Ez Dobogókő. Itt szánkóztunk vasárnap. Gyönyörű volt.

Hát eljött...Ákom csütörtök óta ott alszik a bölcsődében, péntek óta dolgozom. Várom, hogy felébredjek végre, de csak nem ébredek. Tudtam, hogy nehéz lesz, de nem tudtam, hogy ennyire. És nem tudtam én hogy fogom viselni. Eszeveszetten tarom magam, továbbra is elfojtok, mint a sír, és próbálok semmire nem gondolni. De meggebedek. Belehalok. És nem látom a fényt az alagút végén. Laura tegnap mesélt valamit, hogy tegyünk fel 7 "miért" kérdést. Tudnék 7 választ. Legfőképp annyira hiányoznak, hogy szétszakít a fájdalom. Ákom sír reggel, szorítja a nyakamat, nem akarja elengedni, és zokog, hogy "Mamaaa, mamicska, gyere értem!". Már elalszik, mert szegényem még koromsötétben kel, és így nem bír már - gondolom - elalvásnál sírni, de sír, ha felébred, és nem vagyok ott. És nem vagyok ott, pedig rohanok, ahogy tudok, 35 perc alatt értem tegnap a MüPából a szentendrei bölcsibe. Én voltam tegnap a soros. Megláttam, és ő a legtüneményesebb, legkedvesebb fiúcska a földön, és én cserbenhagyom minden nap, és nem mentem meg a rossztól. Kér, és otthagyom. Úgy sír. És én is úgy sírok. És reggel sötétben fel kell kelteni a legédesebb álmukban, és ez is nehéz. Sietni, öltözni, időben odaérni, nem leülni, nem táncolni, nem mesélni, indulni. A bölcsiben 1/2 8 előtt összevont csoport van, oda nem adom. Még ez is szörnyű nehéz, de, hogy vadidegen gondozónők között is legyen. 8 után egy perccel már nem engednek be, katonás fegyelem van, minden nap a fejembe vésik, hogy innen nem késünk el. A munkahelyemre viszont így sem sikerül beérnem 9 előtt, ezért is meghallgathatom minden reggel, hogy másnak ez mennyire jól megy. Kapok sok-sok kedves tippet, hogy hogy kell pontosan beérni. Ha véletlenül szóba kerülnek a gyerekeim, és hogy ez cefet nehéz nekem, akkor pillanatokon belül nálam sokkal, de sokkal nehezebb helyzetű családok és gyerekek életébe pillanthatok be, amit nem is kétlek, és elfogadom, ettől azonban nekem kicsit sem könnyebb. Úgyhogy bent igyekszem roppant mosolygós lenni, a gyerekekről nem beszélni (másnak úgyis sokkal bármilyenebb). Persze vannak akik kedvesek, akik régen is azok voltak, azok azok most is, de nem vívtam ki nagy szeretetet azzal, hogy kötetlen a munkaidőm (mégha ez a gyakorlatban nem is nagyon működik, reggel legalábbis biztos nem), hogy kaptam egy önálló irodát (bár nem kértem, és inkább maradtam volna 2 pasival egy szobában, csak hagyjanak már békén). Szóval tudom, hogy a magyar lakosság nagy részét tekintve jó nekem, és köszönöm Istenem, az én gyengeségem, de túlélek. Igyekszem gondolatok nélkül, derűsen a jó oldalát látni. Repülőjegyek nézegetek, amíg ki nem rúgnak, mert nem tetszik az új anyai létem. Folyamatosan azon töröm a fejem, hogy hogy lehetne másképp. Ha már egy csoportba mehetne Ákom a Lencsivel november 25-től az óvodába, már könnyebb lenne. De ne kelljen egyedül lennie.

Az egyetlen jó, hogy drága Lencsikém jól viseli, ott alszik (elalszik, amitől este nem tudja lerakni a fejét, reggel pedig nehéz felkelni) volt, hogy versenyt öltöztünk, csöndben mondom, hogy azért ilyen ügyes ő, mert rátalált az első szerelem, Kristóf személyében, akitől kapott piros csillogós csatot, és tegnap kézenfogva, egymás mellett aludtak el.

Ez az első ottalvós napon Ákommal:

"-Ma Ibolya nénivel alszol, jó?

-Megfogom cicijét. Megfoghatom?" Először lobbiztam a kétéves gyerekemnek egy ciciért. Aztán végül nem is akarja...Fotók is és vicces mondatok is otthon vannak. Majd pótlom. Nemsoká felülök a HÉV-re, mert ma Tomi siet haza autóval. Megpróbálok gyorsan otthon lenni. Gyorsan vacsorát csinálni, közben betelni velük, hogy végre velük vagyok. Remélem Tomiék tudtak vásárolni, kellemes, és értelmes délután program keretében. Mégsem merek elindulni, mert folyamatos rajtaütések vannak itt...Talán ma végre felébredek, és lemegyünk a Dunára fürdeni a gyerekekkel, közvetlenül az után, hogy hatalmas habos kakaót iszunk a kertben császármorzsával.

Úgy várom a hétvégét, mintha világkörüli útra indulnánk.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.