A hét elején Kláriéknál kötöttünk ki Szepezden, Anyával, Apával, mi négyen, ők öten.

Azt hiszem mindenki remekül érezte magát, de Lencsikénél egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk, ugyanis bekukkantott életébe a Kicsit Nagyobb Fiú, Marci személyében, aki most volt elsős. Végig együtt lebzseltek, nagyon sokat kettesben kuncogva, susmusolva, amikor nézegettem pár lépésről őket, akkor pedig megkaptam, a "Naaaa...Mama, hagyjál bennünket egyedül!"-t...Hát itt tartunk, kicsi szíve azt hiszem kicsit dobbant először egy kicsi fiúért, még csak pár pillanatig, és még nagyon messziről és homályosan, de irtó cuki volt.

Vitorláztunk is Kláriék vitorlásával, amit ismét sikerül rendületlenül végigmesélnem a tisztes viselkedés érdekében. Soha nem gondoltam volna, hogy képes vagyok ennyit mesélni....

Azóta meg Füreden Anyával és Apával, nagybetűkkel Balatonoznak, homokozás és fürdés, és homokozás és fürdés, majd egy kicsi homokozás és fürdés, végül pedig ugyanez, és borzasztóan élvezik. Emlegetik gyakran Sri Lankát, hogy "Látod Mancika, ott a papagájok repültek úgy, mint itt a verebek." Illetve Ákos szeretne beszélgetni a parton egy orosz kislánnyal. Elgondolkozik: "De én nem beszélek oroszul. És más nyelven sem beszélek. De beszélek szingalézül!"

Mi pedig kényelmesen éldegélünk drága Tomival, mint a kamaszok...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.