Elmaradtam csúnyán, pedig drága kicsi Ákom 7 éves lett november 24-én....Élete első kis zsúrjával, amire meghívott három kislányt, akik nagyon cukik voltak, egy édes, meleg apró, kicsi zsúr kerekedett, amiért annyira, de annyira hálás voltam (még jazz is szólt....). Kézműveskedtünk és tortáztunk, majd végül a szülőkkel boroztunk (igaz akkor már plusz 4 testvérrel gazdagabban).

Abi, Luca, Hanna

Előző nap meg Mancikával, előtte Andrással

És persze torta reggelire ágyban:

Közben pedig eltelt egy hónap...Nem is tudom mi minden történt. Lénácska a csak ötöseivel, a hibátlan dolgozataival aggódik folyamatosan minden számonkérés miatt, de jól van. Emmával, gyönyörű kézműveskedésekkel, furulyával, balettel, tenisszel és először egyedül ügetett a lovon. Ákos is mindezeket űzi, ő kevesebb összpontosítással ugyan, de hangosabban. Egyébként is harsány....Valamint olyan kajlák és idétlenek néha, hogy őrület. Ákos például múlt héten kihegyezte az ujját, azóta lóg a körme, mint egy ajtó. Cibálják egymást, vagy imádják (ekkor gyakran kisbabásat játszanak és Ákos a kisbaba...). Tomi idegtépően sokat dolgozik, éjszaka, hajnalban, hétvégén, nem is értem, hogy bírja még. Nem a Mikulásnak fogunk írni, hanem a Takinfónak, hogy engedjék szabadon a férfinkat.... Gyakran 4 órákat alszik, de hazaér 7-re csak utána éjjel folytatja. Tehetetlen vagyok, nagyon féltem, hol csendesen, hol hangosabban, ez utóbbi senkinek nem jó, nyilván többet árt, mint segít. Közben én havonta három nap, vagy a mély depresszióba, vagy az idegösszeomlás szélén tobzódom, tragikus. Még saját magam számára is lassan elviselhetetlen. Viszont csaknem minden éjszaka tanulok, még mindig nagyon élvezem. Pedig most éppen a neurológiában mélyedek el. Fene gondolta volna, hogy tetszeni fog. Tetszik. Nagyon jó a tanár....Közben dolgozom és lopkodjuk a csendes estéket, az élményeket. Voltunk Lencsivel kettesben csodálatos Nemzeti Baletten,

gyönyörű volt...Koriztunk, moziban láttunk Coco-t, néztünk Szegény Dzsoni és Árnikát a Kolibriben, nem jutottam el egy tucat filmre, amit nagyon szerettem volna megnézni, de eljutottam olyanra, ami végig nulla volt (Rodin). Voltam kicsi lány bulikán, sírdogáltam a nehéz napjaimon órákig a hóesést nézve éjszaka, szánkóztunk már kutyaszánnal (én nem) Szabadkígyóson a hétvégén (ami életmentő pihenés volt nekem is). Szóval így teldegél a tél eleje. Ma jön a Mikulás, bár senki nem volt nagyon jó. De hátha....Csütörtökön balett nyílt óra a gyerekeknek, utána Diótörő az Erkelben és én pénteken megyek Kolozsvárra neurológiából vizsgázni. Utána meg a Bulgakovba vacsorázni.

Lent pedig Léna műve:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.