Már nemigen táncol....

Szeptember második hétvégéjén még elmentünk Kláriékkal vitorlázni Révfülöp környékén, és azzal azt hiszem búcsút is intettünk a nyárnak. Gyönyörű volt a Balaton, olyan szép, bársonyos, meleg őszi fényekkel, hogy fáj rá gondolni is. Közben klassz kis pszichológia tanulmányokat olvasok arról, hogy mennyire fontos volna többet a természetben lenni....

Marci, Jakab, Léna, Nóri, Ákos

Olyan tiszta volt a víz, hogy ilyet talán még soha nem láttam.

Ő meg az Angelmayer Nóri, Anita kislánya, ott is voltunk valamelyik hétvégén. Édes, kis cukorfalat. Nagyon-nagyon cuki kislány. Reiniger Nóri is (fent) tüneményes és csodaszép. Úgy látszik ezek a Nórik a családban egészen remekre sikerültek.

Közben Tomi megint töménytelen sokat dolgozik. Most Takarékszövetkezetek integrációja van soron. Hétfőn, szerdán, csütörtökön és pénteken éjszakáig dolgozik, Hétvégén is fent volt emiatt éjszaka, de a vasárnapja is nagyrészt erre ment. Nem vagyok feldobva. Én tárt karokkal várom a pszichológiát, ez minden vágyam továbbra is, tele vagyok ötletekkel, és kételyekkel, hogy megoldható-e mindez technikailag. Arról a 7-8 vizsgáról ne is beszéljek. A múlt héten minden nap hányt valamelyikünk, de ezen is túl vagyunk és elindul mától a szertorna, balett, furulya, lovaglás (ezek eddig is voltak), valamint szombaton már voltunk hárman (Tomi elállt) teniszezni. Ezek örömök.

Ákos kicsit unja a sulit, bár pénteken például rádőlt a WC ajtó, egy elsős és egy ötödikes fiú nem akarták kiengedni és nyomták rá. Kidőlt az ajtó, Ákos arcán szép nagy horzsolás, de nem mondta el senkinek az egészet....Nem árulkodik. Én azért beszéltem a kisfiúval....

Közben beszél....minden közben. Kérdezem a tanítónénit, hogy itt is folyamatosan beszél? Azt mondja, hogy folyamatosan.... :)

Valamint hazahozta az üres iskolatáskáját hétvégén, mert azt mondták, hogy hozza haza az iskolatáskát. Azt nem mondták, hogy tegyen bele valamit...

Léna azt mondja a minap Ákosnak: "Olyan cuki vagy a suliban". Ákos erre: "Próbálok szerény lenni."

Olyan is volt, hogy Léna osztálytársával lent voltunk a Rodin-nél. NEm nagyon akartak szót fogadni, végül fölszaladtak Csengéékhez, bár én modtam, hogy indulunk haza. Előrevetítettem, hogy ha nem jönnek, én elmegyek. És nem jöttek. Így történt az, hogy először jöttek haza egyedül valahonnan, két kereszteződésen keresztül, bár én titokban, bokorról, bokorra követtem őket, de ők ezt nem tudták....Irtó édesek voltak :)....

Valamint megkaptam a blogra a legeslegnagyobb bókot életemben. Léna osztálytársáék a blogot olvassák esti meseként. Ha csak egyszer is előfordult ez, ha csak a gondolata is felmerült, ez nekem olyan elismerés, melengeti a lelkemet, bebalzsamozza a napomat :)....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.