Ákos tegnap egyszer csak megszólal fagyizás közben: "Tudod Mama, hogy mit szeretek benned a legjobban?"Meghatottan várom, hogy most milyen szépet és meghatót hallok..." A cicidet!" ........

Ez valamelyik este, amikor Flóráék nálunk vacsoráztak, fürödtek.

Lénuska újra megállapította, hogy akárhogyis, neki Flóra a legjobb barátnője.

Hétvégén Ákom Lencsivel meglepően csendben tüsténkedett a fürdőszobában. Rossz sejtésem beigazolódik, Ákos minden szennyes ruhát kipakolt a mosógépből. Nagyon leszidom, majd becsapom az ajtót, hogy addig ne is lássam, amíg vissza nem pakol. Ekkor hallom, hogy az ajtó mögül odaszól a Lénának. "Teljesen meghatódtam..."

Ugyaneznap még a játszótéren pedig azt látom, hogy homokozókészlet híjján a gumicsizmáikba lapátolják csurig a homokot. A lábbelik azóta is állnak a lábtörlőn, én feladtam, miután 20 percen át körömmel kapartam ki belőlük a homokot.

Hát, efféle izgalmakról tudok beszámolni. Megint elkezdődött a rohanás, amit nagyon próbálok visszafogni, de nem igen tudok...Különösen a hétfők és a keddek, amikor nagyszülői segítség nélkül vagyunk, és még az áldásos pénteki munkaidő sincs, az elég nehéz. Ha már otthon vagyunk, akkor minden elsimul, könnyű és habos, de addig cefet. Ma, szerdán, Babcsa, Gyuszi nap van, ilyenkor legalább tudom, hogy egészségesen esznek, nem kell feltétlenül vitamindús vacsorát csinálnom, csak Tomi miatt, de egy héten egyszer ő kibírja. És ilyenkor délután pesti programok vannak, múlt héten az új Pompom játszótér, ma nagyon szeretnék este egy talán új orosz étteremben enni, ami nem olyan elegáns, mint az Arany kaviár, hanem teljesen hétköznapi, a VIII. kerületben. Matrjoska. Ki vagyunk éhezve színházra, ez is szerdákra a legpraktikusabb, ó és mára terveztem a CeramiCafét, ahol agyagozni lehet. Ennyi úgysem fér bele. Holnap Anyát ünnepeljük, pénteken megnézzük a csobánkai szülinapi házat, a meghívók már kimentek, ilyenek:

Papírsárkány alakúak, ha nem lenne egyértelmű..

Szombaton Évi esküvője Pilisszentkereszten.

Közben eddig megúsztuk a reggeleket, van benne munka, de nem volt még sírás. Tegnap már Ákos nagyon szorította a lábam, kicsit rezgett a léc, de nem hullott könny. És tegnap a szülőin azt tudtam meg, hogy nagyon ügyesek, Léna egyedül terít az egész asztalnak, ha napos, Ákom kis bohó, de jól vannak. Nagyon szimpi az új óvónéni, és beszerveztem az oviban angolt tanítani a világ egyik legbájosabb, legsziporkázóbb, legvidámabb és legjobban öltözött nőjét, aki Los Angelesben született, ennélfogva tökéletes kiejtést hallanak a gyerekek. Amit én fölöttébb üdvözölök. Persze ezek után tuti, hogy nem akarnak járni, vagy szerdán lesz, vagy kedden, amikor Léna elvileg (elvileg) balettra fog járni. Na, erre még nem iszom, de hátha. A néptáncnak több okból jobban örültem volna, de ezt szeretné. Azt hiszem ez az, amikor nem erőszakoljuk rá a gyerekre az akaratunkat, hanem hagyjuk, hadd bontakozzon ki. Óvatosan meg hiába befolyásoltam.

Az alvásról annyit, hogy Ákos most a visszaeső, ő sötétben, koromsötétben, tehát nem hajnal felé már biztos, hogy ott van. Léna viszont két napja nemhogy a saját ágyában, de még Tomit sem ébresztette föl. Nincsenek vérmes reményeim, de érdekes, hogy most pont fordítva van, mint nyáron. Léna nem is alszik az oviban, mert a két drága óvónéni, hagyja, hogy ébren maradjon, így csak néha nyomja el az álom. A többieknek viszont Ivett egyesével altatót énekel, és álomba simogat. Nekem ez megmelengeti a szívemet. Ez olyan kedves. Mint egy frissen sült fahéjas csiga meleg tejjel reggelire egy hűvös őszi reggel egy kávézó teraszán valahol egy nagy városban. Úgy, hogy én nem kések el a munkából.

Szóval a hétköznapokban enyhén szólva nehéz beilleszteni a napba a futást például. Pláne, hogy olvasni és mondjuk futni is akarok, és még szeretem a rendet is otthon. Azért kétnaponta nagyon megpróbálok valamit sportolni, eddig egyszer nem sikerült csak augusztus óta, de hétfőn például 10-kor indultam el, és háromnegyed 11-re értem haza a futásból. És próbálok bízni benne, hogy nem bántanak, nem erőszakolnak meg, vagy ha igen, akkor a Tomi lesz az, nem erőszakol, és rábízta valakire a gyerekeket, amíg ezt megteszi. Pedig gyönyörű a Dunapart éjszaka teliholdkor, őszi illatokban.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.