Mióta nem írtam, pedig mennyi minden történt...Nem olyan sok, de Bubi 6 éves....Ez azért hatalmas hír nekem....Édes, drága, kicsi Bubim....Milyen nagyfiú...Pedig olyan picike még nekem. Mindig ilyen kicsikém lesz?

Mondjuk itt épp boszorkányok...

Persze aznap nem ment oviba, volt reggeli torta:

Nagy-nagy előkészületekkel. Dolgozott a család:

Aztán másnap is ugyanígy, az ovisoknak:

Szép lett végül. A vár az arany tóval, ami vanília puding volt. Hat gyertyával a bástyákon.

És sok vonatos ajándék...Délután színház, aztán a nagyszülőktől még több vonatos ajándék...Azóta meg leterítette egy egynapos kegyetlen hányós vírus, majd egy héttel később engem is. Brutális volt, de legalább gyorsan véget ért, és kaptunk egy ajándék napot otthon, ami felért egy trópusi nyaralással. Csodálatos volt...Lófráltunk, beültünk, sétáltunk, barátkoztunk, élveztük az életet...Siettünk drága kis királylánykánkért, mámorító nap volt.  De voltunk színházba is Tomival ketten, aminek az volt az ára, hogy aznap fél órát láttuk a gyerekeket. Ezt én nem bírom. Jó volt a darab (Tünet együttes: Négy fal között), na de fél óra, abba én belegebedek. Szombaton nagy unokatestvéres mulatság volt, így akkor a gyereknek akadt programjuk, ezt viszont ki kell használni, bár én bennem éppen annyi erő volt, hogy szépen el tudtam aludni a filmen, de beültem a moziba, arra, amit látni akartam. Még főpróbára is eljutottam, ha már a koncertet nem kockáztattuk. Aztán voltunk papírszínházban is, jaj, mi még Tomival a Katonába az egyik szomszédainkkal, az is jó volt, úszni, korizni...

Itt én mentettem kis eszmélet vesztett lánykát, később rájöttem, hogy ismerős, Lencsikém asszisztált, az akkor is velejéig mentős mamájának, ha nem mentőzhet. Szóval szalad az élet. Mi meg próbáljuk utolérni. Tomit hívják vissza a régi munkahelyétől....ez roppant hízelgő, de egyik húzósabb, mint a másik....Beszéltünk a generál kivitelezővel, a kilencedik sikerült végül. Meglepően nehéz volt, már ez is. Nem mondhatnám, hogy nagy kedvet csinált, bár fölöttébb szimpatikus volt maga maga. Minimum négy hónap, amikor gyakorlatilag egy építkezésen laknánk, de a kertünknek egészen biztosan búcsút mondhatunk az utolsó gallyig. Viszont 10 millió biztos, azaz pont annyi hitel, mint ami még most van. Wow....De ezt a hitelt is háromfelé bankban kellene összesöpörni, ami nyilván annyira könnyű, egyszerű és felemelő, hogy a végtelenül helyes fiú, többször jelezte, hogy erre nem kevés házasság megy rá. Háááát. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, minthogy ezt (is) inkább én akarom kettőnk közül - nem lenne tökéletesen igaz, ha azt mondanám, hogy Tomi forszírozza... Ami valahol nem baj, hogy én vagyok a kezdeményező általában....mindig.... Ennek van jó oldala is, de valahogy most nem érzem elég erősnek ehhez magam....Szép nyárnak néznénk elébe....Egyébként sem mondhatnám, hogy egy sétagalopp egy csillogó szőrű pejen a lemenő nyári estben az életünk. De nyilván hozzáállás kérdése, meg hogy a hónap könnyebb vagy nehezebb napjait élem-e. Ezen ki gondolná, de több, mint sok múlik.

Lent az egyik kis edukációs koncerten, amit én szerveztem. A zenekar fuvolistája, akit én nagyon szeretek mesél a gyerekeknek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.