Még mindig felfoghatatlan, de pénteken Ákossal voltunk nyílt napon a suliban. Kicsi kisfiam....Roppant magabiztos volt, azonnal mindenre válaszolt, miszerint neki már nem kell megmutatni az iskolát, mert ő már minden zegét ismeri, sőt olvasni is és írni is tud. Egy kicsit lehetett volna szerényebb, de nem volt, és a lent látható igazgatónő is nagyon cuki, így vette a lapot. Remélem. Viszont amikor megkérdezte, hogy miért akar iskolába járni, akkor egyrészt szerencsére nem mondta, hogy nem akar, hanem azt válaszolta, hogy azért, mert akkor többet lehet Lénával, és akármikor átszaladhat hozzá napközben.

Egyébként meg 30 helyre, negyven valahány gyerek jelentkezik, úgyhogy egyáltalán vegyék föl....

Közben Mimi meg egy zsúron főzöcskézett Szentendrén az Ínyencházban,

csinált ananászos pulykamellett, kuszkuszt, szív alakú pizzát, koktélt, süti-nyalókát, még Ákos is megvacsorázott a főztjéből!

Bodzával dolgoznak

majd este még átjöttek a Ritáék és jó sokáig együtt voltunk, de nagyon tökéletes volt ez így. Elfogyott minden bor és szombat reggel én ezüstműves műhelybe mentem, szerencsére csak két saroknyira, ahol én magam igazi nyers ezüstből kalapáltam, csiszoltam, hajlítottam tényleg, valódi, szép ezüst gyűrűt, pöttyökkel... Imádtam. És rajtam van. Igazi gyűrű. Aztán jöttek az Éviék Micivel (akinek olyan kék a szeme, hogy őrület, mint az ég), Mirkóval, Gabival, az is olyan jó volt, este pedig Tomival mentünk az iskolai bálba. Én boszorkányként. Anya jött, és csodálatosan hősies, elképesztően könnyed és rugalmas hozzáállása, engem annyira elbűvölt, hogy azóta is le vagyok nyűgözve. Ugyanis úgy terveztük, hogy Tomi hazajön 10 és 11 között, mert úgysem táncol, és egyébként is vélhetően jól meglesz a bál hátralévő része nélkül. De nem ment. Én minden erőmmel próbáltam rábeszélni, de hiába. Tavaly volt egy apuka, aki egy kicsit túl kedves volt, éppen ezért az idén még Feri bácsi is ott termett, amikor odajött hozzám, de Tomi maradt vigyázni rám. És rengeteget táncoltam, még így is, mert az egy kicsit nehéz, hogy ha ott a férjem, akkor nem kér fel senki, még ha ő nem is táncol. De most már mindenki cimbora volt, és táncoltam és olyan jó volt. Így szegény Anya, életében először aludt sminkben és ruhában, mert mi negyed háromkor értünk haza, én mardosó bűntudattal, de olyan megkönnyebbülés volt, hogy nincs semmi baj...Ez korona volt az estére.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.