Minden létező funkciót kipróbáltam, hogy ne feküdjenek ezek a képek....

Boszorkányaink munkában...

Utolsó nap a suliban, utána mentünk a Füvészkertbe éjszaka...Este. Kerestünk szellemet, ittunk főzeteket, tanultunk a mérgező növényekről, elképesztő történeteket hallgattunk például a csalánfáról, ami úgy mar meg, hogy soha többé nem gyógyítható, és valaki öngyilkos lett, mert nem bírta elviselni azt a fájdalmat, amit az után tapasztalt, hogy az erdőben egy csalánfa levelével törölte meg a fenekét. Például. Ugye.

A szellemek mögött kicsivel ott van a világ egyik legrégibb, millió éves ősfa fajtája is...

Igyekszünk kihozni a legjobbat a napokból. Voltunk sushizni a Városliget mellett,

És szeretnénk, ha Tomi túlélné ezt a 4 hónapot.

Ha nem tudtuk volna eddig, hogy mitől döglik a légy, akkor most már sejtjük. Múlt héten ő volt az ügyeletes egy hétig. A telefonja kibírta a megpróbáltatást, nem értem, hogy, mert egyfolytában a kezében volt. Csörgött este 11-kor, hajnal 3-kor és hajnal 5-kor (egy éjszaka alatt), minden reggel fél hétkor már a gép előtt jelentést írt, persze hajnalig dolgozott. Pár órákat alszik minden nap. Már nem olyan nagyon türelmes, mint régebben, de lehet, hogy ez egy átmeneti időszak, majd ha már nem tud beszélni, megint türelmesebbnek fog tűnni. A gyerekek közül Léna viseli rosszabbul, hogy sokszor nincs otthon éjszaka, de most én csitítom, hogy bírjuk ki december 31-ig, aztán csak jobb lesz. Én ezt ugyan nem hiszem, de várjunk addig. Csodálkozom a cégen, az elmúlt évben két 40-50 közötti alkalmazottjukat temették el, nem értem, hogy mernek kockáztatni. A sztoikus nyugalmam nem valós, csak igyekszem fegyelmezni magam. Én hétvégén Kolozsváron. Napközben ácsingózom a nap után, a levegő után, hogy álljak a talpamon és rugdossam a leveleket. Nap már nemigen van, mire hazajutok. Közben azon gondolkozom, hogy milyen szépen viseljük ezt eszeveszett életformát annyian. Nincs más választás, de hogyhogy erre nincs erre megoldás. Ebbe belebetegszik az emberek nagy része, rengetegbe kerül utána a gyógyítás, de persze abban van a pénz, tudom. Vannak olyan országok, ahol más a modell, de micsoda kisebbség ez. Hátha természetes lesz legalább az unokáinknak egy élhetőbb, egészségesebb élet.

Voltunk kétszer színházban ketten (egyszer négyen a Kolibriben), ebből az egyiken az első sorban ültünk (az Örkényben, a legkedvesebb színházamban, ahol kb. az egész társulat a színpadon volt). Két perce kezdődött el a darab, amikor Tomi telefonja megszólalt....Felejthetetlen volt. Megállt az előadás, mindenki (a színpadról is) érdeklődve figyelte, hogy sikerül megoldani a problémát. Végül sikerült. Egyébként nagyszerű volt a darab.

Laptoppal kirándulunk (de kirándulunk :)

A gyerekek voltak Lillafüreden az őszi szünetben a szüleimmel pár napra, imádták.

Tegnap meg pizzát sütöttünk és Charlie és a csokigyárat néztünk, ma viszont Tomi éjszaka is dolgozik. Ilyenkor másnap ugyanúgy megy reggel, akkor is, ha ötkor jön haza hajnalban. De az ősz gyönyörű.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.