Új hajnal (így megyünk az iskolába)

Szeptember 14-én végül felmondtam. A legpocsékabbul, hányingerrel jöttem ki belőle, de végtelen megkönnyebbülés, hogy nincs fölöttem az a két ember, aki az utóbbi időben volt. Két napja szabad vagyok és szegény, de még annyira nem, úgyhogy belevetettem magam az életbe, és borzasztóan élvezem. A GYES óta szinte semmi időm nem volt élni. Rohantam kötelessegből kötelessegbe és egyre jobban szenvedtem ettől. Véges az öröm most is, nem is győzöm megélni eléggé, de legalább nagyon érdekel a következő munka, izgat minden része. Végre kicsit a pszichológia közelében, mert a szentendrei Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat, jelképes összegért. A régi fizetésem egyharmada...Ez nagyon karcsú...De Szentendre és érdekel. Ez a pénz kakaóra sem lesz elég. Szóval november 20. Addig élek. Kiállításokra járok, tegnap mindannyian színhában voltunk, lámpát készítek földgömbből, kávézom mindenkivel, teniszezem, még konditeremben is voltam, könyvtárban és van idő mindenre, délután társasjátékozni, csatangolni a mezőn,

Ákos az mondja valamikre, hogy "gyönyörű szexes nő"...Elégsok időbe telt, míg rájöttem, hogy az "gyönyörű, szexis" akar lenni...

meg tanulni is.

Csak Tomira nem.akarom áttolni a felelősséget, nem az ő kontójára akarok mulatni. Bárcsak együtt csinálhatnánk ezt, úgy megérdemelné. Embertelen ez az életforma. És persze mi nem js panaszkodhatunk, tudom. De Tominak naponta fél órája nincs magára. Csak ha nem alszik.Egy másik reggel az iskola felé...

Íme a hét másik nagy csodája. 10 éve a kicsi Lencsi. 10!

Kisbarátnőkkel elmentünk libegővel /tortával, kislányok kettesével/ az Anna-rétre piknikezni,

úgy, hogy közben zsákban ugráltak, tojást vittek kanálban, pingponglabdát szemgödörben,

majd ott ropit ettek pálcikával, nápolyit madzagról,

csináltam piñatat, mert a mexikói szokásokat feltétlen tartjuk, aztán legyalogoltunk mindahányan a torta után.

Szóval szép az élet. A kapuzárási pánikom kitart, november 20-án vissza a mókuskerékbe. Bár tényleg érdekel ez a munka, de így is minden pillanatomat kitöltöm, szó sincs lustálkodásról, vagy henyélésről, pedig akár azt is kipróbálnám, de olyan tevékeny vagyok, csak nem rohanok fejvesztve. Mekkora különbség. Hozom a gyerekeket háromkor és élvezzük az őszt. Csak Tomi hiányzik.

Meg a ház, ami 3 hete stagnál, vártuk az értékbecslőt a hitel következő fordulójához. Ez most rendben van, itt volt a kedves (tényleg az) pasi, jóváhagyta, most várjuk a bankot. Persze a munkások azóta árkon-bokron túl, gondolom a 20. munkájukban.

Hétvégén végre együtt:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.