Léna zsúrjainak III. felvonása, piknik és Holdvilág-árok Csengéékkel, Emmáékkal és Jázminékkal.

Nagyon szép volt...Léna boldog, az erdő csodálatos, szikrázott a nap, seprencefű és pettyegetett levelű tüdőfű...

És ferde képek. Ez milyen illúzióromboló még mindig.

A lényegre térek: küzdünk nagyon. Igyekszünk. Közben kiderült, hogy a mélyen Tomi lelkébe tapostam a múlt heti felvetésemmel. Az én lelkem is sebes, ne felejtsük. Azóta viszont Tomi hazaér 7-re, bár csütörtökön hajnal ötig, tegnap hajnal kettőig dolgozott. De szólt előre. Aggódom, hogy meddig lehet ezt bírni. Én kedves vagyok, lassú felmelegedés, óvatos közeledés, mint egy szerelem hajnala...Legyünk optimisták. Az jó, hogy mindketten akarjuk, hogy jó legyen. A romantika mostanában éjszaka a nappali asztalánál pihen. Én tanulok éjjel, ő dolgozik, ég a gyertya, van kakaó vagy bor...Nem könnyű, de van benne szépség. 10 után (9-től altatunk) nekiülni kidolgozni a tételeket...hát....embert próbáló. Közben hallgatom a diktafont reggelente a kocsiban az előadásokkal. Ezek az egyetlen esélyeim...Még mindig nagyon szeretném....Folytatom...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.