Nem is tudom hol tartottam...Olyan sok minden történt az utóbbi hetekben, csak kapkodtam a fejem. Egyrészt sok a munkám, sok a kis edukációs koncert, amiket én szervezek "meg más egyéb is. A fekete. Minden." Müpa - Hangversenyterem

A legszeretettebb főnököm felmondott. Én 15-16 éve vagyok a Filharmonikusoknál, amit ő épített téglánként fel. Azon túl, hogy fantasztikus szakember volt, szerintem nagyszerű ember. Egy kaliber. És a körülmények ellehetettlenítették. Megszakad a szívem. Semmi baj nincs az utódjával, kifejezetten szimpatikus, ma jött először. Nagyon fog hiányozni. Közben olvasom Gyárfás Dorka leköszönését az Origo-tól, nyilván hasonló okokból. Ijesztő.

Otthon legalább minden jó. Bár nem is tudom mit tehetünk ezek után, éppen eltűnt a generál kivitelező és megint nem válaszol a bank arra, hogy milyen hitel lehetőségeink vannak. Talán ez most éppen nem is baj. Legszívesebben vennék négy repülőjegyet és mennék Afrikába.

Folyton forgatnak Léna iskolája előtt. Most a Karlsten og Petra című norvég ifjúsági film megy megint. Szeretném látni.

Kint süt a nap, otthon voltunk, illetve én amazonasi békát nyalogattam változatosság gyanánt. Jól vagyok. Az antropológia mégiscsak marad a választottam. Ez engem még mindig érdekel. Nagyon-nagyon. Viszont belenézett a szemembe egy sámán és azt mondta kezdődő diabéteszem van. Ezt azért írom le ide, nehogy elfelejtsem, ha beigazolódik.

Közben voltunk nyílt napon az oviban, jót játszottunk, cukin énekelnek, picit nagycsoportos voltam. Nem esett nehezemre. Erősen fog hiányozni ez az óvoda. Már most sírva fakadok, hogy hamarosan nem járunk ide. Ákos végre jól érzi magát, Rékának ebben hatalmas szerepe van. Tényleg elképesztő aranyosak, hogy két kis mágnesként, az egyik elmegy, a másik utána, másik el, egyik utána. Irtó édesek. Öröm nézni őket. Nem tudom Rékán miért van csokornyakkendő. Ákosnak egyébként 12 szerelme van most, de Réka a fő-szerelem. Meg is állapította a minap, hogy "lányokra fáj a fogam...". Mi lesz itt....?

Ákos mindeközben olyan idétlen tud lenni, hogy kegyetlen. De imádom és mozog a foga. És alkalmasint furulyázik a többieknek. Krumplibéka.

Nagyon tud szeretni. Látványosan. Tettekkel, kedvesen szeretget.

Ez a gyönyörű kislány pedig olyan nagylány kezd lenni. Kicsit múlik a hiszti-korszak is, és még mindig lelkesen szertornázik, magától (általában), boldogan furulyázik, a balettról nem is beszélve. Iszonyúan fél minden kis dolgozat előtt, ám minimum 95 % fölött teljesít minden tantárgyból, de izgul érte eleget. Most jó minden a suliban, Emma barátsága szerencsére kicsike kőszikla. Csillagvirágom.

Jönnek hozzánk sokan, mi is megyünk, zsúrok, ovis bál, szalonnasütés barátoknál, balettgála a gyerekekkel és Anitáékkal, végre láttam a gésás (japán hatás a magyar képzőművészetben) kiállítást a Várkert Bazárban, de olyan sűrűek a hétköznapok, hogy alapvetően a kis családomra, csöndre, nyugalomra, napsütésre, tejeskávéra és egy könyvre, na meg persze Afrikára vágyom. A tetőtér az inkább megrémiszt. De persze úgy vágyom rá, csak a hozzávezető út roppant rögösnek tűnik. A rög az meg nem béke ugye.

Itt elbicikliztunk Leányfalura. Szép volt. Nyugalom volt meg idő, napsütés, tavasz.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.