Pénteken a Dunaperton bóklásztunk az erdőben, először a 4 gyerekkel, aztán Tomi is csatlakozott.

Pont jókor.

Először felgyulladt valami szalmabála, abból nem láttunk sokat, csak a tűzoltó-kocsit, a gyerekek egyébként is rettenetesen elfoglaltak voltak, füvet kellett kötözni többek között, valamint leopárdok voltak (Sri Lanka után szabadon), majd Ákost megcsípte a csalán, és ilyesmi.

Aztán gyűjtöttünk a parton miegymást, amikor egy pasi rohan felénk, hogy a barátjának eltört a bokája focizás közben, hívjunk mentőt. Persze bennem ilyenkor egy pillanat alatt robban a mentés-vágy, meg, hogy segítek, úgyhogy szaladtam a népes asszisztenciával szekundálni. A Tomin, a baráton, és a négy gyereken kívül volt még egy kutyánk is a mentőosztagban, a sérült ebe, Piszke. Mira úgy fogalmazott, hogy görbe lett a bokája (a sebesülnek, a kutya megúszta), ez enyhe kifejezés, de nem volt vér, a férfi egészen elegánsan tűrt, pedig bestiálisan fájhatott neki. Ennél fogva úgy éreztem, hogy maradjanak a gyerekek, és lássák, hogy egyrészt segíteni kell mindig, mindenhol, ha valakin könnyíthetünk akárhogy, másrészt pedig ismerkedjenek a mentővel - ha ne adj Isten - szükség lenne rá egyszer -, ne a félelem tárgya legyen, hanem valami, ami segít rajtunk. Szóval elképesztő fegyelemmel, messzemenő érdeklődéssel végignézték, az infúzió bekötést, a sínbe-rakást, a vákuum felrakását, mindent a hordágy betolásáig. Tátott szájjal. Még a mentők előtt én adtam neki egy fájdalomcsillapítótt, meg vizet, és úgy fektettem, hogy kicsit kényelmesebben viselhesse a helyzetet. A fektetésért nagyon megdicsértek: Alápolcolt láb, feje az ölemben, a gyógyszer OK, ha tuti, hogy nincs gyomorsérülés - ez feltételezhető volt -,és nem gyógyszerérzékeny. Csak, ha hasonló helyzetbe kerülne valaki.

Szombaton pedig végül nem kellett dolgoznom, ami azért nem kis öröm volt, így egész délután a Mesemúzeumban voltunk (Nagyon szuper, de nincs sok néznivaló. Ami van, az viszont meseszép, stílszerűen.). Aztán Rutkai Bori koncert (azt nagyon jó dolog), és ott a Döbrentei térnél mindenki figyelmébe ajánlom az Asztalka cukrászdát. Gyöngyszem.

És akkor ajánlok még programot, úgy belejöttem. Pazar városnézősétákat csinál a www.imaginepb.hu és a www.bupap.hu. Az első olyan tematikával, mint bauhaus, színes-szagos Budapest, aztán van olyan, hogy cukorka séta 3 órában, cukrászdába, csokigyárba, cukormanufaktúrába stb. A másodiknál sok politikai van, de akad olyan is, hogy Budapest fürdőkultúrája időben és térben a zománcozott kádaktól, a századfordulós piperepolcoktól a jól ismert fürdőkig. Nekem nagyon tetszettek.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.