Szurrealis helyek vannak a vilagban. Allok pizsamaban a szallasunk egeszen szep kertjenek egy pontjan, ahol van wi-fi. Mellettunk egy egeszen varazslatos hely, egy masik korbol es idobol. Egy kinai pasi ul egymagaban a barjaban, embert meg nem lattam 3 nap alatt nala. A palmafa alatt a szabad eg alatt ezer egô, egy piros lampion kozepen es kozben Wiener Sanger Knaben szol. O meg ul egyedul a barpult mogott es olvas. Kozben szolnak a kabòcak es vegre, mara gyonyoru, forrò, tròpusi este van. Megkegyelmezett nekunk Langkawi. Reggel meg nem mertuk hinni, de nem esett. Ez eleg volt ahhoz, hogy elinduljunk a hìres felvonò fele. Az elso allomasig sutott nap,ezt mar hatalmas sikernek konyveltuk el...A hegy tetejere mar teljes felhoben evickeltunk, valahol derengett a kodben a sky bridge...Nem siettunk, legyalogoltunk a dzsungelben a hidig, tejfeher minden.

825 meter magasan tejfeher minden. Legalabb nincs teriszonyom. Es lassan, nagyon lassan, eloszor csak egy-egy pillanatra meglatjuk a tajat, az esoerdot felulrol, a tengert ket felho kozott. Minden ilyen masodpercet hatalmas ovacio fogad es vegul hever elottunk mind a 99 sziget, amig a szem ellat. Ennel tobb mi kellhet meg? Aztan vegre sikerult setalni a szigeten, amire ugy vartunk, megtalatuk a hofeher homokos tengerpartot, furodtunk a pont kellemesen nagy hullamokban, ugyanaz, mint Rio, kicsit kisebben. Feher homok, palmafak, mogotte a hegy es rajta a felvono, majdnem mindig felhoben. Vegre van valami ralatasunk a szigetre, mar nem csak egy lehajitott pottynek erzem magam. Gyonyoru vegszo utan megyunk holnap Penangra. Minden esetleges, a monszun miatt roppant spontan.  Most mar karacsonyi dalokat enekelnek kis kerubok, azonnal elsirom magam. 

Ez még a felvonó alján egy múzeum. Speciális....

3D múzeum...

A lenti képről eszembe jut az a kérdés egy taxistól, hogy "És hogyan készültök fel a télre? Úgy értem élelemmel. Hogy tudtok felöltözni? Nehéz lehet, hogy a gyerekek nem mehetnek ki olyan sokáig..." Aztán beszéltünk erről többet. Kérdezem, hogy mit gondol a télről. Ekkor kiderül, hogy ha különösen nagy hó van Európában, akkor AZT nyilván mutatja a maláj TV. Egy átlagos locspocsos téli szürkeséget nem. Persze mi marad meg az ember fejében. Európában a tél, az bizony olyan, hogy az autópályán nem látszanak ki az autók a hófúvás miatt...

Ez meg már a vacsora a nem esős tengerparton....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.