Idelehelt egy meleg naposat a tavasz, mi erre gyorsan elmentünk síelni Mariborba, amiről ebben a pillanatban nem tudok semmi képet felrakni, mert a laptopról nem áll módomban - képességeim hiányában - erre a gépre átrakni a fotókat. Pedig komoly dokumentumaink vannak arról, amint Lencsi látszólag egyedül síel (Tomi karjából az enyémbe, majd fordítva csúszik 10 métereket egyedül, de az élvezetre koncentráltunk és az, - azt hiszem -, megvolt). Majd mindenféle felvonókon nevetgél, Tomi lába között hasít és szeli a levegőt úgy általában. Ákom a hátamon kengurúban, elég jó hosszú piros és kék pályákon, majdnem rendes sebességemmel, majd Tomira kötözve ugyanígy kacag lefelé a lejtőkön és látványosan belefeletkezik a síelésbe. Meg persze szánkózás irtó gyorsan Apával, fürdés, szauna mindannyian - ez továbbra is hatalmas öröm. Jó volt. Pihentünk (nem annyira éjszaka, akkor inkább nem, Ákosnak 4 őrlőfoga jön, amint lehunyja sok szemét az ég, mi tágranyitjuk a mieinket és átadjuk magunkkat a fogzásnak, beleértve az ettől váladékozó, sebesedő babapopsit és ilyenjellegű pikáns kis részleteket). De napközben kicsit voltunk kettesben, síeltünk is kettesben egy kicsit, és kedves emberek finomakat főztek, még elmosogatnom sem kellett, és nem mindegy, hogy 4 felnőtt vagy 1 felnőtt gardíroz két békés gazellát. Köszönöm ezúton is, nagyon!!!

Aztán íme a farsangi nyúl:

Erről most megint eszembe jut (hogy miért pont erről, nem tudom), a mai beszélgetésünk Verával, ami majdnem mindig roppant mélyenszántó, (mindenképp élvezetes), hogy ugyan nem csak azért mondja a Lencsi, hogy jó az óvoda, mert meg akar nekem felelni? Mondjuk annyira azért általában nem gebed meg, hogy megfeleljen, de lehet, hogy úgy érzi, hogy ez valami nagyobb horderejű dolog? Még mindig gyanakszom, hogy mégsem olyan jó neki. És félek, hogy nem mondja el. Még mindig valahogy kívülálló. Vidáman szalad ki és viháncol és örömmel megy, de akkoris ott van, hogy nem oldódott fel még a közegben. Ugye nemsokára jobb lesz ez...?

Lencsike mellett balra Berta, jobbra pirosban Rozálka és rózsaszínben Iza. Őket nagyon csípem. Meg a Fannit. De lehet, hogy én lelkesebb vagyok, mint Lenka. Nála még mindig szép Emese a favorit.

Közben Babcsa-Bibi-Lencsi maszkabál egy szerdán:

És még az unokahúgom esküvőjén is voltunk, ahol végül Lénó nem lett koszorúslány. Kiismerhetetlen ez a Kófic. Pedig igazán királylányos szerepkör. Mégis - gondolom - túl titokzatos volt. Maradt a tánc kifulladásig.

(Tánc Nórival, Klári Nórijával)

(Kifulladásig)

Lenne még pár velős gondolatom, de mindenki alszik körülöttem. Kár. Mondjuk Ákommal és Lencsivel talán még rosézni éppen nem lehet, de a Tomi alkalmas lehetne rá. Bár lehet, hogy ő is inkább a roséra lenne vevő, nem a velős gondolataimra. Valamelyik hétvégét a volt csoporttársaival töltötte és nem aludt itthon (én meg persze rettegtem a betörőktől) és Lenka így: "Majd azt fogom álmodni, hogy a Tomi ott alszik mellettem".

Valakinek nincs ötlete arra, hogy hogy nyomtassam ki a blog nagyobbik részét (Lencsi egyéves koráig megvan)? Nekem még mindig becsesebb és értékelhetőbb az, ami lapozgatható. Úgy szeretek lapozgatni. Vaszary Gábornak A ketten Párizs ellen-ben van egy ilyen rész, ahol lapozgatják a párizsi vonatjegyet. Mámor. Na, ezt is átérzem.

És azt is szeretném tudni, hogy az On the spot nem volt most szerdán? Nem hetente van? Azért rajongok.

Ezt nem tudom, hogy mire mondta Néna: "Menjen Ákos világgá." De kedvesen.

HÉV-en, fennhangon:

"- Nagyon megizzadtam.

- Hol? A hátad?

- Nem, a puncim."

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.