Próbálnék ma csak derűs dolgokról írni....öööö....finom volt a kávé ma. Jó Kossuth Rádiót hallgatni reggel a kocsiban. A Kolompos is kellemes volt az Anitáékkal, meg sütöttünk pogácsát (ekkor a lábamra ejtettem a sodrófát, maximum eltört a lábujjam)....Birkózom az élettel. Nincs idő aludni, heverni, nézelődni, csak lenni, nincs idő legfőképp szeretni, semmi mást nem csinálni, csak szeretni...

Valószínűleg üldözési mániám is van, de ez havonta egyszer előfordul. Tényleg csak egyszer, de akkor nagyon. Ilyenkor egészséges lenne más nőknek mellém küldeni a férjüket/pasijukat egy órára, majd biztosan nagyon megbecsülnék a kedves arájukat. Én tényleg - szerintem - kenyérre-kenhető vagyok 23 napig, de a 24.....És pont ezen a napon nagyon bosszantó dolgok történnek. Például Tomi vesz egy kókuszdiót 3 nappal ez/azelőtt. Minden nap megígéri a Lencsinek, hogy felvágja, valamiért nem sikerül, főképp mert mindig hirtelen beesteledik. Ez ugyebár nyilvánvaló, hogy nem az én bizniszem. Mondjuk például egészen biztosan nem fűrészelek ketté egy kókuszdiót. Drága, kedves Lencsikém megjegyzi 3 nap elteltével NEKEM: "Te semmit nem teszel meg. Nem törted fel a kókuszdiót". ezt rosszkor mondta. Menstruálás előtt ilyet mondani nekem nem érdemes. A Tomi-isten nem tud rosszat tenni drága egyszem leányának, ha rossz történik az tuti, hogy az én saram. Elmondtam neki, hogy mit gondolok az igazságosságról, hogy ez nekem kimondottan rosszulesik, majd megsértődtem egy órára. Ez nyilván nem praktikus, de sajnos nem tudtam mást tenni. Majd ma reggel elküldtek a bölcsiből pusztán azért mert 8.00-kor érkeztünk meg. Kint kellett az utcán megvárnunk, amíg a gyerekek esznek. Ez pedagógiailag valószínűleg építő a kétéves gyereknek, aki azt látja, hogy elküldik e reggelitől a "jaj, de jó, hogy mehetünk bölcsődéből". Majd kap egy kiflit a boltban, ezt az öltözőben megeheti, amíg bent a két (2) gyerek reggelizik. Ezt egy kicsit nehezen emésztettem meg. Ebben a hónapban 28.000 forintot fizettünk ezért az állami intézményért. Sajnos én nem osztom a poroszos neveléselméleteket, elfogadom aki így, én szerintem egy kétéves gyereket ne szivassanak, az anyját se, főleg mert a bölcsőde azt a célt szolgálja, hogy a szülő mehessen dolgozni, nem azt, hogy kirúgják. És értem én, hogy el lehet korábban is indulni, de van olyan, hogy mindkét gyereknek akkor kell kakilni, amikor overálban, gumicsizmában kiléptünk az ajtón. Ja, lehet fél órával is korábban indulni, és 5-kor is ébreszteni a gyereket, mert majd megszokja, a fegyelem mindenekelőtt, én ezt nem...Na most inkább nem írom tovább, otthon olyan jó mondatok vannak, legközelebb behozom.

Keitával az oviban

------------------------------

Lencsi Hamupipőkéset játszik: Engem régebben úgy hívtak, hogy Vitéz Léna. Most meg Hamupipőke.

Ákos erre: Engem Vitéz Ákosnak hívnak.

Én: És téged régebben hogy hívtak?

Ákos: Vitéz Kenguru

Ákossal ballagunk a bölcsődéből az autó felé: Á.: "Most Amerikába megyünk?" (Sajnos a héten szinte teljesen biztos, hogy nem megyünk Amerikába...)

Ákos: Rómeó és Juliska

Ezt a bejegyzést tegnap kezdtem, ma befejeztem. Hajnaltól résen voltam, hogy még korábban keljünk, nehogy elaludjunk. Fél órával hamarabb voltunk a bölcsiben fél 8-kor. Ekkor még nem volt ott a dada, sőt gyerek sem. Összevont csoport. Elég vékony az a mezsgye, amikor még nem késünk el, de már ott van a gondozónő. Roppant nehéz. Feszültségteljes. Ki a fene gondolná, hogy egy bölcsibejárás gyomorgörcsöt okoz...

De süt a nap. 15 fok van. Mondják...Ma biztos egész nap kint lennék.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.