltünk erről többet. Kérdezem, hogy mit gondol a télről. Ekkor kiderül, hogy ha különösen nagy hó van Európában, akkor AZT nyilván mutatja a maláj TV. Egy átlagos locspocsos téli szürkeséget nem. Persze mi marad meg az ember fejében. Európában a tél, az bizony olyan, hogy az autópályán nem látszanak ki az autók a hófúvás miatt...

Ez meg már a vacsora a nem esős tengerparton....

Valtozatossag gyanant lubickolunk a sved nyarban. 26 fok es neha  nem esik. Magdi kivansaga bejott es bar ejjel olyan eso volt, hogy ilyet elkepzelni sem tudtam, szerintem meg filmen sem lattam soha, de csodalatos modon, ha nem is derült ki reggelre, de nem zuhogott. A vilag leghosszabb felvonòja es a 825m magasban nyùjtòzò Sky Bridge ìgy szòba sem kerül, de talan a paradicsomi szivetek....Egy motoros csònakkal ùtra is keltunk az első fele, ami meg sikerult megnezni...

Nagyon cuki majmok mindenfele, az egyik Akos szandaljaba szeretett bele es probalgatta a tepozarat, le is fenykepeztem, irto edesek  voltak.

Aztan egszercsak utkozben mellettunk tur egy hatalmas vaddiszno...Mashol meg egy gyonyoru, hatalmas hullo, csodas volt a tapintasa, de n em akarta, hogy tapogassam...Vegul begyalogotunk egy nagy edesvizu toig.

Edi mar vart, a kapitanyunk. A monszun jott.

Fordultunk meg egyet a ket masik sziget fele ( tenyleg meseszep lett volna a harmadik, ahol furodtunk volna), de akkor mar omlott az eso...Mi mentomellenyben, a csònak suvitett a tengeren a szakado esoben. Most mar annyifele vizijarmuves elmenyunk van, ez egeszen sima volt az ao-nangihoz kepest, szamitott az, hogy a nagyobb sebesseggel atsiklott a hullamok folott...Hazajottunk tusolni...Mindenunkbol ismet csavarni lehetett a vizet...Egesz delutan omlott. Kicsit allt csak el, amig elmentunk enni egy fenomenalis indiaiba. Itt a malaj-indiai-kìnai kultura karoltve. Arab-kinai-spanyol es nemet turistakkal. Ebben a sorrendben. Aztan meg lesetaltunk vegre a partra, ami annak ellenre, hogy sziget, nem konnyu. Valahogy mindenhol epitkezesek vannak a parton a kornyekunkon...A holnappal kapcsolatban nincsenek illuzioink. Nyilvan esni fog. Most is esik. Es budos van a szobaban. Ez egyebekent az egyik legszebb sziget Malajziaban.....Mondjak...

Ezt mar nagyon vartam. Egyelore nem lattunk  belole semmit....Reggel  koran indultunk, csodalatosan flottul, kezrol-kezre adtak bennunket, nagyon sokan. Oten biztos meg a szarazfoldon. Leginkabb kaucsuk ultetvenyek es mangroveerdok kozott. Majd egz egyora speed boat, amin alig voltunk paran. Malajzia a tenger felol kifejezetten biztato volt, gyonyoru zold szigetek, mintegy 99 korolottunk. Majom szalad at elottunk, joval kevesebb a szemet, mint Thaifoldon. A szallas... megint remek kivulrol, szep a foyer, a kert, medence rengeteg szunyoggal, de szoba...Feltetlenul budos. Milyen szepseges volt a tegnapi szobank ehhez kepest. Ez a Green Village egyebkent Langkawin, a Geckot igy is jobbra  csereltem. Ez jonak tunt...Sebaj. Tele vagyunk program otletekkel, amiknek  nem all jol az eso, pedig eso az van. Eddig megkimelt, csak akkor esett, amikor nem szamitott. Ejszaka pl. feltetlen omlik. Most is. Megyunk fekudni, puszi!!!!!!

A szállásunk

Tegnap este leszakadt az èg, de mivel a szàllàsunkon voltunk èppen csak gyönyörködtünk a lezùdulò vìzfüggönzben. Közben hàrom thai pasi olyan koncertet adott kèt gitàrral, hogy leesett az àllam. Nagyon-nagyon-nagyon zseniàlisak voltak, isteni szàmokat jàtszottak,Janis Joplin, Rolling Stones, Doors, Beatles...Fantasztikusan zeneltek, teljesen megdöbbentő volt, hogy ez hàrom fiù, inkàbb fèrfi, innen a szigetrôl. Szòval tàncoltam egy nagyot, hatalmasat buliztunk, majd amìg 25 metert rohantunk a bungalòig cafatra àztunk. Monszun van.

Megyünk elefántozni

Mèg reggel is ömlött az eső, ìgy fèlàlmomban azon mèlàztam, hogy dèlben elefàntozàs...ès bàr most megint szakad, de 11-tôl egy csepp sem csöppent, es elefàntoztunk

egy felettebb lelektelen kompàniàval, de maga az elefantozas hatalmas elmeny volt. Tomi a nyakaban, mi harman a hàtàn, a kaucsuk ültetvènyen fel s alà egy òràig. Csodalatos volt a hatan billegni, mezìtlàbbal èrinteni a hàtàt,ananàsszal etetni. Òriàsi ès fensèges, kedvesnek ès annyira szeretnivalònak tûnt. Aztan roppant flottul szervezve àt a mangrove erdôbe, ahol jòval kedvesebb volt a kajakos vezetônk, ès borzasztòan èlveztuk az evezest, hat meg a rengeteg majmot, akik atugraltak a kajakra ès etethettuk oket. Az ölünkben, a fejemen ültek, a kezünkből ettek, tapicskoltak rajtunk mindenhol.

Közben megàlltunk egy akar őrült jò is lehetne ùszò ètteremnèl, ami èppen most zàrva volt, gondolom az esõs èvszak miatt, de ez is tele szemèttel.

Persze a majmok tôlünk is bevittek kèt zacskòt, a vezetônk szìvfàjdalom nèlkül otthagyta volna a vìzban, de addi nyavalyogtam, mìg kiszedte. Majd màsodszor is lecsaptam, amikor ùjra bekerült a szemèt a vìzbe - gondolom örült nekem, okoskodik itt a kis farang, de pròbàltam elmagyarazni, hogy ha szemetes a vìz, nem jön ide a tùrista. Ez a sok szemèt engem ùgy zavar, ès annyira nem kène sokat tenni, de ez a környezet kìmèlès nagyon nincs a levegőben. Most esik. Holnap nagy ùt vàr rànk,7.30-kor kène elindulni Trangba busszal, majd Satun a hatàr, onnan komp Langkawi, Malajzia....Ideàlis esetben.....

Kb. 3 òra alatt egz kisbusszal ès egz komppal megèrkeztünk Ko Lantàra. Sokaig pròbàltam keresni, de eddig nem sok szèpet talàltunk, valahol beljebb rèmlik valami buja zöld, az vèlhetôen a dzsungel, viszont elôtte sajnos rèm szutykos kidôlt-bedôlt kalyibak, szemetes ùtpatka, neha egy-egz csodas ananasz- banan-vagy kokuszultetveny, aztan egy kis szemet. A szallasunk szep. Medence, csinos kis bungallok, a mienk szerenyebb, de takaros. 4 agy, tisztasag, nagy ablak, minden ùj. Vannak mèg szebbek hamokaval es terasszal,de igy is jò.  A medence mellett a tengerparti bar jò konyhaval, parnakkal kis emelvenyeken, kilatassal a tengerre. Az igazi monszunos tengerre, amit mar ismerunk Sri Lankarol, Braziliabol, az esos evszakbol. Szerencsere lattuk a turkizkek tengert feher homokkal, mer most szurkeszold, kicsit esos, szeles, apartja szemetes. Ez a leglehangolbb, ugzhogz elbujtunk a sor es a koktel moge, messze magasan elnezunk a szemet folott es gyonyorkodunk a kokuszpalmakba. Mindez jò amerikai blues-zal megspekelve. Holnap elefantozunk es mangrove erdoben kajakozunk, az esoben is lehet. Ma koncert a kis resortunkban. Tegnap meg este eljutottam egy thaibox merkozesre mert Akos megehezett es volt a legozelebb. Malajziaba hosszu lesz az ùt, de holnap utan indulunk!!!Puszi Mindenkinek, Magdi, jò, hogy ìrtàl!!!!

Eddig ket gyonyoru napsuteses napunk volt, ma borus, felhos es annyira nem meleg, de azert meg eppen elegge. Kicsit a szel is fujt, de azert elindultunk a lakatlan szigetre busas osszegert negyen egy egyertelmuen ven tengeri medvevel a meses tintahal reggeli utan. Az ut emlekezetes marad...Nem voltak nagyok a hullamok annyira, egy kicsit nagyobbak csak, mint amire vagytunk, mindenesetre egy szaraz centi nem maradt rajtunk a huszperces hajozas vegere. Majd eljutottunk egy kis potty szigetre, minden negyzetmeteren egy faranggal vagy egy kinai turistaval. De nemzeti park leven meg belepot is fizettunk az egyetlen falatnyi paradicsomert, ami ezzel a tetemes tomeggel inkabb hasonlitott egz tulerett paradisomra. Halakat is csak parat lattunk, ugyhogy beusztam az oreg medvenkhez kicsit arrebb, hogy vitassuk meg ezt a dolgot majd vegul elvitt bennunket szep halacskakat nezni es visszavitt Podara, ahol kb. 10 eve Tomival kettèn voltunk. Itt mar csak elvetve akadt ember, de szerintem egy oranal tobbet nem maradtunk, igy is mi voltunk az utolsok es a felhok csak nem akartak messzebre evickelni. A hazafele utrol annyit csak, hogy kicsit jobb volt, mint oda, mar ruhat sem vettunk, nem is kellett es azota is szet van azva mindenunk. Most elindulunk vacsizni szivarvanyszinu fagyit /is/, holnap Ko Lanta. Rengeteget nevetunk, keveset sirunk, azt is Lena inkabb. Szarazak vagyunk es tiszta a hajunk es a ruhank, isteni eledeleink vannak es mokusok szaladgalnak koroluttunk.

BOCSANAT A SOK HIBAERT, DE ANNYIRA KENYELMETLEN A TELEFONON POTYOGNI, HOGY EN EZT UGYAN EL NEM OLVASOM MEG EGYSZER,ES A  NETBEN SEM BIZOM FELTETLENUL. 

MA MEGINT LONG-TAIL BOAT-TAL INDULTUNK ES KIKOTOTTUNK EGY OLYAN PARTON, AMI MEG A TEGNAPINAL IS LELEGZETELALLITOBB VOLT. NAGYON NAGY AZ APALY-DAGALY INGADOZAS ES REGGEL IRTO MAGAS A VIZ, DELUTAN MEG EGESZEN ALACSONY. MESSZE BE LEHET SETALNI A TENGERBE, SOT HATKOR ATMENTUNK EGZ SZIGETRE CSAKNEM SZARAZ LABBAL, AMI DELELOTT MEG ESZUNKBE SEM JUTOTT.

TEHAT MESESZEP NAGZON VILAGOS HOMOK,TURKIZ VÌZ, BARKAK A PARTON, ITT-OTT EGY SZIGET,2-3 GYONYORU VILLA, EGY CSONAK AMIROL FRISSEN FACSART GYUMOLCSLEVEKET ES PALACSINTAT ARULNAK, DE ITT ROPOG A PALACSINTA ES ALTALABAN GYOMOLCSOS, NEKEM A MANGOS A KEDVENCEM. AKAD AZERT KUKORICAS-CSOKIS IS.

KICSIT TOVABB EGY BARLANG TELE MINDENFELE SZÌNÛ, MÈRETÛ ÈS KIDOLGOZASÙ FALLOSSZAL,

A HALASZOK FELAJÀNLÀSA A JÒ FOGASÈRT. ÈN INKABB A TERMÈKENYSÈGRE GONDOLNÈK, DE A GYEREKEK NEM IS AKARTÀK ELHINNI, HOGY EZ RENGETEG KUKI, SZERINTÜK GYUFA, ÈS KICSIT SEM HASONLÌT MASRA. ÈN AZERT LATTAM BENNE MAST IS. Aztàn elindultunk megnezni egy lagunàt, azaz egy beomlott barlangot a hegy tetejèn. Az valahogy kimaradt az utikõnyvből, hogy egy kicsit több ez, mint könnyû kis tùra, de legalabb Lèna extrèm sziklamaszas szenvedelyenek is hòdoltunk. 

Gondoltam rad, Anya, ès nagyon vigyaztunk vègig egymasra es mindenki ep es serulesmentes. De nagyon meredek volt, viszont jò fogasa volt a sziklàknak, bàr vörös sàrfedte, de volt kötèl ès bambuszlètra, kb. egy òràn àt föl ès le, majd egyszercsak lent a mèlyben egy nagy, kerek, tò, ahol ùsztunk mielőtt nyakunkba vettük megint a dzsungelt.

Folyton elmegy a net tìzpercenkent megremulok, hogy mit sikerult menteni. Semmi esely a csodalatos kis fotoim feltoltesere...

Folfele sem volt sokkal konnyebb, de ugy mentunk, mint a sasok. Suhantunk a voros sarban. Ezt a sasok talan nem teszik, de mi ilyen tipusu sasok voltunk. A hegz tetejerol latni lehet ket hofeher oblot,

lefele pedig annyi majommal talakoztunk, 20 cm-re tolunk rengetegen, egesz picik is a mamajuk hasan csimpaszkodva, volt aki szoptatott eppen, 40-50 kisebb-nagyobb.

Tomi es Akos ossze is tuztek veluk a parton, mert megtalaltak a hatizsakunkat. Aztan mar hat ora is lett, nem tudtunk enni es furdeni sem itt, mert az utolso csonak is indult, de Ao Nangon a parton ettunk isteni Pad Thait, a gyerekek tonhalas palacsintat Tomi valami csìpôs curryt, ezek 300-500-700 Ft-ok, a friss gymulcs shakek is 300-400, es kozben oruletes naplemente, eleg sok turista �, igezô ladyboy-ok. Tuktukkal haza 15 perc, a szobaba probalunk minel kevesebbet tartozkodni, a tudolo ugyis eltort, a medenceben toltjuk az idot...Holnap a terv valami lakatlan sziget, ami attol mert lakatlan tele van turistakkal, de gyonoru...12-en indulunk Ko Lantara, mar a hazigazdank iderendelte a kisbuszt. 

Anya megkapom az e-mailt is, ha van wi-fi, elvileg a szallason van!!!Ott latom reggel es este es nagyon jò, hogy ìrsz, annyira orulok!!!!Apa Te is irj neha!Lorcsikam olvasod? Nem mindig tudok irni Messenger-en, de.lattam, hogz irtal!!!!!

Magdi, Gyuszi Tomi mondja, hogy Ti is olvassatok!!!Jaj, de jò, mert megküzdök èrte, de pròbalok ìrni, ha tudok!

Egyebkent ùgy nezunk ki mint Maugli, ma Tomival ùgy ereztuk, hogy talan nem.probalkozunk etteremmel, mert velhetoen nem engednek be. Barnak a naptol, sarosak a 'ketsegbeeses katlanjatol' ahogy Akos aposztrofalta, a hajunk osszeragadva a sotol, Toni etekintetben igazan szerencses, mindig jolfesult es nem tud ijesztoen kocos, loncsos es bozontos lenni, mint pl. en. Ìrjatok kedves Felnottek es Gyerekek!

Megerkeztunk ma koran reggel Krabiba az igen egyszeru, mar-mar lehangolo szallasunkra, szep kerttel, gyonyoru kek medencevel es rengetegfele palmaval, nem pont ott, ahol terveztem, joval azon is tul, de tenyleg tiz perc a tenger es a repulo utan udito, hogz lehet nyujtott labbal aludni...

Viszont karpotolt bennunket minden mas...A gyerekek tovabbra is ugy utaźnak, hogz 100x nehezebb veluk estenkent eljutni otthon a furdoszobaig. Sima, konnyu, termeszetes. Lena ezert-azert panikol egz kicsit, de lebeszelheto....Ez csodalatos.

Palacsintás néni

Ez az a Léna arcocska ami az "elromlott az egész világ" életérzéskor látható. Itt például "nem finom a kókuszvíz..."

Es Thaifold is. Elfelejtettuk, vagy ilyen volt mar tiz eve is, gyonyoru, letaglozo paradicsom. Isteni ennivalok, minden olcsobb, mint otthon, jol szervezett, baratsagos, csak a turistak szama aggaszto egz kicsit, pedig monszun van.  Nem baj, egzre eldugottabb helyek fele megzunk...A gzerekeknek edenkert.

A long tail boat-ok a szigetek és többi part felé

Imádták

Varazslatos, meleg,turkizkeke tegnger, tengeŕi barkakkal megynk,potyognak a kokuszok, nyiszorog a homok.  

Holnap mar program is van, nagyon szeretnek elmenni ket barlanga es egz termekenzsegi szentelybe, ami televan fallosszal,de az mar a multkor.is kiderult, hogz az elhanyagolhato, hogz en mit tervezek es mi van ehhez kepest.

Iszonyu lassan tudok kepet feltolteni es kicsit   ehezen tartom mar nyitva a szemem, de mindenki egy-ket oraja dolt csak ki, addig 100 szazalekosak voltak. Akos vacsora kozben aludt el,de akkor nagyon.

Ujra itt, a dohai kozmopolita jatszoteren a repteren. Csodalatos az ember sokszinusege, antropologus verem pezseg. Gyonyorkodom a meseszep valtozatossagan az emberi fajnak. Haromevesek burkaban, kicsit ferde szemuek, nagyon ferdeszemuek, vilagosak, sotetek. 5 oran tul vagyunk, ket ragyogo mesefilmmel lettek gazdagabbak igen tisztelt gyerekeink, mi pazar kaveval kucorgunk a oriasi rezbabak arnyekaban es kb. 2 ora mulva nagyjabol 7 orat tervezunk repulni Thaifold fele, majd onnn Malajzia. 2 hete manifesztalodott, roppant spontan modon, bodulattal es boldogsaggal toltebe pici szivemet.

Most atadom a szot Akomnak, meg igen erosen keri ;lsziasztokbaaa

Nem is tudom, hogy kezdődött. Illetve nagyon régen valahogy úgy kezdődött, hogy felvételiztem pszichológiára egy nyári napon, kb. 15-16 éve. A felvételi napja előtt Tomival együtt töltöttük az egyik, ha nem a legelső éjszakát. Tomi a férjem lett, a pszichológia nem sikerült. Aztán talán a szomszéd lánnyal beszélgettem nemrég, hogy mi az amit a legszívesebben tanulnék, és mondtam, hogy még mindig a pszichológia. Innen nehéz rekonstruálnom, szóba került valaki ismerős, aki most felvételizett diplomával. Ezt én is megnéztem közelebb vagyok így, mint valaha, de még így is elég távol. Két elég jó diploma, nyelvvizsga ide nem elég. Minimum diákolimpikonnak kell lenni a magyar pszichológia szakokhoz. Aztán valahogy jött a Babes-Bolyai Kolozsváron. Itt is elképesztő izgalmas akadályok színesítették az ügye. Pl. a felvételi előtt egy héttel le kellett volna menni Kolozsvárra jelentkezni, ezt nem tudtam megoldani, de egyszer csak akadt a semmiből egy ismeretlen ismerős, akit soha nem láttam, azt, aki összekötött bennünket is éppen csak, hogy ismerem, és ő felajánlotta, hogy jelentkezik helyettem. Ez a fiú, végigjárt egy olyan kálváriát, hogy ettől többen elrettentek volna, miközben a 100.000 Ft-ért közjegyző által hitelesített bizonyítványaim elkavarodtak a postán. Közben Csongor tanszékről tanszékre járt, sőt, amikor valami jel arra utalt, hogy a légipostával feladott csomag talán a repülőtéren ragadt, elment a kolozsvári repülőtérre, ahol kiderült, hogy ez nem az én borítékom. De kijárta - úgy hogy életében nem látott -, hogy kedden elmehetek felvételizni. Én akkor már két hete úgy tanultam éjszakánként, és minden adódó percben, gyerekekre várva, mindenhol, hogy fogalmam sem volt, hogy mehetek-e egyáltalán. Végül szombaton rábólintottak, hogy elmehetek, de ha nem lesz meg a közjegyző által hitelesített cucc, akkor minden hiába. Hétfőn elindultunk Kolozsvárra mindannyian, a gyerekek Apánál kiszálltak Szabadkígyóson:

Nem tudom megfordítani...

Mi tovább Kolozsvárra. 8 órán át hangosan olvastam a tételeket, Tomi iszonyú forgalomban levezetett, gyerekek boldogok Apával. Éjszaka érkeztünk meg az enyhén szürreális, de főtéri kis lakásba, ahol összeestünk pár órára, és reggel 8-ra mentünk felvételizni egy olyan fakultásra, amit megtalálni is erős kihívás volt. Én azért készültem pár puskával, minden cuccot a könyvtárban kellett hagyni, egy darab személyi és egy toll jöhetett. Ezek után már cseppet sem zavart sem a kamera, sem a strázsáló felvigyázók. Viszont egy olyan tételt kaptunk, amit egészen jól tudtam, rengeteget írtam (7 oldal tiszta tényt és adatot), bár később kiderült, hogy kicsit összekevertem az észlelést és az érzékelést, és inkább az érzékelésről írtam, de valószínűleg elég sokat ahhoz, hogy jutott belőle az észlelésnek is.

Majd a tanulmányi osztály, ahol olyan rengeteget segített mailben egy nő, hogy nem akartam hinni a szememnek, elképesztő kedvesen biztatott, pedig még mindig nem érkezett meg az anyagom. Ennek a nőnek is jelentős része volt a mesében. Olyan pozitív volt, olyan segítőkész, hogy egyszerűen el kellett mennem és meg kellett csinálnom érte is. És felhívta újra a külügyi vagy gőzöm sincs milyen osztályt az egyetemen, és akkor ott volt. Megérkezett. Másnap reggel nyolcra a neten volt az összes eredmény, ahol benne voltam az első húszban! 10 db 10 pontos, 9 db 9 pontos és a többi ez alatt volt a százhatvanvalahányból....Ekkora boldogságot....A felhőkig ugrálok örömömben. El sem tudom képzelni hogyan csinálnék meg 3+2 évet Kolozsváron, statisztika, logika vizsgákkal, munka, két gyerek mellett, de most eszeveszetten örülök. Életem egyik nagy álma teljesült. Még ha vége nem is lesz....Persze ezen a héten kéne beiratkozni, de hát ezen a héten is lemenni...., az egyébként annyira kellemes, végtelenül szimpi Kolozsvárra... És akkor akadt ott egy másik nő, aki 100 Lejért (7000 Ft) beírat. Ennyi kb. az útiköltség. De tudja mi-hol, kinek mit... Magyarországon 350 ezer Ft a féléves tandíj, itt egész évre 190. Magyarországon pszichológia szakra van a legnagyobb harc, nehezebb bekerülni, mint a legrangosabb egyetemekre. Erdélybe gimnázium után nyilván inkább nappalira mennek a magyarok, aki meg távoktatásra jelentkezik Magyarországról Kolozsvárra, az vagy nagyon eltökélt vagy őrült. De semmiképp nem kell agyontaposni a többieket. Legalábbis most így tűnik. Akárhogy is gyönyörű mese volt nekem idáig. Tele csodálatos elemekkel, hősökkel, jó sok legyőzésre váró akadállyal, de eddig nagyon szép....Nem hiszem, hogy a vége is ilyen varázslatos lesz, de ezért már hálás vagyok....

Fellini - Római part

Közben szalad a nyár. A gyerekek éppen most Füreden a szüleimmel egy hétig. Mi nászutunkat töltjük esténként Szentendrén a kis otthonunkban kettesben. Van sok jó film, könyv, sushi, rég nem látott barátok....

Dunapart Szentendrén. Az egyik alaptáborunk.

Az első kép és ez - fönt - Sarkad. Itt találkoztunk Apáékkal a felvételi után. Én azért ilyen szép monokrómban.

Valamint újra együtt a nagy csapat. Flóra-Mira. Remélem kiegyenesítjük ezt a kimaradt elmúlt egy évet, egyelőre úgy tűnik a szeretet töretlen. Én drukkolok. A kép ferde. Az ok ismeretlen.

Fent megint a Fellini, lent a Cirkusz tábor:

Nem hiszem el, hogy mind ferde. Ez nem tesz hozzá sokat a dologhoz...

Ákos idétlen. Ez elő szokott fordulni. Akkor ilyen. Nem egy leányálom. Viszont voltunk a Mogyoródi Aquaparkban és olyan bátor...A hatalmas csúszdákon megy, mint a veszedelem, teljesen felnőtt Lénához. Léna továbbra is tartja a szintet. Hihetetlenül ügyes. Őrült csinos és roppant könnyen elsírja magát. Jókat marakodnak Ákossal, Léna piszkálja egy kicsit, cukkolja, erre Ákos nekimegy és elagyabugyálja. De legalábbis belemar feltétlenül. Igazi jó kis hangos, könnyekkel áztatott csetepaték. Máskor meg kicsúszva térből és időből ülnek a kádban és mindenről megfeledkezve játszanak.

Balett-tábor

Léna hátul, aki hidat csinál. Elöl Zorka, akit most vettek fel a Táncművészeti Főiskolára.

Drága Bubi, ezekért a képekért egyszer utálni fogsz, de ne haragudj rá, annyira cukik, olyan édesek. Kicsit Freddie Mercury :)

Ez egy show, amit a múlt héten raktak össze a gyerekek. A kosztümöket ők maguk varrták, bár nem mondom, hogy nem volt kihasznált a jelenlétem...

Léna tervezte a koreográfiát. Zseniális volt.

Egerben a főtéren, miután megnéztük a múmiákat.

Léna: "Mama, Te honnan tudod, hogy mit kell tenni, ha megcsalt a férjed?" - tudomásom szerint nincs aktualitása a kérdésnek, nem tudom, hogy jutott eszébe....Remélem nincs olyan képességek birtokában, amiről én nem tudok. Most éppen Szabadkígyóson vannak, Tarzanok főállásban, illetve viziördögök. Mi pedig mézeshetünket költjük. Nagyon jó a Tomival...Nagyon szeretem.

Közben jártunk itt-ott, például a Palatinuson egy gólya társaságában, ennél azonban még jobb volt a vacsora négyen, este a Margit szigeten, a Dunaparton. Az egy gyönyörű este volt.

A másik gyönyörű meg Királyréten, a Börzsönyben a szentjánosbogárnéző éjszakai túra. Mintha száz meg száz csillag között lépdeltünk volna. És egy nagyszerű vezetőnk volt. Előtte pedig megnéztük a verőcei szabadstrandot, ami szép, de a Postás sokkal jobb.

Meg a nyitott műhely Véghseő Kláránál a Városmajor utcában:

Ez a tüneményes festőművésznő kicsiket és nagyokat tanít délután, vagy egy-egy nap, de táborban is.

Ákos terve egy cukrászdában, hogy hogyan ihatna kávét ő:

"Kérek egy eszpresszót az Apámnak!"

Egyik óvodai rajzán pedig egy szövevényes ábra, fölötte cím: Marosics elfogása (Marosics egy ovistárs...)

Valamint: Ákos fekszik a kanapén, én pedig ráülök, mint egy párnára. Ákos rám szól: "Mama, ez nem úrilányság!"

Még mindig szédülök, de már határozottan kevesebbet. Már csak néha ragad el a vitorlás.

Nagyon élvezték tegnap a napot Annával, Ritával, Johannával, persze utána egy hatalmasat kellett sírni, de ez így van rendjén. Sütöttünk barackos pitét a hygge jegyében. Hygge = dán szó, egy életérzés, olyan, mint a lamizmus. Tulajdonképpen egy hangulat, amikor minden otthonos körülötted, alapvető elemei a gyertya, a kötött zokni, ezer kislámpa a lakásban (nekünk 22 van 60 nm-en, legalábbis most hirtelen ennyi jut eszembe), tűz, illetve kinek mi. Nekem kakaó feltétlenül. Főbb elemei a például a finom ételek. És minden szép. Az asztal, a teríték, a virág, a pohár, szóval legel a szem is és gyönyörködik. A dánok azt mondják a boldogság a hyggeben lakik.

Mert olyan szép....

Füreden voltunk a hétvégén. Egy vitorláson aludtunk. Tombolt a szél végig, csilingeltek az árbócok, én azóta is szédülök, de nagyon jó volt.

Semmi különöset nem csináltunk, nem siettünk, ettünk a Balaton partján, ittunk a Balaton partján, fotókiállításon voltunk, helytörténeti múzeumban, Helka játszótéren, Bergmann cukrászdába muszáj volt persze...

Nyilván a gyerekek fürödtek a lapp nyár ellenére...

Ma viszont már rekkenő hőség. Mi dolgozunk, a gyerekek Ritáékkal, Annával, Johannával a Pilisben, a muflonos réten valahol...

Vaszary-villa. Keleti Éva és biedermeier tárlat.

Itt parkol a mi kis hajónk.

Folytatom...

A szívem megszakad....

Nagyon nagyfiúsan tud már beszélni...és nézni is.

Nem cumizik továbbra sem...

Cumival együtt ment a cici is...

És nem lett skarlátos, viszont Lénának különösen vacak volt a fertőző agyhártyagyulladás II. másnapja. Kicsit hőemelkedése is lett, de főleg a karja fájt. Valamint egy méhecske is megcsípte a talpát, ami feltétlen szükségtelen lett volna ebben a helyzetben.

Így végül egy péntek és egy hétfő ál-skarlát, Bexero oltás után, még két napra visszament Ákom az oviba. Az utolsó nap már szaladt be, és először talán maga vette át a cipőjét....

Léna nyár elején pedig motorral ment iskolába.

Már nem kezdek bele, de holnap írok a hétvégi Balatonról.

Búcsúzul egy Léna-Emma-Csenge-Panni mosoly, és egy pénteki munkanap a Müpában:

Gémkapocslánc mérés. A múltkor történt az, hogy amíg éppen a főnököm magyarázott nekem, addig Ákos a hátam mögé settenkedett és egyszer csak leengedte alattam az irodai széket. Most bejött hozzánk a főnököm titkárnője, akinek a szeme láttára összecsaptak egy 4 decis joghurton, aminek az lett a vége, hogy rózsaszín pempőben úszott az egész íróasztalom, a föld, de Rita megúszta. Egyébként olyan jók voltak... :)

Itt még az ovis kirándulás a Müpába, zenepedagógussal ismerkedtek a zenével, hangszerekkel stb. Nagyon jó volt:

Csúnyán lemaradtam...

Tartozom még a balettos képekkel, ahol az idén a kicsiket (Ákosékat gardíroztam...):

Iszonyú cukik voltak. Tizenegyen. Volt aki a mamája után sírdogált, volt akik marakodtak, többen nagyon féltek a fellépéstől, így végül leültettem őket és énekeltünk. Ez működött. Irtó édesen danolásztak, és senki nem nyafogott, nem búsult, nem rettegett.

Majd édesen táncikáltak. Ákos a túlsó sarokban, egyetlen kisfiúként.

Léna pedig szépséges kis ázsaiként szólózott. Bemondták a színpadon a nevét és naaagyon izgult Kiscsillagom.

Apa! Nem találom a képeket, amiket csináltál! Elküldöd esetleg még egyszer!

Fent pedig egy gumicsizmakerekű kerékpár látható...

Alant pedig egy másik hasznos és praktikus darab.

És több is!

Ákosnak kiesett az első foga!!!! Csütörtökön este a kádban fogmosás közben!!!! Édes kicsi nagyfiam!

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉssss, jó tudom, tudom, 6,5 éves, DE akkor is, és kit érdekel, már szerda óta egyáltalán nem cumizik!!!! Soha, kicsit sem!!!!! (Lego kompért...). Most eljött az idő. Kivártuk. Nagyon szerette volna ezt a 1000. darabot, nekem meg elegem lett belőle, hogy folyamatosan, minden nap újabb itemekért szipolyoz. Annyit mondtam, hogy én ezt a héten 4. ajándékot biztos nem veszem meg, ha nagyon akarja szokjon le a cumiról. Ha egy hétig nincs cumi, megkapja. És lőn. Magam sem számítottam erre. Ez már nem is volt átgondolt ajánlat, csak egy a sok közül. Este kicsit pöntyögött, de még sírásnak sem nevezném. 11-ig mondogatta ugyan, hogy "hiányzik a cumi", de ennyi...Én nagyon meglepődtem. Másnap pedig volt egy egynapos, egyéjszakás kifejezetten fájdalmas középfül gyulladása. Szegény a fájdalomra ébredt. fél háromig virrasztottunk, majd végül két adag Nurofennel tudott elaludni (másnam semmi). Ezt is végigcsinálta. Egyszer-kétszer emlegette a cumit, de bár borzasztóan fájt, nem könyörgött érte kicsit sem. Ezek után Vitéz Ákosé a világ.

Ezek nekem őrült nagy dolgok ám. Valamint csodálatos volt ez a háromnapos Pünkösd. Ez egy tisztességes, gyönyörű nyaralás volt. Már-már felért egy nászúttal. Ki volt purcanva mindenki, ez úgy kellett most, mint egy falat szalonnasütés. 3 napig nem siettünk, nem terveztünk, nem mentünk időre, aludtunk, lakomáztunk a csersznefa alatt, gintonicoztunk a terszon, a gyerekek egészen sokáig hagytak aludni, Lego kiállításon voltunk, Stelázsiban vacsoráztunk, Kada-csúcsról bámészkodtunk:

Hétfőn pedig 9 km-t eveztünk Leányfaluról Tahiba!

4,5 felet föl! A gyerekek pedig úgy eveztek, mintha vizen születtek volna. Rendesen, szépen, rendületlenül!

Biciklivel mentünk Szentendréről, csodaszép úton. Az is 9 km oda-vissza.

Ez egy varázslat. Olyan nagyon szép és csendes!

Eztán kikötöttünk Tahiban az Őrháznál.

Ezek után könnyű volt a ma reggel; mindenki sírt, Ákost megint erőnek erejével kell oviba vinni, úgy látszik ez 4 év alatt nem oldódott meg. Még az utolsó hat napban is vért izzadunk. Bezzeg eljönni nem akar. Múlt hétfőn ugyanígy szenvedett reggel. Délután rohanok, mint egy űzött róka, erre lezseren azzal fogad, hogy ő még nem jön haza, mert játszik. Én roppant hidegen sarkon fordultam, és dúlva-fúlva el, ő az ovi kertben a sarkon utolér, vigasztal. És akkora szíve van, hogy nem fér be az oviba, hogy behorpad alatta a föld, én meg csak pityergek a fal mellett guggolva és ölelem ezt a gyereket, aki a legcsodálatosabb kisfiú a világon. A legcsodálatosabb kicsi lány pedig a legcsodálatosabb kicsi lány, és kicsi Lénám.

Ákos pedig így néz ki az új útlevelén:

Így is gyönyörű persze. Az óvodában kedden összefutott egy kisfiúval. Szerdán mentünk immáron öt évre útlevelet csináltatni, mert lejárt a gyerekeké. Kedves emlék lesz.

Ez is még egy pénteki lovaglás után.

Ági, Ivett, Döme és Ákom

Miatyánkot imádkoznak. Érdemes megnézni a kis szemeket.

Ez a képek egy pöszme kis darabkája.

Olyan szépen játszottak. Olyan cuki, drága kis csillag volt.

Én mondtam Ákosnak, hogy csókolja meg nyugodtan, de Ági néni mondta nekik, hogy itt lesz a Tisztelendő úr, mégis egy egyházi óvoda.

Betetőzött a kapcsolat.

Násznép.

Nászút. Repülnek.

És nem is sírtam nagyon. De fáj a szívem...18 nap.

Le vagyok maradva a bloggal...

Ez még Balaton, az Őrségből hazafelé....Pedig azóta már...

Volt Anyák napja suliban-oviban...

Nagyon szép volt....

Ákos itt is Rékával, akivel azóta egybekeltek. Volt pap, esküvő, csók....De erről majd legközelebb....

Ezt muszáj megosztanom. Ma. Vége lesz az ovinak. Nincs többet az életünkben ovi. Még 16 napig van, de egyébként nincs. Nincs óvodás gyerekünk. Ákos iskolás. ISKOLÁS!!!! Másért is boldogan, de önmagában az óvoda miatt is szülnék még milyen szívesen. Talán már annyira nagyon-nagyon nem, de azért még így is eléggé. De ezt a mai napot nem vártam. Ez még várhatott volna. Fájni fog és sírni fogok.

Közben gyorsan dolgozom, így még mindig őrségi képek...

Lápvidék. Húsevő növénnyel, Lápok Házával. Nagyon élveztük. Félelmetes....(kicsit borzongató).

békáznak

Úgy szeretnék írni. egyszer biztos sikerül. Nagyon dolgozom, most van még ráadásként egy nagyon szimpi karmesterem is. Ákos ma megkérdezte, hogy pontosan, hogy történik egy házasság, nem maga a házasságkötés, hanem addig. Hogy megismer egy lányt, megtetszik és vele akar lenni utána mindig. Ezt elmagyaráztam. Remélem még addig írok....amíg ide jutunk, vagy akárhova. Addig küldjetek levegőt. És időt, sok időt a kis családommal.

Még mindig az Őrség. Pedig azóta mennyi új kép van...

Először volt a szeretet...Még nem is ismertem, csak tudtam, hogy a hasamban van....Eltelt pár év...Jöttek Anyák napják....rajzok...

Azért Cinci, mert azt könnyebb leírni, mint a Mamát (?). Anyát meg mindenki írt, nem akarta, hogy ugyanolyan legyen, mint a többieké....Meg azt nem is szeretném. A Cinci tökéletes....

Ilyen szépen kezdődött az őrségi hétvége...

Egy balatonboglári Magyar Tenger gyönyörű játszótérrel:

Ami legfőképp azért nevezetes, mert ezeket a szép züld tornacipőket Vitéz Ákos kötötte be egyedül.

Nem volt meleg...

Az első napot tulajdonképpen egészen hideg volt.

Pedig mi itt laktunk. Mit számít a 0 fok. A -2 sem kihívás. Ez egy lombház. Itt nincs fűtés. Áram sem. Van gyertya és van fürdőszoba, nagy ágy, sok paplan meg mi négyen. Mi kell ennél több. Fergeteges madárcsicsergés hajnalban, erdőillat, kakaskukorékolás...

Itt nemcsak lombház van, hanem akad lebegő sátor, 3 fa közé feszítve és lehet echós szekéren is aludni.

Másnap...kirándultunk...

Vadása tó

Ebihalfogás új barátokkal

Őriszentpéter Szent Péter plébániatemplom a 13. századból.

Ez már a reformáció....

Szalafő. Ezek a szerek engem rabul ejtenek...

"nyitott porták" mindenhol

Itt kecskéket etettünk

És ez a hely a tökéletes kávézó-étterem...A Pajta Őriszentpéteren. Nagyon tetszik az épület maga...Előtte a mező..

Itt jazz szól.

Sok sajtót kapott. Úgy emlékszem, hogy az Octogon magazinban is benne volt.

Fehérbableves...Fő a bizalom.

Folytatom. Lápokkal.

Milyen régen nem írtam. A munkahelyemen gyakorlatilag cunami van. Nincs semmi időm, lassan szobám sem lesz...az állásom felől is vannak kétségeim. A kollégáim közül sokan elmentek, akiket nagyon szerettem, van aki épp távozóban van. Mindezek mellett még sokat is dolgozom, így olyanok történtek meg, ami még soha....Nem értem haza a gyerekekért, az utolsó pillanatban kapkodtam valakiért, aki elhozza őket, hétfőn a szomszéd lány vitte Lénát tornázni, egy barátnőm hozta el, tegnap egy kis gimnazista cserkészlány vitte szertornára, az óvó néni hozta el Ákossal együtt. Szóval a jövő tele van kérdőjellel.

Viszont a ház legalább nem halad sehova. A generál kivitelező beteg, a bankos szabin volt, és egyébként is vizilovak vannak itt kötve minden papírra. Mindazonáltal gyönyörű illatos tavasz van, holnap után végre elhúzzuk a csíkot az Őrségbe a kis lombházunkba, a virágszirmos dézsák mellé a nagy kék ég alatt. Ezt nagyon-nagyon várom.

Közben volt egy mesebeli Szabadkígyós a tavaszi szünetben, amikor megállt az idő, és csodálatos béke és nyugalom terített be mindenkit, csacsikkal, és lovaskocsival, utcával, ahol megállt az idő (ezeket én imádom)...

Ez a Steigervald tanya, Apa új vadászterületének központja. És fantasztikus fánk van...

Matula bácsi kunyhója

Szép Húsvét, amikor nagyon vártuk a fiúkat és jöttek sokan (Benedek, Áron, Soma, Máté az osztályból, Ágó Sebivel), mi meg sütöttünk nekik nyuszi alakú pogácsát és festettünk tojást. Ágostonék megint egy csokor virágot mártottak bele egy kis vízbe. így locsoltak, ez nekem úgy tetszik. És bárcsak tudnám azt a hosszú verset, amit Ákos mondott. Valami tündérkert és elférnek a zsebemben a piros tojások....Itt Emmánál - Annánál éppen, de Tomiék is sok helyen voltak (Johannáéknál, Gergely Annáéknál, Rékánál persze, Balog Emmáéknál). Nem tudom meddig, de most még gyönyörűen tartják a gyerekek ezt a hagyományt, a szomszéd lányokhoz szódával mentek a Regnumosok, meg az osztálytársak, senkin nem maradt száraz ruha.

Ákos a feltámadási körmeneten a templomban kérdezi tőlem, hogy mi az áldozás...elmondom, magyarázom, hogy gyónni is kell előtte, tudakolja, hogy az mi. Taglalom, hogy akkor elmondod a papnak a bűneidet....Ákos felkiált: "nekem nincsenek bűneim!".

Ákost felvették a Templomdombi iskolába ma!!! A másik tanítót még nem ismerjük, de bízzunk a nagyon szimpi igazgatónőben....

Pocsolyatúra

A nyuszik őrületes forrócsokivá váltak.

Közben egy szombati piac palacsintával....

Ó, még volt Anya-vacsi is (minden hónapban az összes anya elmegy vacsizni együtt Szentendrén), az nagyon érdekes volt...Kiderült, hogy egészen sok másodikos számára már téma a szex. Úgymint, "mi a különbség a szex és a dugás között?" Erre vannak akik tudnak egy fajta magyarázatot: "a pöcs bemegy a seggbe...- ez a dugás." Van, aki egyenesen beírja a YouTube-ra, hogy "cicis néni". Olyan is akad, aki ponó magazin büszke tulajdonosa. Engem ez meglepett. Elsősorban a fiúk ilyen jól tájékozottak, de a lányok között is található felvilágosultabb. A nagy lányos és a kis lányok csoportja élesen elkülönül, Léna egyelőre a kislányokkal van egyértelműen. Szombat reggel óvatosan megkérdeztem, hogy szokott-e hallani az osztályban olyan szót, amit nem ért, vagy beszélnek-e számra idegen dolgokról. Léna csodálkozva mondta, hogy nem. Én azért, biztos, ami biztos próbáltam egyértelművé tenni, hogy még ha csúnyának találja is (egyáltalán nem mond ki ronda szót, bezzeg Ákos...) a kifejezést, kérdezze meg, hadd magyarázzam el. Mi teljesen nyiltan beszélünk arról, hogy, hogy születik a gyerek, tud anya magról, apa magról, de bevallom az aktus ismeretetésével még kicsit várnék. Szerencsére ő nem is feszeget, az hiszem Ákos viszont egészen más beállítottságú. Gyanítom, hogy ő nem a csendesebb, visszahúzódóbb társaságba fog tartozni már elsőben sem. Neki minden izgalmas, ami felnőttes....alkohol, cigaretta, bármilyen képernyő....ebben nem nagyon hasonlítanak.

Ez a családi osztálykirándulás a Dera-szurdokban. Utána bográcsoztunk....Nagyon jó volt.

És Klári 40, szülinapja a Margir-szigeten. %,3 km-es násznépi futással egybekötve. Ennek során rájöttem, hogy amikor én 5 km-t futok néha Szentendrén, az valószínűleg nem annyi. Még a görkorizó Léna és a rollerező Ákos is elfáradt. De utána a Thermál Hotelben volt egy kis fogadás, az roppant sokat segített.

Átolvasni most sem tudom, de legalább írtam....

Kalandpálya a szabadkígyósi kertben

Újfent a régi problémakörnél tartok, hogy mennyire normális az, hogy elmegy az egész életünk a munkával, a rohanással, a kötelességek teljesítésével, úgy. hogy hét napból ötben ez van a héten. A maradék kettő és évente 32 db nap marad az élet élvezésére. Nem fejtem ezt újra ki, ebben a pillanatban nem élem meg ez könnyen. Megint. Még mindig. Másoknak ez könnyebb?

Gyűrjük a hétköznapokat, amiket én nem gyűrni, hanem élvezni szeretnék. Olyan rövid az élet, szernék látni, menni, szagolni, enni, olvasni, utazni, együtt lenni a családommal, megismerni messzi, más kultúrákat. És annyira fáj ezekről lemondani. Vagy legalábbis rettenetesen rossz az arány....

Kínlódtam rengeteget a munkahelyemen a héten két csütörtöki koncerttel, közben pedig kint tavasz van és langyos meleg.

Hogy valami szívderítő is legyen, a Lénának titkos iskolai feladatként képeket kellett gyűjteni a családról. Íme, egy szelet:

Fent én. lent Apa

És Anya

Lent Tomi

Magdi a jobb szélén

És Gyuszi a szüleivel

Kacagjatok és szaladgáljatok a mezőn. Aztán igyatok igazi forró csokit, majd kávét és édes bort egy boldog világra. És olvassátok ezt: Linn Ullmann: Nyughatalanok

Nem is tudom hol tartottam...Olyan sok minden történt az utóbbi hetekben, csak kapkodtam a fejem. Egyrészt sok a munkám, sok a kis edukációs koncert, amiket én szervezek "meg más egyéb is. A fekete. Minden." Müpa - Hangversenyterem

A legszeretettebb főnököm felmondott. Én 15-16 éve vagyok a Filharmonikusoknál, amit ő épített téglánként fel. Azon túl, hogy fantasztikus szakember volt, szerintem nagyszerű ember. Egy kaliber. És a körülmények ellehetettlenítették. Megszakad a szívem. Semmi baj nincs az utódjával, kifejezetten szimpatikus, ma jött először. Nagyon fog hiányozni. Közben olvasom Gyárfás Dorka leköszönését az Origo-tól, nyilván hasonló okokból. Ijesztő.

Otthon legalább minden jó. Bár nem is tudom mit tehetünk ezek után, éppen eltűnt a generál kivitelező és megint nem válaszol a bank arra, hogy milyen hitel lehetőségeink vannak. Talán ez most éppen nem is baj. Legszívesebben vennék négy repülőjegyet és mennék Afrikába.

Folyton forgatnak Léna iskolája előtt. Most a Karlsten og Petra című norvég ifjúsági film megy megint. Szeretném látni.

Kint süt a nap, otthon voltunk, illetve én amazonasi békát nyalogattam változatosság gyanánt. Jól vagyok. Az antropológia mégiscsak marad a választottam. Ez engem még mindig érdekel. Nagyon-nagyon. Viszont belenézett a szemembe egy sámán és azt mondta kezdődő diabéteszem van. Ezt azért írom le ide, nehogy elfelejtsem, ha beigazolódik.

Közben voltunk nyílt napon az oviban, jót játszottunk, cukin énekelnek, picit nagycsoportos voltam. Nem esett nehezemre. Erősen fog hiányozni ez az óvoda. Már most sírva fakadok, hogy hamarosan nem járunk ide. Ákos végre jól érzi magát, Rékának ebben hatalmas szerepe van. Tényleg elképesztő aranyosak, hogy két kis mágnesként, az egyik elmegy, a másik utána, másik el, egyik utána. Irtó édesek. Öröm nézni őket. Nem tudom Rékán miért van csokornyakkendő. Ákosnak egyébként 12 szerelme van most, de Réka a fő-szerelem. Meg is állapította a minap, hogy "lányokra fáj a fogam...". Mi lesz itt....?

Ákos mindeközben olyan idétlen tud lenni, hogy kegyetlen. De imádom és mozog a foga. És alkalmasint furulyázik a többieknek. Krumplibéka.

Nagyon tud szeretni. Látványosan. Tettekkel, kedvesen szeretget.

Ez a gyönyörű kislány pedig olyan nagylány kezd lenni. Kicsit múlik a hiszti-korszak is, és még mindig lelkesen szertornázik, magától (általában), boldogan furulyázik, a balettról nem is beszélve. Iszonyúan fél minden kis dolgozat előtt, ám minimum 95 % fölött teljesít minden tantárgyból, de izgul érte eleget. Most jó minden a suliban, Emma barátsága szerencsére kicsike kőszikla. Csillagvirágom.

Jönnek hozzánk sokan, mi is megyünk, zsúrok, ovis bál, szalonnasütés barátoknál, balettgála a gyerekekkel és Anitáékkal, végre láttam a gésás (japán hatás a magyar képzőművészetben) kiállítást a Várkert Bazárban, de olyan sűrűek a hétköznapok, hogy alapvetően a kis családomra, csöndre, nyugalomra, napsütésre, tejeskávéra és egy könyvre, na meg persze Afrikára vágyom. A tetőtér az inkább megrémiszt. De persze úgy vágyom rá, csak a hozzávezető út roppant rögösnek tűnik. A rög az meg nem béke ugye.

Itt elbicikliztunk Leányfalura. Szép volt. Nyugalom volt meg idő, napsütés, tavasz.

Egy hete kb. kértem a szülői értekezleten, hogy segítsenek nekem az óvó nénik, mert én annyira nagyon küzdök minden egyes étkezésnél, hogy szépen egyenek a gyerekeim, de nem megy. Nekem ez fontos, szerintem enélkül nincs úriember és úrinő, de még Nő és Férfi sem. Ráadásul mostanában a legmenőbb felnőttek nagyrésze is úgy eszik, hogy gőze sinics arról, hogy hova kell tenni a kiskanalat a csészéből, és inkább kiszúrják a szemüket, mint kiteszik a kistányérra. Szerintem ez annyira kínos. Szóval harcolok, hogy az én gyerekeim bárhol megállják a helyüket a világban, és tudják mire való a kisvilla, meg a szalvéta és vegyék ki a csészéből a kanalat, ha megették a levest. De megdöbbentően nehéz. Így megkértem az óvónéniket, hogy hátha ők is segítenének, akkor többre mennék. És ma a Facebook-on milyen hír néz rám:

Még mindig felfoghatatlan, de pénteken Ákossal voltunk nyílt napon a suliban. Kicsi kisfiam....Roppant magabiztos volt, azonnal mindenre válaszolt, miszerint neki már nem kell megmutatni az iskolát, mert ő már minden zegét ismeri, sőt olvasni is és írni is tud. Egy kicsit lehetett volna szerényebb, de nem volt, és a lent látható igazgatónő is nagyon cuki, így vette a lapot. Remélem. Viszont amikor megkérdezte, hogy miért akar iskolába járni, akkor egyrészt szerencsére nem mondta, hogy nem akar, hanem azt válaszolta, hogy azért, mert akkor többet lehet Lénával, és akármikor átszaladhat hozzá napközben.

Egyébként meg 30 helyre, negyven valahány gyerek jelentkezik, úgyhogy egyáltalán vegyék föl....

Közben Mimi meg egy zsúron főzöcskézett Szentendrén az Ínyencházban,

csinált ananászos pulykamellett, kuszkuszt, szív alakú pizzát, koktélt, süti-nyalókát, még Ákos is megvacsorázott a főztjéből!

Bodzával dolgoznak

majd este még átjöttek a Ritáék és jó sokáig együtt voltunk, de nagyon tökéletes volt ez így. Elfogyott minden bor és szombat reggel én ezüstműves műhelybe mentem, szerencsére csak két saroknyira, ahol én magam igazi nyers ezüstből kalapáltam, csiszoltam, hajlítottam tényleg, valódi, szép ezüst gyűrűt, pöttyökkel... Imádtam. És rajtam van. Igazi gyűrű. Aztán jöttek az Éviék Micivel (akinek olyan kék a szeme, hogy őrület, mint az ég), Mirkóval, Gabival, az is olyan jó volt, este pedig Tomival mentünk az iskolai bálba. Én boszorkányként. Anya jött, és csodálatosan hősies, elképesztően könnyed és rugalmas hozzáállása, engem annyira elbűvölt, hogy azóta is le vagyok nyűgözve. Ugyanis úgy terveztük, hogy Tomi hazajön 10 és 11 között, mert úgysem táncol, és egyébként is vélhetően jól meglesz a bál hátralévő része nélkül. De nem ment. Én minden erőmmel próbáltam rábeszélni, de hiába. Tavaly volt egy apuka, aki egy kicsit túl kedves volt, éppen ezért az idén még Feri bácsi is ott termett, amikor odajött hozzám, de Tomi maradt vigyázni rám. És rengeteget táncoltam, még így is, mert az egy kicsit nehéz, hogy ha ott a férjem, akkor nem kér fel senki, még ha ő nem is táncol. De most már mindenki cimbora volt, és táncoltam és olyan jó volt. Így szegény Anya, életében először aludt sminkben és ruhában, mert mi negyed háromkor értünk haza, én mardosó bűntudattal, de olyan megkönnyebbülés volt, hogy nincs semmi baj...Ez korona volt az estére.

De tegnap reggel mi is kaptunk fánkot Ági nénitől. Mármint mi szülők, reggelire. És ma van Ákosnak a Templomdombis nyílt nap. A leendő elsősöknek....Ez felfoghatatlan. Leendő elsősöknek....Azt hiszem most egy kicsit őt is sokkolja. Léna viszont olyan hisztis korszakát élni, hogy csak remélni merem, hogy hamar kinövi. Azonnal sír bármire. Kétévesen egy szál fa volt ehhez képest.

Ákos tegnap varázsló volt. A mai szellemünkről még nincs fotó, de szemrevaló.

Lent pedig a híres Balla Réka kisasszony. Ákos kis cimborája. Természetesen balerina, mert az idén az igazi balerinák a farsangon is balerinák.

Két farsang között Harry Potter szárnyán elrepültünk síelni. 7 óra ukk-mukk-fukk eltelik a hangoskönyv 9 cd-jével, és mindenki feszülten, lélegzet-visszafojtva figyel órákon át.....

A lényeg azonban az, hogy most már Ákos is teljes biztonsággal hasítja a hegyeket. Piros pályát (a fenti képen balra, ami egészen meredeknek tűnik például) könnyedén legyőz, fittyet hány mindenkire és megy. Gyorsan. Néha kicsit ijesztően gyorsan. Léna pedig olykor már egészen párhuzamos lábbal. Azért ezt látni....nagyon melengető....

Hókápolna a csúcson.

Az ott, egy függőhíd!

Együtt mennek a csákányos felvonón!!!!!

Mesebeli Bad Gastein

Itt mekkorát estem... Pedig nem is a flitteres túracipőim egyike volt rajtam, hanem a pomponos...

Ebben az ex-erőműben kávéztunk a fiúk örömére, ahol természetesen egy magyar lány volt a pultos. Picit jobban keres a maga havi 1400-1600 Eurojával, mint én az átlagosnál jobb fizetésemmel Magyarországon. És a fenti igen impozáns szállodában lakik. Tehát szállásra, ellátásra nem kell költenie. Mert mindkét hely ugyanazé a nőé, valamint még másik 25 szálloda és/vagy étterem. Gondolom ő sem fog visszajönni Magyarországra 100.000 Ft-ért dolgozni 450.000 helyett.

Lent már Melk. Itt egy picit megálltunk, bár rettenetesen izgalmas volt a Harry Potter.

Ez pedig a világraszóló éjszakai, Valentin napi szánkózásunk (Nagyon félelmetes volt. Különösen ott, ahol nem volt világítás. És iszonyú gyors volt, és őrült hosszú....)

Léna-Tomi, Ákos-én. És Ákos azt mondja, hogy ne sikítsak. Ő majd irányít, és gondoskodik mindenről. Közben pedig nyugtat, hogy, ne izguljak. Egy kis férfi.

Cica és szőlő. Bibi és Léna.

Milyen nagylányok...

Mekkora szőlő!

A szellem Ákos. Nó baba pedig királylány.

Ez pedig Szentendre a múlt héten. Nekem így is nagyon tetszik. Titokzatos és borzongató.

Szánkóval mentünk iskolába, úgy, hogy mindketten ültünk és csúsztunk a Szamárhegyről, a Dalmát elől a Rab Ráby térig.

Ákos pedig majdnem magánórán. Mindenki beteg, ketten voltak baletton. Még mindig lelkes.

Tegnap az Operában voltunk az Anyeginon. A baletten négyen, mert Ákos azt mondta, hogy mindenképp jönni akar. Különösen miután elmeséltem neki a történetet....A 3. felvonáson már kicsit fészkelődött, de le a kalappal előtte. Persze az első sor önmagában is egy élmény.

Lencsi a suliban kézműveskedik Emma mellett péntek délután.